Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Vegyesek - Adakozások a leégett Liptó-Szt.-Miklósi egyházra

Nyilvánosan nyugtatvány ózandó ado­mányok közvetítésére szívesen vállal­kozunk. A szükség nagy! Isten áldása minden filléren! — Hivatalos nyilvános köszönet. Ezennel hivatalosan elismerem, hogy mindazon kegyes adományok, a melyek „a liptószentmiklósi elpusztult egyház javára" az „Ev. Egyház és Iskola" lapban eddigi 7. kimutatásban közzé tétettek, kezeimhez jöttek, s a kitűzött czélnak vett utasítás szerint átadattak. Fogadják a Isi agy tiszteletű egyházak s egyes kegyes Jóltevők egyházam s sze­mélyem mély köszönetét, hogy súlyos helyzetünkön szeretetadományaikkal segíteni siettek. — Liptó-Szent­Miklóson, 1883. szept. 14-én. — Baltik Frigyes, lelkész. — Főtisztelendő Dr. Geduly Lajos superintendens úr 1883. évi szept. 12-én 580. sz. a. kelt körlevelében, a Luther-ünnepély megtartására következő módot ajánl : Minthogy a reformáczió szokott ünnepe és a jelen jubileumi ünnepünk oly nagyon közel esnek egymás­hoz, különben is többé-kevésbé ugyanazon tárgyra vo­natkoznak, tanácsos lészen, hogy az első mostanra el­maradjon s ez az egyházaknak eleve tudtul adassék. — Hivő népünkre annál mélyebben fog hatni az ünnepély mennél teljesebb ismeretével bir Luther életének és munkálkodásának; e végből kívánatos, hogy Luther életrajzának népszerű kiadásai a nép között mennél jobban terjesztessenek. Figyelmeztetésül a bekövetkező ünnepnapra, húzassanak meg a harangok. A jubileum napján vonuljanak az iskolás gyermekek tanítóiktól ve­zetve, a templomba. — Sz. beszédi textusokúi ajánltat­nak : Zsolt. 78, 2—8. 118, 23—29. 119, 44—48. Ézsaiás, 46, 9—13- Luk. i, 76—79. Zsid. 13, 7. i. Ján. 5, 4—5. Kívánatos, s egyszersmind az ünnepély díszét nagyon emelné, ha a presbyterek testületileg járulnának az Ur asztalához az egybegyűlt áhítatos közönség színe előtt. Végül, hogy az ünnepély látható és maradandó nyomo­kat hagyjon hátra maga után, buzdíttatni ajánlja, úgy az egyes gyülekezeteket, mint azoknak egyes tagjait egyházi czélú önkénytes adakozásokra, alapítványok tételére stb., oly figyelmeztetéssel, hogy ezeknek hálás felemlítésére a jövő évi egyházkerületi jegyzőkönyvben külön rovat fog nyittatni. — Felhívás. Tisztelettel kéretnek a dunáninneni egyházkerületbeli nt. esperes urak, szíveskedjenek a Reischel Károly alapítványból segélyzendőkre vonat­kozó táblázatokat vagy szabályszerűleg felszerelt folyamodványokat folyó szeptember-hó 30-ig főtiszte­lendő Superintendens úrhoz beküldeni. — Pozsony, 1883. évi szeptember-hó 20. Trsztyénszky Ferencz, bizottsági jegyző. — A hékésvármegyei tanító-egyesület orosházi fiókja folyó hó 12-én tartotta évnegyedes közgyűlését. Az elő­adások megvitatása után elnök az évi munkásságról szólván kiemeli, hogy az egyesület négy gyűlést tar­tott, mely alkalommal két-három előadás mutattatott be. A munkásság leginkább a gyakorlati téren mozgott, anélkül, hogy az elmélet ne részesült volna kellő figye­lemben, — mi biztos jele annak, hogy a tagok a peda­gógiai könyvekkel is foglalkoznak. Buzdítja a tanító­kat az önművelésre, mely anyagi helyzetük nemkülön­ben társadalmi állásuk emelésére az egyedüli és leg­jobb eszköz. Ezután maga s tiszttársai nevében a bizal­mat köszönve, a választást a gyűlés kezeibe teszi le. A tisztikar megválasztatván, a jövő gyűlés helye, tár­gya kitüzetése — s több indítvány tétele után a gyűlés feloszlott. — Az orosházi egyház, mindamellett, hogy iskolái jókarban- s tisztántartására évenkint tetemes összeget fordít, e nyáron egy iskolát alakított át a kor igényei­nek megfelelőleg; a felső fi-osztály számára pedig egy tágas új iskolatermet emelt 3400 frton. A fi-osztály eddigi iskolaszobáját presbyteri tanácsteremmé változ­tatta. Hogy pedig egyes osztályok népessége lejebb szállíttassák, jövőre két új iskola felállítását vette ter­vezetbe. — Mindkét felekezetű hazai protestánsok közös érdeke s törekvése az 1848. évi XX. t.-cz. 3. §-ának életbe­léptetése. Talán érdekes lesz olvasóinknak tudni : ,hogy fogja fel e jogosult törekvést a róm. kath. sajtó. Álljon itt a „Magyar Korona" 256. számának következő czikke: „Az 1848. évi XX. t.-cz. 3. §-a alapján — mint már említők — több református felekezeti kerület állami ségélyt követel középiskolái számára; a convent, mely Kolozsvárt a napokban lefolyt, f. hó 17-iki ülésében újból tárgyalta az idevonatkozó fölterjesztést és — sajnálattal kell constatálnunk — hogy nem utasította vissza a hivatkozást az idézett törvényre, sőt határo­zatilag kimondotta, hogy „az ügy most még nem actualis", vagyis, hogy kedvező alkalmat kell bevárni ama törvényre alapított követelés érvényesítésére : egyúttal felszólította a kerületeket, hogy terjeszszenek a jövő convent elé részletes kimutatásokat szükség­leteikről, természetesen a végből, hogy ez azután ezek­kel az állami segély összegét meghatározhassa. — Mint ismeretes, az idézett és protestáns részről hivatolt 1848. XX. t.-cz. a legnagyobb és legsérelmesebb támadás a tulajdonjog ellen, amennyiben az egyház és felekezetek vagyonának elvételét tételezi föl, habár ennek fejében szükségleteik fedezését az államra hárítja. — Hogy protestáns részről oly igen tetszelegnek maguknak ebben, az általában véve különösnek látszhatik, de az egyedüli magyarázat, melyet az eljárás találhat, kevéssé vehető önzetlennek. E tekintetben nem igen szolgál enyhítő körülményül az, hogy „ez ügyet most még" nem tartják „actualisnak", hanem — mint az ország­gyűlésen a katholikus alapok és alapítványok elleni torzsalkodás úgy szólván ugyanazon szerzői — kedve­zőbb alkalomra speculálnak. — Ma az egész országban a szurony hatalmával veri vissza az állam zsidó polgár­társaink vagyona elleni támadásokat : méltányos és jogos a követelés, hogy a kath. egyház vagyona ne jöhessen kérdésbe egy oldalról sem, legyen bár a hivat­kozás egy 48-iki törvényre alapítva is. — Lényeges különbséget ez utóbbi körülmény sem tesz, mert hiszen van elég a 48-iki törvények közt, a mi nem volt ke­resztülvihető még ama zavaros időkben; és ép ennek lehet köszönni, hogy ez a katholikus vagyon még köz­czélokra szolgál. Mert rég idegen, talán nemzetellenes kezekbe jutott volna, ha ama szerencsétlen törvény végrehajtásra talál. — Elvégre nem elég ezeket con­statálni : a tapasztalás mutatja, hogy a törvény foly­tonos fenyegetést képez és hogy végrehajtására sokfelől törekednek, várván a kedvező pillanatot, talán egy 48-at. Szemmel látható tények utalnak erre, melyek elől a magyar katholikusok ki nem térhetnek, ha csak a sajátjukat feladni nem akarják. Nem marad más hátra, mint teljes erővel követelni az 1848. évi XX. t.-cz. eltörlését. — Damocles kardját csinálták és csinálják folyton belőle a magyar katholikusok feje fölött; hát nem kell és nem szabad azt megtűrni — a sutba vele." — Sapienti sat! — Jezsuiták száma : Catalogus provinciáé belgiae societatis Jesu ineunte anno 1883 szerint a rend öt pro­vincziájában van : Francziaországban a gyarmatokkal 2798-; Németországban, Ausztria-, Magyarország-, Bel­gium-, Németalfölddel 2875- ; Spanyolországban Mexikó­val 1933-; Olaszországban 1558-; Angliában az Egye­tült államokkal 1894; összesen 11058 rendi tag. — 1881­sől, midőn a rendtagok száma 10792 volt a szaporulat 266. — Amott a szellem s irány tükre, itt az eszköz rajza! Okuljunk belőlök. NYOMATTA WIGAND F. K. POZSONYBAN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom