Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Németország

113. a még nagy számmal visszamaradt ifjúság szeretett igazgatója Breznyik János tiszteletére, mint nevenapja előestvéjén; de különösen 25 éves igazgatói áldásos működése évfordulójának megünneplésére. — Ez alkalommal tartott Veszel János VIII-dik osztálybeli tanuló latin beszédet, Tenczer János pedig ugyanazon osztály tanulója az ünnepeltet meglepte életnagyságú arczképének sikerült krétarajzával. A ragaszkodás és tisztelet e jelei meghatották az ifjúság e barátját, atyját. — Másnap a déli órákban pedig összegyűlt a város értelmisége, felekezeti különbség nélkül a lyceum nagy termében s miután egy bizottság felkérte az igazgatót a megjelenésre s ő e felhivásnak engedett, üdvözölte őt első sorban a körünkben időző szeretve-tisztelt főpásztor SzeberényiGusztáv, megemlékezvén azon egyes mozzanatokról, melyek meghivatása azaz 1842. óta működését nevezetessé, áldásossá tették, teszik. — Utána szólt az iskolai tanács elnöke s a lyceum helyi felügyelője Farbaky István bányatanácsos s az akadémia igazgatója, hatásos szavait azon díszes serleg átadásával befejezve, melylyel a helybeli egyház hívei megtisztelték. A tanári kar nevében szólt Jezsovics Károly, méltányolva az igazgatóban a humánus kartársat, mig az egyház leghőbb tiszteletének s ragaszkodásának Händel Vilmos n. m. lelkész adott kifejezést. Ezek után felszólalt még a piarista rend által ellátott helybeli nagy-gymnasium tanári karának egyik tagja, ezen felszólalásával is bizonyítva, hogy a mióta ez intézet vezetése a nevezett rendre bízatott, azóta folytonosaan barátságos az intézetek közötti viszony. Egy régi tanítvány, Heincz Hugo ügyvéd, társainak nevében is melegen tolmácsolta mélyen érzett háláját. Végre a városi község nevében annak főjegyzője Szitnyai József lelkes szavak kíséretében átadott egy üdvözlő iratot. — Mind ezekre válaszolt a könyekig megindult férfiú, a neki tulajdonított eredményeket isteni kegyelemnek jelentve ki, egyszersmind a pártfogók közreműködését kitüntetve. E szép s lélekemelő ünnepélyt követte a közebéd, melyet sok, igen sikerült felköszöntés fűszerezett, s mely csaknem estig együtt tartotta a derült hangulatu társaságot. E hangulatot fokozták az időközileg beérkezett telegrammok, így nevezetesen Fabinyi Teófil, kerületi felügyelő úrtól, Zsigmondy Vilmos képviselőnktől, továbbá egyik tanári veterántól Gretzmacher Jánostól Lőcséről, ki fellengő költeményben fejezte ki jó kivánatait s több más hálás volt tanítványaitól. — Engedje az egek Ura, a kinek kegyelmét az ünnepelt oly gazdagon tapasztalta, hogy áldásos működését, testi-lelki épségében, törhetlen erővel s erélylyel még sokáigsokáig folytassa egyházunk s hazánk javára, üdvére s tegye mind bensőbbé azon kapcsot, a mely van a Lyceum s igazgatója között. H. V. Fogadja a méltán ünnepelt érdemdús férfiú a mi őszinte s legmelegebb üdvkivánatainkat is. Szerk. KÜLFÖLD. Ausztria. — Az alsó-ausztriai esperességi gyűlés a reichstagnak beterjesztendő folyamodványban kérelmezi, hogy az evangélikusok, a mennyiben saját felekezeti iskoláikat fentartják, a közös iskolák fentartásához követelt járulékok fizetése alól fölmentessenek. Az osztrák belügyministerium a diakonissakórház felállítását Alsó-Döblingben betiltotta. Két évvel ezelőtt létesült Bécsben Dr. Zimmermann és Dr. Witz-Stöber lelkészek, valamint Cramer orsz. titkos tanácsos és Langenau bárónő kezdeményezése által a diakonissa - egyesület, mely csakhamar 20,000 írtból álló tőkét gyűjtött. Újabb időben egy házat bérelt Alsó-Döblingben oly czélból, hogy ott kórházát berendezze s e tárgyú folyamodványát a hernalsi járáskapitánysághoz benyújtotta. Miután az egylet arra kötelezte magát, hogy ragályos betegségben szenvedőket a kórházba nem vesz fel s hogy az egészségi szempontból szükséges intézkedésekről, illetőleg a ház kellő felszereléséről azonnal gondoskodik, a járási kapitányság kedvező értelemben intézte el a kérvényt. A helytartóság is megadta az engedélyt s a kórház már május havában rendeltetésének lett volna átadandó, midőn Alsó-Döbling községe a kórház felállítása ellen egészségi okokból tiltakozott. Ezen tiltakozás az elsőfokú bíróságtól visszautasittatott, de a község felebbezte a pert a második forumhoz, a belügyministeriumhoz, mely az előbbi döntéseket eltörölte. A ministerium illető végzése így szól : „A belügyministerium a legfelsőbb egészségügyi tanács meghallgatása után a helytartóság 1882. jan. 30-án kelt intézkedését, melylyel a bécsi diakonissaegyletnek bizonyos feltételek mellett egy magángyógyintézet felállítása az alsó-döblingi ezüst-utczában 147. sz. a. házban megengedtetett, az alsó-döblingi község ellenkező keresete következtében eltörölte, azon okból, mert a szóban levő helyiségek egészségi szempontból magángyógyintézet czéljára nem alkalmasak. Németország. — A német birodalmi gyűlés június 12-én Lingens indítványát, mely vasárnapon a postai szállítás korlátolását javalja, 127 szavazattal 82 ellenében elfogadta; az indítvány második részét azonban, mely a vasárnapokon feladott sürgönyök nagyobb díjazását ajánlja, m szavazattal 101 ellen elvetette. — A frankfurti, lübecki, lipcsei, chemnitzi kereskedelmi kamarák, valamint a lüneburgi kereskedelmi egylet folyamodtak a birodalmi gyűléshez, hogy ilyen, a vasárnapi forgalom korlátolását czélzó indítványokat, mint a közjólétre (!) káros hatásuakat, utasítson vissza. Több lap azon hirt terjesztette, hogy Pál Frigyes, mecklenburg-schwerini herczeg, a róm. kath. egyházhoz szándékozik áttérni, sőt hogy az áttérés már meg is történt. A hír nem való. A herczeg eddig át nem tért s nincs is szándéka áttérni. Csak rövid idő előtt két mecklenburgi lelkészszel szemben oda nyilatkozott, hogy ő evangelikus, evangelikus fog maradni s gyermekeit is így fogja neveltetni; ő kívánja, hogy ez az országban terjesztessék. — Ennek ellenében igaz, hogy Pál herczeg római kath. v. neje, május hó i-én született leányát az algiri érsek által megkereszteltette, még pedig férje tudta nélkül, a ki ezen időben atyja temetésén, Schwerinben volt s nejét Algírban, a hol utazásuk közben tartózkodtak, hátrahagyta. A porosz kormány egyházpolitikai javaslatainak megítélésére a jelen pillanat nem látszik al-