Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Templom és iskola. Farkas Gejza

Első évfolyam. 32-ik szám. Pozsony, 1883. évi november 3. EVANGELIKUS 1gyïïaz ÉS iskola, Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt -- kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. fA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. £3*0853® Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZEY FERENGZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr , többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Templom és iskola. (Farkas Geyza.) — A tolna-, baranya-, somogyi ág. h. ev. egyházmegyének bonyhádi altanodája érdekében a dunántúli ev. egyházkerülethez intézett leirata. (Bauer Adolf). — „Documenta Lutherana." (Bierbrunner Gusztáv). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Templom és iskola. Templom és iskola, tudomány és vallás, úgy hiszem nem sokat mondunk ha állítjuk, hogy minden nemesebb emberi gondolkodásnak — igyekezetnek végpontja. Nem csoda, e kettő teszi az embert emberré! Az iskola felébreszti a szunyadozó lelki tehetségeket, majd később tovafejleszti, kiképezi a lelki erőket, ismereteket nyújt, melyek segedelmével látkörünk tágul, tudvágyunk élénk ingerültségben tartatik s melyeket a gyakorlati életben a megélhetés és boldogulás ezerféle módjának fellelésére és biztosítására fordíthatunk. A templom a tiszta jellemképzés az igaz erkölcs hirdetésével, és a hitnek megszentelő malasztjával, az érdemet megbecsüli, mindent az igazság és a legtisztább emberiség mérlegével mérlegel, az ismereteket a kellő irányban tovább tereli — a kinövésektől óvja, az érzelmeket megszenteli s az evangyéliom gyógyvizével a keserűbe is édeset tud cseppegtetni. Templom és iskola az ember jellemének, kedélyének s nemcsak boldogulásának, de boldogságának is műhelyei. Honnan van mégis hogy a kettő közötti viszonyban nincs meg az a melegség, melynek ilyen rokon intézmények között lenni kellene? Miért, hogy a templom — mint az elhagyatott anya — veszít várázsából, s a köntöst, mely neki a bűvkört kölcsönzé nem egyszer a leány — segít kíméletlenül letépni? Hol leli magyarázatát az, hogy mig itt egy düledező épület-tömeg elrongyolott czégérével, vihartépázta toronynyal mintegy gúnykép „Isten háza" nevét viseli; addig közvetlen szomszédságában körmönfont építészeti pompával tündöklő palotáról alig tudja megérteni a jámbor földi, hogy az nem méltóságos urak, de szerény múzsafiak hajléka s még ha kimondja is, fejcsóválva azt hiszi, hogy az „iskola" ma már bizonyosan nem azt az egyszerű hajlékot jelenti, a hova őtet kedves szülei valaha felvezették, hogy ott a kántor úr megtanítsa imádkozni. Talán van egyiknek a másikától félteni valója?! Hiába megváltoztak az idők : kell hogy az iskolának is szerepe megváltozzék. A kor jelszava : „haladás" s a tudományok haladnak is rohamos lépésekkel, az iskola pedig e haladásnak éber megfigyelője értékesítője. A vallás — mindig a régi nem uj — érdekfeszítő, idegingerlő, — nemcsak, de sőt sok tekintetben elavult — untató. Azonkívül a világi tudományok annyira igénybe veszik az iskolának minden idejét, hogy rá sem ér a vallással bíbelődni. Aztán meg igen tetszetős nézet az is, hogy az iskola a szabadságra és felvilágosodottságra - i^evel; legjobb tehát ha az iskola épen abban ad legkevesebb felvilágosítást a miben arra legnagyobb a szükség. (?) Legalább az állami tanítóképzőkben divó vallásoktatás e mellett tanúskodik. Elemi iskoláinkban, még eddig hála az égnek — a dolog még nem oly elszomorító. De mit mondjunk a középiskolák vallásoktatásáról ? — a főiskolákat — minthogy ilyeneket elenyészőleg csekély számban birunk — nem is említvén. Ugy hisszük nagyon időszerű épen most e kérdéssel foglalkozunk, midőn a középiskolai oktatás ügyének rendezése küszöbön van. Ragaszkodjunk-e az uj törvény rideg betűjéhez, s betöltvén azt — megnyugtassuk lelkiismeretünket ; vagy türjük továbbra is egyes középiskoláink önkénykedését a vallásoktatást illetőleg : nézzük-e tovább is összetett kézzel, hogy minél inkább pazarolja a hitbuzgóság áldozatait egy-egy intézetünkre, — ez annál fukarabban osztogassa a vallás kincseit a fogékony kebleknek. Nem! Mi azt tovább tétlenül nem nézhetjük, hogy némely középiskolánk mikép szállítja le a vallásoktatásra szánt időt egész heti egy órára; s a mint ezt az eljárást nem tűrhetjük — ép úgy a törvény betűjével kell hogy be ne érjük. — Mert a magyar törvényhozásnak a középiskolai törvénynyel nagyon valószinűleg nem a vallásosság, egyháziasság felköltése volt a főczélja — nekünk pedig ez a főczélunk! Vagy ha mi — a mi középiskoláinkban a világnak akarunk polgárokat nevelni, alakítsuk át azokat első sorban reál intézetekké — aztán pedig adják át őket a világnak, államnak vagy bárkinek is. Hiszen a mi