Esztergom és Vidéke, 2006
2006-12-14 / 50. szám
2006. december 25 7. Esztergom és Vidéke 13 á , , „...ez az egyik híd, HZ esztergomi vagoniö. melyaz újvilágba vezet1896: I. 1876 - 1906 A korszerűbb vágóhíd építése számos - közigazgatási, jogi és főként pénzügyi - akadály miatt városunkban úgy fél évszázadig húzódott. E hosszú útra "az új világ" felé bizonyos Sas Ármin nyomában indulunk, aki vezércikke (Az esztergomi vágóhíd EVID, 1901. augusztus 29.) alapján kiváló szakértőnek látszik. írása kritikus összefoglalás a Millennium és a századforduló közötti öt év fejleményeiről, amelyek azzal biztattak: megszűnik a ősidőktől folyamatosan "tarthatatlan állapot". 1895-ben, a városegyesítéssel igazán jó esély kínálkozott, hogy az új vágóhíd Szentgyörgymezőn épülhessen fel. Szerencsética sorsuk van nálunk M ^gyarországon a közvágóhitlaknak. Alig van közhasznú intézmény, amelylyel az érdekelteknek annyi bajuk volna, mint nálunk a szakiparosoknak az úgynevezett közvágóhidakkal. Igaz, hogy aránylag egyetlen kulturáltamban sincs annyi közvágóhíd, mint nálunk ; de az is ig-íz, hogy sehol olyan nyomorult alkotásokat nem mernek közvágóhidnak A patriarkális Esztergom egyik cölöp-épülete, görbe lábaival s rokkant deszkafalaival, melyet annyi zsurnaliszta megszólt, s annyi haldokló marha megsóhajtott, melyet a mosónék pletykája körülzsongott s a hévíz párája melegített, — mint halljuk s reméljük — végnapjait éli. Követem alássan, ez a ini vágóhidutik. A vágóhidat sokan orrfintoritva lenézik ; pedig hiába ez az egyik hid, mely az uj világba vezet. /Esztergom, január 19./ elnevezni, mint a Kárpátoktól Adriáig. Es semmi érdemiieges intézkedés nem történik, ami ezt a tarthatatlan állapotot megváhóztatná. Nagyobb városaink is évek hosszú során át fúrnak faragnak egy egy közvágóhíd tervein, negyedszázados tervkészítési jubileumukra törekednek és végre is megrekednek a terveknél. Ahonnan Sas a "negyedszázados tervkészítési jubileumot" számítja: a 130 éve, 1976-ban kiadott állategészségügyi törvény, amelynek kényszere Esztergomban is megélénkíti a reform-szándékokat. 1879 A vágóhíd elmozdítása ügyében újra mozgalom indult meg, melynek minden fázisáról értesülést szereztünk magunknak. A mozgalom éle oda irányul, hogy a belügyminisztérium által a közigazgatási bizottsághoz 24 872 sz.a. küldött leiratban megígért intézkedés minél hamarabb megtétessék. Volt alkalmunk látni a kérvényt, melyet polgárságunk igen tekintélyes része és egyénei láttak el aláírásukkal, és meg kell dicsérnünk a higgadtságot és tárgyilagosságot benne. A vágóhíd ügye azonban Esztergomban oly ügy, melynek védelmezői is, ellenzői is, igen sok és helyes érvvel rendelkeznek, és épp ezért nehéz benne ítéletet mondani. A mozgalom megindulván, hírlapírói kötelességünk odahatni, hogy a diszkusszió helyes mederben maradjon, hogy a véghatározatot ne a szenvedély mondassa, hanem a minden körülményt latra vető higgadt meggondolás (...). /EVID, augusztus 3./ * Egy ökör szombaton délután elszabadult a vágóhídról, s bőszülten rontott végig az utcán, úgy, hogy a kutyák nem bírtak vele; végre beszaladt a szentferenciek zárdájába, s onnét a folyosón át a nyitva feledett ajtón a templomba rontott, hol aztán a mészárosok elfogták, s úgy vezették vissza a vágóhídra. /Uj Esztergom, december 28./ 1883 A vágóhídnál. Nagyon meg unott dolog; de mi nem is a vágóhíd eltávolításának elöregedett kérdésére akarunk itt vonatkozni; kár lenne arra a tinta, meg a papíros, hanem hát ami a tisztaságot illeti a húsáztatásnál, no arra mégis csak jogos megjegyzésünk lehet; merthogy mészárosaink a vágóhíd céljaira azt a vizet használják fel, amely vízben néhány lépéssel följebb a város szennyesét mossák előbb tisztára a mosónék, az csakugyan undort keltő, még gondolatnak is. Ajánljuk ezen valóban megbotránkoztató körülményt az egészségügyi bizottság figyelmébe. /Esztergomi Közlöny, december 2./ 110 éve - Sas Ármin szavaival "Esztergomban kitervelték már a jó közvágóhidat is. A bizottságnak, mely ezt a munkát végezte, e sorok írója is tagja volt, ki azt is konstatálhatja, hogy a tárgyalások 1896. év december 12-én zárultak le." 1899 A vágóhíd átadása. Az új vágóhidat a város f. hó 10-én véglegesen átvette az építési vállalkozótól. Az elrendelt pótlások hamar eszközölhetők, s így immár semmi akadálya sincs, hogy a vágatás az új helyre tétessék át. Ami, hogy megtörténjék: vagy három évtizedes óhajtás. /EVID, április 13./ * Április 14. Nagy nap volt a hétfői, határozottan nagy nap, s kell, hogy a városi annalesekben méltóképpen meg legyen örökítve. (...) Amiért szépapáink annyira epedtek, s aminek elérhetéséről unokáink is lemondottak: megtörtént. A hévízi vágóhíd szúette gerendáiba bevágódott a fejsze, s akik bevágták, hogy a hálás utókor is emlegethesse nevüket: Pfalcz József építőmester emberei valának. Szóval: a régi vágóhíd bontása 1899. április 14-én megkezdődött. Legyen neki könnyű a föld, amily könnyűek szúette, összekorhadt gerendái! /EVID, augusztus 17./ Sajnos - pénzhiány miatt - nem az eredeti terv valósult meg, hanem egy ideiglenesnek szánt faépület, amely - Sas Ármint idézve "sem a mészáros iparosok igényeinek, sem a higiénikus követelményeknek meg nem felelt." A mészárosok nem is nyugszanak bele: több éven át kitartóan fellebbeznek; nem is hiába. Mészárosok fellebbezése. A rendőrkapitány elrendelte, hogy a vállalkozótól átvett szentgyörgymezei új pótvágóhídon a vágatás hétfőn kezdődjék meg. Mint halljuk, a helybeli mészárosok e rendeletet megfellebbezték azzal az indokolással, hogy az új alkotmány céljának meg nem felelő. Különös, hogy e felfedezésre csak most jöttek, amikor vágóhíd kész, dacára, hogy építése alatt többször künn jártak, s az építőbizottságban szaktársaik is vettek részt. /EVID, április 16./ * A vágóhíd sorsa. Megírtuk, hogy a helybeli mészárosok megfellebbezték azt a rendőrkapitányi végzést, amely elrendelte, hogy a vágatás az új vágóhídon eszközlendő. Az alispán e fellebbezés következtében a kapitányi végzést feloldotta, a mészárosok által panaszolt hiányok pótlását rendelte el. Folyik hát tovább a városi vérpatak. /EVID, április 27./ * A pótvágóhíd ügyéhez. (...) Tudjuk, nagyon jól, hogy a nagy elégedetlenség hogyan támad. Nincs annak egyéb oka, mint hogy a vágatás, hússzállítás Szentgyörgymezőről nem lesz oly kényelmes, mint a város közepéről volt. De hát ha ez ellen tiltakozni akartak, a telek megvétele előtt tehették volna. Ámbár tiltakozásuknak eredménye akkor sem lett volna; nézzenek körül az ország városaiban: hol engedik meg közelebb a városhoz a vágóhidat? De meg mészárosaink - aminek k (...) Sokkalfontosabb munkálatok vannak előtérben, s a város jelenlegi anyagi viszonyai között még csak sejteni sem lehet, mikor kerülhet a sor egy 100 000 frt-nál drágább vágóhíd megépítésére. A pótvágóhíd módot nyújt, hogy 8-10 évig várjunk. (...) Áz egész hercehurca tovább nem tűrhető. Az építészeti bizottság hivatalosan konstatálta, hogy a hévízi vágóhíd közveszélyes, a tanács pedig elrendelte annak azonnal való bezáratását. Kérjük a rendőrkapitány urat: foganatosítsa sürgősen a zárlatot. S bizonyosak vagyunk benne, hogy azért tudni fognak a pótvágóhídon is vágni, s meglesz a mindennapi pecsenyénk. (...) /EVID, május 14./ 1904 A közvágóhíd újból építésének kérdése ismét kísért. Az elmúlt évben a város közönsége a közvágóhíd újraépítése tárgyában aképpen határozott, hogy elejti a nagy vágóhíd építésének kérdését, amennyiben arra pénze nincs, és a jelenlegit 7000 korona költséggel átalakíttatja s kibővíti, s egyszersmind kimondotta, hogy egy új vágóhíd építésének kérdését egészen elejti, annak további tárgyalásába nem is bocsátkozik. A képviselő-testület határozatát a törvényhatóság jóváhagyta, mely ellen a tiszti főorvos fellebbezéssel élt, aminek következtében a miniszter a képviselő-testület határozatát, mint törvénytelent egyszerűen megsemmisítette, s elrendelte, hogy a megye múlt évi meghagyásának megfelelőleg az új vágóhíd létesítése ügyében a tárgyalásokat haladék nélkül ejtse meg, s azok alapján hozzon új határozatot. /EVID, október 23./ 1905 A vágóhíd kérdése a pénzügyi bizottságban. A város pénzügyi bizottsága kedden délután tartott ülésében a vágóhíd kérdésével foglalkozott. Javaslata az, hogy a 7000 koronás alapos javításra vonatkozó terv fogadtassák el, mivel új vágóhidat építeni a város pénzügyi viszonyai meg nem engedik. /EVID, augusztus 24./ 1906 100 éve: ismét korszerű tervek - de új helyre? Az új vágóhíd. (...) Végleges döntést a bizottság semmiféle tekintetben sem hozott, csupán közbeeső határozatokat, melyek olyan nagy horderejűek, oly fontosak, hogy azok még hosszú időre fogják elodázni az új vágóhíd kérdésének végleges megoldását. Az ügy előadója a bizottságban a városi mérnök volt, ki részletesen ismertette a Nikolson cég ajánlatát az arra vonatkozó terv, költségvetés és jövedelmezőségi számítással, valamint az ő és az állatorvos véleményes jelentését, melyekből kitűnt, miszerint a terveknek a mérnöki és állatorvosi jelentésekben kívánatosnak jelzett módosítása, az építkezéseknek kibővítése, beleértve egy jéggyár létesítését is, a költségelőirányzatot 200 000 koronára fogja emelni, és hogy a jövedelmezőségi számítások ennek folytán változnak. (...) A bizottsági tárgyalások folyamán, természetesen szó esett az új vágóhíd elhelyezéséről is. A vágóhíd kérdése nem új, éveken át húzódik az már, de bármiféle változatban került is napirendre, (...) jóformán egybehangzóan oda konkludáltak a vélemények, hogy annak elhelyezésére a legalkalmasabb hely Szentgyörgymezőn van. (...) most azt látjuk, hogy a szakiparosok egybehangzóan állást foglalnak az ellen, hogy az új vágóhíd Szentgyörgymezőn építtessék, éspedig az okból, mivel az a vasúttól távol esik, s így a levágandó állatok ki- és az üzletbe való visszaszállítása igen emeli a hús árát. (...) azon okból is, mivel a nehéz sertések és a hízott marhák a vasúti állomástól több mint három kilométer hosszú útvonalon hajtva, avagy kocsin szállítva, annyira összetörnek, hogy húsuk elértéktelenedik, sőt a nehéz sertéseké teljesen élvezhetetlenné válik. Ezen okokból a bizottságban jelen volt szakiparosok amellett foglaltak állást, hogy az új vágóhíd az esztergomi vasútvonal mellett létesítessék. /EVID, január 18./ * Hol legyen az új vágóhíd? Tudvalevő, hogy a város közönségét valósággal belekényszerítik abba, hogy százezrekbe kerülő új vágóhidat létesítsen, hogy ezen kényszerhelyzet következtében a tárgyalások már annyira haladtak, hogy lassan-lassan az egész dolog a megoldás stádiumába jut. Az új vágóhíd létesítésének kérdése, hosszú évek sora óta kísért. Visszanyúlik azon időbe, amikor a város rozoga vágóhídja még a hévvíz felett dísztelenkedett a közegészség határtalan kárára. A városok egyesítése után egyszerre csak előrántották az 1876. évi XIV törvénycikket, s felcitáltak belőle egy szakaszt, amely szerint a vágóhíd mindig a községen kívül, s ha folyam mellett épül, csakis a községen aluli részen állítható fel, tehát a régi vágóhidat - mely eddig tényleg a város szélén, a Kis-Duna alsó folyása mellett épült - leparancsolták Szentgyörgymezőre. Ott azután a város a felsőbb hatóságok helybehagyása mellett új vágóhidat építtetett. Nem olyat ugyan, amely modern dolog, hanem százszor különbet és gyakorlatiasabbat a réginél. Ennek a fennállása ellen nemsokára kifogások tétettek. Hogy szűk, hogy az egészségügyi feltételeknek nem felel meg, hogy Esztergomnak teljesen korszerű vágóhíd kell, tehát ilyenről gondoskodjék a város közönsége. /Esztergomi Lapok, február 11./ * Tanulmányút a vágóhíd ügyében. Az új vágóhíd építése ügyében kiküldött bizottság, mely áll: a városi mérnökből, a rendőrkapitányból, az állatorvosból, továbbá Schalkász Ferenc és Weichsler Vilmos városi képviselőkből mint szakiparosokból, f. hó 18-án indul útra, s tekinti meg a fiumei, temesvári, marosvásárhelyi és győri vágóhidakat. /EVID, március 8./ * Az új vágóhíd ügye. Midőn évekkel ezelőtt egy új és modern, az egészségügyi követelményeknek megfelelő vágóhíd építéséről volt szó, az akkoron elkészült tervek és költségvetés szerint annak felépítése 400 000 koronába jött volna. Az összeg nagyságán múlott, hogy a város az építésről kénytelen volt lemondani, s így az új vágóhíd kérdése szünetelt egész azon időkig, midőn a Nikolson cég 150 000 koronás ajánlatát adta be. A tetszetős terv és költségvetés átvizsgálásakor a városi mérnök azonnal megállapította azokat a hiányokat, fogyatkozásokat, melyekben a tervezet szenved, s a pótlások költségét mintegy 50 000 koronában állapította meg. Szerencséjére a városnak, a vágóhídügyi bizottság a látszólag olcsóbb és így tetszetős tervezetet nem fogadta el, hanem egy bizottságot küldött ki tanulmányozásra. A bizottság megtekintette a fiumei, temesvári, marosvásárhelyi és kolozsvári vágóhidakat, s azzal a benyomással jött vissza, hogy ha a kívánalmaknak mindenben megfelelő vágóhidat akarunk építeni, úgy az a 150 000 koronás vágóhíd körülbelül be fog kerülni 3-400 000 koronába, mert egy modern vágóhidat csak papíroson lehet 150 000 koronából felépíteni, de ténylegesen, mire elkészül 3-400 000 koronába jön. A mi viszonyainknak körülbelül a marosvásárhelyi felel meg, ami 400 000 koronába került. Nagy takarékossággal 250 000 koronával talán fel lesz építhető a mi vágóhidunk. /EVID, április 1.1 * A vágóhídi bizottság minden olyan javaslatot elutasított, amely új helyen való felépítésről szólt. (EVID, július 12.) A belügyminiszter elfogadta a tervdokumentációt, néhány észrevétellel, köztük azzal, hogy egyetért a vágóhíd régi helyén, azaz Szentgyörgymezőn történő felépítésével. (EVID, szeptember 30.) Es így tovább... Nagyjából újabb két évtizedig. Addig is egy záró glossza, az általános tanulság kedvéért. A vágóhidak. A kiküldött vágóhídi-bizottság tanulmányútjáról megérkezett még a múlt a múlt hetekben. S a f. hó 7-én tartandó törvényhatósági bizottság rendkívüli ülésén előkerül az újonnan építendő párkányi vágóhíd ügye. Evvel kapcsolatban aktuálissá válik az esztergomi vágóhíd helyi kérdése is. Vajúdik ezen az egész város. Vajúdnak, vajúdnak, miként a „hegyek", és születik - egy „egér". Fő az embernek a fő része, a fő ezen kérdésben. De mintha cserbenhagyta volna az egész társadalmat az ő tudománya. (...) /EVID, augusztus 5./ Hát persze, hiszen akkor is reformokról volt szó...! Bélay Iván és Nagyfalusi Tibor összeállítása