Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Evang. egyházunk és a nemzetiségi kérdés. Leska János

Első évfolyam. 14-ik szám. Pozsony, 1883. évi junius 30. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA Előfizetési ár : Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára : 12 kr. o. é. V J yvIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : kiilön 30 kr. Tartalom : Evangelikus egyházunk s a nemzetiségi kérdés. — Nyilt válasz Guggenberger úr az „Evang. Egyház és Iskola" 10-ik számában közlött nyilt levelére. (Leska János). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Negyedéves előfizetőink előfizetéseik megújítására; megrendelőink hátralékaik beküldésére tisztelettel felkéretnek. Evangélikus egyházunk s a nemzetiségi kérdés. Midőn lapunk 10. számában Guggenberger János munkatársunk nyilt levelét közöltük, tettük azt oly őszinte óhajtással, hogy az „adjon Isten"-re „fogadj Isten"-t nyerjünk. Ugyanis szilárd meggyőződésünk, hogy az egyházunk kebelében duló nemzetiségi pártviszály igaz testvéri jóakaratból folyó érintkezés alapján egyelőre talán enyhíthető, későbben pedig teljesen megszüntethető s az egy egyháznak és hazának különböző nyelvű gyermekei vállat a vállhoz vetve, egy szívvel-lélekkel munkálkodnak a hőn szeretett magyarhaza kebelén élő szintoly forrón szeretett evang. egyházunk felvirágozásán. Nem akarjuk hinni, nem hihetjük, hogy azok, kik a haza és egyház szeretetét ajkaikon hordják, ne legyenek képesek és készek letenni a mindkettőt emésztő küzdelemről. A válasz megjött. Közöljük többi rovataink hátrányára is teljesen, hogy a részletekért ne veszítsük el az egésznek hatását. Bírálatába egyelőre nem bocsátkozunk ; megnyitjuk a tárgyilagos discussióra a tért, oly discussióra, melynek eredménye, adja Isten! az Úrnak békessége legyen. Tudjuk, hogy sokan lesznek, kik a „quieta non movere" szabályból indulva, helyteleníteni fogják tettünket; ámde a hamu alatt izzó parázs nem biztosítéka a békének. Mások, úgy az egyik, mint a másik, vagy mindkét oldalról ránk olvassák : Cur lavas Aethiopem ! Perituro parce labori ! Nam noctis tenebras irradiare nequis. Ám legyen! In magnis et voluisse sat est. A békességnek pedig Istene legyen mindnyájan veletek. Amen. Rómab. 15, 33. Nyilt válasz Guggenberger úr az „Evang. Egyház és Iskola" 10-ik számában közlött nyilt levelére. Audietur ne et altera pars? Miért ne? Az „Ev. Egyház és Iskola" az evangelikus egyháznak lévén szentelve, tőlünk sem tagadhatja meg az egyházi érdekek és egyházi kérdések megbeszélésére szolgáló hasábjait, s főképen akkor nem, ha e részben felszólalásunk a hozzánk intézett felhívás folytán történik. Uni justum alteri aequum. Különben is kívánatos sőt üdvös volna, a jelen válságos időkben az egy Urat szolgáló s egy hitet valló testvérek egymást közelebb megismerhetnék, s bizonyos, ez idő szerint irányadó kérdésekben egymást megérthetnék. Ez pedig annál inkább szükséges, mert a most divatos s épen az evangelikus körökben mély gyökereket vert egymáselleni gyanúsítások, rágalmazások, vádolások következményeiből csak az evangelikus egyház ellenei húznak hasznot. A meghasonlott testvérek között dúló zaklatásoknak csak a sátán örül. Oh mily boldogító öröm árasztaná el keblünket, ha Guggenberger testvérünk szavairól azt mondhatnók, hogy a testvéri szeretet előzékeny hangján közeledik hozzánk. De szavairól ezt nem mondhatjuk. Igaz, hogy e szerető testvérünk ugyan csak úgy „a mi édes itthonunk falain belül, a szeretet hangján akarna hozzánk szólani", de közelebbről tekintve, minél andalítóbb eme hangnak lejtése, annál inkább ismerhető fel benne az érczes érzéketlen czimbalom pengése. Bizonyítják ezt e példák : „A nyitrai esperesség" így szól Guggenberger szerető testvérünk — „a nyitrai esperesség közös anyánkat, szeretett hazánkat sértő nyilatkozatával aláássa, aláaknázza a mi autonómiánkat, s compromittálja egyszersmind egész magyarhoni evang. egyházunkat. Insinuál a szentírásnak oly értelmet, mely abban soha sem volt; csinál magának tótízü szentírási helyeket, ezekkel akar ámítani, visszaél a szentirással politikai czéljai védelmére és takargatására. Lehetetlen elhinni, hogy a nyitrai exegesis enynyire gyenge lábon álljon — a nyitrai lelkészeket nem képviselőknek az esp. gyűlésekre, hanem vissza az