Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Bányakerületi sup. can. visitatiója

215. A társaság megszűnésének esetére összes vagyona fölött a megyarhoni ág. hitv. evang. egyházegyetem szabadon rendelkezik. Kelt Lovász-Patonán, 1883. szept. 13. Gyurátz Ferencz. Bognár Endre. Horváth Sámuel. BELFÖLD. Főtiszt, dr. Szeberényi Gusztáv superintendens úr egyház­látogatási útja a nagyhonti esperesség egy részében. (III.) Bagonyán meglepte főt. urat szeretve tisztelt kerü­leti felügyelőnk Fabinyi Theofil ő Méltósága és mint báró Nyáry vendége ennek házánál szállt meg. A ker. felügyelő úr megtette Selmecznek a kerülőt, hogy sze­mélyesen is üdvözölhesse a nem rég ő Felsége által is kitüntetett lycealis igazgatót, az ev. tanári kar érde­mekben gazdag veteránját Breznyik Jánost; azután részt kivánt venni egyes honti egyházak látogatásában. A vele való találkozás és a bárói család körében töl­tött órák és napok nem csak hogy üdítőleg hatottak reá, testi-lelki tekintetben egyiránt, de bizonynyal mint eltörülhetlen kedves emlékek vésődtek lelkébe s el­évülhetlenül élnek benne. Érvényesült ugyanis azok­ban, minden egyéb mellett a Radvánszkyak nagy szel­leme a házi asszony által, nem csak bájteljes, megnyerő s lekötelező modorában, de még inkább ügyszerető részvétében. Tanúskodik erről nem egy adománya az Isten ottani házában s hirdeti kivánsága ellenére is báró Nyáry Béláné szül. b. Radvánszky Mária nevét. Adja Isten, hogy mind ezen jeles, nemes tulaj­donok, melyek a fiatal örökösnél, a 12 éves báró Nyáry Antalnál máris jelentkeznek, teljes kifejlődésre juttatva, idővel érvényesüljenek a család, az egyház és a haza javára ! A bagonyai egyház a legrégibb ev. egyházak közé tartozik. Több jel arra mutat, hogy alapítói Huss hívei és követői voltak. 1836-ig mint leányegyház állott fenn és tartozott a szomszédos Felső-Almáshoz. A nevezett esztendőben azonban, a midőn Felső-Almás földesura Chak (Csák) László az ottani egyházat megfosztotta épületeitől s vagyonától, anyaegyházzá lett és az evan­gélikusok menedékhelye az egész vidéken s ez is ma­radt az újabb békésebb időkig. Ezt megerősíti első lel­készének Klementisz Miklósnak azon feljegyzése, hogy nála az Ur sz. vacsorájával élők száma felül­haladta évnegyedenként jóval a 3000-t, holott egyházá­ban a lélekszám meg nem közelítette a 400-at. A hit­buzgó kis község, mely 445 lelket számlál ez idő sze­rint, lelkészének Fuchs Jánosnak tapintatos s lelki­ismeretes vezetése s az ügyértő és buzgó tanitó Bal­tik Károly közreműködése mellett, szívesen áldozik, a nagy megterheltetés daczára, szeretett egyházi intéz­ményeinek fenntartására; de még kifelé is. Bagonyán elbúcsúzott az esp. felügyelő nagyságos Sembery Imre, teljes elismerésének kiefejezésével a főt. úr buzgósága és eljárása iránt. A lángoló lelkesedést le nem hűtötte a szakadó eső sem. Szept. 5-én estve felé vonult a főt. úr, a ker. felügyelő úrral együtt, ismét csak báró Nyáry gyö­nyörű fogatain, maga a báró s nagys. Zmeskal Kálmán, tek. Doleschall Samu és sok más által kisérve, a félórányira fekvő F.-Almásra s a csinos nemzetiszínű szalagokkal díszített bandérium vezette a menetet az igen szerény zsúpfedelű paplakig. Ennek küszöbén fogadta őt a 70-hez közel álló s megfogyott szemevilága miatt segédre szorult lelkésze t. Kuzma Károly, ki megboldogult atyjával Kuzma Pállal több mint 87 éven keresztül szolgálták az Urat ezen jelenleg 478 lelket számláló, számra nézve ugyan kicsiny, de hitbuzgó s hálás egyházban, amaz 1796-tól, ez pedig 1844-től kezdve. Megható a hívek ragaszkodása elaggott lelkészökhez s jellemző azon nyilatkozatuk, „hogyha általában nem is végezne többé semmi egyházi cselek­ményt körükben, csak maradjon közöttük s ne hagyja el őket, s tőlök telhetőleg segítségére lesznek (a mint tényleg vannak is) a segéd ellátásában." Ezen és ehez hasonló nyilatkozat, mely az őszinte ragaszkodásnak ki­fejezése, nehezíti azon elhatározását, hogy lemondva hivataláról, gyermekeihez vonuljon, a hol özvegysége s agg kora mellett megfelelőbb ápolásban részesülhetne. Ezen ev. gyülekezet ősei Huss követői voltak. Ezt kétségtelenül beigazolja a már több ízben javított 15. századból való templom. A javítás alkalmával ugyanis reábukkantak az 1459. és i486, évszámokra. És egészen 1845-ig fenntartotta magát a szószék mel­letti falon, egy kelyhet tartó kéz festménye, azon kör­irattal (tót nyelven) „Változatlan szentség, Krisztus el­rendelése vagy szerzése szerint." Sajnos, hogy mind­ezek a jelenben már csak az irattárban találhatók. Mikor szervezkedett ezen község mint ev. egyház, az bizonytalan. De bizonyos az, hogy már 1613-ban megtartotta ugyanott mint anyaegyházban Melikius Sámuel superintendens a kánonszerü egyházlátogatást; 1628-ban pedig Febr. 19-én Sexti Péter. Az egyház akkori lelkésze Molitorisz György volt; a ki, mi­után a község földesura Csák László 1638-ban az egy­házat mindenétől megfosztotta, 1640-ben kitiltatott a községből, a közel (Pecsenicz) lakó jezsuiták fondor­kodásai következtében. Ezen időtől kezdve egészen 1786-ig csak mint leányegyház tartotta fenn magát, csatlakozván Bagonyához. Templomát visszakapta ugyan a pozsonyi országgyűlés végzése szerint 1647-ben; de az 1779-ben dec. 24-én a kir. tanács még május 14-én kibocsátott rendelete értelmében ismét erőszakosan foglaltatott el, leginkább azért, mert a r. k. báthi papot, a ki ott egyik hívét el akarta temetni, nem bocsátot­ták temetkezési helyökre. Sok utánjárás mellett sike­rült elvégre 1794-ben az Úr házát visszaszerezni, de csak úgy, hogy 1115 frtot kész pénzben lefizettek a báthi r. k. plébános kezeihez s azon kivül kötelezték magokat szekeres munkára az Alsó-Almáson építendő r. k. templomnál. Ezen időközben, t. i. 1786-tól, a midőn a község ismét önálló anyaegyházzá szervezkedett, egé­szen 1794-ig csakis pajtában tartották közistentisztele­töket, a Szarvasról meghívott Járossy János lelkész vezetése mellett. Ezt követte mint hivatalbeli utódja a már említett Kuzma Pál 1796-ban; mind ez, mind pedig fia Károly és az 1837 óta ugyanitt működő kitűnő tanító Obetko Lajos nagyon sokat tettek, s az utóbbi kettő jelenben is fáradozik a kis egyház fel­virágoztatásában, karöltve az egyház felügyelőjével tek. Ollik Pál úrral.

Next

/
Oldalképek
Tartalom