Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Ausztria

288. Márton által részesítette az emberiséget, — ecsetelte i. a sötétséget, melyből Isten a hitújítás által ki­vezette az emberiséget; 2. ama világosságot, mely­lyel megajándékozott bennünket Isten a hitújítás által és 3. adjunk hálákat az ajándokért Istennek a vilá­gosságbani járás által. A szónoklat s az istenitisztelet többi részének be­fejezése után az egyházak képviselői ismét a gyűlési teremben gyülekeztek össze, hol a világi elnök folytató­lagosan örömét fejezte ki az oly vallásos kegyelettel megünnepelt nagy nap megünneplése sikereért. s midőn a gyűlés köszönetet mondott az elnökségnek az ügy ta­pintatos intézéseért, — a szónokoknak, emelkedett han­gon elmondott szónoklataikért és a beszterczebányai egyháznak a szíves fogadtatásért, — elhatározván azt is, hogy ez ünnep leírása, valamint a két rendbeli egy­házi beszéd egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe fel­vétessék, — a gyűlés berekesztetett. Az ünnepélylyel egybekötött s a létesítendő Luther-árvaház javára eszközlött offertorium, melynek összeszámítása azonnal nem eszközöltethetett a 200 frtot aligha meg nem üti. Maga Städler Tófor, a besztercze­bányai egyház buzgó felügyelője 50 frttal járult e sz. czélhoz. KÜLFÖLD, Lipcse, nov. 12-én. (Ered. tud.) Az ünnepélyek el­multak, de még mindig ott állanak a diadalívek és -kapuk városunk terein, ott a díszállványok, még mindig ott zöldéi a koszorú-dísz a legtöbb házon s vele ver­senyre kél a fölötte lengő lobogó. Mintha az emberek még keveselnék az ünneplést az ünnepelt nagyságá­hoz képest, vagy mintha fájna nekik bontó kézzel nyúlni a serény kegyelet oly szép alkotásához. Es nem csoda — annyi volt és oly szép volt az emléktény, hogy a tőlök való búcsú joggal fájdalmas annak, ki részt vett benne. A keret, melyet az ünnepélyek nyertek, Luther egyik jelentőségére emlékeztet, értem a zene terén való működésére. Egy Luther-concert készítette elő még pénteken este az ünnepélyt; a Bach-féle reformátió-cantáta és a Becker-féle. A kivitel impozáns volt. Ugyanekkor a színházban egy új Luther-darab került színre, mindkét helyet megtölté a közönség. Másnap 8 órakor a város ev. templomtornyai­ról az „Erős vár"-t fútták katonai zenekarok, — majd az iskolák ünuepélyei következtek. Az egyetem az aulában, mely ez alkalommal gyönyörűen volt dí­szítve, tartá meg rövid ünnepélyét. Az emlékbeszédet dr. Kahn is tartá, megvilágítván benne Luther sze­mélyiségét, mint a német evangelikus nép legszebb örökségét. Majd felsoroltattak ez ünnepélyes alkalom­ból történt kitüntetések, t. i. a theologiai facultás disz­tudorsággal tisztelt meg néhány férfiút, dr. Kriegern a licentiátus-rangot nyerte, a bölcsészeti facultás pedig dr. theol. Kahnist és egy énektanárt, a mi a napra való különös vonakoztatásból történt, doctor philo­sophiae czímmel ruházta fel. Ez ünnepély után a „re­form átió - s z ob or" leleplezésére vonultunk fel. A vásártéren 45 testület gyűlt össze, 6 zenekarral. A vásártér minden ablaka tömve, úgyszintén az utczák kövezetén, a merre csak a menet vonulandó volt, meg­akadt a közlekedés. A János-tér, melyen a szobor állt, igen szépen volt díszítve. Az „erős vár" általános ének­lése nyitotta meg az ünnepélyt. Majd dr. Georgi, a város érdemes polgármestere rövid beszédében meg­érintette, hogy azok közöl, kik 1839-ben a lipcsei refor­mátió 300 éves jubileumán e szobor felállítását tervbe vették, egy sem él, de köszönettel fordult az itt jelen­volt híres művészhez, dr. Schillinghez, hogy egyéb óriási művei mellett szíves volt eleget tenni a város kérelmének s legalább azon ünnepélyes alkalomra ké­szíté el, mi már oly régi idő óta a lipcseiek vágytárgya volt. A szobor-lepel lehullott s a közönség hármas „hoch"-chal fogadta a felhők mögül kibúvó naptól is ragyogó művet. Luthert ülve mutatja ez érczszobor, az irás kezében, s ő mintha elmélkedne, az ég felé néz, mellette áll Melanchthon, mintha felelni akarna neki, magyarázni, de a félénk szerénység fényt vet e ma­gyarázás természetére. A szobor márvány és gránit kettős talapzaton áll, alsó része domborművekkel dí­szítve. Az ünnepi beszédet dr. Fricke pastor és egyetemi tanár mondotta. E gyönyörű beszéd legna­gyobb része kárba ment a hallgató közönség számára, ami természetes, ha az oly nagy embertömeggel együtt­járó mozgás-zsivajra gondolunk. Megmagyarázta meg­hatott és lelkesítő szóval Luther és Melanchthon e szobron is visszatükröződő viszonyát; meg a dombor­müveket, s beszédje végén roflectált a művész személye által is indíttatva a niederwaldi és a jelen ünnepély egymást kiegészítő voltára. 11 énekkar kezdé Händel „Hall eluj ah"-t a' beszéd bevégzése után; s most kö­vetkezett az ünnepi harangszó, mely délután 1—2-ig tartott. 5 órakor általános istentisztelet a díszített tem­plomokban. 6-kor pedig kezdete az illuminátiónak. Már akkor olyan volt a néptolulás, hogy az ember inkább vitetett, semmint ment az utczákon. 7-kor a várostéren megakadt a közlekedés. A városháza gyönyörűen fel­koszorúzva és fellobogózva, a mi a kivilágítás általános fényénél még nyert szépségben, a szomszéd épülete­ken fel-fellobbanó görög- és bengáltüz hangos tetszést kelt a tömegben ; ekkor ismét 11 dalegylet éneklé az „Erős vár"-t zene kísérettel; majd dr. Evers pastor megjelen a városháza erkélyén, s tartalmas beszédet mond. Tárgya a helyhez mért — Luther befolyásáról a polgári erények és ügyek kifejlődésére, és általá­ban a világi dolgokkal szemben elfoglalt állásáról be­szélt, azonban az ő mennydörgő hangjából is sok vész el, csak egyes mondások jutnak általános megértésre; ezek is azonban elegendők, hogy a lelépőnek hangos tetszésnyilatkozat adassék. „Nun danket Alle Gott", ez ének általános kara fejezte be a vásártéri ünnepélyt. Megtekintettem aztán a kivilágítást. Az igazi hála és kegyelet gyönyörű műve volt ez. Nem pusztán az ablakok kivilágításából állott. Igen gyakran láttam a világító fény mögött egy-egy megkoronázott Luther­fejet, vagy egész Luther-szobrot; Luther képét pedig nagyon sokszor, néha zászlón is. Luther mondását, leg­gyakrabban az „Ein' feste B.", de másfélét is, kivilá­gított betűkkel. Egy helyütt az imént idézett ének min­den versének kezdő sora egy-egy nagy képpel illu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom