Esztergom és Vidéke, 2006

2006-10-19 / 42-43. szám

2006. december 203. Esztergom és Vidéke 13 Sorsfordító napok: kiállítás az 1956-os forradalomról Szállási Árpád 1956 Ezerkilencszázötvenhat az idő bárhogy rohanhat huszonharmadika él csak néha-néha szint cserél. A barikád két oldalán az emlékező mit kíván a fő ellenség távozott valami mégis maradt ott mely újra választóvonal eltűnni sehogy nem akar! Nem ősátok, de hagyomány nevét nehezen mondanám a bal-ban, jobb-ban nem hiszek megszűntek már az égiszek. Érdekcsoport és hatalom ítélkezést nem akarom de a szép napok hitelét sanda gyanakvás szedi szét. Hős vagy áldozat nem voltam de sokat láttam e korban és úgy él bennem ötvenhat hogy szétlőtten is egy maradt. Mohács óta így megy ez ellenség ha nincs - hát lesz! Országrészek és főurak helyett most néhány párt akad. Mikor lesz vége, ki tudja ki vonul ki a körútra közös ellenség kell nekünk - hogy legyen közös ünnepünk! Fragmentumok Fragmentumok: „Az alkotásnak olyan részletei, melyek az egészről már alig tájékoztatnak" - írja a pontos meghatározás. Efféle „fragmentumokat", egy darabjaira hullott ország fragmentumait láthattam a minap a bényi rotunda tőszomszédságában, ahol Mudrák Béla asztalosmester és intarziakészítő munkáit mutatták be. Régiónk - kimondani mily furcsa lesz még sokáig - azaz főleg az egykori Esztergom vármegye templomait, egyházi és középületeit, közismert és kevésbé ismert műemlékeit ez alkalommal szó szerint más metszetben láthatjuk. Ez a különleges technika - mint a régi fa és gyöngyház-berakásos bútorok készítéséről tudjuk - rendkívüli precizitást igényel. Az esztergomi Vár, a Bazilika, a Víziváros, a Belváros megannyi aprólékos részlete, a Szent Tamás zegzugos utcácskáinak kacskaringós bája épp úgy lehetőséget ad a részleteken túli egész megláttatására, mint a távolabbi tájak izgalmas világa. Elkalandozhatunk a közeli Dömös és Túrócszentmárton mellett Törökországba, és a messzi Grúziába is. A képek kiváltotta gondolatok szárnyán elkalandozva, óhatatlanul szűkebb hazánk fölé emelkedik a lélek, és azt kérdezi: vajon lesznek-e még majdan honfiak akik „élőbe metszik a múltat" Igaz, ma is húsbavágó kérdésekkel foglalkozik a fél ország apraja nagyja, de megmarad-e a szellemi éhség, mely nélkül üres „puzzle" játék marad ezeréves történelmünk? ... Ilyen és ehhez hasonló ébren tartó kiállításokra, sok-sok leendő Béla bácsira lenne szükségünk, hogy Esztergom és vidékét számba véve a túlparti települések neveit is fújják gyermekeink: Mocs, Karva, Muzsla, Ebed, Nána, Kövesd, Bátorkeszi, Köbölkút, Béla, Kőhídgyarmat, Leléd, Helemba... Villányi Zsolt Jelentős kiállítás látható a Duna Múzeumban. Jelentősége célkitűzésében, pedagógiai szándékában, és az ezzel szorosan összefüggő újszerű bemutatásban van. Ezúttal a felnőttek nem elsősorban a hozzájuk hasonlóan gondolkodó felnőttekkel osztják meg tapasztalataikat, véleményüket, hanem most egyenesen az ifjúság felé fordul a figyelem. A cél 1956 sorsfordító napjainak élményszerű megismertetése a jubileumi évfordulón. Mert az ötven évvel ezelőtti események egyes részleteiről még ma is eltérnek a vélemények, az ellentétek és ellentmondások labirintusából pedig a mai kor fiataljai, tizenévesei kiutat keresnek. A felelős megnyilatkozás, iránymutatás ilyenkor döntő fontosságú lehet. Ezért példaértékű, hogy Esztergomban - meghallván a bizonytalanság hangjait - a város és a múzeumok, illetve a levéltár közösen sietett a pedagógusok segítségére. 1956. október 26-án a Sötétkapunál ráadásul itt is véráldozatot hoztak a forradalom lelkes fiataljai. Van tehát miről mesélniük az itt élőknek a diákvárosban tanulók számára, különösen, hogy a szemtanúk közül többen a pesti tüntetéseken vettek részt, Végvári Vazul atya pedig később a budai vár védelmét irányította a szovjet csapatokkal szemben. Ma, amikor a pártállami diktatúra tárgyi emlékei is megfogyatkoztak környezetünkben a rendszerváltás után, a globalizálódó világba belenövő fiatalok számára a még élő tanúk hiteles visszaemlékezése és a történészek, muzeológusok felelős iránymutatása olyan eszközök, melyekre hatékonyan lehet támaszkodni a szűkre szabott tanári lehetőségek során. A kiállítást rendező Némedi Csaba fiatal történész-muzeológus könnyebben megtehette azt, amit idősebb kollégái (-ffy) Kortárs magyar festők, szobrászok, textilművészek munkáiból nyílt kiállítás október 8-án a Keresztény Múzeum Régi Képtára időszaki kiállítótermében (a Prímási Palotában). A tematikus tárlat az ötszáz esztendeje elkészült Selmecbányád oltárkép M. S. monogramista mestere előtt tiszteleg, és keresztény művészek résztvételével jött létre. A félévezredes jeles alkalomból országszerte különböző programokon adóztak már a későközépkori felvidéki festő emlékének, a török veszély miatt szétfűrészelt, kiemelkedő művészi és művészettörténeti értékű szárnyasoltár négy darabját őrző Keresztény Múzeum a mostani tárlaton kívül egy tudományos ülés megtartását tervezi még november folyamán. A megnyitó rangos esemény volt nemcsak Esztergom, de az ország kulturális életében is: beszédet a legutóbbi M. S. mester-díj tulajdonosa, Varga Dezső restaurátorművész mondott, a középkori dallamvilágot leginkább megőrző csángó népdalok eléneklésével pedig Sebestyén Márta énekes járult hozzá az ünnepi hangulat emeléséhez. A Keresztény Múzeum ismert restaurátora a Selmecbányái oltárkép elkészülését Duccio mester Sienában őrzött Maiestá oltárképe két diadalmenetével állította párhuzamba. Az első alkalommal, 1311-ben az elkészült képet szállították át a dómba, majd 1960-ban a restaurátorok által újjáélesztett mű került vissza Rómából az olasz vámár csak a korkülönbség miatt is kevésbé sikeresen tudtak volna megvalósítani: a fiatalokhoz a fiatalok nyelvén szólt. A hagyományos múzeumi keretekhez képest talán túlságosan hangos és erőteljes hatású kiállítás mindhárom termében telefonon, rádión, televízión keresztül korabeli szónoklatok hírek, filmrészletek hallhatók-láthatók, melyekkel a kort, a diktatúrát és a forradalmat hozzák közelebb a diákokhoz. Az esztergomi eseményeket külön tablók és visszaemlékezések foglalják össze, a kiállítótér középrészén pedig egyenesen a Sötétkapu modelljét építették meg a kiállítás létrehozói, ahol (az október 26-ai tragédiát felidézve) rendszeres időközönként harckocsi lövése és puskaropogás hallatszik, miközben az ominózus T34-es képe néz szembe a látogatókkal. A rendezők az esztergomi áldozatok emlékére is tekintettel voltak: az emléktábla fényképe ugyancsak látható itt, előtte pedig mécses ég. A kiállítást Esztergom Város Önkormányzata, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára, a Balassa Bálint Múzeum és a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi (közismert nevén a Duna) Múzeum közösen rendezte meg. így Esztergom is méltóképpen járult hozzá az ünnepségsorozathoz. Miképpen 1956-ban (és, hozzátehetjük, 1848-ban) a forradalomhoz, most a megemlékezéshez kapcsolódik emelt fővel. A kiállítás november 24-éig tekinthető meg (ötven éve ezen a napon foglalták el helyüket a szovjet csapatok az Esztergomi helyőrségen), előzetes egyeztetés után a tárlat rendezőjének vezetésével. (I. M.) rosba. Varga Dezső megnyitó beszédében utalt arra is, hogy M. S. mester szellemi öröksége tovább él és hat a mai napig - ebben az összefüggésben fogalmazta meg a címben idézett gondolatot. S mert a vernissage-ra a szűknek bizonyuló, emeleti Gobelin-teremben került sor, a restaurátor szavai nyomán sokan az eredeti táblaképek megtekintésének lehetőségével is éltek. A megnyitó így valóban ünneppé vált a múzeum épületét birtokba vevő érdeklődők számára, akik a megjelent alkotókkal beszélgetve tanulmányozhatták az ismeretlen későközépkori-korareneszánsz mester reneszánszát. A kiállításon az eddig öt alkalommal kiosztott M. S. mester-díj más jutalmazottjai (Rieger Tibor, Kiss Tibor, Kárpáti Tamás) mellett a Szent Lukács Egyházművészeti Céh tagjai szerepelnek, rajtuk kívül pedig a Pozsonyi Műtermek művészeti társulás három tagja mutatja be pár művét. A húsz kiállító munkái között találjuk az M. S. mester-díj szobrát is, Mihály Gábor szobrászművész alkotását. A tárlat január 1-éig, novembertől rövidített nyitvatartási időben tekinthető meg a Régi Képtár földszinti kiállítótermében. * Bajor Ágost naplóit mutatja be az érdeklődőknek Prokopp Mária művészettörténész professzor október 20-án, 17 órakor a művész egykori lakóházában működő Kortárs Galériában. „M. S. mester üstököse most tért vissza" - kortárs művészek a későközépkori mester nyomában Olvasóink figyelmébe! Lapunk következő száma november 2-án jelenik meg. Kiadónk tájékoztatja azon tisztelt előfizetőket, akiknek eddig a futárszolgálat juttatta el lapunkat, hogy ezentúl postai úton, azaz pénteki napon kapják kézhez az Esztergom és Vidékét. Természetesen az ezzel járó plusz költségeket ez év végéig a Kiadó magára vállalja! Megértésüket megköszönve, tisztelettel: dr. Gábor János vezérigazgató Harmónia Sacra Danubia 2006 Nagyszabású és változatos programsorozattal emlékezik meg a Csemadok Komáromi Városi Szervezete és Komárom városa Mozart születésének 250., halálának 215., valamint Liszt Ferenc születésének 195., halálának, pedig 120. évfordulójáról. Amint azt lapunk már korábban megírta, a Harmónia Sacra Danubia 2006 címmel induló rendezvények középpontjában az egyházi zene és művészet áll. Az október elsejei megnyitót követően, a hét végén, pénteken, Észak- és Dél-Komárom zeneiskoláinak hangversenyére került sor a szőnyi Nagyboldogasszony templomban, este fél hattól. A Mozart szakrális műveit felvonultató bemutató után szombaton találkoztak a szlovákiai magyar egyházzenészek, a Marianum Egyházi Iskolaközpontban. A soron következő hétvége ismét változatos programokban bővelkedik. Pénteken, 20-án délután négy órakor nyitja meg kapuit az Árpád-kori templomok a Csallóközben című kiállítás a Csemadok Galériában. A tárlaton Görföl Jenő fotóiban gyönyörködhetnek az érdeklődők, a Schola Mariana közreműködésével. Másnap - tisztelettel adózva a XIX. század egyik legjelentősebb romantikus zenészének, s ahogyan tartják, minden idők egyik legnagyobb zongoraművészének - Liszt Ferenc emlékmisét tartanak a szőnyi Nagyboldogasszony-templomban. Vasárnap, a 195 éve született Liszt születésnapján a misét követően, délután fél öttől Borús Csilla budapesti orgonaművész hangversenyén vehetnek részt az érdeklődők, a Szent András-templomban. Október hónap utolsó hete bővelkedik színes rendezvényekben, hiszen a Liszt és Mozart koncerteket kiegészítik a szervezők az 1956-os magyar forradalom ünnepségeivel. így 23-án, hétfőn este hat órakor veszi kezdetét a Jézus Szíve-templomban, a forradalom mártírjaira emlékező mise. Szerdán este héttől, a Csemadok házban Pap Gábor Szent Korona-előadására kerül sor, majd pénteken egész nap, Jelek a térben címmel kezdődik konferencia, mely a kisebbségben élő népcsoportok emlékeit, szakrális, nemzeti jelképeit, azok felkutatásának metódusait jelentőségét és jelentését vizsgálja. A hét végén Mozart emlékmisével tisztelegnek a Szent András templom újraszentelésének 146. évfordulója előtt, majd vasárnap szerte Komárom városának templomaiban énekkarok színesítik a szertartásokat. Délelőtt tizenegy órakor, a dél-komáromi református egyház Gyülekezeti Termében nyílik kiállítás Jókai Éva grafikáiból. Bánhidy Anita Éva * Liszt Ferenc 1811. október 22-én született Doborján. A század legjelentősebb romantikus zenésze, zongoraművésze az Eszterházy-uradalom gazdatisztjének fiaként látta meg a napvilágot. Előszöt kilenc éves korában vitte el édesapja hangversenyre. Már hamar felfigyeltek tehetségére, s ezért később Bécsben taníttatták. Tizenkét évesen hangversenykörútra indult apjával, így eljutott Angliába, Franciaországba is, ahol később - Párizsban - le is telepedett. Legjobb barátai lettek Hector Berlioz és Frederic Chopin. 1934-ben ismerkedett meg Marié d' Agoult grófnővel, s tízéves együttélésük alatt három gyermekük született. 1842-ben Weimarban telepedett le, s 13 évig az udvar zenei vezetője volt. Elsősorban zeneszerzőként alkotott, s olyan fiatal tehetségeket támogatott, mint Richárd Wagner, aki később lányának férje lett. A Budapesten 1875-ben megalakult Zeneakadémia egyik alapítója, tanára lett. Számtalan magyar tárgyú kompozíciója született itt, például a „Hungária" című szimfonikus költeménye, melyben a hősi történelmi múltat örökíti meg. A Magyar rapszódiáit is itt írta. Egyházi műveket is szerzett, liturgikus kompozíciója, az Esztergomi mise, az esztergomi Bazilika fölavatására készült. Magyar történelmi arcképek című sorozatával a magyar történelem nagyjainak állít emléket. 1886. július 31-én Bayreuthban halt meg, tüdőgyulladásban. Aranydiplomás, 56-os mérnököket köszöntöttek ipari Művekben konstruktőrként kezdett, majd a laboratóriumi felszereléseket gyártó nagyvállalat elismert főkonstruktőre lett. Léhner Károly vezérigazgató felismerte nagy tudását, megbízhatóságát és szorgalmát, teljes bizalmat szavazott számára. Tökéletes angol és német nyelvtudása révén számos országban járt szakmai kiküldetésben és konferenciákon. Első munkahelyéről vonult nyugdíjba, szellemi frissességét ma is őrzi, gyakran ír és fordít szakcikkeket. A napokban tért haza egyhónapos amerikai útjáról. Mohácsi Miklós az energetikában munkálkodott és Budapesten szerzett diplomáját műszaki igazgatóként hasznosította. Nagyívű pályát futott be, dolgozott Süttőn, Nyergesújfalun az Eternitben, majd főmérnöke volt a Mátrai (Gagarin) Hőerőműnek. Az iparban szerzett 25 éves gyakorlatot követően az oktatást választotta, 1980-tól az Ipari Vezetőképző Intézetben, majd később a Dunagáz Rt.-ben. Az Elektrotechnikai Tudományos Egyesület esztergomi szervezetét vezette, megszervezte körükben az önálló párkányi csoportot is. Mindketten fiatal lendülettel és vérmérsékletüknek megfelelően részt vettek az 56-os forradalom eseményiben is. Most, aranydiplomájuk mellett, erre is jogosan büszkék. (Pálos) Szűkebb hazánk közismert két kiváló alkotója - Nagy Lajos és Mohácsi Miklós gépészmérnökök a napokban vette át aranydiplomáját, mely az 1956-ban szerzett okleveleikre emlékeztetett. Nagy Lajos a miskolci gépészkarról került Esztergomba. Kevesen tudják róla, hogy kosárlabdás barátai, Tóth Viktor és Mattya- sovszki Mihály csalták ide. A Labor Műszer-