Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Közoktatásügyünk s a róm. kath. egyház

Első évfolyam. 24-ik szám. Pozsony, 1883. évi szeptember 8. EVANGELIKUS yhaz ÉS iskola. ^VÍEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. 1 Előfizetési ár: 7 Hirdetés ára: Egész évre . 6 frt — kr. Négyhasábos petit sorként félévre . . . 3 „ — „ Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. ; egyszer közölve 7 kr., negyedévre ,i„50„ többször közölve 5 kr. Egy szám ára: 12 kr. o. é. Felelős szerkesztő: Bélyegdij : külön 30 kr. J TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Tartalom : Közoktatásügyünk s a róm. kath. egyház. — Felhívás. (Kálmán Farkas). — Tiszt. Ihász László úr lelkiismeretének megnyugtatására. (Lágler Sándor). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Közoktatásügyünk s a róm. kath. egyház. Hazánk alkotmányának visszaállítása óta, a mint sorsunknak uraivá lettünk a közélet egy ágában sem mutatkozik oly munkásság, mint a közoktatás terén. A felmutatott eredményre nézve különbözők lehetnek a vélemények, de az tény, hogy itt folytonos majdnem lázas nyüzsgés, mozgás uralkodik. — Az állami élet fejlődését vezető férfiak ép úgy, mint a magyar társadalom minden öntudatos tagja érzi, hogy a köznevelés kérdésének sikeres megoldásától függ hazánk jövője, nemzetünk jóléte. — Valóban úgy is van, mert elvész a nép, mely tudomány nélkül való. — Társadalmunk minden rétegét a műveltség magasabb színvonalára emelni egyesnek úgy mint községnek, egyháznak úgy mint az államnak legszentebb feladata; s az ügyek élén álló férfiaknak legfőbb bölcsesége abban állana minden számbavehető tényezőket a közműveltség emelésére egyesíteni; mert egymagára a közélet tényezőinek egyike sem oldhatja meg sikeresen feladatát, anyagilag nem birja meg a terhet, szellemileg egyoldalúvá lesz a nevelés, mindkettőnek szomorú következménye a közjólét hanyatlása. — Hiszen a közélet nem egyéb mint az egyesek összeműködésének folyománya; a harmonice képzett egyének, harmóniát hoznak a közéletbe is. Hajdan ezt nem akarta belátni az egyház, a munkát senkivel sem akarta megosztani; kizárólagos jogot követelt a szellemekre, s hol hatalma volt, valósította is : most nem veszi figyelembe az állam s a törvényalkotás és végrehajtás hatalmával igyekszik leszorítani, korlátozni az egyházakat, s hol elég hatalommal bír erőszakkal is keresztül viszi czélzatait. A közoktatás intézése, rendezése körül tehát folyik a küzdelem, néhol elkeseredetten, de mindenütt kitartóan, mert úgy az állam, mint az egyház érzik, hogy e harcz eldöltétől függ jövőjük biztosítása vagy veszély eztése. Közoktatási kormányunk mindjárt kezdetben kimondta az .,inconfessionalismus" elvét, holott az állam közjogi álláspontja nálunk inkább „interconfessionalis" volt. — Az úgynevezett liberális irány melegen üdvözölte e tényt, jóllehet ez elv épen nem liberális, mert az állam mindenhatóságának vált forrásává, minek következménye minden többi jogosult társadalmi tényezőknek korlátolása. A vallás-erkölcsi élet ápolói — az egyházak belátták, hogy ez elv következetes keresztülvitele az ó megölő betüjök. Belátta ezt főleg az ily veszélyek iránt ép, kifejlett érzékkel biró róm. kath. egyház s hitelveinek megfelelően befejezett tőkélyü szervezetében, anyagi gazdagságában s kivált vezérei intelligentiájában s magas társadalmi helyzetében gyökerező hatalmával ellent áll az elv valósításának, teljes szivósággal ragaszkodva intézményeihez, mindég szorosabbra fűzi az egyház és iskolái között történelmileg létesült viszonyt. Tehette azt és teheti a győzelem annál biztosabb reményével, mert egyrészt az állami életnek közjogilag hatalmas tényezője, másrészt az elmúlt évszázakból birt nagyrészt állami eredetű s államilag kezelt alapítványaira, híveinek túlnyomó számára támaszkodhatik. — Nem csoda tehát, ha kettős, évszázakon át itt-ott kiontott vér árán is érvényesített jogköveteléséhez, hogy ő az egyedül üdvözítő egyház és hogy ez országnak a „regnum Marianum"'nak ő egyedüli igaz egyháza, sőt birtokosa makacsul ragaszkodik. S a múltból folyólag tagadhatlan tény, hogy a magyar állam és magyar róm. kath. egyház viszonyai és érdekei, habár ez utóbbiak gyakran ellentétesek is oly szorosan összefüzvék, hogy állami életünk leghatározottabb férfiai is, a bekövetkezhető rázkódásoktól tartva nem merik —, a róm. kath, egyház állítólagos jogfentartási következetességből, tulajdonképen pedig jól felfogott érdekből nem akarja e viszonyt felbontani.