Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

1883-12-01 / 36. szám

Első évfolyam. 36-ik szám. Pozsony, 1883. évi deczember 1. EVANGELIKUS GTHAZ ÉS ISKOLA I Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Fel tettre a Luther-társaság érdekében. (Láng Adolf.) — Töprenkedés a pánszlávizmus miatt. (Ihász L ) — A selmeczbányai ág. hitv. evang. egyház és lvceum története. (D. Masznyik Endre.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Fel tettre, a „Luther-társaság" érdekében. Hála Istennek már mozognak a rokon lelkek, és kivánják, hogy a Luther-társaság végre — valahára megalapíttassék. Nem is hagyhatjuk a nagy reformátor jubileumi évét maradandó nyom nélkül elmúlni. Egyik egyházi közlöny úgyis, méltán lobbantja rzemünkre, hogy irodalmi úton vájmi keveset tettünk a Luther iránti kegyelet nyilvánításáért. Pótoljuk ki tehát e mulasztást ezen evangyéliomi irodalmi társaságnak, még ez évben megalapításával. Tehetjük ezt annál bátrabban, miután a dunántúli ev. egyházkerület indítványára, maga az egyetemes gyűlés is igérte ezen megalapítandó irodalmi intézet erkölcsi pártolását. Igaz, hogy nehéz idők járnak, de annál becsesebb a hozzájárulónak áldozata, és a jobb jövő reményében, ily fontos ügyért magunk megerőltetése mellett is illő valamit merészelnünk. Csak nem fog reánk is illeni Luthernek azon panasza, melyet a hívek fösvénysége ellen emelt akkor, mikor azok az egyház támogatása körül fukarkodtak és megfeledkeztek arról, hogy római katholikus korukban, reális haszon nélkül, mennyit kellett áldozniok?! Concordia res parvae crescunt! Ezaiás próféta is mondja : „A kicsinyből, ezer is lehet." Fogadjuk el tehát a dunántúli Luther-társasági szabályokat (lásd e lap 27-ik számát), egyeztetve azokat két pontban az „Ev. egyház és iskola" szerkesztőjének javaslatával. A dunántúli alapszabályok 3. §. 7., 8. pontját foglaljuk egy 8-ik pontba, 7-ik pedig legyen : „Felekezeti szellemben írt, olcsó népiskolai és középiskolai könyvek kiadása. — Ezzel, a tankönyvek árával sújtott szülők érdekét irányozzuk társaságunk felé. Továbbá a dunántúli alapszabályok 5. §-át e lapok szerkesztőjének javaslatával helyettesítsük. Alapító tagok, milyeneknek illő, hogy a felügyelők és egyházunk úri tagjai legyenek, azok, kik 10 éven át évi 8 frtot fizetnek. Rendes tagokul tekintsék magukat a lelkészek, tanárok, tanítók és egyházközségek, kik 10 éven át 4, 3 és 2—2 frtot fizetnek évenkint. Pártoló tagok azok, kik szabadon adakoznak e czélra. — Ezen kulcs könnyebb szerrel behozható és apellál az egyház tisztviselőinek, oszlop-híveinek morális és egy házias önérzetére. Ezen elfogadható módosítások rr.eüett megélhetünk mint társaság, miután nem is annyira a paragrafus, mint az adomány és az irodalmi munkakészség fogja a Luthertársaságot éltetni és felvirágoztatni. Ne beszéljünk sokat, ne is kössük magunkat, mint egyedül üdvözítőkhöz, e tárgyban még, ki tudja mikor, tartandó értekezletekhez; legyen elég, hogy az egyetemes gyűlés ráadta e társaságra a sanctiót. Fődolog legyen pedig az, hogy minden körlelkész a maga járásában indítsa és indíttassa meg a tag-gyüjtést külön íveken és ezeket terjesztesse be esperese által e lapok szerkesztőségéhez, legkésőbben deczemberhő végéig. A tag-gyűjtés czélja eleve csak aláírás legyen, a fizetés jövő évi január-hó közepén következzék. A szerkesztőség azután közölné a tagok neveit s egy Pozsonyban összeülendő ideiglenes választmány venné kezébe az ügyet, míg a jövő egyetemes gyűlés alkalmával tartatnék meg a társaság végleges megalakulása. Még a következőket jegyzem meg. Miután a SzentIstván-társulat csak utánzása a londoni traktát-társulatnak (a Szent-László-társulat utánzása a Gusztáv-Adolfegyletnek), nem kívánok ezekre, hanem a protestáns mintára hivatkozni. Azután : Ha alszunk és jól érezzük magunkat ily ügygyei szemben is, dermesztő közönyünkben : akkor egy, alkotásra hivatottabb nemzedék feladatává váland az, a mit mi megbuktattunk. Láng Adolf.