Esztergom és Vidéke, 2006

2006-02-23 / 8. szám

2006. február 16. Esztergom és Vidéke 3 Éneklő határok A Pár kánja Hídőrház, a Párkány és Vidéke.Kulturális Társulás és Jodi Rose hídőr tisztelettel meghívják Ont zenei estjükre és egy kiadós beszélgetésre, amelynek keretében kapcsolatot létesítünk a párkányi Mária Valéria híd és a Sidney új híd között, azaz eltöröljük a határokat. Időpont: 2006. február 24. (péntek), 18,00 óra Hely: Párkány, Liszt Ferenc Zeneiskola koncertterme, Comenius u. 2. Ez a projekt az Ausztrál Kormány Művészeti Intézetének és a „FrühaufVera és István Alapítvány" támogatásával valósul meg. Menet közben ,Netti" Sanyi bácsi csárdása (D. L.) Gyászol a táncház-mozgalom. Már több mint egy éve, hogy a Mennyek csárdása hazájába távozott Fodor, közismertebb nevén „Netti" Sándor kalotaszegi cigányprímás. A hegedű, a csárdás és a legényes zene, a verbunk mesterzenésze volt. Többször jártam szerény, de kiváló erdélyi ízléssel berendezett házában. Egyaránt játszott magyar, román és cigányzenét, sőt még ötvözte is virtuóz muzsikájában a három nép egyébként rokon-zenéjét. A budapesti táncház-találkozóknak is egyik színfoltja, szellemi szervezője volt. Zenéjét azonban a tévé- és rádióadók egyaránt mellőzik. Egyedül éjszakánként egy budapesti egyházi adó játssza archív-felvételeit. - Nem kell most a mi zenénk - mondta egyik utolsó, vele készített interjúban, de tréfásan hozzáfűzte: - Eljön az idő, amikor majd eljátsszuk a zenénket nem kedvelők nótáját... Könyvespolc KINCSES ERDÉLY" (-zső) Az idén jelent meg Hunyadi Csaba Zsolt válogatásában és szerkesztésében, valamint Haranghy Jenő festményeinek felhasználásával a „Kincses Erdély" című kötet, melyben híres és kevésbé ismert írók többek között Tamási Áron, Benedek Elek, Nyírő József, Wass Albert, Dsida Jenő, Makkai Sándor - vallanak szülőföldjükről. Nem kívánom „tudományosan" elemezni e remekműveket, nem értékelek, hanem ajánlok. Aki csak egyetlen novellát is elolvas a kötetből, az megérzi a csíki havasok, a székelyföldi fenyvesek illatát, ugyanakkor bevallom, féltem ennek a tájnak idegnyugtató csendjét, tisztaságát. Mert a rombolás már megindult. Az erdélyi lélek tisztasága ugyanúgy veszélyben van, mint a fenyvesek illata. Viszont bízzunk abban, hogy a tatár, a török... után a globalizmus ördögét is elkergeti az erdélyi szellemiség! Elhullott hattyúk emlékére Mint az köztudomású, hazánkat is elérte a madár-influenza invázió. Egyelőre az emberekre még nem veszélyes vírus változata, de a madarakat már pusztítja. Ezen morfondírozok, miközben a Duna-parton ülve kedvenc hattyúimat etetem. Karcsú, hosszú nyakukkal szinte megbabonáznak ezek a madarak. Eszembe jut, hogy mindig csak az emberek betegségét emeljük ki. Mert mi, emberek, nagyon önzőek vagyunk. Ázsiában tömegével irtották ki a madarakat, azt remélve, hogy így „szárazon" megússzák a járványt... Én azonban madár-párti vagyok! Nem kell pánikba esni, hölgyeim és uraim! Én ugyanúgy megsiratom azokat a hattyúkat is, melyek éppen itt, Esztergomnál pusztultak el. A Duna legyen örök sírjuk... (D.L.) Máltára készülnek Dorogon és Táton BARTÓK 125 B.B. az író és B.B. a zeneszerző találkozása Máltán, az Európai Unió legkisebb országában nagyon régi hagyománya van az egyházi ünnepeknek és fesztiváloknak. Sliemában, a szigetország második legnagyobb városában 125 évvel ezelőtt az alábbi három nagyon jelentős esemény történt: a Miasszonyunk-plébániatemplom megnyitása, a Miasszonyunk művészi szobor megérkezése és a ferences szerzetesek bejövetele. Ebből az alkalomból kerül megrendezésre június végén és július elején a 125. Sliema-i Fesztivál. A máltai viszonylatban is nagyszabású rendezvényre hivatalos meghívást kapott a Dorogi Német Kulturális Egyesület Bányász Fúvószenekara, a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar és a Táti Kultúrház Mazsorett Csoportja. A két zenekar közös karmesterének, Zagyi István karnagynak a vezetésével február 8-12. között négyfős delegáció járt Máltán, akiknek - a meghívást tevő Sliemai Filharmóniai Társaság vezetői - bemutatták a részletes zenei és turisztikai programtervet. A három Sliema-i fellépésen kívül az összevont együttes bemutatja műsorát a csodálatos szépségű Gozo szigetén található Nadur városban is. A szereplések mellett a csoport tagjainak lehetősége lesz megismerkedni a főváros, Valletta és az ország más nevezetességivei is. Bizonyára a nyári melegben jó lesz fürödni a tenger hűsítő vizében. A máltai tartózkodás költségeinek jelentős részét a meghívó fél vállalja, de a repülőjegyet a zenészeknek, a táncosoknak kell megvásárolni. Az együttesek tagjai nagyon remélik, hogy a hazai fellépéseik bevételéből, pályázatokból és a szponzorok nagylelkű támogatásából sikerül előteremteni a szükséges összeget. A vendégszereplésre felkért együttesek már megkezdték a szakmai felkészülést, hogy Máltán, a 125. Sliema-i Fesztiválon méltóképpen képviseljék hazánkat, megyénket, ezen belül településeinket, Dorogot és Tátot. Rózsavölgyi Károly Gömöri táncház az Olvasókörben (-ffy) A Bükk és a Gömör-Szepesi-érchegység között fekvő medence, Gömör táncaival ismerkedhettek meg a február 18-ai táncház résztvevői a Szentgyörgymezői Olvasókörben. Itt a szokásos időpontban, a hó harmadik szombatján a rendszeresen visszajáró tánchágazdák, az észak-komáromi Ölveczky Árpád és Kalmár Mónika mutatta meg az alapvető lépéseket, míg a talpalávalót most is a zselízi Pengő zenekar játszotta. A rendezvény hagyományosan a gyermekek, az aprók táncával kezdődött (Trexler Magdolna irányításával), ők azonban az est során később is meghatározó szerephez jutottak. A népdal-tanulásba és a felnőttek táncába bekapcsolódva egyrészt látványosan megnövelték a résztvevők számát, az est előrehaladtával viszont szüleik velük (és miattuk) korán elvonultak. így azután később, a kért mezőségi táncokat már csak egy-két pár járta az erősen megfogyatkozott számú jelenlévők közül. A téli idő (vagy a vele járó megfázás) miatt a most távol maradottak számára jó hír, hogy a következő alkalomra már márciusban, tehát tavasszal kerül sor - bár egyben nagyböjt idején. Ekkor mátyusföldi táncházat tartanak az Amikor Balázs Béla, a költő és esszéista 1910-ben átírta Charles Perrault meséjét verses formába, melyet misztériumnak nevezett, a legenda már jócskán túl volt ifjúkorán. A nőket gyilkolászó francia főúr mondaköre - bizonyítottan valóságos alapokból táplálkozva a késő középkor óta megtalálható részben a népköltésben, részben az irodalomban. Első irodalmi feldolgozása - a XVII. század fordulójától - rengeteg alkotó képzeletét megragadta. Közöttük sok zeneszerzőét is. Vándormotívum ez az emberiség művészetében, mint a Don Juan-történetek. Legalább fél tucatnyian írtak belőle operát, de született a történetből balett, elbeszélés, regény egyaránt. A „kékszakáll" fogalommá, szólássá vált. „Az egy kékszakáll!"- mondták a nőfaló férfira. De vajon a titkokat fürkésző, mindent tudni akaró nőket illették-e valaha Judit nevével? A történet széles körű elterjedése - mely a francia forrástól függetlenül megjelent a keleti kultúrkörben éppúgy, mint az ókori mondákban - azt bizonyítja, s nem többet, hogy a férfi és a nő szerelmi párharca örök téma, azt minden műfajban és mindenkor modellezik. (Mellesleg a kékszakáll-történetnek magyar népballada rokona is létezik, a Molnár Anna balladájában.) Balázs Béla 1910-ben, amikor ajánlása szerint Kodály Zoltán számára megírta a forgatókönyvet, huszonhat éves volt. Ady Endre- tanítvány. Szimbolistaként tartották számon. Még erős volt benne Maeterlinck hatása. Kodályt és Bartókot egyaránt barátjának tudhatta. A két nagy magyar zeneszerző közül a mű gondolatisága Bartók alkotó fantáziáját ragadta meg. Ha ma A Kékszakállú herceg váráról hallunk, óhatatlanul ő jut eszünkbe, és nem Balázs Béla. Kétszereplős, egyfelvonásos operája világhírű lett, csakúgy, mint másik műve Balázs Béla forgatókönyvéből komponált A fából faragott királyfi. A Kékszakállú nem hozott azonnali sikert. Korabeli jeles zenészek, műítészek előadhatatlannak minősítették a darabot, csak Olvasókörben, áprilisban viszont (Húsvét után) tánccsoport érkezik ide a tervek szerint, ritkábban látott, Zobor-vidéki (például menyasszony-öltöztető) táncokkal. Újjászületőben a fotóklub - új tagokat is várnak! (I. M.) Az országosan ismert és elismert Art-Fotostudiót (korábbi nevén Esztergomi Fotóklub) nem kell bemutatni olvasóinknak. A kör a több mint 35 éves fennállása alatt számtalan bel- és külföldi, európai vagy éppen amerikai kiállításon, illetve pályázati eredménnyel, díjjal öregbítette városunk hírnevét közösségként és a tagjai által egyaránt. Az 1994-es jubileumi, 25 éves tárlat óta azonban kevesebbet szerepelnek a nyilvánosság előtt: működésüket a fotóbiennálék szervezésén kívül ma jobbára csak az Esztergomi Művészek Céhébe tartozó alkotók munkálkodása jelzi. A közösség felélesztése, a klubélet felpezsdítése szándékával viszont örömteli, látványos változások történtek az utóbbi hetekben. Január 31-én Fritz Ernő tartott diavetítéssel egybekötött előadást Mongóliáról, és az összejöveteleken a régen látott tagok között új arcok is felbukkantak. A klubdélutánokon a baráti beszélgetések mellett szakmai jellegű eszmecserékre is sor kerül, a távolabbi jövőszületése után (1911) hét évvel indult el máig töretlen diadalútjára. A meseíró-költő, a szimbolista utóbb "eltűnt", átadta helyét a szocialista esztétának, aki a filmművészet terén is maradandót alkotott. A Kékszakállú herceg vára egy jelképekből építkező alkotó számára szinte kihagyhatatlan történet. A férfi lelke, életének dicsőséges állomásai tárulkoznak fel a hét ajtó kinyitásával, a női és férfi szerelem teljessége, az önpusztító egymásba olvadás vágya, az azonosulás, az áldozatvállalás ezerszeresen ismert, de mindig megrázó története e lírai vallomás. Mélységes mély a lélek kútja, az érzelmeké mindennél kiismerhetetlenebb. Mi hajtja a társakat a másik kútjának-múltjának mélyére látni, miért nem elég a jelen megélése, a jövő tervezése? Balázs Béla regölős verses forgatókönyve, kiszámított hatásaival, sokadszorra olvasva is mond újat, rétegei, ha nem adjuk fel, úgy tárják fel titkaikat, miként a Kékszakállúban a kapuk. Egyszerűségében a tudat legmélyebb rétegeibe hatol. A titkot keresi, s megtalálja, mert bár végkicsengésében az éjszaka örök, de az éjszaka a szerelem igazi napszaka, s a szerelem az emberiség fenntartója, éltetője, s jövőjének záloga. Az érzelmek csúcsa és szakadéka, mint azt Bartók zenéje is érzékelteti. A Kékszakállú herceg vára mesének álcázott példabeszéd. A nő, aki önként vállalja, hogy szerelmével megváltja a férfit. A férfi, akinek a magány árnyékolja be életét. Baljós, keserű, mégis fenséges komorság. Elvész, aki őt választja, mint a három korábbi asszony, a hajnal, a dél és az este asszonya. A nő, az éjszaka osztozik elődei sorsában. Kékszakállú várában hét ajtó van, hét titkos terem. Judit szerelme sorra kinyitja őket. Előbb megszépíti szemében a szerelem a férfi bűneinek tárgyait is, utóbb már menekülne, de a közös titkok már fogva tartják. A férfihoz láncolja a múlt, a vágyott teljes boldogság helyett vállalnia kell a szenvedést. Mióta az első emberpár kilépett a Paradicsom kapuján, megszámben, a XV Esztergomi Fotográfiai Biennále idején pedig a Párkányi Városi Galériába terveznek reprezentatív közös kiállítást. Az Art Fotostudio a fényképezés, a fotóművészet iránt érdeklődő amatőröket és a gyakorló alkotókat is várja az

y összejöveteleire, melyet a Bajor Ágost Művelődési Házban tartanak keddenként, 18 órától. A nagy múltú és nagy sikerű közösség remélhetőleg megtalálja a megújulás tartós forrásait, és a jövőben tovább folytatja a magyar fotográfiában is kiemelkedő munkáját! ,Az élet él és élni akar" (Ady Endre: Intés az őrzőkhöz) A Magyar Művelődési Intézet kilencedik alkalommal hirdette meg nemzetközi fotópályázatát „Utazás a világ körül 2006" címen. A zsűri úgy döntött, hogy ebben az évben a kiemelkedő kollekciók alkotói részére adományozzák a díjakat. A megmérettetésre 655 pályázótól 6289 fotó érkezett be. Városunkból különdíjjal jutalmazták egyiptomi sorozatáért Szamosvári Zsoltot. Külsős munkatársunk, Horváth Gáborné dr. fotóit az „Utazás 2006" kiállítására, illetve albumban való megjelenésre javasolták. Gratulálunk! lálhatatlan a szerelmek sora. Valamennyien átéltük, megszenvedtük, s vágyunk rá, hogy újra megtaláljuk. Á tökéleteset keressük? A szerelmesek megtalálják, s elveszítik. A történet Juditja is, bár gyorsan követi a kétség, a gyanakvás, a féltékenység, a férfi kapuinak nyitásakor, de végső vállalása a hetedik kapu becsukódásakor, amikor szerelmük áldozatává válik £z ő kíváncsi erőszakának. Áldozattá válva elvonul. Lehetne ez akár az asszonyi vállalás himnusza is, mely a férfi boldogtalanságával, örök kárhozatával tudna ellensúlyt teremteni. De nem himnusz, mert nem tudja a pillanatot-szerelmet megtartani, nem tud felülemelkedni a múlt rémképein, s kétségei eltorzítják a jövőt. Judit és a Kékszakállú szerelmi párviadala gyönyörű parabolája a világok harcának, ahol az egymásra utaltság végtelen áldozata is jelen van minden időben. A boldogság madara pedig elérhetetlen. A nagy érzésért semmi sem drága. Sokan életüket adták érte. A szerelmek története, mint egy gyönyörű dallam kíséri végig az emberiség történetét. Halhatatlanná tesz bennünket. Philemon és Baucis, Tristán és Izolda, Rómeó és Júlia éppúgy örök, mint a Kékszakállú históriája, melynek hősei a szenvedély fogságában őrlődnek fel. Meghalnak, s mégis élnek, mert elpusztíthatatlan a vágy. „És mindég is éjjel lesz már...Éjjel...éjjel..." - zeng fel utoljára a Kékszakállú hangja. Elsötétedik a szín. Judit is a keserű emlékek csarnokába kerül, mint a többi asszony. Becsukódik az ajtó. Ez a megálmodott szerelem vége. Megrázó kép. Kifejező és közérthető, nincs néző-hallgató, akit ne érintene meg. Sokan ismerik a történetet, már kevesebben Bartók operáját. O a népi dallamkincsre támaszkodva - a romantika után - újszerű, sajátos metodikát, ritmikát és harmónia világot teremtett. Zenei nyelve még mindig idegen a tömegek számára. Pedig A Kékszakállú herceg vára lenyűgöző alkotás. Több rétege van, s minél mélyebbre hatolunk filozófiájában, annál több gondolat, kérdés ébred, annál gazdagítóbb az élmény. A kortalan történet a szerelmi harc minden állomását érzékelteti. Szeressük ezt a darabot! Miglinczi Éva