Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Hogyan mutassuk be magunkat Luther szellemének. Bierbrunner G.

206. indítványozza, hogy a nagy reformátor 400-dos születésnapja megörökítessék : 1-ször egy általános német Luther-alapítvány létesítésével evang. lelkészek és tanítók gyermekei nevelésének előmozdítására ; 2-szor egy „Luthertemplom" építésével, és 3-szor egy Lutheremlékszobor felállításával Németország fővárosában. íme, így akarják magunkat bemutatni németországi hitsorsosaink Luther dicső szelleméuek. Önkényt ajkainkra tolul a kérdés : mik ép mutassuk be magunkat mi, magyarhoni ágostai evangélikusok? Lehet, hogy e tisztelt lapok olvasói ezen kérdést feleslegesnek fogják tartani, mert az arra vonatkozó választ a „ Luther-társaság "-ot illető indítványban már megadva találják. És valóban magam is azt hiszem, hogy így van, annál inkább, mert nem tudok magamnak széles e hazában oly protestánst képzelni, ki ezen indítványt őszinte örömmel ne üdvözölné. Bevallom ugyan, miszerint eme tervezett „Luthertársaság" eddigi körvonalozása folytán nagyon tág körben mozgónak tűnik fel gyarló szemeim előtt s hajlandó volnék a Dr. Thomas által ajánlottat praktikusabbnak tartani. Különben e felett avatottab egyházi bajnokaink döntsenek. Csekélységem amúgy is a felvett kérdésre egészen más irányban s más módozat megjelelesével akar válaszolni. Előttem fekszik tudniillik Glatz Jákob „A reformátiónak az austriai csász. kir. birodalomban 1817-ben tartatott harmadik százados örömünnepének előadása" czimü — Bécsben 1818-ik évben kiadott igen érdekes müve. Ebben tüzetesen rajzolja a magyarhoni protestáns egyháznak és iskoláknak akkori állapotát és az ama örömünnep alkalmából hazai prot. egyházainkban tartott istentiszteletek végbemenését is. Egyik halhatatlan emléke ez akkori egyházi életünknek. Be vagyunk mintegy mutatva nem csak a világtörténelemnek, hanem nagy reformátoraink szellemének is abban, mily mértékben és mily sikerrel tudtuk érvényesíteni és megvédeni a reformáczió vívmányait vallási és társadalmi életünkben s mily hala.dásra buzdította az elődeinket. Visszaemlékezve egyházunk addigi gyászos múltjára, szívünk akaratlanul örömre fakad, midőn Glatz ezen bevezető szavait olvassuk : „Hasonlíthatatlanul virágzóbb és nagyobb kitérjedésü a protestáns ekklézsiák és iskolák állapotja Magyarországban, mint a Ts. K. Német Örökös Tartományokban." A régibb, de nem minden tekintetben egészen bizonyos számadás szerint, mely sem az egyházi, sem pedig a világi Nemességet magában nem foglalta, 1.627,266 lélekre ment mind a két vallástételt követő evangélikusok száma, kik között 624,776 az ágostai, 1.002,490 pedig a helvetiai vallástételt követte. Most két millióra szokták kerek számmal tenni az evangeliomi tudomány mindkét ágazatbeli vallóit Magyarországban. Pesti professor Schwartner úr „Magyarország statistikája" czím alatt közrebocsátott remek munkájában azt mondja, hogy a lutheránusok anyaekklézsiáinak száma 451, predikátorjaiké pedig 483, és hogy az 1791-ikében tartott Synodus alkalmatosságával készített lajstrom szerint, akkor minden nagyobb és kisebb városi és falusi iskolákban 629 lutheránus tanító találtattak. Bizonyosan nagyon csekély és kevés most már ez a Schwartner úr által előadott szám, mint példának okáért, a superintendentialis tudósítások szerint nem 451, hanem 483 a lutheránusok anyaekklézsiainak száma. Felsorolja azután Glatz azon városainkat, a hol középiskolákkal birtunk s az ezekben előadott tárgyakat és azoknak tanárait megnevezvén, átmegy az istentiszteletek körülírására, melyek ez ünnepélyen egyházainkban tartattak. íme egy példa töredéke : „Trencsénben nov. i-ső napján az innepi öröm Gyónáson és Úr vacsoráján kezdődött, és a kochanotzi gyülekezet nagy Tudományu Predikátorjának, t. Szeberényi János úrnak vezérlése alatt a templomba érkezett, s az egyházi elöljárók az oltárnál helyet fogván, a három prédikátor az oltárhoz járult. Senior t. Zubeck úr az antiphona után káplánjával egy cantatát éneklett Orgona mellett, azután pedig a sz. Ambrus dicséretéhez kezdett; a kezet Luther énekét énekeié a Collecta és a C. Soltár felolvasása után senior Zubeck úr Zsid. XIII. 7. prédikált, azon jótéteményeket adván elő, melyeket Isten a reformátorok által közlött velünk, s az ezekből származó kötelességeinket. Predikáczió közben az említett 10 leánykák ismét egy alkalmatossági énekkel állottak az Oltár elibe, és a tanítást a szokott Tzeremoniák s Alamizsnálkodás fejezték be. Áhítatos volt a déllyesti istentisztelet is, melyen az Augustai Vallástétel első Része felolvastatott. Az istentisztelet fenti leírása előtt elmondja Glatz, hogy a trencséni nagy templom mikép volt feldíszítve: „Az oltár előtt állott egy győzedelmi kapu szép emlékirásokkal, a két felől egy-egy toronyoszlop. Az oltáron a sz. edényeken kivül 12 gyertyatartók valának kettős renddel, melyek mint a Katedra, a Keresztelőkő, Orgona, a Karok s ennek oszlopai is minden oldalról sokszínű bokrétákkal, koszorúkkal s pántlikákkal pompásan ékeskedtek. A főajtó fölött egy zöld koszorúban ezen deák vers olvastatott : Numine coelesti et Francisco Rege favente Laetus ovans jubilât coetus Evangelicus.

u Kétséget nem szenved, hogy az ágost. hitv. evang. magyarhoni egyház 1817 óta örvendetes haladást tett mind egyházainak mind népiskoláinak szaporodásában. Anyaegyházaink száma — úgy tartom — 600-nál több; leányegyházunk pedig van körülbelül 2200. Ha ezekben nagyobb részt kevés ág. hitv. protestáns lakik is, mégis terjedésünkről örvendetes tanúbizonyságot tesznek. Felsőbb tanintézeteink is fejlettebb állapotban vannak mint 66 év előtt, és Pozsonyban jól ellátott theol. akadémiánk van. A gyámintézet, ha szerényen is, tanúskodik arról, hogy egyházi életünk oltárán áldozni, kedves vallási kötelességeink közé tartozik. Az utolsó években egyes jelesek által tett nagyszerű alapítványok pedig ragyogó jelei annak, miszerint