Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Érvényben lévő középiskolai tanterv

136. séggel nem helyeslem, hogy megtámadjanak mindenkit, kinek nincs magyar hangzású neve (a Klein-ból nem farag jó hazafit a „Kis"), ki másként is tud beszélni mint csak magyarul; ki más újságot és könyvet is olvas mint csak magyart; más prédikációt is hallgat, mint csak magyart és más zenét is szépnek talál a czigányzene mellett. Az ilyen chauvinistákkal, kik az embert ezért úton-útfélén megtámadják, mai napság igen gyakran találkozunk. De az ő lármájuk engem soha meg nem győz, sem meggyőződésemből ki nem forgat. Az én válaszom mindenkor készen van. Magyarosodnunk igen is kell, de a magyarosításról tegyünk le. Egyik nemzetiséget a másikba beleolvasztani, igen ezt látta már a világ; de csak ott, hol az a beolvasztó nemzetiség képes volt absorbeálni, az az erősebb volt számban, intelligentiában, munkában s vagyonosságban. A mai időben a magyar nemzetiség erre még csak kevés helyen képes. Tessék azt mindenütt azzá nevelni. És ha daczára ennek nem osztom azok nézetét, kik azt mondják : épen ezért nevetséges az egész magyarosodási mozgalom, hanem mégis azt mondom, hogy igenis magyarosodnunk kell, mondom azt azért, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy önálló állam ez országban csak egy lehetséges: a magyar. Valósuljon akár a pánszlávok, akár a pángermánok álma, biztosra vehetik, hogy ez országból sem önálló szláv sem önálló német állam soha nem lesz, hanem lesz legfölebb mint Lengyelországból orosz koncz, meg német koncz. Akarjuk mi azt? Azt mondom, ki szereti hazáját: soha! Ezért mondom, igenis magyarosodjunk. Postnlátum ez a politikai téren, postulátum ez az egyházi téren is. De hát hogy képzelem én azt magamnak? Feleletemmel már most tisztán az egyházi téren fogok maradni. Egyrészt azt mondom : felülről adják meg a nemzetiségnek mi a nemzetiségé, de határozottan követeljék az állam számára a mi az állam-é ; alulról meg magunk részéről, kikre a nép hallgat s kik a nép természetes vezérei vagyunk, teljesítsük hazafiúi kötelességünket s tudjuk hazánkat és annak érdekeit felé helyezni saját nemzetiségünknek. Hatáskörünk az egyház és iskola, földi kis paradicsomunk pedig családunk. Mind a három téren legyünk apostolai a hazai eszmének. Hogy gyülekezeteinkben, melyek tótok vagy németek, egyszerre elkezdjünk magyarul szónokolni, mondván híveinknek : tessék magyarul megtanulni, akkor érteni fogjátok! (hallottam én már ilyen követeléseket is), ez — hogy is mondjam csak — valóságos botrány volna. Iskoláinkban tegyünk tán úgy, mint hajdanában a latin nyelvvel tettek és a legdurvább erőszakkal szorítsuk onnét ki a gyermek anyanyelvét?! Már ilyenből nem kérnék; mert az iskolának legelső feladata az, hogy abban vallásos és értelmes embereket neveljünk, pedig az sehol sincs megírva, hogy vallástalan és tudatlan ember mind az, ki nem tiszta magyar. De igenis tanítsák ott a magyar nyelvet is, még pedig nem csak azért, mert ezt országos törvény parancsolja (ilyen kényszermunkának úgy sincs áldásos eredménye), hanem azért, mert a magyar hazának gyermekei vagyunk, s a ki azt szeretettel nem teszi, az mondhatja nekem százszor : én szeretem hazámat, mindig szemébe mondom, hogy : nem igaz, és tanítsuk végre azért, mert ezzel gyermekeinknek oly kincset adunk, melyért minket még sírunkban is áldani fognak. E téren nem ismerem el azon reservatio jogosultságát, hogy : tanuljuk és tanítjuk a magyar nyelvet, ha szükséges. Az ilyen clausula nem egyéb — lólábnál. Fontos kérdés az anyakönyvek kérdése is. Igaz, régi törvényünk van arra, hogy az anyakönyvek magyar nyelven vezetendők, de végre van-e a törvény mindenütt hajtva? E kérdésben az államnak nem szabadna engednie egyik felekezettel szemben sem! Esperességi, kerületi, egyetemes gyűléseink nyelvére nézve igen sokan vannak, kik ebben a magyar nyelvnek adnak elsőbbséget, de viszont vannak sokan, kik e téren a vegyes nyelvet követelik. Én megvallom a magyar nyelv mellett vagyok, mert annak, ki otthon népével nem magyar nyelven érintkezik, ez a nyilvános tér is jó iskola azon nyelv gyakorlásában, melyet mívelt magyar honpolgárnak feltétlenül birnia kell. De az erőszakot e téren sem tudom helyeselni. En pl. a mult évi egyetemes gyűlésen boldogult Krizsánt szándékolt tót előadásában nem zavartam volna, mert ahhoz kétségkívül joga volt s igaz, hogy nem értettem volna belőle egy szót sem, de alig merném állítani, hogy az ő beszédje — értelem nélküli beszéd lett volna. Végre pedig még csak egyet. A magyar nyelvnél még sokkal fontosabb a magyar érzelem, a magyarul érző szív. Ebbe belátnunk nem lehet, de ismertető jeleként egyet merek állítani. A mívelt magyar ember megtanulja a magyar nyelvet — tán saját érdekéből — azt megengedem, de az a mívelt magyar ember, ki hazáját szereti, átplántálja e nyelvet családja körébe is s gondoskodik arról, hogy gyermekei a magyar nyelvvel korán magukba szívják a magyar szellemet is. Én ismerek községeket, melyekben a gyermekek már az utczán három nyelvet beszélnek. Micsoda papi vagy tanítói család az Magyarországon, melyben az egy anyai nyelv köré chinai falat vonnak? De legyen ezúttal elég. Szóljunk a kérdéshez, tán megértjük egymást. Guggenberger János. — Az érvényben levő középiskolai tantervnek a középiskolai törvénynyel való kiegyeztetése végett s egyszersmind ugyanazon tanterv ellen felmerült panaszoknak megszüntetése czéljából Trefort minister úr egy bizottságot hívott össze, mely julius hó 13. s 14. napjain tartotta üléseit Budapesten, s következő megállapodásra jutott: i. A vallás nemcsak az első három, hanem valamennyi osztályban hetenkint 2 órában tanítandó. Egyhangúlag e tantárgyra, mint a vallásos-erkölcsi nevelés előmozdításának legfőbb tényezőjére, nagy súlyt fektettek a bizottság tagjai. — 2. A klasszikai főleg a hellen nyelv tanításában elért eredmény csekély volta komolyan fontolóra vétetett. A ki nem elégítő eredmény okát: a klasszikai nyelvészet tanárainak hiányos előképzésében, az érettségi vizsgára készülőknek e tantárgy alól való gyakori felmentésében s a tankönyvek és taneszközök gyarló voltában találták. Miután a középiskolai törvény nem enged többé felmentést a kötelezett tantárgyaktól, kivánatos, hogy a hellen nyelv tanáraival szemben magasabb igényekkel