Esztergom és Vidéke, 2006
2006-04-13 / 15-16. szám
2006. április 13. Esztergom és Vidéke 3 A természeti szépség dicsérete - a geometria nyelvén (-ffy) Április ötödikén kiállítás nyílt a Duna Múzeum földszinti, időszaki kiállítótermeiben a Fényecset Fotóklub Egyesület tagjainak munkáiból. A csoport egy fényképész tanfolyamból szerveződött klubbá 2001-ben, azóta közel száz tagot számlál, és rendszeresen szervez tárlatokat, előadásokat a természetfotózás, illetve a természeti környezet szeretetének népszerűsítése érdekében. Geometria című vándorkiállításuk negyedik állomása Esztergom, ahol a képeket látva sikerük is előrejelezhető. A kiállított természetfotók egy hálás témát, a természetben jelenlévő mértani formákat dolgozzák fel, s ennek megmutatásához főként a makrofotózást (időnként a teleobjektívet) hívják segítségül. A sok alkotó, a megközelítési módok sokfélesége lehetővé teszi, hogy formális vagy akár asszociatív-szimbolikus olvasata is lehessen ennek a kérdésnek, így tartalmi szempontból is színes és színvonalas képekben gyönyörködhetnek a látogatók. A felvételeket végül a tárlat rendezője rendelte egymás mellé a különféle szemléletek szerint, jó érzékkel, miáltal a művek kissé egymást is értelmezik. Erre azért is szükség van, mert egyes esetekben (például a nagyítás szokatlan volta miatt) nem derül ki egyértelműen a kép témája, de a hozzá hasonló művek segítséget nyújtanak a megfejtéséhez. Felüdülést nyújt ez a kis kiállítás, az érdeklődők minden bizonnyal hálásak lesznek érte. Aki pedig a Fényecset Fotóklub további munkáira kíváncsi, keresse fel a www.fenyecset.hu honlapot! Faludy-95! (I. M.) A 95 éves Faludy György előtt tisztelgő tárlattal nyílt meg április 7-én a Vármúzeum Rondella galériája az idei évben. Nágel Kornél fiatal tatai képzőművész, aki eddig csak csoportos kiállításokon szerepelt városunkban, most az idős költő verseihez készített illusztrációival lépett a közönség elé. A linómetszetek, de a visszafogott színvilágú monotípiák is figurális kompozíciókban elevenítik meg a költemények hangulatát, amihez jó alapot biztosít, hogy a kiválasztott versek zöme Villon-fordítás. A művek ugyanis részben a középkori fametszetek technikáját idézik, a tehetséges grafikus absztrahálási hajlamában ugyanakkor érvényesülhet Kántor János esztergomi művész-tanár, Nágel mesterének hatása is. A szövegnek alárendelt tartalom, az előképek szerencsés találkozása csak erősíti egymást a nyomatokon - de a kiállítás megtekintéséhez elsősorban a népszerű költő, műfordító neve fog vonzerőt gyakorolni majd a közönségre. A tárlat megnyitóján Rezi Kató Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese ajánlotta az érdeklődők figyelmébe a tatai grafikus műveit, majd később a Vár kávézóban Turek Miklós színművész adott elő Faludy verseiből. Köszönet a segítőknek! (sms) Levonult lassan a nagy árhullám a Duna Magyarországi szakaszán, az áradás utánpótlása Esztergom számára már csak kisebb veszélyforrástjelenthet. A múlt hétvégén elbontották a töltéseket megerősítő homokzsák támaszokat és a szivárgásokat tompító medencéket is. Idővel visszatér a szokásos medrébe a Duna partján lakók élete, bár a gátszakadás rémén kívül idén a pincékben fokozottabban jelentkező belvíz ugyancsak megviselte az ittlakókat. A májusi zöldár pedig még szintén tartogathat meglepetéseket! Az önkormányzat dolgozói és a vízügyi szakemberek mellett az elmúlt hetekben sok önkéntes segítette munkájával a védekezést Esztergomban is. Ez elsősorban a homokzsákok megtöltését jelentette, ami némileg tehermentesítette az árvízvédelemben hivatalból résztvevő személyeket. A környék és más városrészek lakóin vagy a vízicserkészeken kívül egyes iskolák tanulói jártak élen a munkában, így a kereskedelmisek és a ferences diákok könyvtári mentőakciója, az utóbbiak tömeges homoklapátolása marad emlékezetes. Az Érseki Szeminárium lakói két műszakban segítettek az egyik éjjel, a hajnali kettőkor érkező váltásban Blanckenstein Miklós rektor is a kispapokkal tartott. Április 2-án homokkupacok tövében, homokzsákra rakott gyertyát körbeállva imádkoztak az egy esztendeje elhunyt pápáért, de talán ennél is meghatóbb volt az önkéntesek esetenként másfél órás várakozása az üres zsákok megérkezésére. Ok, akik szabadidejük feláldozásával, fizetés nélkül dolgoztak, bizonyára találtak volna más elfoglaltságot is maguknak, de számukra az áradás, a védekezés volt a legfontosabb. A kíváncsiskodókat napközben a Polgárőrség emberei tartották távol, míg a gátakon dolgozók számára a Máltai Szeretetszolgálat biztosított élelmet és italt. Köszönet a segítőknek az áldozatos munkáért! 150 év: Az e szte rgomi ba zili ka díszít és ei (2.) Az előcsarnok és a homlokzat díszítéseinek áttekintése után mielőtt gondolatban belépnénk a főtemplom belsejébe, érdemes megállni még a bazilika legelőször megépült részénél, az altemplomnál. A kripta az egyik példája a székesegyház építését kísérő nehézségek sikeres megoldásának, s itt a középkori Szent Adalbert bazilikából is találunk eredeti töredékeket. Zádor Anna a főtemplomról szóló kis könyvében arról ír, hogy „az érdekes térszerkezetű kripta" mennyire nincs a köztudatban. Mert véleménye ma is aktuális, itt folytatjuk sétánkat. (Fotók: Mudrák Attila) A Bazilika alapkövének elhelyezése (1822. április 23.) után megkezdték az épület alapjainak kiásását. Ekkor derült ki azonban, hogy a Várhegy déli és nyugati részén felszínen lévő szikla kelet felé erősen lejt a hegy belsejében, így ez csak nagyon mélyen tudna alapot biztosítani a kupolát tartó négy pillér számára. Packh János, Kühnel Pál építész unokaöccse és segédje ekkor állt elő az épület Duna felé történő elcsúsztatásának gondolatával - miáltal így az alapkő a szentély helyett a kupolatér alá került. Packh ehhez kapcsolódóan egy másik módosítást is javasolt nagybátyja elképzeléseihez képest, melynek megvalósításával nem a szentély, hanem a bejárati rész alatt kapott helyet az altemplom. így egyfelől ennek kialakításához nem kellett sziklát vésni, és az agyag eltávolítása után a hegy keleti részén nagyobb tér állt rendelkezésre. Jelentősebb méretű és kialakítású kripta születhetett így a bazilika alatt, amely egyik büszkesége lett a fiatal építésznek. Ezt jelzi, hogy az altemplom általa megtervezett alaprajza szerepel a portréján. Az ideérkezőket a lépcsősor végénél elhelyezett szárnyas géniusz-alakok fogadják. Felfelé mutató ujjával az egyik az örök életre utal, míg a másik a béke hírnöke, kezében a győzelem szimbólumait, koszorút és pálmalevelet tartva. E két szobor Ándreas Schrott szobrászművész alkotása. Róla az előző részben külön nem emlékeztünk meg, bár a bazilika oldalhomlokzatain található maszkos és növényindás domborműveket szintén ő készítette. (Ezeknél fontosabb tanúja a művész Esztergomban töltött éveinek a Szent Anna templom nyolc domborműve a kupola belsején, illetve a Szent Tamás-hegyi kálvária négy jelenete: Krisztus az olajfák hegyén, Elfogatás; Keresztvitel, Keresztrefeszítés.) Schrott még Rudnay prímás idejében megbízást kapott a bazilika dunai homlokzata négy oszlopfője és három domborműve megfaragására is, ezeket a munkáit - miként a templom belsejének márványborítását - Kopácsy érsek idején azonban a következő építész, Hild József már lecseréltette. A szobrász festette meg Rudnay ismert portréját (háttérben az épülő főtemplommal), s miként Packh neve a kripta építészeti kialakítását, Schrotté a belső díszítését fémjelzi. Ezért kelt egységes benyomást a vörösmárvány padozatú altemplom belső tere, amely az előtér után egy négyzetes előcsarnokból és egy kör alaprajzú kápolnából áll. A géniuszok iránymutatását, mozdulatát követve először a hat oszloppal tagolt és oldalt mellékjáratokkal rendelkező előcsarnokba jutunk. Itt őrzik a korábbi esztergomi főtemplom megmaradt sírköveit és más szobrászati díszítéseit - bár ez utóbbiakból oszlopfők és párkánytöredékek a Vármúzeumban is találhatók. A faragványok itt egyedülálló élményt nyújtanak, különösen, ha elgondolkodunk a sírok, címerek által felidézett személyek jeletőségéről. E sírkövek sírhelyet ma már nem jelölnek; ezek a földi hamvak nélkül kerültek a mostani altemplom falába. A legrégibb sírlap a Csák nembeli Ugrin érseké (meghalt 1204-ben), aki csak rövid ideig ült a főpapi székben. A Szent István káptalan több prépostja sírköve ugyancsak ide került: Szántói Ambrus kanonok 1483-ban, Csomaházi Gosztonyi András 1499-ben, Garázda Péter kanonok 1507-ben hunyt el. A legérdekesebb azonban kétségkívül a két legkésőbbi sír fedlapja, amely ábrázolja is a megboldogult érsekeket. Az arcok ugyan a török-kori rongálásnak estek áldozatul, és ma csak későbbi kiegészítés formájában láthatók, de a kövek részletgazdag, élethű faragása így is elárul valamit a korabeli temetés - és a főpapi rang - fényéből. Kettejük közül Széchy Dénesnek (mint az előző részben említettük) a 19. században állítottak szobrot a bazilika előcsarnokában, Vitéz János érsek és kancellár egykori palotájából pedig valamennyi emlék ezen kívül is maradt ránk. Az altemplomba még számos, kőből faragot címer található (ilyen például Széchényi György emlékköve), melyek nem is biztos, hogy várbeli épületeken szerepeltek: Keresztély Ágost érsek feliratos, címeres faragványa egykor a mai plébániaház helyén állott vízivárosi plébániatemplomot díszítette. A sírkövek alatt húzódó reneszánsz vörösmárvány domborművek és falpillérek viszont a Bakócz-kápolna külsejéről származnak, mert ez egy két oldalán szabadon álló épület volt eredetileg. De mivel a kápolna az altemplom építése évében, 1823-ban lett áthelyezve úgy, hogy az új főszékesegyház tömbjébe zárva megszűnt a homlokzati faragványainak létjogosultsága, ezek szintén a kripta kőgyűjteményébe kerültek. Az altemplom előcsarnokából további mellékterek nyílnak, melyek ugyancsak a bazilika oldalhomlokzatának lábazati ablakain keresztül kapnak természetes fényt és levegőt a kripta egészéhez hasonlóan. Az egyik ilyen helyiség teremmé szélesedik: ide helyezték el Csernoch János síremlékét és halotti maszkját, a padlózatba süllyesztve pedig a bazilika építését folytató prímások szívét. Itt található Packh János sírja is. Az altemplom legbelső, kör alakú terme már részben a székesegyház kupolája alatt húzódik, a megvilágítást szolgáló két ablak ezáltal a kupolatartó hatalmas pillérek megbontásával keletkezett. Ezek a bazilika legvastagabb falai, így nem meglepő, ha lentről kitekintve roppant falvastagságot tapasztal a szemlélő. Ez a hatás növeli a négy márványoszloppal tagolt tér monumentalitását. Á centrális kialakítás következtében középre került az oltár, az oszlopok körüljárót kerítenek le, az egyszerű formák, stilizált óegyiptomi díszítések pedig ezt a kevés eszközzel megteremtett fenségességet csak fokozzák. A terem márvány fala mögött nyugszanak a templomot építtető és az őket követő esztergomi prímások, valamint Károly Ambrus is. Az utolsó elhunyt érsek Lékai László, akinek egyszerű feketemárvány sírkőlapja az érdemek felsorolása helyett csak a főpap jelmondatát (Succisa virescit - A megnyesett fa kizöldül) hordozza. Az altemplom tengelyében, az oltár mögött középen helyezték el Mindszenty József Máriazellből hazaszállított hamvait, körülötte a számtalan szalag, koszorú a hívők és zarándokok imáit, tiszteletét jelzi. A sírhelynél II. János Pál pápa is imádkozott a mártír főpapért. A kis kápolnaként is szolgáló belső helyiség keresztje, gyertyatartói ugyancsak Andreas Schrott munkái, aki alkalmazkodva Packh szigorú, szikár elképzeléseihez megtartotta a kripta komor, de ünnepélyes monumentalitását. A székesegyház oldalhomlokzatain a Bakócz- és a Szent István-kápolnák ablakai körül láthatók még domborművei - e két kápolna belső díszítéseiről lesz szó a következő részben. Istvánffy Miklós
