Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Iskolaügy - Középiskoláink állami segélyezése

fosztják meg, talán jogtalanul is, mennyiben azok evang. egyházi tanintézetekül alapíttattak, ugyanannyi taninté­zetétől. Ne engedje a nmg. és főt. kerületi gyűlés, hogy ezen jogtalanság az ártatlanul sújtott középtanodáknak csak egyikén is megtörténjék, — ne engedje, hogy azok­nak csak egyike is a közegyház törvényes és természe­tes utjának kikerülésével, csak azért hogy gymnasiumul fönmaradhasson az alapítók, hagyományozok és adako­zók akaratát, a tanoda múltját, czélját mibe sem véve, jellegét egyszerűen kicserélhesse. — Ne engedje azon­ban és viszont azt sem, hogy csak egy is mondhassa : kértem egyházanyámat és az hidegen visszautasított : „tégy a mint akarsz, élj a hogy tudsz" elutasító vála­szával .... sorsomra bocsátott. Legyen az egyház e tekintetben is egy. Tartsa fenn eddigi középiskoláit övéi gyanánt ezutánra is. Lépjen közbe. Segítsen és .... lesz segítve. Esedezünk mindezek után, hogy ugy saját gym­asiumunkra, mint a küzdő társgymnasiumokra való tekintettel, ugy szintén a közegyház sürgős teendőire vonatkozó alázatos fölterjesztésünket, illetőleg igény­telen ezen nézeteinket bölcsesége szerint elbírálván, középtanodáink, együtt egyházunk sorsa felett az egy­házhoz méltó módon határozni méltóztassék. Kik is egyébiránt kiváló tisztelettel maradtunk Miskolczon az egyháznak 1883. aug. 12. tartott rend­kívüli közgyűléséből. Válasz nt. Schnell Károly úrnak a taka­rékmagtárak ügyében. Igen köszönöm nt. úrnak becses figyelmét, melyre a takarékmagtárakra vonatkozó czikkecskét méltatni szíveskedett. Köszönetem forróbb lenne még, ha az in­tézményt támadó okokat megczáfolni méltóztatott volna annyira, hogy azok semmiseknek bizonyulva be, kény­szerülve lennék a támadott takarékmagtár intézményét gyülekezetemben felállítani. De bár becses czikke végén felhívni méltóztatik, hogy állítsunk takarékmagtárakat s ne féltsük e miatt lelkiismeretünket; én a takarékmagtárt még sem merem gyülekezetemben még felállítani. S miért? lelkiismere­tem miatt, mely a quid juris és quid consilii kérdése­ket együttesen teszi fel az evangelium előtt és az evan­geliom egyikre sem ád oly feleletet, mely feljogosítana oly magas — nt. úr szerint 3 véka után 1 véka kamat; tehát 33 1/3°/O' o s kamattal dolgozó tőke forgatásra. Pedig őszintén mondom : szeretném felállítani! mert reá is szorulna e maroknyi kis nép valami jövedel­mező speculatióra. Reá szorulna, mert semminemű gyü­lekezeti közös vagyonnal nem bír, s léte fenntartásáért oly erőfeszítéssel küzd nehéz viszonyai között, minővel nem küzd általam ismert egy gyülekezet sem, meg is érdemelne gyülekezetem valami hasznos jövedelmező pénzforrást; mert két folyó irigy hullámai elől — évente ujuló s folytonos életveszély közt — kierőszakolt kevés szerzeményét nem rest az úr oltárára hozni el, hogy ha az egyén éhezik s mezítlenkedik is; de egyháza virul­jon s legyen mit adni — ha szükség — a hitrokonnak is. Mert vallása oly drága kincs neki, melyért a szó való és nemes értelmében önzetlenül hol önkéntesen, hol közkivetésileg áldozik. Őszinteségemet elfogja hinni — reménylem — nt. úr! ha kinyilvánítom, hogy én a magtár helyiséget már évekkel előbb elkészíttettem. De azt hasznosítani nem merem; miután akár a quid juris-t, akár a quid con­silii-t kérdem az evangeliomtól, ez egyikre sem ád, még csak mellékesen sem — biztatást. És én lelkiismereti dolgot csinálok belőle, mint mindenből, a mi a gyüle­kezeti életre vonatkozik, azt tartva, hogy gyakorlat és eszmény kölcsönhatással vannak egymás iránt. Ezek folytán reményleni merem : elejti nt. úr azon vádját, mintha én ex cathedra leczkéztetni akartam volna a személyeket, midőn magát az intézményt hatá­rozottan támadom, hogy esetleg határozott czáfolatot nyerjek, mint azt czikkem végén észrevenni méltóztat­hatott. Mivel azonban nt. úrnak szíves felszólalásával meg­czáfoltnak ellenérveimet s megnyugtatva lelkem ismere­tét még nem érzem, s mivel a takarékmagtárak haszna előttem még mindig gyanús értékű; bátorságot veszek magamnak becses czikkére észrevételeket tenni a követ­kezőkben : A takarékmagtárt áldott, hasznos intézmény­nek állítani méltóztatik, még pedig — ha becses czikké­ből helyesen vonom le az okokat azért, mert a taka­rékmagtár 1. a gyülekezetnek oly nagy hasznot hajt, mekkorát birtoktalan gyülekezetek másból nem pótolhatnak; 2. felebaráti erényt gyakorol, midőn kölcsönével kérlelhetlen uzsorástól menti meg a szorult egyház­tagot ; 3. nem nagy kamatot vesz, mert kezelés folytán, pangás stb. esetén nem marad a takarékmagtárnak nagy haszon ; 4. ha nagy volna is a kamat, elveszti setét szinét, ha meggondoljuk, hogy reá szorult szegények is áldoz­hatnak valamit drága vallásukért, midőn a tehetőseb­bek építkezésnél, fuvarozásnál annyiszor igénybe vé­tetnek. Az ügy tisztázása végett nyilvánítani merem, hogy a takarékmagtár jövedelmező voltát kétségbe sem vonom. Hiszen nagy haszna az ő felállításának ingere. Nagy haszna miatt méltán tartatik oly gyülekezeti köz­kincsnek, mely némely tagnak semmijébe sem kerül, s őket vallásuk drága birtokáért való áldozattól felmenti. S igy aztán esnek kísértetbe és tőrbe. Kísértetbe : ha mindent nem is; de igen sokat várni gyülekezeti czélra a magtártól. Esnek tőrbe, hogy a magtárra támaszkodva, elszokjanak édes magukéból adni ott, a hol szükség. Hallottam egy gyülekezetről, mely állítólag iskolaépí­tésre behajtotta a magtári tőkét s kamatot s csak azután gondolt arra, hogy közkivetésileg pótolják a még hiányzó összeget. Pedig ez a gyülekezet fényes, intelli­gens tagokkal bővelkedik. — Igen is a magtár ha hasz­nál, azoknak használ, kik azokra legkevésbbé szorul­nak. Míg a reá szorult tagok, a haszon árát már a kama­tokban előre megadták. En bevallom : nem is annyira a szegénységtől félek — levonva holmi csapásokat; hanem félek a nem akarástól. Népünktől könnyelműen sok mindenre kerül, hát csak az egyházra nem kerülne-e? Kerül bizony! csak lássa be a nép, hogy vallásáért ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom