Esztergom és Vidéke, 2006

2006-08-31 / 36-37. szám

2006. augusztus 31. Esztergom és Vidéke 7 ő e nemzetet az Isten anyja Mária, a magyarok Nagyasszonyának oltalmába; innét mentek szét az általa alapított tíz püspökség főpásztorai az egész magyar földre hirdetni Krisztus evangéliumát, s pedig oly sikerrel, hogy uralkodása alatt az egész pogány nemzet Krisztus keresztje előtt meghajola, leborula és ebben keresé legfőbb dicsőségét, szóval e dicső király nagy tettei nyolcszáz év előtt e helyet megszentelték, megdicsőítették. Ezekre tekintvén el kell ismernünk, hogy megfoghatatlanok az Úr ítéletei! íme, valami e várban nagy, dicső és szent volt, mind lerombolta s földúlta azt 300 év előtt a keresztényeknek ellensége. Neked, Fölséges császár tartotta föl az Ég ama dicsőséget, hogy kitűnő vallásosságodnak, a Katholika Egyház érdekeit pártoló törekvéseidnek korszakában e szent helynek három százados gyásza megszűnjék, fölséges jelenlétedben a réginek helyén emelt Istenháza fölavattassék, fölszenteltessék és isteni tiszteletre megnyittassák. Nem, nem vagyok képes, Fölséges Uram, e roppant sokaságnak hálaérzelmeit tolmácsolni; miért is csak azt mondom, hogy Fölségednek ez ünnepeni megjelenése új életet ád azon ragaszkodásnak, melyet e nemzet nyolc századok alatt fejedelmei iránt tanúsított. Be van vésve ma s bevésve fog maradni, míg kő kövön marad, e dicső tette Fölségednek a nemzet szívében! Most pedig a tisztes martyrok maradványait, kik vérüket ontva tanúsították hitüket, e díszes egyházba bevivén, a fölszentelés szertartását befejezvén, az új oltáron végbeviendő első áldozat alatt esdekelni fogunk szívünk mélyéből a királyok előtt, hogy Fölségedet, mindenek felett szeretett Urunkat, a Fölséges Császárnét, honanyánkat, az egész uralkodó ház fönséges tagjait, még a főhercegnő kis Gizellát is minden mennyei áldásával gazdagítsa s népeinek szeretetével boldogítsa! Ti pedig keresztények, kedves híveim, e szpnt hajlékban és mindenütt az Úr Istent dicsőítsétek egész buzgósággal és a királyt tiszteljétek teljes engedelmességgel, így fogjátok megadni „az Istennek, mi az Istené, és a császárnak, ami a császáré", úgy legyen! Amen." E beszéd elhangzása után az egész menet, amelyben most már a király és a főhercegek is részt vettek, bevonult a templomba: Szent Valentin mártír testereklyéit a Szentkereszt-oltár alatt, Szent Modestináét pedig az átellenben levő Szent István-oltár alatt erre a célra készült üvegkoporsókban helyezték el; a többi ereklyét felvitték a szentélybe és a főoltárra helyezték. A szentélyben a király, a főhercegek és a hercegprímás aláírták az oltár felszentelését tantisító okmányt. Azután folytatták a szertartást, mely alatt a király az érseki trónuson ült. A templom belső falain elhelyezett 12 kereszt felkenésénél a kóruson mindannyiszor felharsantak a trombiták, a várfokán pedig egy-egy díszlövés dördült el. Majd megkezdődött a pontifikális nagymise, mely alatt a király és főhercegek az őket megillető megtiszteltetésekben részesültek. A kóruson a nagy zeneszerző, Liszt Ferenc maga vezényelte az ezen alkalomra írt hatalmas „Esztergomi miséjét", csupán graduálékor és offertoriumkor dirigálta Seyler Károly karnagy a betéteket. Mise végén felolvasták a hercegprímás körlevelét, amelyben a templom felszentelése évfordulójának minden évben való megünneplését rendeli el. Ezután a „Te Deum" következett, melynek végeztével a hercegprímás a mellékajtón a sekrestyébe ment, a szószékre pedig Farkas Imre fej érvári püspök lépett és pluviáléban, mitrával a fején és pásztorbottal a kezében, az ünneplő sokasághoz hatalmas beszédet intézett, amelyet imigyen fejezett be: „Fölépült tehát és áll rendületlenül országunk Nagyasszonyának, a Boldogságos Szűz Mária mennybemenetelének emléke és tiszteletére felajánlott eme roppant háza az Úrnak, hogy abban lakjék mindörökké, és már fel is szenteltetett az Anyaszentegyház szabályai és, annak gzokása szerint, hogy abban az O szolgálatja nyomban megkezdődjék és folytattassék papi rend szerint örök napokig. Miképp kezdhetnők tehát abban az Úr szolgálatát méltóbban, mintha mi, ezen most már az O tiszteletére felszentelt falak közt legelső gyenge imáinkat azért küldendjük fel hozzá, hogy üdv- és áldást bocsásson le mindazokra, kiket mélyen tisztelünk, mind arra, ami nekünk drága és szent! Igen, mi szívünk mélyéből üdv és áldást kérünk a Mindenhatótul. Üdv- és áldást az Anyaszentegyház látható Fejére, az apostoli legfőbb pásztorra Szent Péter székén, O Szentsége IX. Pius Római Pápára; erősítse és lelkesítse őt azon láthatatlan Fő, mely őtet Szentegyháza hajójának kormányára állítá, hogy ezt, Annak segítségével, ki a szeleknek és haboknak parancsol, minden zivatar és hullámok közt, erős kézzel vezérelhesse. Üdv- és áldást Felséges urunk és Apostoli Királyunk I. Ferenc József ausztriai Császárra, Szent István király méltó utódjára, ki dicső uralkodása kezdetével Budára érkezvén, édes kötelmének tartotta Szent Élődjének a budavári templomban létező Szent Jobbját ájtatos csókjával megtisztelni és magasztos vallásos érzelménél fogva a mai országos ünnepélyt, mint a magyarországi kath. Szentegyház első szülöttje, legmagasb jelenlétével szerencséltetni, megörvendeztetni. Igen, üdv- és áldást reá, hogy a dicsőséges uralkodása alá tartozó nép milliói, az O hatalmas védszárnyai árnyékában egymással békében és boldogul élhessenek. Üdv- és áldást 0 Eminenciája Kardinál Herceg-Prímás Scitovszky János legkegyesebb Érsekünkre, ki eme roppant főszékesegyházat semmi áldozatokat nem kímélő bőkezűségével fel- és kiépítette, és mai napon ünnepélyesen fel is szentelte. Adjon a jó Isten további jámbor vállalatainak is legbővebb sikert, és engedje, hogy az alája rendelt papság és nép a hit, remény- és szeretetben mindig inkább gyarapodjék. Üdv- és áldást kérünk reád is ősrégi Esztergom városa, megtérésünk bölcsője, háromszor szerencsés te, hogy ezen roppant kincset, eme fényes és nagyszerű Isten házát kebeledben tisztelheted; becsüld meg tehát azt gyakori ájtatos látogatásaid, forró imáid és atyáid ős vallásáhozi szilárd ragaszkodás által. Most pedig örök hála, tisztelet és dicsőség a Mindenhatónak, ki nekünk ezen és lelki öröm és vígság napját szerzé, részesítvén minket a felszentelési ünnepély szent malasztjaiban. Legyen O ezen újonnan fölépült főszékesegyház őrje, védelme és erőssége. Távolítson el attól minden csapást, hogy abban az engesztelő vér nélküli áldozat az elevenekért és holtakért naponként örök ideikig megújíttathassék, hogy abban a dicsérő-ének és zsolozsma örök napokig hangoztattassék, hogy abban a hála-ima és tömjén egekig emelkedni soha meg ne szűnjék. Végre pedig kérve kérünk Téged Urunk és Istenünk, bocsásd meg a Te szolgáidnak vétkeit, hogy mi, kik cselekedeteink által néked nem tetszhetünk, a Te Fiad, a mi Urunk Anyjának, a boldogságos Szűz Máriának közbenjáró könyörgései által üdvözüljünk, ugyan a Te Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által, ki véled és a Szentlélekkel egyetemben él és uralkodik, Isten, örökről örökre. Amen." Egyidejűleg a templomon kívül lévő hívek sokaságához intéztek beszédeket: magyarul Barinyay József vágújhelyi prépost, németül Miskolczy Márton vízivárosi, tótul pedig Blásy József galgóci esperes-plébánosok. Mindezek végeztével a király és többi magas vendégek a prímási palotába hajtattak. A templomszentelési egyházi szertartások reggel 8 órától délután fél 3 óráig tartottak. Az egyházi ünnepségeket nagy áldomás követte. Hat helyen volt terítve. A bíbornok hercegprímás a palotájában a királyt, főhercegeket, bíbornokokat, érsekeket, püspököket és birodalmi minisztereket látta vendégül. A szemináriumban négy teremben lakomáztak. Legtöbben a Fürdő vendéglőben voltak, mindenütt vidám hangulatban éltetvén a királyt. De nemcsak az urak mulattak. A jóságos hercegprímásnak gondja volt rá, hogy a nép is kivegye részét az örömünnepből. Szentgyörgymezőn, a szőlők alatti mezőségen nagy népmulatság volt, amelyet O Felsége a király és a főhercegek is megnéztek. Volt lóverseny díjazással, táncmulatság, ökörsütés egészben, három helyen pedig óriási hordókban ötven akó bor csapra ütve; aztán 6000 drb emlékpénzt is szórtak szét a nép között. A király nagyon jól érezte magát hűséges magyarjai körében, akik szeretettel vették őt körül és hódolattal csókolgatták kezeit. Csaknem egy óra hosszáig időzött a népünnepélyen. Este az egész város nagyszerűen ki volt világítva. A köz- és magánépületeket, valamint a diadalíveket a gyertyák és mécsesek ezrei világították meg. Legszebben a bazilika volt megvilágítva, amit Stuver bécsi tűzijátékos végzett. A hatalmas épület bengáli fényben úszott, ami csodás hatást tett a szemlélőre. A kivilágítás a királynak, is tetszett. Őfelsége látogatása fölött érzett általános örömnek és lelkesedésnek legszebb jele az volt, hogy amikor este 10 órakor elhagyta Észtergomot, a palota tere és a sziget tömve volt emberekkel, nagy éljenzéssel búcsúztak a távozó királytól, aki a dunai hajóhídon átkelve, a nánai vasúti állomásra hajtatott. Odáig is Párkánytól kezdve minden négyszáz lépésnyire öröm-tüzek égtek, ezzel is kifejezést óhajtván adni a nemzet örömének és hódolatának. Az esztergomi bazilika felszenteléséről a hazai és külföldi újságok hasábos tudósításokat hoztak. Oszentségét, a római pápát a bíboros-hercegprímás értesítette az ünnepség lefolyásáról és egy nagy arany emlékérmet is küldött neki. Ilyet hármat vertek; százat ezüstből és ötszázat bronzból. Kisebb alakú és magyar feliratú emlékérmet a kiosztott 6000 darabon kívül még 4000-et vertek. Az osztrák államvaspálya ötvenszázalékos menetdíj-kedvezményt adott, a cs. kir. Duna-gőzhajózási társaság pedig három hajót bocsátott a hercegprímás rendelkezésére. A bazilika mellékoltárainak felszentelése az év november 9-én a fentiekhez hasonló módon, de kisebb keretekben történt. A hetvenötödik évforduló (1931-ben - szerk. megj.) Esztergomban nagyobb ünnepségek nélkül folyt le. A főszékesegyházban aznap a pontifikális misét dr. Fehér Gyula főkáptalani nagyprépost tartotta, a kóruson pedig itt először adták elő Buchner Antal „Bányászmisé"-jét, amelyet a szerző maga dirigált. * Külön emlékezünk meg a Bakács-kápolnáról, amelyet a bazilikába beépítve még 1850-ben átadtak rendeltelésének. A középkori renaissance-építészet eme remekét, mint említettük, erdődi Bakócz Tamás bíbornok-érsek az 1505 és 1507 években építtette a régi bazilika déli oldalához. Különállása mentette meg az ostromok rombolásától. Egykorú fametszet a Bazilika felszentelése idejéből. Már az egykorú utazók is magasztalva említik fel a márványlapokkal ellátott, dús aranyozású és kagylószerűen födött gyönyörű kápolnát, melyet a törökök is megkíméltek és imaházul használtak. A törökök kiűzése óta a kápolna újból eredeti célját szolgálja, 1717-től külön javadalmas lelkész gondozása alatt állt és jó ideig katona-templomul is szolgált. Az oltár fölött látható „várbéli Szűz Mária" kegykép nemcsak a Bakács-kápolnának, hanem a főszékesegyháznak is legdrágább kincse és legszebb ékessége. A hagyomány szerint ezt a törökök kiverése után a régi bazilika romjai között sértetlenül találták meg. Báró Schuknecht Miksa várparancsnok a képet a Bakács-kápolna oltára fölé helyeztette, utóda, Erős Ádám azt színezüst ruhába öltöztette. Megtalálása óta a hívők különös tiszteletének tárgya volt, előtte számos csodás imameghallgatás történt. Régebben a város különálló részeiből minden évben processzióval mentek fel a kegyképhez. A zarándokok számára még X. Leó pápa teljes búcsút engedélyezett, amit Scitovszky hercegprímás kérésére IX. Pius pápa is megújított. A kegykép a bazilika építésének ideje alatt a szenttamási Szent István király-kápolnában volt elhelyezve. Innen 1850. év húsvét utáni második vasárnapján nagy pompával vitték fel az elkészült Bakács-kápolnába. A körmenetet maga Scitovszky János bíbornok-hercegprímás vezette, abban a káptalan tagjain és papságon kívül a hívők ezrei vettek részt. A kegyképet a prímás saját kezével helyezte arra a helyre, ahol ma is van. A Bakács-kápolnában lévő kegyképhez régebben a fővárosból és máshonnan is sok búcsús érkezett. Az időből maradt fenn a szokás, hogy a pestiek pünkösd hétfőjén még ma is minden évben külön hajóval jönnek Esztergomba. A régi szokás megújulását látjuk abban is, amikor az esztergomiak néhány év óta Nagyboldogasszony napján nagyszerű díszfelvonulással mennek fel a várba, ahol a kegyelemkép van. Bár e kegyeletes szokás, mely a városra az Égiek pártfogását és áldását hozza le, soha meg ne szűnnék! (Az írás és a metszetek az 1932. évi Esztergomi Szent István Naptárban jelentek meg. Az első oldalon látható Bazilika-kőnyomatot az 1847-ben Szerelmey Miklós által jegyzett Magyar hajdan és jelen élethű rajzolatokban című képes albumból vettük át, melyet Beimet József nyomtatta Pesten.) Czirok Ferenc: A romokon túl (Esztergom) Régi utcák alatt, ősi kövek, falak bújtak meg szemérmesen, így tanuljuk múltunk, újra, lángot gyújtunk kiásott kereszteken. Kis mécsesünk fénye emlékek emléke fölött lobog csendesen. Bécs, 2006. június 10.