Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Kultúrharcz Németországban

Szóljunk tehát hozzá Krisztus igéjével ajkainkon, szóljunk az Úrnak házában lángoló szeretettel az Üdvözítő és drágán megváltott öröksége iránt. Az, ki a kövekből is képes Ábrahámnak örökösöket támasztani, erőt ád a kőkemény szívek meglágyításához is. Csak hintsük az ép magot, híven és örömmel hintsük, az Úr lelkének melege kikeleszti és megérleli. Vigyük az evangéliomot bele az életbe. Menjünk népünk közé és jöjjön a nép hozzánk. Legyen az egyház híveink vezetője, tanácsadója, vigasztalója. Lássa, érezze vallásának hasznát népünk, lelki pásztorainak hűséges gondozásában. Éljünk igazán népünkkel s népünkért, mely nekünk az Úrtól adatott. Legyenek iskoláink igazán ami iskoláink; komoly tudományosság, fenkölt honszeretet, igaz kegyesség székhelyei. Vegyük kezünkbe korunk leghatalmasabb fegyverét, a sajtót, az irodalmat. A könyv, mondják, holt tőke. Holt annak, ki heverteti. Élő annak, ki belőle életet merít. Szegények vagyunk, nem telik? Ha legalább annyit áldoznánk, a mennyi telik, szép irodalmat teremthetnénk. Szinte szégyenpír futja el az ev. ember arczát, ha meggondolja : kiben annyi merészség van, hogy egyházi tudományos magyar vállalatba fog, megbukik. — Magyarországi egyháztörténelmünk nincs megirva. Pedig a mely egyház nem marad élő összeköttetésben múltjával, elveszti jellegét s vele létjogát. Gondolkozzunk e tárgy felett; de ne csak gondolkozzunk, hanem tegyünk is. Például : Folyó év november io-én lesz Lutherünk születé-sének négyszázas évfordulója. Ünnepeljük meg közösen, együtt, még pedig : 1. Ünnepeljük nov. ix-én, midőn a szent keresztség által Isten országára született. 2. Ünnepeljük úgy, hogy a megelőző időben, a helyi viszonyokhoz képest a papi lakon vagy az iskolában összegyűjtve népünket, mutassuk fel Krisztus eme kiválasztott harczosát. 3. Ünnepeljük Luther életrajzának magyar nyelvű, népolvasmánynak alkalmas megiratásával. Szerény indítványunk első két pontjához az egyház kormányzati testületek hozzájárulása illetve intézkedése is szükségeltetvén, azokról itt nem szólok; a harmadikra nézve véleményem, ajánlatom, kérelmem következő : Luther életrajzát úgy kell megírni, hogy lássa népünk benne az evangéliom újjászülő hatalmának valósulását, a Krisztusban élő hit erejének megtestesülését. Hogy tudja meg népünk, mint Burk „Martin Luther" czímü jeles munkájának előszavában mondja : „Midőn Luther népünknek az evangéliomi igazság ismeretét visszaadta, egyszersmind a szellem szabadságának leghatalmasabb s legdiadalmasabb előharczosául és hazája leghívebb barájául bizonyult; — mi ismét arról tegyen tanúbizonyságot, hogy az evangéliomi keresztyén hit, a szellemi szabadsággal és igaz honszeretettel is legbensőbb szövetségben áll." A munka terjedelme legfeljebb 5 nyomott ívnyi legyen. A nyomdai -költségek fedezésére ajánlanak : Deo notus. , 10 frt, Ngs Osztroluc^k^ Géza úr 10 frt, Evang. egyház és iskola szerkesztője 10 frt. Ha a munka absçhit becscsel fog birni, a szerkesztő más hazai nyelvekre való fordításáról is szívesen gondoskodik. S most kettős kérelmem : Szóljanak ez ajánlathoz mennél többen; és kik az ajánlatot üdvösnek látják, à nyomdai költségek fedezésére adakozzanak. Az Úr pedig áldja meg törekvésünket, hogy ezen csekély kezdeményezés evangeliomi egyháziasságunk emelésére szolgáljon. Főt. Szeberényi Gusztáv bányakerületi superintendens úr körlevele a bányakerületi özvegy-árva-intézet ügyében: Nagytiszteletü Főesperes Úr! Ekkorig nem csak Nagytiszteletü úr, de a többi lelkésztársak kezei közt is van a mi kerületi özvegy-árva-intézetünk páratlan pénztárnoka, Nagytiszteletü Breznyik János évi beszámoló értesítője az 1882. évi pénztár állapotáról. A mily örvendetes annak gyarapodása egyrészt, úgy elszomorító, mondhatnám minket megszégyenítő két körülmény : Egyik az, hogy még mindig oly sokan vannak azok közül is, kik az 1874. ker. gyűlés határozata alapján kötelesek az intézet tagjaiul belépni, ezt mégis ekkorig nem tették. Ezen mulasztásért nagyrészben okolom a Nagytiszteletü Főesperes urakat, kik akár addig alá se írnák az illetőknek hiványaikat, míglen legalább is a beiratási díjat — 3 forint — le nem fizetik. Másrészt természetesen magokat az újon választottakat. Hát be nem látják, mily kecsegtető és előnyös rájok nézve ezen intézet? Keveslik az egyelőre nyújtott 2ofrtot! Hisz csupán tőlük függ emelhetni azt akár 50-100 frtig. Nem rég vettem Bécsből egy levelet, melyben szemünkre vettetik, hogy az még sem igazságos, hogy ott egy ínséges papözvegyet a bécsi „nőegylet" segélyez, holott — úgy mond — elhalt férje számos évekig szolgált Magyarországon. Az illető esperes úr felvilágosított egyszerűen azon körülménynyel, hogy az ínséges özvegy férje annak idején vonakodott az esperességi özvegy-árva-intézetbe belépni s így természetesen özvegye nem számíthat segélyezésre. Hány ilyen esetet tudnék előszámlálni? Legközelebb így járt a turicskai lelkész özvegye, így a kácsi lelkész özvegye s mások. Kérdeznők csak őket : áldják-e ezen mulasztásaikért férjeiket? Én ugyan önzőknek tartom azoknak eljárását is, kik, azért mert vagy nem szorulnak rá, vagy mert immár nejeik nincsenek, vagy nem is voltak, oly szükkeblüek, hogy évi 6 forintnyi áldozattal a papi testület iránti tisztelet és kegyeletből nem léptek be tagokul az intézetbe. Hisz, ha egyik tag szenved, szenved az egész test. S ha van lealázó és szégyenítő, az — minden nyomorúságunk mellett — legbántóbb, ha papi özvegyeink és árváink koldulnak, vagy mások kegyelmére szorulnak! Ha az intézet keletkezése óta a rendes 227 lelkész mind fizetett volna, ekkorig 40,000 forinton felüli tőkénk lenne.