Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Töprenkedés a pánszlávizmis felett. Ihász L.

301 retünknek teszünk most eleget s megvalljuk a legnagyobb örömmel, mert az anyag, a melyet tárgyalás alá vesz, a kor, melynek viszonyait feltárja, még pedig teljes szakavatottsággal s alapossággal, kit érdekeljen mást első sorban, ha nem minket? A czím szerint ugyancsak a selmeczi egyház és iskola történetét várhatnók, de ha közelebb veszszük vizsgálat alá a terjedelmes könyvet (szerző szerénységből azt is csak füzetnek nevezte), meggyőződünk, hogy tulajdonkép kiterjeszkedik ő a magyarországi egyházi s iskolai állapotoknak szélesebb körű, úgyszólván általános ismertetésére, sőt reflectál mellékesen az állami, társadalmi, az egész kort lényegesen jellemző jelenségekre is. Az első füzet, a mely Luther születésének négyszázados fordulójára s Luther szellemének ajánlva jelent meg, a selmeczi egyház és iskola történetének, illetve belfejlődésének első korszakával, a XVI. századbeli eseményekkel foglalkozik; közelebbről tárgyalja az egyház és iskola viszonyait a városi tanács kormánya alatt 1528—1672-ig. E rész, az előszón kivül, négy fejezetre oszlik. Az elsőben szó van a protestantizmus terjedéséről és megszilárdulásáról Magyarországban ; a másodikban a selmeczi egyházi viszonyokról a reformáczio kezdetén, a harmadikban az egyházi viszonyokról 1528-tól 1600-ig: a negyedikben az iskolai viszonyokról 1528—1600-ig. Hogy fogalmunk legyen az anyagról, annak roppant mennyiségéről elég, ha utalunk a forrásokra, a melyekből azt szerző merítette. Nem kész müvekből szedegeti csak úgy könnyű szerrel az adatokat, felhasználja ugyan egyes régi irók kéziratos évkönyvi jegyzeteit, s Schmal, Ribini, Klein, Kachelmann s mások müveit, úgyszintén egyik másik selmeczi igazgató programm-értekezését, de főforrása egy, mindekkorig kiaknázatlan gazdag levéltár, t. i. a selmeczi városi levéltár. Közelebbről a városi tanács jegyzőkönyvei, miknek kötetei 1550-től kezdődnek és az ú. n. Copirbuch-ok, azaz a hivatalos iratok másolatai. Az egyházi levéltárban nagyon kevés adatot talált, a mit különben már dr. Szeberényi János is panaszosan említett fel, megjegyezvén egyszersmind, hogy a hol adatok volnának, t. i. a városi levéltárban, oda őket, evangelikus lelkészeket és gymn. tanárokat be nem eresztik. Breznyik előtt megnyílt az oklevéltár s ebben leljük magyarázatát annak, hogy annyi új adatot hoz művében napvilágra, s annyi, másoknál napvilágot látott téves adatot igazít helyre. Ezenkívül felhasználta a bányakincstári oklevéltár tárgyára vonatkozó adatait is. Szóval csüggedést nem ismerve, fáradtságot nem kiméivé, értékesített müvében mindent, a mi csak egy egyháztörténetirót érdekelhet. Ennyit a mű kútforrása iról. A mi a kútforrásoknak felhasználását s feldolgozását közelebbről illeti, eljárását e tekintetben nem lehet eléggé helyeselnünk. Szerző ugyanis nem éri be azzal, hogy fáradságos tanulmányainak végeredményeit tegye közzé, hanem közzéteszi magokat az eredeti okmányokat is, hogy e becses kincsek mindenképen hozzáférhetők s tudományos szempontból mások által is felhasználhatók legyenek. Különösen fontosak s a dogmatikusra nézve valóban megbecsülhetlenek e részben a különféle confessiók teljes szövegei. Egyik másik azok közül ismeretes ugyan már is, így pl. a derecskeiféle confessio (Ribini-nél), de egyáltalán ismeretlen a honti papok confessiója, továbbá a znióváraljai hitczikkek; hiányosan van közzétéve a confessio heptapolitana is s szerző kimutatja, hogy ez utóbbi nem Körmöczön, hanem Selmeczbányán 1559-ben keletkezett: szintúgy az eredetitől eltérő eredeti szövegben forognak közkézen az 1579. körmöczi zsinat határozatai. Valóban nagy szolgálatot tett serző, hogy ez okmányokat kapcsolatban az egyházszervezetre vonatkozó okiratokkal közzétette. Nem lehet czélunk, lapunk terjedelme sem engedi meg, hogy a jelzett forrásokon alapuló jeles monographiát nyomról nyomra kisérjük s feltüntessük mindazon kiváló tulajdonságokat, melyek jellemzik. Sovány kivonatnál, halvány másolatnál egyebet úgy sem adhatnánk. De, ex uno disce omnes. Lássuk meg, miként tárgyalja szerző a protestantizmus terjedését általában, a selmeczi egyházi és iskolai viszonyokat s különösen a gymnasium megalapítását és tantervét. A prot. terjedéséről szólván czáfolja azon közönségesen elterjedt nézetet, mintha a felvidéken a reformácziót a hussziták s a Szászországból oda került bányászok terjesztették volna s kimutatja, hogy Selmecz a reformáczio első századában német város volt s mint ilyen már nemzeti ellenszenvből is idegenkedett a husszitizmustól, a szász bányászok pedig akkor jöttek oda, mikor már a bányavárosok mind lutheránusok voltak. Kimutatja ezután a valódi okokat s ezek között különösen a külső politikai s a belső vallási tényezőket, melyek mind közrehatottak a reformáczio ügyének előmozdítására. Majd feltünteti azon szoros kapcsot, melyben a protestantizmus a nevelésügygyel áll, szóval nagyjából meglehetősen hü képet nyújt a XVI. századi vallási mozgalmakról s azoknak a politikai élettel való szoros összefüggéséről. A selmeczi egyházi és iskolai viszonyok ismertetésénél mindenelőtt a reformáczio kezdetén létezett templomok történetét adja, a legaprólékosabb dolgokra kiterjedő pontossággal, közbe-közbe folyton reflectálva az ország egykorú s az ismertetett adatokkal összefüggésben álló eseményeire, sőt néha valóban meglepő szellemes összehasonlításokat tesz; így pl. a 30. lapon, a hol a sz. Erzsébet kápolnájának sorsát ismerteti, párhuzamot von sz. Erzsébet és Luther között, felemlítvén, hogy mindkettő egy ugyanazon helyeken (Eisenach, Wartburg, Marburg) folytatta istenes munkálkodását. Ezután ismerteti az 1515. évi egyházi szervezetet, a dominikánusoknak a világi papokhoz való viszonyát s egyszersmind azon papokat, kik Luther fellépésekor Selmeczen működtek, kiegészítvén az utóbbiakra vonatkozólag Kachelmannak s Ipolyinak egy-más tévedését. Majd áttér a selmeczi hitjavítás kezdetének s az első evang. lelkész (Kek Simon) sorsának s az 1528. ordo divinorum-nak ismertetésére. Felemlíti, hogy két Wittenbergben tanuló beszterczebányai ifjú értesítette honfitársait az ottani mozgalmakról s hogy a selmeczi plébános is annak hatása alatt állott nyíltabban Luther pártjára, a minek eredménye lőn, hogy 1524-ben már Selmeczen Luther szellemében prédikáltak s nem sokkal azután elkészült (1528-ben) az ordo divinorum. Szerző