Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Tiszai ker. sup. évi jelentése

177. dozni nem áldozat, hanem önüdvéért tett nemes szent dolog. És szebbnek, értékesebbnek is tartom ezt, mit szívének jó kincséből hoz elő, s melyek élő hitéről tesznek bizonyságot inkább; mint a takarékmagtárak bármi nagy, de a gyülekezet egészére nézve könnyen szerzett eredményét. A második pont szerint erény volna az uzsorástól megmenteni a szegényt. De megmenteni úgy mint a takarékmagtár teszi, nem erény. Mert ez nem egyéb, mint más tőkéjétől elvonni a szegényt, hogy nekünk javunkra hozza a kamatot. És én, ha a mi igazságunk csak ennyivel bővelkedik feljebb egyebekénél, erénynek nevezni ez eljárást nem merem. Pedig minden gyülekezeti speculatiónál szerintem ezt tekintetbe venni kell. A harmadik pont szerint nem nagy a kamat; mert kezelés, pangás és rosz minőségű gabona visszafizetésekor a praxis szerint nem marad a látszólagos kamatból sok. De így minden tőkepénzes szólhat, mondhatja, hogy nem uzsoráskodik; mert neki is jönni menni kell pénze után, néha annak tőkéje is kamat nélkül hever, néha veszteséggel, nagy kiadással jut tőkéjéhez s mindezt okos tőzs pótolni igyekszik. De biz azért a megvett nagy kamat csak nagy kamat marad, akármi csekély jutalék csatolható is belőle a tőkéhez vagy fordítatik bármire. De ha mint nt. úr említi : a kölcsönt sem megvenni szép szerével nem lehet, sem nem forgatható folyton sikerrel, ha a kezelés is emészt fel valamit, s visszafizetésül szemetes gabona is elfogadtatik ; úgy bátor vagyok kérdeni: hogyan fizeti ki magát a magtár? s miért oly kedvencz intézmény? Kedvencz az elért haszonért, mert kifizeti magát s kivált 3 véka után i vékát számítva, e 33*/

3°/

0-ból a felemésztésen kívül még felesleg is marad elég netto haszonul. A negyedik pont szerint azonban, ha nagy is a vett kamat, nem lesz az, ha vallásukért hozott áldozatnak nézik a szegények. S így kell tekinteniök ; mert a tehetősebbek minduntalan fuvarozásnál, építkezésnél stb. gyakran igénybe vétetnek. De hát a szegényebb egyháztag nincs igénybe véve körülményeihez képest szolgálmányokkal? vagy a ki a takarékmagtárból kölcsönt vesz, az már fel van mentve a gyülekezeti szolgálmányok alól? Ha fel van mentve, úgy ez eljárás már maga a magtár terhelő tulajdonságára vall, mint a mi úgyis eléggé nyomja a hozzá fordultat. Ha nincs felmentve, úgy csakugyan áldozatot hoz egyházának az illető, ki a magtárból kölcsön vesz; mert beteljesül rajta az írás szava : „mindennek adatik, a kinek vagyon; a kinek pedig nincsen, még a mije vagyon is, elvétetik tőle." De az ily áldozatban alig gyönyörködik az, a ki a jó kedvű ádakozót szereti s ki azt kivánja, hogy egymás terhét szeretettel hordozzuk. De a vallás drága birtokáért hozott áldozatnak a magtári kamatfizetés még sem nevezhető. Mert a megszorult tag nem azért fizet a kivett gabonáért kamatot, hogy egyházán segítsen ; hanem fizet, hogy segítsen magán. Köt a magtárral egy két oldalú szerződést, hogy nyomott helyzetén pillanatra segítsen magán, fizet ha kell drága kamatot is a segélyért, ha olcsót nem kap. Fizetne még drágábbat is, — vagy legalább igérne — csak pillanatra enyhíthesse éhét, mert hiában, az éhség oly hatalmas zsarnok, kinek törvénye meghajolást kiván. S mert úgy okoskodik, hogy az elv : qui habet tempus, habet vitám, megfordítva is áll; sőt így még erősebb. S hogy ily áldozatot, minőt e negyedik pont kiván, egy gyülekezeti tag sem hoz és hozand, állítani merem; mert a ki nem szorul a magtárra, alig vesz ki abból csak azért, hogy a gyülekezetnek kamathasznot adjon. A kivánt áldozat tehát nem áldozat; de volna az bár a megszorultságot erre használni fel, bün a vallás ellen. Bizony a magtár fényoldala ellen, az árnyak sokasága sorakozik. Fény oldala a haszon, mit a gyülekezet egésze könnyen nyer szegényebb tagjaitól. S ez maga sem dísz a magtáron. Pedig ha a világosság is homályosság, a homályosság mennyivel nagyobb lészen, mikor a gyakorlat az eszménytől úgy elmarad, hogy az eszménynek minden vonása elvész a tényleges valóságban. S ezért bár beismerem, hogy a takarékmagtár a gyülekezetnek jövedelmező intézmény; de magtár hetyiségünk tovább is üresen marad; mert a gyülekezeti magtár a lelkiismeret előtt „segélymagtár" czimére nem érdemes, és mert az intézmény az evangeliom ítélőszéke előtt elesik. (Luk. 6, 30—35.) Ihász László, ev. leikéss. BELFÖLD. Kivonat a tiszai superintendens évi jelentéséből. A jelentés egyik főmomentumát képezi a sáros-zempléni esperesség alsó vidéki egyházaiban, és az azokhoz tartozó leánygyülekezetekben, nemkülönben a VI sz. kir. városi esperességhez tartozó kassai magyar-német és tót egyházakban végzett püspöki egyházlátogatás. Az egyház sokoldalú ügyeinek rendszeres kezelése, kivált vagyonkezelés, biztosítás, ellenőrzés dolgában majdnem egyházról egyházra intézkedett ő Főtisztelendősége s lekötelezte a) az egyház elöljáróit arra, hogy rendes naplót vezessenek, zárják le azt évről évre, a közgyülésileg megvizsgált számadásokat lássák el hitelesítő záradékkal, költségvetést s erre rendes kivetést állapítsanak meg, a tőkék és magtárak értékét 50 forintig jótállókkal, azonfelül kiadott összegeknél betáblázással biztosítsák, az éghetőségeket tűzkár ellen teljes értékben biztosítsák, a lelkészlakon külön ládákban kezeljék az egyház okmányait s értékeit, az esperességi és kerületi járulékokat fizessék rendesen, a gyermekek rendes iskoláztatásáról gondoskodjanak, a temetőket tartsák rendben s azokban a nagyok és kicsinyek sírjait különválasztva, ásassák azokat sorban; b) az egyházak közönségét, hogy a lelkészek és tanítók javadalmazásaul biztosított pénzbeli és termesztménybeli illetményeket szolgáltassák be idejében, a lelkészi és tanítói földeket műveljék kötelezésük szerint rendesen és idejében, gyermekeiket 12 éves korig járassák iskolába s lássák el tankönyvekkel, a presbytereket és gondnokokat nem élethossziglan, hanem 3 évenként ismételt választással alkalmazzák, c) a lelkészeket, hogy az anyakönyveket előirt forma szerint vezessék, az úrvacsorás edények tisztán tartásáról gondoskodjanak, keresztelést keresztatya jelenléte nélkül ne végezzenek, confirmácziói oktatásban azokat, kik a 6-ik osztályt el nem végezték, ne részesítsék;