Evangélikus Egyház és Iskola 1883.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Támadjunk fel! O.
20. Végre legyen az evangelikus tanító növendékeinek atyja. Tapasztalásból beszélünk. Minél családiasabb azon viszony, mely a tanító s az iskolás gyermekek között létezik, annál kedvezőbb lesz azon siker is, melyet az iskola felmutatni képes. Azon gyermek, ki tanítójában szellemi tápláláló szülőjét, jólétéről gondoskodó atyját felismerte, sokkal fogékonyabb az intés s pirongatás iránt, mint az, ki tanítójában egyedül hivatalnokot lát, ki az előirt idő keretén belől bizonyos teendőket végez, azon túl azonban semmivel sem törődik. Az atyáskodó tanító szeme növendékeit mindenütt figyelemmel kiséri. Követi őket, midőn az iskolát elhagyva az utczán szétmennek, felkeresi őket a játszótéren, ellátogat a szülői házba, szabad napokon közös sétákat rendez. A tanításon kivül gondja van növendékeinek testi s lelki tisztaságára, rendet tart azok ruházatában, könyvei- és Íróeszközeiben, ügyel az illemre, barát ságos és leereszkedő a társalgásban, s mindenkor részt vesz azok fájdalmában. Mielőtt büntet, int; s ha büntet, azt mindenkor kényszerítve s sajnálattal teszi. „Akkor hozának neki gyermekeket, hogy illetné azokat és ő mondá: Engedjétek hogy jöjjenek én hozzám a gyermekek. És mikor ölébe vette volna, megáldá őket." Krisztus urunknak ezen gyermekszeretete s atyai indulata buzdító szózat minden tanítóra, ki működésétől áldást vár. Legyünk tehát mi ev. néptanítók : Istennek fiai, az Úrnak apostolai, népünk hü barátai és növendékeink atyái s az Úrnak áldása mellett iskoláink az egyháznak s a hazának valódi veteményes kertjeivé lesznek. k. A külmisszióról. A külmisszió, mely a pogányoknak keresztyén vallásra térítésével foglalkozik, kis kezdetből oly fontos tényezővé emelkedett, hogy annak jelen állása érdekkel van minden egyházáért buzdulni tudó keresztyénre. Első lökést adott e munkához Angliában Carey czipész, Amerikában egy csoport vallásos tanuló, Németországban a „testvéregyház" (Brüdergemeinde) a maga kézműves téritőivel, Dániában IV. Frigyes dán király a hallei Francke Ármin Ágost segítségével. Jelenleg, akár a külmisszió munkásait, akár segédeszközeit és eredményét tekintjük, kimutathatjuk annak folytonos és nagymérvű haladását, Isten országa dicsőségére. — Adataink csupán a protestáns misszióra vonatkoznak. Jelen században a munkások száma alig 200-ról 2942-re s a női munkásokat is hozzá adva, mintegy 6000-re növekedett és belevonta a munkába a keresztyénség minden denominatióit. 70 evang. missziói társaság intézi ez ügyet, függetlenül minden egyházi és világi hatalomtól. A földet lakó embereket 1434 millióra teszik s ezek között még csak 400 millió keresztyén. Marad tehát ezer millión felül nem-keresztyén, kik közé 3000 hittérítő férfi van osztva. Szám szerint ez kevésnek látszó munkaerő, mindazáltal előhatolt ez az imponáló világposta-egylet legmesszebb hatarin túl és a népéletre gyakorolt jótékony hatásáról Lawrence lord, volt indiai alkirály kijelentette : „hogy, bár sokféle jótéteményekben részeltette az angol nép Indiát, mégis a hittérítők minden más befolyásoknál többet vittek véghez." A „küldetés" stádiumán túl arra törekszik a misszió, hogy a külföldi hittérítőket belföldiek támogassák, sőt lassanként teljesen helyettesítsék. És ezen átmeneti időszak már sok helyen be is állt. így pl., míg Indiában 1850—80-ig a külföldi misszionáriusok 339-ről 689-ra emelkedtek s így megkétszereződtek, addig a benszülött, ordinált munkások száma 21-ről 389-ra emelkedett, vagyis majdnem meghúszszorozódott ; Madagaszkáron van a londoni m. társaságnak 28 angol terítő mellett 64 benszülött, felavatott lelkipásztora és 4134 katechétája és evangélistája. Polynésiában fentart a londoni és vesleyán m. t. összesen mintegy 5000 mindenféle rangú benszülött munkást. Az összes missziói területeken van jelenleg mintegy 25,000 mindenféle szakból való munkás, kőztük 1700 felavatott, benszülött lelkipásztor. íly nagy munka és munkaerő viszont nagy segédeszközöket igényel. A hazulról való complicált igazgatás, a hittérítők képzése, az utazások kifelé és künn a helyszínén, telepek vásárlása, lakházak, iskolák, templomok építése, a benszülött munkások képzése, a hittérítők és segédeik díjazása, előre nem látható szerencsétlenségek, pusztulások, háború, elemi csapások betegségek, a munkások egymást erő elhalása stb., sok pénzbe kerülnek. Pedig a m. társaságoknak nincsenek tőkéik, csupán önkénytes adakozásaik s ezek is kicsiny és leginkább kevésbé jómódú egyénektől befolyó adományok. Kivétel egy biz. Jo n e s, ki az angol egyházi m. t.-nak 9 év alatt i J/ 4 millió forintot és Arthington, Leedsből, ki közép-afrikai missziók létesítésére 500,000 ftot ajándékozott. Mindazáltal, mig az összes protestantizmus a század elején még egy félmillió forintot sem adakozott e czélra, addig most ugyanerre évenként 16,331.500 ft. foly be. Legnevezetesebb pedig az, hogy a bevétel mindenkor elégséges volt a kiadás fedezésére, sőt a pogányokból lett keresztyének nemcsak saját, de más földieik missziói szükségleteire is adakoztak. A kereskedelmi közlekedésen és a felfedezéseken kivül fő segédeszköze a missziónak a Krisztusról szóló evangéliom. Akarták ugyan a pogányokat megnyerni kultúra által, evangéliom nélkül, de ez nem sikerült. A tapasztalás bebizonyította, hogy nemcsak egyes mesterségesen civilizálódott vad pogányok, hazájokba térve, visszaestek régi durvaságukba, hanem egész törzsekkel, pl. a maóri-val tett merő kulturciviiisátiói kísérlet sikertelen maradt. S ezzel újra bebizonyúlt, hogy „a Krisztus evangélioma Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére." (Róm. 1, 16.) Ezen fő segédeszköz mellé sorakoznak természetszerűen a missziói iskolák, szám szerint 12,000, melyeket félmillió tanítvány, kőztük sok ezer leány, látogat. Látogatják pedig pl. Madrasz indiai kerületben 237,000 iskolába járó közül 226,000-ren, kiváltképen a misszói iskolákat s csak 11,000-ren a felekezet nélkülieket.
