Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nagyhonti esperesség

186. Debreczen anv ásíttatott. Sorsjegyei pártfogásba ajánltattak. Jóny Tivadar végrendeletei felolvastattak s ezzel a nagy alapító nagy hagyománya, milyet magyarhoni egyházunk eddig még nem kapott, kihirdettetett, s ezzel különben is legméltóbban megörökített emléke itt is méltó módon megörökíttetett. A gyámintézeti istentisztelet szónoka Gratz Mór főesperes, ismert sikeres, érzelemre, meggyőződésre ható módon végzé teendőjét. Az offertoriumok fele 45 ft Mernyiknek adatott. A nagy szeretetadományra a kerület koldúsa a Hernádveései egyház vétetett fel. Vandrák András collegiumi tanár jubilaumára üdvözlő kerületi küldöttség választatott. A kerület nagy embere méltó e kitüntetésre. Lezajlott tehát a tiszakerületi gyűlés! A jól felfogott, nagyrabecsült, mert életfeltételt képező egyházi autonomián, azon, mely nem haza kacsint mindig, hanem az egyetemes egyház életére is néz, nagy rézs üttetett. Közép tanodái, ezen fellegvárak, a protest. közremüvelődés ezen magaslatai, a hatalmas állam ministeri önkénye, kegyének, még pedig maga az egyház által kiszolgáltattak. A csalétek ízletes, tagadhatatlan ! A koncz nagy, elvitázhatlan ! De hát mi lesz ennek a következménye? Tudja a minister. — Az új törvény kész. Diadala van a helyi szokásnak, vidéki gyakorlatnak, u. n. helyi autonómiának, a közegyház autonómiája felett. A kis zsarnokok méltó öröme vegyül a közegyház méltó siralmával össze. Veszedelmes tünet egy helyen. — A ki nem halad a korral, azt az ár elsodorja vagy lomtárba kerül. A legrégibb szabad köztársaság a protest. egyház válúton van. Pedig salus reipublicae ! A nagyhonti ev. esperesség f. évi aug. 6-kán Szalatnyán megtartott közgyűléséről, már az utolsó számban közlött tudósításnak kiegészítéséül : A prandorfi tanító Gröner elmozdítására vonatkozó határozat következőleg szól : „Miután a nagyhonti esperesség múlt évi határozataihoz hütelen nem lehet; — miután a bányakerület, a kebelében levő esperességek, nevezetesen a zólyomi, nógrádi, honti, erélyes, hazafias határozatai folytán azon megállapodásra jutott, hogy a múlt 1882-ik évi október-hó 14—16. tartott kerületi rendes évi közgyűlési jegyzőkönyve 8. p. 3. alpontjában b) alatt kimondá : „hogy tanulók és más egyének, kik magokat magyarellenes tüntetéssel kompromittálták, egyházi hivatalt akkor sem viselhetnek, ha máskülönben egyházi hivatalra okmányilag képesítve lennének is." — Miután ezen férfias, a magyar haza érdekében levő kötelességszerű határozatot, az ugyancsak 1882-ik évi október-hó 18—20. tartott egyetemes gyűlés, mind a négy, a magyar birodalom sarkalatos törvényeiben megállapított superíntendentiára nézve kiterjesztette; — a nagyhonti esperesség a kérdéses prandorfi tanítóválasztást, a hol egy, állami képezdéből, államellenes pánszláv tüntetésekbeni részvétel miatt kitiltott s félreértések és túl-jóhiszemüségek folytán egy évre megerősített egyén lett megválasztva, — ezen határozata által megsemmisíttettnek nyilvánítja. — Az új választásnak keresztülvitelét az esperességi ügyész tek. Thuránszky Zoltán és tiszt. Fuchs János bagonyai lelkész úrra bízza, a kiket felhatalmaz az esperesség arra is, ha szükségét látják, hogy a világi hatóságot is felszólíthassák e határozat foganatosításábani közreműködésre. — Miután a nagyhonti esperességek múlt évi határozataiban az is áll : „az esperesség a kormánynak a pánszlávizmus elnyomására irányuló intézkedéseit, az autonómia figyelembe vételével, minden készséggel előmozdítandja," — a prandorfi kérdéses tanítóválasztásnál azonban a világi hatóság közegei az autonómiának küszöbén túlléptek, a mennyiben az esperességi főhatóság elkerülésével, csakis a superintendens értesítésével elégedve meg, tettek lépéseket; szólítassék fel az illető világi hatóság is, hogy jövőre szigorúan tartsa magát a protestáns autonomia jogai és törvényeihez, melyek a magyar hazafias czélok elérésére, nem hogy legkisebb gátul sem szolgálnak, de sőt azoknak és általában a szabadságnak legerősebb és így legbiztosabb bástyáit képezik." Szó szerint közlöm a határozatot, még pedig azért, mert az ügy, melyre vonatkozik, nem csak helyi jelentőséggel bir, s valószinüleg nem marad utójáték nélkül. Ennek természetét s kimenetelét bajos volna előlegesen meghatározni ; de legyen bárminemű, érdekkel bír összes egyházunkra nézve : azért is szükséges az alapos tájékoztatás. Megjegyzem még, hogy a tudósító nem szolgáltatott teljes igazságot a nagy számmal megjelent „világi uraknak"; mert ezek még több kitartást s érdekeltséget mutattak összes egyházi s iskolai ügyeink tárgyalásánál mind végig, mint a lelkészi kar, a mely a gyűlés befejezése felé már csakis az esperesség egyházi hivatalnokai által, még pedig töredékesen volt képviselve. Ne idegenítsük el az egyházi gyűléseinkbe egyiránt tartozó világi elemet magunktól ! A többi ügyek simán és gyorsan intéztettek el. Közérdekű talán még azon tudósítás, hogy nagys. s főt. superintendensünk Dr. Szeberényi Gusztáv aug. 25-kén érkezik esperességünkbe s Börzsönyben megkezdi az egyházak látogatását, befejezve ebbeli működését, ez idén mintegy September 12-kén a darázsi-i anyaegyházban. Az egyházak második, nagyobb felét, ha az Úr megsegíti, esztendőre akarja, folytatólag meglátogatni. Hozza Isten. H. V. Liptó-Sz.-Miklóson aug. 27. Bocsánatot kérek mind a t. közönségtől, mind főkép azon kegyes jótevőktől, kik elhamvasztott egyházunk súlyos helyzetén szeretetadományaikkal segíteni siettek, hogy állapotunkról tudósítást nem adtam s becses ajándékaikat még meg sem köszöntem. Ezt utóbbi hivatalból és személyesen fog történni; de mindeddig azért nem történhetett, mert az időből a szónak betűszerinti értelmében teljesen kifogytam. — Egyházi gondnokaink saját épületeikkel vannak elfoglalva : a lelkész vállain nyugszik a napi teher, ki az egyházi épületek újjáépítése körül jár, követ, napszámost keresve, s fizetve. Hála legyen az Úrnak, hogy már is döntő lépések történhettek az egyház újbóli feltámadása ügyében. A kegyelem Istenének ujja vidékünkre vezette gróf Széchenyi Pál minister úr O nagyméltóságát július 16-án. Amint a nemes gróf megtudta mily szerencsétlenség érte egyházunkat, azon-