Esztergom és Vidéke, 2006
2006-02-02 / 5. szám
4 Esztergom és Vidéke 2006. február 2. Köszöntjük dr. E sztári Pir oska főo rvost! A bőrgyógyászat napjainkban átalakulóban van, helyét keresi az orvoslásban. Egykoron egy országos hálózat részeként működtek a Bőr és Nemibeteg Gondozó Intézetek. Ennek a vezetője volt Esztergomban dr. Esztári Piroska főorvosnő, akinek 70. születésnapját nemrég ünnepelhettük. Otthonában volt alkalmam beszélgetni vele a múltról és jelenről. - A múlttal kezdjem? Nos, 1936. január 9-én születtem Nádudvaron, egy jómódú gazda-családba. 1940-ben édesanyám elvált édesapámtól és 1942-ben újra férjhez ment. Ebből a házasságból született két év múlva ötödik testvérem. Az a falu, ahol születtem „kis Moszkva" volt, az emberek át voltak itatva a kommunizmus eszméjével. 1945-ben kihúzták a földet a talpunk alól, és édesanyámék jobbnak látták, ha elköltözünk. Az év végén az öt gyerekkel és a 66 éves anyai nagymamámmal beköltöztünk Debrecenbe. ® Hogyan folytatódott a gyerekek élete a nagyvárosban ? - Két bátyámat beíratták a református fiú gimnáziumba, engem pedig a református leánynevelő intézetbe. Néhány év múlva elolvadt a megmentett kis vagyonunk, ezért édesanyám három műszakos gyári munkás lett a ruhagyárban. Idősebb bátyámat nem, de a fiatalabbikat felvették az orvosi egyetemre. Azzal az életrajzzal, amit ő megírt, én is jelentkeztem és felvételt nyertem. 1957 őszéig örökös szorongásban voltunk, hogy mikor jelent fel valaki minket az Esztári gyerekek származása miatt. ® Miért pont az orvosi egyetemet választotta ? - Ha az egyházakat akkoriban nem verték volna szét, akkor én olyan területen helyezkedtem volna el, ahol a diakonisszák dolgoztak, vagyis árva gyerekeket neveltem volna, öregotthonokban ápoltam volna. Minderre akkor nem volt lehetőség és úgy gondoltam, hogy az orvosi egyetemen ezt a belső indíttatást hasznosítani tudom. Szívesen mentem tehát oda és jól éreztem magam. ® Hogyan ismerte meg későbbi férjét, Szállási Árpádot? - Árpáddal a gólyabálon ismerkedtem meg a központi egyetem aulájában. Az első perctől kezdve nagyon-nagyon értékeltem végtelen nagy irodalmi, történelmi és földrajzi tudását, jártasságát. Özönlöttek belőle a versek. Ez nekem nagyon imponált. 1956 elején meg is esküdtünk. Szegények voltunk, férjemnek el kellett mennie körzetbe, hogy egy kicsit összeszedjük magunkat. ® Férje körzeti orvos lett, de Ön még nem volt orvos! - En szigorló voltam Mátészalkán. Reggel beültettek a műtőbe szülészet és a sebészetnek közös műtője volt - és az éteres flaskákból csepegtettem délig, amíg ki nem szédültem a teremből. 1958-ban V éves voltam, amikor megszületett első gyerekünk Árpád. A következő évben öcsémet felvették Budapestre a fogorvosi karra. Nem kapott kollégiumi elhelyezést, ezért édesanyám eladta debreceni házunkat, felköltözött Budapestre és magával vitte Árpád nevű gyermekünket, mivel ő vigyázott rá. így egy hónapban egyszer láthattam a fiamat, akkor is csak szökve, mert összesen 18 nap szabadság járt egy orvosnak. Ugyanekkor Mátészalkán átestem egy súlyos, életveszélyes műtéten is. ®Nem sokáig maradtak Mátészalkán! - A gyerekünktől való iszonyatos távolságot nem bírtam sokáig, megbeszéltük, hogy el kell onnan jönnünk. Kesztölcön hirdettek körzeti orvosi állást, Árpád ezt pályázta meg. Meg is kapta és a szigorló évem végén Kesztölcre költöztünk, ez már Pesthez lényegesen közelebb volt. ® El tudott helyezkedni a környéken? - Komárom megyében kaptam egy központi gyakornoki állást a dorogi belgyógyászaton. Ez két évre szólt, ez alatt vagy átkerülhetett az ember segédorvosi státuszba, vagy távoznia kellett. ® Kikkel dolgozott együtt Dorogon? - A dorogi belgyógyászaton akkor Zsembery Dezső mellett Rásó Ilona dolgozott. Két éven keresztül minden harmadik nap ügyelnem kellett. A két év elmúltával eljöttem Esztergomba, és itt érdeklődtem. Gyerekgyógyász szerettem volna lenni. Patonay főorvos úr azonban azt mondta, neki női munkatárs nem kell, mert azok folyton szülnek. ® Két év belgyógyászati munka és a sikertelen gyermekgyógyászati elhelyezkedés után mit tett? - Jurányi Erika volt Dorogon a járási főorvos. O kreált nekem egy járási iskolaorvosi állást. Ez azt jelentette, hogy nyáron szakvizsga nélkül a gyerekgyógyászt helyettesítettem és ősztől iskolaorvosi feladataim voltak. A járáshoz tartozó összes iskolát, óvodát bejártam, oltottunk, szűrtünk. Emberfeletti munka volt, egy évig bírtam, majd újra Esztergomban próbálkoztam. Bárdy igazgató úr akkor azt mondta, hogy most sincs sok lehetőség, lehetek röntgenes, vagy szemész. A röntgentől mindig féltem és manuális szakmára magamat nem tartottam alkalmasnak. Ezért unszolásomra az igazgató úr még egy lehetőséget említett, de elmondta, hogy ez sem egy könnyű hely. így kerültem Markovics főorvos mellé a bőr és nemibeteg gondozóba. A főorvos úr már nagyon idős volt, mellette senki sem bírta ki sokáig. Én azonban azt mondtam, ha fát vág a hátamon, akkor is ki fogom bírni. ® Milyen lett a kettőjük kapcsolata? - Kezdetben jó volt a viszony köztünk, de amikor Zoltán fiammal terhes lettem elhidegültünk. Amíg szülési szabadságom voltam két fiatal kollega jött az osztályra Halász Éva és Csizik Éva. Szülés után tehát visszatértem a gondozóba, de onnan nem lehetett szakvizsgázni. Markovics főorvos úr 1967 januárjában megbetegedett, így én egyedül maradtam a megyei gondozóba, és szakvizsga nélkül a főorvosi teendőket is el kellett látnom, természetesen minden plusz térítés nélkül. ® Kicsit beszéljen az akkori Bőrgyógyászati Osztályról! - Az egy 44 ágyas megyei osztály volt. A leggyakoribb betegségek, psoriázis, ekcéma, és a foglalkozási bőrbetegségek voltak és persze az alsóvégtagi lábszárfekélyek. Amennyire utáltam hallgató koromban a bőrgyógyászatot anynyira megszerettem később. Korán ráéreztem arra, hogy igazi bőrbetegség nincs. Ugyanazokkal a kórokozókkal találkozunk mindannyian és az egyik emberből lesz bőrbeteg, a másikból nem. A belgyógyászati hátterét kerestem mindig a betegségeknek, persze ez nem mindig sikerült. Hisz akkor kevés volt még az ismeretünk. ® Ki lett az új osztályvezető? - Markovics főorvos úr helyét meghirdették és így került az osztály élére Kiss Gyula, és én elmehettem a szakvizsga előtti kötelező továbbképzésre. Akkor Nagy Mária látta el az osztályos teendőket. Október 6-án Király professzornál szakvizsgáztam. Kiss Gyula közölte velem, hogy azt látja jónak, ha a rendelő lesz az enyém. Bár én szívesebben maradtam volna az osztályon, de nem vitatkoztam. Rengeteg fiatal orvos ment el az osztályról, összesen kilencre emlékszem vissza, míg végül jött Kovács Gizi, és mi hárman maradtunk „véglegesen". Kovács Gizivel nemcsak a munkatársi kapcsolatom volt jó, de bensőséges baráti viszonyt ápolok vele ma is. ®Milyen „főnök" volt dr. Kiss Gyula? - Nagy békesség volt közöttünk, ő nem bántott egy szóval sem, csak ritkán jött a rendelőbe. A 80-as évek végén Tatabányára egy rendkívül jól képzett bőrgyógyászt neveztek ki osztályvezető főorvosnak, Kovács Antalt. Mivel a megyei intézmények ott voltak, az esztergomi bőrgyógyászat városi osztály lett, bár Kiss Gyula maradt a megyei szakfelügyelő. ®A munkatársaira hogyan emlékszik vissza? - Ragyogó munkatársaim voltak. Harminc évig dolgoztam együtt az adminisztrátorokkal és a nővérekkel. ® Akkoriban egy jól szervezett hálózatot jelentett a nemibetegek gondozása! - Az Országos Nemi Kórtani Intézet igazgatója Károlyi István volt. Neki köszönhetőek azok a módszertani ajánlások, amivel a nemibetegségek száma jelentősen csökkenthető volt. Ma már mindezt szétverték. Tudtommal ma már nincs nemi kórtani intézet sem és a hálózat is megszűnt. Csak halkan teszem fel a kérdést, hogy hol vannak most a nemibetegek, merthogy nem lett erkölcsösebb a világ, az biztos?! ® Hogy illeszkedett akkor a Gondozó a kórház egységébe? - Úgy éltem, mint egy törvényen kívüli ember. Nem tartoztam a megyéhez, de a kórházhoz se. Nem hívtak munka és főorvosi értekezletekre, senki meg nem kérdezte mi a helyzet a gondozóban. Pedig nagy forgalmú rendelőnk volt, hat óra alatt 70-80 beteget láttam el a nővérek segítségével. ®Nem érezte jól magát az intézményben ? - Kezdetben én jól éreztem magam a esztergomi kórházban, itt egy közösség volt. Az ebédlőben egy nagy orvosi asztal körül mindenki megbeszélte az érdekesebb eseteket, átjártunk az egyes osztályokra. Ez egy idő után megszűnt, elkülönült, elridegült a társaság. Eleinte még eljártam - bár nem hívtak - munkaértekezletekre, ahol annak idején Kerekes Károly igazán érdekes klinikopathológiai bemutatóira emlékszem és persze Mohos Zoltánra, aki beszámolt új vizsgálatai módszereiről a hematológia területén. Mindezek nagyon érdekessé tették ezeket az összejöveteleket, aztán ez is megváltozott. ® Mely kollegákra emlékszik vissza szívesen ? - Jó volt együttdolgozni Seres Zsuzsával, Világhy Magdival, becsültem Felföldi Évát, közös betegeinket szívesen beszéltem meg Russayval, Kárpáthy főorvossal. Abban a rövid időben míg nálunk dolgozott Csernohorszky sokat segített nekem. ® A munka mellett ott volt a férje és a gyerekek! - Árpád ugyanúgy volt a családi dolgokkal, mint Kiss tanár úr a szakmaiakkal. Semmibe nem szólt bele, mindent én intéztem. Két dolog segített ebben, egyrészt én a családomba édesanyám részéről egy kemény helytállásra szóló nevelést kaptam, másrészt a református iskolákban meglévő puritán, kálvinista szemlélet belém ivódott. Mindezt itthon is érvényesíteni tudtam. Nagyon jó, csodálatos gyerekeim születtek. Nem kellett őket noszogatni tanulásra, nem kellett őket külön ellenőrizni merre járnak. ® Arról még nem beszéltünk, hogy miért hagyták ott a falut és költöztek Esztergomba? - Még Kesztölcön éltünk, amikor Árpád fiamon kitört egy asztmás roham. Amikor a szabadsághegyi szanatóriumból hazahoztuk, akkor már nekem nem volt Kesztölcön maradásom. Városban a gyerekek fejlődését is jobban biztosíthatónak láttam. Beléptem egy lakásépítkezésbe is és végül ide az Aranyhegyre költöztünk „1968-ban. Nem sokkal később Árpád is Esztergomban kapott állást. ® A gyermekeikből orvos lett! - Első gyerekünk Árpád, az apja természetét örökölte, irodalmi, történelmi és földrajzi tehetség frivolt. Régész vagy újságíró akart lenni, apja azonban azt mondta neki, hogy régészre nagyon kis számban van szükség, újságíró pedig ne legyen, mert ha egy országban nem írhatja meg szabadon a véleményét, ott nem érdemes ezt a pályát választani. Az orvosi pálya felé orientálta, és Árpád fiam így lett orvos. Zoltán fiamnak kifejezett érzéke volt a matematikához és a fizikához. Nemzetközi versenyt is nyert. Apja mégis azt tanácsolta, hogy orvos legyen, kevés orvos van, aki a matematikához és a fizikához is ért. ® Ön és a férje két különböző egyéniség, és mégis harmonikusan élnek együtt évtizedek óta! - Semmi közös nincs bennünk legfeljebb az irodalmi érdeklődés. De ez nem baj. Árpád teljes egészében megtalálta a házon kívüli kapcsolatait, melyeket képtelen lennék felsorolni Benedek Istvántól Barcsay Jenőn át. Én itthon voltam a gyerekekkel, Árpád pedig élte az ő életét. Én fociztam, birkóztam, kirándultam a gyerekekkel. ® Nem fájó most, hogy gyermekeit csak ritkán láthatja? - Ez az életem tragédiája. Amikor Árpád fiam 1987-ben elment Amerikába, nagyon boldog voltam. Amikor egy év múlva hosszabbított, mert lehetősége volt rá, még mindig örültem. De továbbhosszabbított, sőt Zoltán is kiment utána. Ekkor már szenvedtem. Mindig abban a tudatban éltem, hogy amit a gyermekeimmel elveszítettem, azt az unokáimmal pótolom. Erre, hogy ők nem itthon élnek, nincs semmi lehetőségem. Kárpótlást az adhat, hogy fiaink sikeresek a tudományos életben. ® Nehezen állt rá erre a beszélgetésre! - Ez nem egy olyan élet, amiről nagyon kéne beszélni. Tettem a kötelességemet, ezzel telt el ez a 70 év. Ha azt kérdezné megbecsülték-e a munkámat, azt tudnám felelni: a megyétől, a kórháztól és Esztergomtól is kaptam egy-egy kitüntetést. 1989-ben egészségem megromlott és rokkantnyugdíjas lettem. Emellett azonban végeztem a munkámat. 1993-ban a kórház a rossz anyagi helyzete miatt több nyugdíjas főorvostól is megvált. Nem is szólhattam semmit, mert rokkantnyugdíjas voltam. Amikor tavasszal megkaptuk az elbocsátást gondoltuk, hogy a Semmelweis-napon mindannyiunknak megköszönik a munkánkat. Ez azonban nem történt meg, bár decemberben volt egy nem túl jól sikerült központi búcsúztatás. Nem tartottam humánusnak ezt az eljárást, de azóta lezártam magamban mindent, elmúlt életemnek ez a része. Nem nagyon érdeklődöm a kórházi dolgok iránt. ® Esztergomban és környékén viszont sokan emlékeznek Önre. Olvasóink és a Kolos Kórház valamennyi mai dolgozója nevében tisztelettel köszöntöm Önt 70. születésnapján! Osvai László dr. (ekor-lap.hu) Mentsük, ami menthető! Mint ismeretes, városunk Szent István Gimnáziumában található az ország egyik legjelentősebb fizika tantárgytörténeti gyűjteménye. A kollekció gondozását, tudományos feldolgozását, egyes eszközeinek azonosítását, eredetét, korát egy magántulajdonban lévő speciális forrásanyag - iskolatörténeti szakkönyvek, katalógusok, függvénytáblák, levelek, korabeli tankönyvek - a muzeális eszközökkel kapcsolatos biográfiát segítik. A sors úgy hozta, hogy a tulajdonos ezt az anyagot el kívánja adni, aminek az lenne a következménye, hogy a tantárgytörténeti gyűjtemény elveszíti az eddig sok segítséget nyújtó kutatási segédanyagát. A legideálisabb megoldás az lenne, ha ez az anyag a gimnázium tulajdonába kerülhetne, a nagy értékű fizika tantárgytörténeti gyűjtemény elidegeníthetetlen részévé válhatna. A vásárláshoz - viszonylag - nem nagy összegre, 150 000 (százötvenezer) forintra lenne szükség. Költségvetési gondjainkat ismerve - sajnos ez az összeg is sok! így nem marad más hátra, mint az, hogy mindazok, akik kötődnek ehhez az intézményhez és fontosnak tartják az említett dokumentumok megvásárlását, lehetőségeikhez képest támogassák ezt a tervet. Adományaikat a Szent István Gimnázium „Alma Mater" Alapítvány számlájára utalhatják át. Az átutalásnál jelezzék a „múzeumi támogatás" feltüntetésével az összeg rendeltetését. A gyűjtést a sajtóban történő megjelenést követő két hónap után lezárjuk és az eredményről a felhívást közlő sajtóban számolunk be! Amennyiben kevesebb összeg gyűlik össze, akkor fontossági sorrendben a dokumentumcsomag egy részét vesszük meg, ha több gyűlik össze, akkor a blokkot kiegészítjük további hasznos forrásanyagokkal. Számlaszám: 11740054-20041724 Szent István „Alma Mater" Alapítvány Minden terveinket támogató adományt előre is köszönünk! Szent István Gimnázium „Alma Mater"Alapítvány Kuratóriumának elnöke
