Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Bányakerületi sup. can. visitatiója

201. házbeliek élén fogadtatott a legszivélyesebben az ottani lelkész t. Kolpaszky Mihály által. Amit a felügyelő jelzett, ezt a főpásztor ez egyházban csakugyan fel is találta; az élénk vallásos életet. — Szép megható s magával ragadó e német-ajkú gyülekezet egyházi éneklése. Sajátságos, hogy e régi német telep megtartotta ősi szokásait, viseletét, nyelvét. Iránya hazafias s a felnőttek, különösen a férfiak beszélik szomszédaik nyelvét, — mind a tótot, mind a magyart, még pedig jó kiejtéssel. — Hogy mikor honosodott meg körében a reformáczió, erre nézve nem található semmi megbizható adat irattárában. Jellemző szívósságára s kitartására nézve az, hogy Kollonics bibornok által 1702-ben kényszeríttetvén, a r. k. egyház kebelébe visszatérni, — miről, mint önkénytesen meghódoló alattvalóitól, nyilatkozatot is vétetett ki tőlök, ugyanazon évi február 2-kán; de már 1705-ben októberhavában kiűzték, Rákóczy biztosának megérkezésével az ottani r. k. papot Langner Ágostont, lefoglalva a templomokat, ezek között a még állítólag árpádkori, mai napig fennálló szent István templomát s az összes egyházi birtokokat, — a mint ezt maga Langner bizonyítja, a r. k. egyház birtokában levő anyakönyv jegyzeteiben. — Rákóczy egyik csapatvezetője Mártonffy Izrael magával is vitte s fogságra vetette a nevezett papot. — Mindez nem tartott sokáig s a pap visszatérésével megkezdődtek az üldözések. E sokat szenvedett egyház 1785-ben szervezkedett újra. Jelen állapota virágzó, kitűnő vezetés s lelkiismeretes gondozás mellett. Szíves vendéglátás után, aug. 27-kén reggel indult kíséretével együtt, nagys. Bossányi Rudolf, lontói közbirtokos szép fogatain Százd felé. Útközben fogadtatott az Ipoly partján fekvő leány-egyház Szakálos bandériuma által. Megállapodva a kis egyház-község temploma előtt, üdvözölte a főt. urat, a távollevő felügyelő tek. Plachy Gyula nevében is, nagys. Bossányi Rudolf. Azután belépve az Úr házába megerősítette főt. úr, buzgó ének után e magyar-ajkú híveket, lelkes megragadó szavakban, az apák hitében, hathatósan megvigasztalva egyszersmind e kis sereget, a mely az elemekkel, nevezetesen a gyakori vizárral való küzdelmeiben sokszor kifáradt s csüggedni kezdett. — A főpapi áldás után megtekintettük, az Ipoly áradásai miatt gyakran megközelíthetlen, különben jól berendezett iskolát s azután folytattuk utunkat az anyaegyház felé. Ennek lovas ifjúsága a határon fogadott és kisért ; a paplakon a község buzgó lelkésze t. Schmidt Lajos szívélyesen üdvözölte azt, a ki az Úr nevében jött s bevezette őt azután szerény hajlékába. Ezen a mult század végével tót bevándorló családokból alakult egyház (a gróf Steinlein s Ivánka családok, telepítették őket odavaló birtokaikra), mai nap már teljesen magyar; mi nem csak a szomszédos magyar községbeliekkel való érintkezésben leli megfejtését, de különösen a lelkész s a már 70 éves ugyan, de még mindig buzgó kitartással működő tanító Ruttkay Mór munkálkodásának sikerkoronázta eredménye. — E csekélyszámú gyülekezet, mely mindeddig csak a paplakkal kapcsolatos imaházban gyülekezik, új templom építéséhez készül s aránylag rövid idő alatt máris több mint 4000 ftot gyűjtött maga körében. — Valláserkölcsi állapota a lehető legjobb; — igazán evangeliomi. — A polit, hatóság részéről kisérte a járásban a főt. urat Huszár Lajos főszolgabíró s útja kezdetétől az elmaradhatlan két lovas pandúr. Százdról történt az indulás aug. 28. délután. Az egyház lelkes felügyelője, ki atyjához s eldődeihez méltóan buzgólkodik az egyházi téren, vitte fogatán a főt. urat Csank felé. A Szántó (mely a régészekre, valamint a természetbúvárokra nézve különösen nevezetes) feletti magaslaton fogadta a menetet a csanki egyház nagyszámú bandériuma, melynek egyik fiatal tagja tótul, egy másik pedig magyarul üdvözölte a főpásztort. Folytatva utunkat jött eleibe s fogadta a járás szolgabirája Udvardy Zsigmond. A községben beszélt az egybesereglett hívek nevében a tanító : Hraskó András; így jutottunk azután koszorúzott leányok sorai között a paplakhoz, a hol ezek egyike üdvözölte a főpásztort, a többiek pedig virágot szórva mentek vele a paplak küszöbéig, a hol is a lelkész t. Holluby Adolf által szívélyesen üdvözöltetett. — A főt. úr minden hozzá intézett üdvözletre, mind itt, mind máshol, akár magyar, akár tót nyelven mindenkor igen találóan válaszolt, — a mit legjobban bizonyított hallgatóinak megindulása, mely nem egyszer ragyogó könnyben jelentkezett. — A csanki egyházban a legjobb hatással volt, — a mint azt több jegyzőkönyvi pont beigazolta, az egyházközségben uralkodó jótékonysági közszellem s áldozatkészség; a melynek még fokozódását is remélhetni. Rövid időközökben sok csapás érte ezen egyházat ; több izben leégtek egyházi épületei ; de mind ezek mellett, nem csak hogy hamvaikból még szebben kiemelkedtek, de a nagy költeközés mellett, nem terheli az egyházat, ez idő szerint, már semmi tartozás. Múltjából kiemelendő, hogy a hívek már 1595-ben elhagyva az ág. hitvallást, a helvét hitvallást fogadták el s azt egy egész évszázadon keresztül meg is tartották, még 1693-ban a község tanítója Sebestyéni András a híveket ismét az ág. hitvallás elfogadására bírta, a melyhez híven ragaszkodnak mind ez ideig. — A nevezett Sebestyéni András meghalt ugyanott mint levita 1713-ban. Még Csankon mulatva felkereste ugyanott a főt. urat a szomszédos Kereskény-ben lakó barsmegyei (r. k. hitv.) főispán Majláth István, a kinek is négyes szép fogatán aug. 29-kén délután indult a legközelebbi anyaegyházba Derzsenyére. Itt fogadta főt. urat és szép számú kíséretét esperességünk Nestora, a 77 éves, de testben lélekben ép, Szabó (ezelőtt Schneider) András lelkész. Nevezetes s említésre méltó, hogy e kis számú alig 400 lelket számláló egyházközség, két évszázad folyamában 4 templomot épített. Az első három faépítmény, a mostani, mely mint szilárd csinos kőépítmény tekint alá a magaslatról a termékeny nagy kiterjedésű völgyre, a melyben a község szép kertjeivel is elterül, 1859-ben építtetett. Aug. 30-kán délutáni 5 óra felé búcsút vévén a galambősz Nestortól, a báthi határban szép számú lovascsapat által fogadtatott, s a paplak körül egybesereglett hívek körében, az egyházközség papjától tiszt.