Esztergom és Vidéke, 2006
2006-12-21 / 51-52. szám
262 Esztergom és Vidéke 2006. s ze ptember 14. A művészet szolgálatában: Esztergomi Művészek Céhe Andráskó István: Dömösi fák A Céh tizenöt éves fennállását ünnepelte Miklós napján, december 6-án, a Duna Múzeum kiállító termében. Azt gondolom: szerencsés város az, ahol oly sokféle képzőművészeti ágban alkotó ember él együtt, egymást támogatva, valóban az „egy mindenkiért, mindenki egyért" elven működve, ahogy az esztergomi művészek. Ez a művészeti céh még fiatalnak mondható; köszönet jár mindazoknak, akik létrehozták és máig folyamatosan működtetik, a város számára hírt és elismerést hoznak, az országon belül és kívül egyaránt. A Céh létrejöttéről és életéről a rangidős Kaposi Endre festőművésszel, nyugalmazott főiskolai tanárral kellemes hangulatú műterem-lakásában beszélgettünk. - Tanár úr, mikor és miért alakult meg az Esztergomi Művészek Céhe? A megalakulást 1991-ben kezdeményezője Balla András fotóművész kezdeményezte. O ismerte fel azt a tényt, hogy a rendszerváltás nyomán új helyzet állt elő a művészek számára is. Korábban a város hivatalból kétévenként megrendezte az esztergomi képző- és iparművészek kollektív tárlatait, a városi költségvetésbe ez be volt építve. Aztán az új szituációban ez a helyzet megszűnt, és akkor rájöttünk arra, hogy nekünk magunknak kell saját magunkat menedzselni, ha életben akarunk maradni, illetve, ha rendszeresen szeretnénk a közönség elé lépni. Aztán úgy alakult a helyzet, hogy a várossal meg tudtunk egyezni, hogy egy bizonyos, nem túl nagy támogatást azért nyújtani fog a céh működéséhez, de alapjában véve saját magunk irányítjuk az életünket és szervezzük a bemutatkozásainkat is. - Kik voltak az alapítók ? - Közülük ma már sajnos, jó néhányan nem élnek. Alapító elnökünk, Mucsi András művészettörténész is elhunyt; első tagjaink sorából pedig Végvári János, Kollár György, Nóvák Lajos, Morvái László, Furlán Ferenc és Vertei József. Balla Andráson és rajtam kívül szintén tizenöt éve a Céh tagjai: Andráskó István, Barcsai Tibor, Bangó Miklós, Vincze László, Wieszt József festőművészek, Földes Vilmos és Szentessy László grafikusok, Szabó Judit és Turányi Sándor restaurátorok, valamint Mudrák Attila fotóművész. A későbbiek során csatlakozott többek között - Major Ákos, Sipeki Gyula, Szilágyi László és Szekeres János fotóművészek, Nagy László és Tamási Péter festő- és Franta Dezső restaurátorművész. - Csak hivatásos művészek lehetnek a Céh tagjai ? - Igen, a várossal kapcsolatban álló hivatásos képző-, ipar és fotóművészek. A „hivatásos" számunkra azt jelenti, hogy olyan alkotókat veszünk fel, akik valamilyen országos szakmai szervezetnek már tagjai. Mi magunk ugyanis nem akarunk bíráskodni a tekintetben, hogy ki „művész" és ki nem, ezt döntse el egy országos szakmai szervezet, és mi aztán a felvételt a magunk módja szerint intézzük. - Van-e vonzása a Céhnek a fiatal művészek körében ? - Az újabb generációból beléptek közénk Kovács Melinda fotóművész, Brassay Gabriella és ifj. Kántor János festők, Balla Gergely grafikus és fotós, Bérczy Miklós és Funk Péter restaurátorok, továbbá Sinka Teréz belsőépítész. - Hányszor tud a Céh egy évben tárlatot rendezni ? - A Céh évente egy tárlatot rendez Esztergomban és egyet más településen, esetleg külföldön. A Művelődési Ház támogatásával állandó galériát működtetünk, amelynek anyagát évente cseréljük. Itt időnként meghívott kiállítókat is bemutatunk, vagy olyanokat, akik a Céh tagjai kívánnak lenni. Ok afféle referencia-bemutatót rendeznek, így most is látható egy fiatal fotográfus kiállítása, aki jelentkezett a Céh tagjainak sorába. - Külföldön is rendeztek már tárlatot? - Igen. Voltunk Szlovákiában, Finnországban, Bulgáriában. - És Magyarországon ? - Többek között Székesfehérváron, Tatán, Szentendrén, Visegrádon, Budapesten, Győrben. Minden évben rendeztünk egy-egy kiállítást Esztergomon kívül is: tizenöt év alatt, tizenöt helyen. - Most hány tagja van a Művészek Céhének? - Jelenleg harminckettő, de a kiállításokon nem mindig vesz részt mindenki. Persze, van fluktuáció is. Volt, aki elköltözött Esztergomból és megszűntette a tagságát; de olyan is aki megtartotta. Szentessy László például Tatán, Kókay Krisztina pedig Budapesten lakik. Vannak aztán olyanok, akik megneheztelnek, mert valamilyen ügyben nem a kedvük szerinti döntés született, vagy nem vállalják tovább azokat a kötelmeket, amelyeket a Céh Szervezeti Szabályzata előír; vagy nem vesznek részt a Céh tevékenységében. - Milyen előírásokról van szó ? - Például, ha valaki háromszor egymás után nem szerepel kiállításokon, akkor töröljük a tagok sorából. Ugyanígy azt is, aki magatartásával olyan szituációt teremt, amely a Céh számára nem vállalható. - Milyen gyakran kerül sor közös megbeszélésekre? - Közgyűlést évente legalább egy alkalommal tartunk, de előforKaposi Endre: Szent György dul, hogy többször is. Mint minden egyesületnek, nekünk is be kell számolnunk a közhasznú tevékenységről, és a gazdasági beszámolót is el kell fogadnunk. Továbbá éves tervet kell készítenünk, amit megvitatunk. Ha valahol kiállítást akarunk, azt elő kell készíteni. Vannak testvérvárosi csereakciók is, kiállításokkal, néha a művészek kölcsönös látogatásaival. - Hol tud a Művészek Céhe folyamatosan bemutatkozni ? - A Művelődési Ház ingyen biztosítja nekünk a kis galériát, de, mert őrizni nem tudja, csak megbeszélt időpontban nyitják ki az érdeklődők előtt. A Duna Múzeum pedig ezt az év végi „zárszámadó" kiállítást rendezi meg nekünk, amiért ez úton is köszönetet mondunk. - Egy olyan városban, ahol ennyi hivatásos alkotó él és élt, amelynek szinte külön 20. századi művészettörténete van, miért nincs már önálló galéria ? Ez bizonyára vonzaná a művészetek kedvelőit, az érdeklődő turistákat is. Itt végre be lehetne mutatni a jelenleg múzeumi raktárakban, pincékben, illetve magán személyeknél rejtőző számos művészeti értéket. - Sajnos, Esztergomnak nincs önálló galériája, és a város művészei mindig csak „bekéredzkedős" alapon hol itt, hol ott kapnak helyet, hogy bemutatkozzanak. Arra sincs lehetőség, hogy állandó kiállítás mutassa be a 20. századi művész-elődök itt lévő hagyatékát. Igaza van, Esztergomban sok ilyen gyűjteményt a múzeumok raktárai rejtenek. Nemzedékek nőnek fel anélkül, hogy ezeket valaha is láthatták volna. -Mi a helyzet a két országos biennáléval ? - A Fotográfiai Biennálé nagyon fontos, országos- és nemzetközi hírű rendezvénye Esztergomnak. Mégis minden évben küzdenünk kell a rangjához méltó kiállítási helyszínekért. -És a Pasztellbiennálé? - Ez, sajnos, megszűnt, mert senki nem vállalt megfelelő garanciát a kiállítások anyagának tárolásáét és kezeléséért. Bizony, ezek szégyenteljes dolgok. Azelőtt, amikor nem voltak egyesületek, a városjóval többet áldozott a kulturális élet szervezésére. Akkor feladatának tekintette; most nem. Szerintem ez a fájdalmas igazság. - Végezetül hogyan jellemezné a Céh belső életét ? - A Céh jó kollektíva. Nincs széthúzás, nincs acsarkodás, tudunk örülni egymás sikereinek. Segítjük egymást, és a mindennapi életben is baráti kapcsolatokat ápolunk. Semmifajta olyan probléma nincs a Céh belső életében, amely aggodalomra adna okot a jövőt illetően. Én nagyon bizakodó vagyok. És remélem, hogy a fiatalok még hosszú ideig életben fogják tartani ezt a társulást, amely tizenöt éve alatt bizonyította életrevaló hasznosságát. Kun Marianna (A képeket az Esztergomi Művészek Céhe jubileumi, 2006. évi katalógusából válogattuk.) Nagy László: Elhagyott kereszt Mudrák Attila: Esztergomi részlet
