Esztergom és Vidéke, 2006

2006-12-14 / 50. szám

255 Esztergom és Vidéke 2006. s ze ptember 14. Megnyílt a Céh téli tárlata - és megjelent jubileumi katalógusa Hagyományos év végi kiállítással búcsúztatják az óévet az Esz­tergomi Művészek Céhe tagjai, mely alkotóközösség 15 éve és ép­pen a mostani tárlatmegnyitó napján, december 6-án alakult. A helyszín most is Európai Közép Galéria a Duna Múzeumban, aho­vá e jubileumi alkalomból még többen jöttek el a vernissage-ra. Az „ünnepeltet", a művészkört a megnyitón szavalat, a Monteverdi kórus dalcsokra és pezsgő köszöntötte, de Bánhidy László tanár értékelése és Wieszt József elnök köszönő szavai is fényesebben csengtek ezúttal. A Céh és minden más művészközösség működé­sének 15 éve elismerésre méltó eredmény, különösen, hogy ez az időszak a rendszerváltozás politikailag viharos időszakától az el­adósodott jelenkor szélcsendjéig terjed. El is jöttek tehát az isme­rősök, barátok szép számmal a megnyitóra. Az alkalom ezúttal ünnepi volt, de a kiállítás nem az eltelt más­fél évtized összterméséből válogatott, hanem - mint említettük, a hagyományoknak megfelelően - az idén született műveket vonul­tatta (volna) fel. Külön termet kaptak a fotográfusok, hiszen szá­muk és jelentőségük meghatározó Céhen belül is. Nem vádolható tehát részrehajlással a kiállítás rendezője, Kovács Melinda, amiért élt a megkülönböztetés kínálkozó lehetőségével, és mindjárt az el­ső termet jelölte ki a fényképész kollégák (és a saját fotói) számára. E fényképek Funk Péter tojás-objektje, Nemes László fából fara­gott napkorongja és az El Greco Galériát (mint Sinka Teréz belső­építész egy munkáját) bemutató felvételek szomszédságában arra is képesek, hogy ne csak becsalogassák a látogatókat, de reprezen­tálják is az alkotóközösség művészetét. Kovács Melinda alkotó­ként egyébként továbbra is a gondosan megkomponált, utólag szí­nezett, „húsbavágó" csendéleteivel szerepel a tárlaton, ezek mel­lett Mudrák Attila szemet gyönyörködtető, Esztergom-környéki panoráma-felvételei vagy Szilágyi László újabb tarló-képei üde színfoltként tűnnek fel. A festmények közül kiválik két, határozott egyéniségről árulko­dó munka - ám mint kiderül, csak mint restaurált darabok szere­pelnek itt. A messze földön híres esztergomi restaurátorművészek közt a sokoldalú Szabó Judit kapott megbízást Scheiber Hugó Konflisa és Csavargója helyrehozatalára. Az újjávarázsolt művek nemcsak az eredetit alkotó Scheiber, de a restaurátor tehetségét is dicsérik. A középső teremben Wieszt József hiperrealista emléke­ket idéző Duna-parti, groteszk horgász-életképe, valamint Brassay Gabriella madarai, a hátsó helyiségben Kaposi Endre vá­rosszéli (és világvégi) emlékmű-festménye késztethetik megállás­ra a szemlélőt az idén készült művek közül. De mert ízlésekről nem lehet vitatkozni, e rövid áttekintéssel nem is szeretnénk befo­lyásolni a galériába karácsony előtt vásárlási szándékkal érkező vendégeket: mindenki döntsön a saját megítélése szerint! Ha a kiállítás megnyitójához részvételükkel nem is, de a jubile­umra megjelentetett katalógushoz anyagiakkal jelentősen hozzá­járultak Esztergom Város Önkormányzatának illetékesei. A kis összefoglaló kötet egy-egy művel és rövid életrajzzal szerepelteti az egyes művészeket, restaurátorokat. A szép kivitel és a (kevéssé egységesre sikeredett, de mégis hiánypótló) biográfiák bizonyára közkedveltté, sokak által forgatottá teszik ezt a kiadványt. Ha a várost idegen földön a Céh tagjai reprezentálják általában a műve­ikkel, alkotásaikkal, akkor e katalógus ugyancsak hasznos szolgá­latot tehet ajándékpéldányként az elkövetkezendőkben. Az Esztergomi Művészek Céhe jubileumi katalógusán kezek, tenyerek nyúlnak a magasba. A segítő jobb után kapaszkodás jel­képe is lehetne ez a grafika, ha nem hinnénk, hogy a sok megbízó és támogató, továbbá az Önkormányzat mindig ott áll őrangyal­ként az alkotóközösség mellett, meghallja, meghallgatja a művé­szek szavát és teljesíti legalapvetőbb kívánságaikat. így csak inte­gető kezek formájában értelmezhető ez a 15 kézműves ujj, amint búcsút intve az eltelt 15 évnek nyugodt szívvel köszönti az elkövet­kező évtizedeket. (I. M.) Aknay János, ef Zámbó István és még sokan mások - Adventi tárlat az El Greco Galériában ­(-ffy) Az önkormányzat által rendezett művésztelepi vendégki­állítás után saját szervezésű tárlatot mutat be az újonnan nyílt, hangulatos, igényesen kialakított kiállítóhely, az El Greco kávéház tulajdonosa. A kávézó e helyen egyelőre még nem üzemelhet ugyan, de a helyiségeket megtöltő művek és az tárlatokat övező ér­deklődés jelzi: van igény városunkban a kulturált, magasabb igé­nyeket kielégítő, fővárosi rangú és eleganciájú kisgalériákra, kávé­házakra, de az azok fényét még inkább növelő kiállításokra is. Ezúttal tehát a kávéház tulajdonosa, Antal Béla hívta meg mű­vész barátait, ismerőseit (és az álatala támogatni kívánt fiatal al­kotókat), hogy advent idején - a karácsonyi bevásárlási hévre is gondolva - együtt jelenjenek meg egy-két alkotással a galéria falai között. Aknay János és ef Zámbó István neve nem cseng idegenül az esztergomi füleknek sem, hiszen az utóbbi képzőművész több munkáját a hajdanvolt Pince Galéria mutatta be, a másik szent­endrei festő, Aknay János pedig résztvevője volt az egykori eszter­gomi pasztell biennáléknak. E két, országos, hírű, de Európában is ismert mester mellett a helyi festőművész, Kántor János újabb vásznai és Rácz Gábor iparművész tűzzománc munkái kerültek a falakra - Apáti Balázs keramikus kisplasztikái a zongorán kaptak helyet. Rajtuk kívül még számos fiatal tehetség, az Óbudai Képző­művészeti Iskola 2006-ban végzett növendékei szerepelnek itt. Beron Katalin, Dani Boglárka grafikái, Páncél Mónika és Dudás Andrea Júlia festményei mellett Mészáros Anna, Járay Katalin és Poroszlai Eszter művei január l-ig biztosan megtekinthetők az új kiállítóhelyen. Térjenek be egy fél órára, ha a Víziváros hangula­tos utcáin járnak! Érdemes! (-los) A Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolája tudatosan akart jó hangulatot teremteni az ünnepet váró diákseregnek, mikor az aulát betöltő Bangó-akvarelleket közszem­lére tette. Most miután tanári pályájától nyugdíjazása révén elköszönt a művész, még termékenyebb mint az előző években volt. Most negyven nagyméretű (50 x 40 cm) város- és tájképpel jelentkezett. A Bangó Mik­lós alkotásait évek óta figyelemmel kísérők egyre inkább rájöhetnek, hogy témaválasztásában követi városunk neves egykori művészét, Bajor Ágostot. Miként a nagy előd - aki naphosszat időzött a történelmi város­részekben -, Bangó Miklós is már kora reggel sétál, jó időben kerékpáro­zik. Tőle tudtuk meg, hogy „túráin" választja ki a vízivárosi, a Prímás­szigeti, a szenttamási, a királyvárosi és várhegyi témákat, köztük a Ba­zilikát. Rá jellemző gondossággal jelöli ki a kontúrokat és használja jel­legzetes színvilágát. A Sziget Galériát megtöltötték a művészetkedve­lők, akiket az iskola idén kinevezett igazgatója, Drobinoha Józsefné kö­szöntött, majd Németh József alpolgármester szólt a jelenlévőkhöz: - Ismert és elismert művész, tanár. Immáron tíz éve tagja az Esztergo­mi Művészek Céhe csoportjának, 1971 óta rendszeresen kiállít. Itt, a gyakolró iskola falai között dolgozott huszonöt éven át rajz-földrajz sza­kos tanárként. Délutáni szakkörökön, illetve minden évben rajztábort szervezve külön is foglalkozott a tehetséges tanulókkal, főiskolásokkal. Az esztergomi Sziget Galéria kiállításait tíz éven át rendezte és segíti most is. Az akvarell a friss, illetve príma-festészet képviselője. A művész fejében már az induláskor szinte megvan a kész kép. Színeiben, formájá­ban és gondolataiban is ott van. Erre sokan azt gondolnák: már csak meg kell festeni a képet. Igen! S itt jön a mesterségbeli tudás, ami magába fog­lalja a felhasznált anyag ismeretét - annak megfelelő időbeni használa­tát. (...) A tárlatra elhozott képei, annak témái hűen tükrözik munkássá­gának helyszíneit, leginkább kedvelt tájait, a szó szoros értelmében. Esz­tergom mellett szereti az Alföldet is, a Tiszát, a hajdúnánási részleteket több képén is láthatjuk. Felvidéki magyar testvéreink szívét pedig nyil­ván megdobogtatja a Szőgyént elénk táró alkotásai. Végezetül a teljesség igénye nélkül ajánlom figyelmükbe: a Malom utca, a Deák Ferenc utca, a Kis-Duna-part, a Szőgyéni romos házfal, valamint a Szőgyéni tanya al­kotásokat. Szép gesztus volt a kiállításon megjelent kollégáktól, hogy névnapján is felköszöntötték a művész-tanárt. Zenei élményt jelentett Bakai Már­ton hegedűjátéka, aki a képek által ihletett improvizációval lépett pódi­umra. Idegenforgalmi szakemberek Esztergomban Esztergomot nemcsak történelmi múltja, hanem napjainkban tapasztal­ható egyedülálló fejlődése is vonzó idegenforgalmi központtá teszi. Azon­ban ez a tény, sajnos, nem minden idegenforgalomban dolgozó szakem­berhez jut el vagy ha el is jut, esetleg nem első kézből, nem pontosan. Ezt felismerve indította el a Gran Tours Kft. 2005-ben az ide­genvezetők továbbképzését, amely az idei esztendőben is sikerrel zaj­lik tovább, és amelyet már más vá­rosok is követnek. Ennek a to­vábbképzésnek a folytatásaként szervezett városunk utazási irodá­ja egy szakmai programot belföldi, illetve hazánkba külföldieket utaztató utazásszervezőknek, va­lamint különböző médiumok kép­viselőinek. - Mindkét program szervezése és lebonyolítása Esztergom Város Önkormányzatának anyagi és er­kölcsi támogatásával valósulhat meg - mondta el lapunknak Pócsik György, a Gran Tours Kft. ügyve­zetője. - A hétvégén lezajlott há­romnapos látogatás során a szak­emberekből álló csoport megis­merhette mind Esztergom, mind az Ister-Granum Eurorégió köze­lebbi településeinek történelmi emlékeit és idegenforgalmi vonze­rejét képező látnivalóit. A városunkba érkező szakem­bereket az első napon Knapp Já­nos Pál alpolgármester fogadta, aki egy kötetlen beszélgetés során válaszolt is számos feltett kérdés­re. A megbeszélést követően a fel­újított Széchenyi tér bemutatása következett Koditek Pál idegen­forgalmi tanácsnok által, aki az­tán mindhárom napon kalauzolta a résztvevőket. A felújított Nagy­szeminárium, a Központi Kávéház megtekintése és egy rövid kirán­dulás után a napot a díszvilágítás­ba öltöztetett városban tartott sé­ta zárta. A második nap a Várhegy megtekintésével kezdődött, majd egy felvidéki kirándulás zárása­ként esztergomi néptáncbemuta­tóval fejeződött be. Másnap már az Aquasziget kínálatával ismerked­hettek a vendégek. A háromnapos program végén egyöntetű volt a szakemberek vé­leménye: példaértékű az a hozzá állás, amellyel Esztergom vezetése fejleszti a várost és támogatja az idegenforgalom fejlődését! Ugyan­akkor reményüket fejezték ki, hogy ez a lendület és pozitív hoz­záállás a továbbiakban is megma­rad. A tartalmas programnak kö­szönhetően mindenki új ismere­tekkel gazdagodva viszi városunk jó hírét és - ígéretük szerint - jut­tatja el a potenciálisan városunk­ba látogató turistákhoz. Ülésezett és megemlékezést tartott a Repülés Baráti Kör (nati) December 4-én a Ba­jor Ágost Művelődési Ház klubtermében tartotta szoká­sos évzáró összejövetelét a Re­pülés Baráti Kör tagjai. A meg­jelenteket Bende Lajos nyugdí­jas repülőgép tervező mérnök üdvözölte. Köszöntőjében visszatekin­tett az elmúlt évek történései­re és összefoglalta a repülést érintő helyi eseményeket. Szomorúan számolt be, hogy az elmúlt évben három volt repülős távozott az élők sorából. Rájuk és a korábban eltávozottakra egyperces néma felállással emlékeztek. A halot­tak napja előtti szombaton fel­keresték a város mindhárom ­Szentgyörgymező, Kertváros, Belváros - temetőjében nyugvó repülősök sírját és gyertyát gyújtottak tiszteletükre. Majd szomorúan megjegyezte, hogy Rubik Ernő repülőgép-tervező, egyetemi oktató sírja elhanya­golt állapotban van. Beszámo­lójában Bende Lajos az ötven éve elhunyt Lampik Árpádról is megemlékezett. Szintén szomorúan mondta el, hogy Kertváros vasútállo­másának térségében található repülős emlékkövön lévő már­ványtáblát idén, július 26-án megrongálták, két darabra tör­ték. A kő Székely Mihálynak állít emléket, aki 1911-ben ­amikor Bécs-Budapest között közlekedett - ebben a térség­ben repülőjével sikeresen föl­det ért. Az emléket 1996-ban, az esemény 85. évfordulóján állították az akkori kertvárosi képviselők és a repülés barátai. Az évzáró összejövetel bará­ti beszélgetéssel, emlékek fel­idézésével ért véget. December 9-én 11 órakor a Repülés Baráti Köre tagjai a Széchenyi téren megkoszorúzták LAMPIK ÁRPÁD emléktábláj át, a kiváló sportember halálának ötvenedik évfordulója alkalmából A tábla a tér 24-es számú műemlék házának falán, az úgynevezett Koller-házon van; 1973-an helyezték el, Lampik születésének 75. évfordulóján. A ház 1790 körül épült Copf-stí­lusban. Lampik Áípád (1898 ­1956) okleveles gépészmérnök, repülőgép tervező-sportrepülő világrekorder, a Sportárúter­melő Nemzeti Vállalat főmérnö­ke ebben a házban lakott. Pályafutásának meghatáro­zó állomásairól Bende Lajos, a Kör vezetője emlékezett, majd elhelyezte az emlékezés koszo­rúját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom