Esztergom és Vidéke, 2006

2006-08-31 / 36-37. szám

4 Esztergom és Vidéke 2006. szeptember 14. A pesti cs. kir. magyar egyetemről: Virozsil Antal tanácsos, rektor, Szabó János apostoli főjegyző, a hittani kar igazgatója, Wenczel Gusztáv, Zalka János, Schopper György, Palásthy Pál és több más tanár. A városok részéről: Seyler lovag Bécs város főpolgármestere, Konrád Gusztáv Pest város főpolgármestere, Pletka budai polgármester és más városok polgármesterei és kiküldöttei számosan. A bazilika felszentelésével járó ünnepségek teljes sikere érdekében a hercegprímás a káptalan tagjai közül jelölte ki a főrendezőket. A szertartások vezetésével Schirgl András nagyszombati érseki helynököt, a vendégek fogadásával gróf Forgách Ágoston, a katonaság és zenekar elszállásolásával Fekete Mihály, a bazilika és környéke díszítésével pedig Prybila József kanonokokat bízta meg. Augusztus 31-ére már az egész város fellobogózva és feldíszítve várta a királyt és a többi vendégeket. Különösen tetszetős volt a várba vezető út díszítése, amely mindkét felől lombfüzérekkel összekötött póznákkal volt szegélyezve, rajtuk a monarchia valamennyi tartományának különböző zászlóival és címereivel díszítve. Három diadalív is volt. Egy a király fogadására a vízivárosi templom sekrestyéje irányában, bőven dekorálva fekete-sárga színekkel. Másik a várba kanyarodó út alján; rajta Szent István király volt látható, amint országát a Szűzanyának felajánlja. Harmadik a bazilikába vezető út elején, a Magyarok Nagyasszonya képével. Dúsan díszítve volt a bazilika frontja is, rajta Rudnay, Kopácsy és Scitovszky hercegprímások képeivel, alattuk a felírás: Domine dilexi decorem domus Tuae et locum habitationis gloriae Tuae. A főbejárattal szemben fából készült hatalmas tribünök voltak felállítva. A vendégek legnagyobb része már az ünnep előtt való napon megérkezett. Délfelé jöttek meg Albrecht és Ernő főhercegek, kevéssel előbb Miksa főherceg, aki Viber József püspök vendége volt. Egyidejűleg érkezett meg Rauscher bíboros hercegérsek is Bécsből. A szertartásos ünnepély már a felszentelés előtt való napon megkezdődött a várban. Délután 4 órakor Scitovszky hercegprímás harangzúgás között hajtatott fel a bazilikához, ahol már őt a káptalan tagjai, a papság és vendégek várták. Szertartásos ruhát öltvén magára, beszédet intézett a jelenvoltakhoz, melyben a prímási székhely visszahelyezésének és a bazilika építésének történetét vázolta. Majd Szabó József kanonok, prímási iroda-igazgató által felolvastatta a káptalan tagjai előtt O Szentsége IX. Pius pápának 1854. május 9-én kelt brévéjét, amelyben az esztergomi kanonokoknak a cappa major hordását engedélyezi. Á prímás mindjárt egyenként át is nyújtotta nekik a díszruhát és szerencsét kívánt annak hordához. A káptalan nevében a rendkívüli kegyért Németh György kanonok mondott köszönetet a pápának és érseknek. Utána Te Deum volt. Azután az ereklyék kápolnájába vonultak, amely célra a bazilika északi tornyának ez alkalomra berendezett alsó helyisége szolgált. Itt a papság előbb a szent ereklyék tiszteletére előírt officiumot végezte el. Azután a hercegprímás és összes vendégek a várból levonultak a prímási palotába és várták Őfelsége megérkezését. A hívők azonban tovább is fennmaradtak a kápolnában, ahol felváltva 2-2 presbiter felügyelete alatt késő éjjelig tartottak ájtatosságokat a szentek ereklyéi tiszteletére. Este fél 7 óra táján megszólaltak az ágyúk a várfokán és jelezték a királyt hozó hajó közeledését. Erre a hercegprímás, Albrecht és Ernő főhercegek, egy-két kanonok, a budai helytartóság alelnöke és az esztergomi megyefőnök lementek a hajóállomáshoz a fejedelem fogadására,, A zászlódíszbe öltözött hajóból Ő Felsége a vele jött Károly és Vilmos főhercegekkel együtt szállt ki, kíséretében voltak még gróf Boul-Schauenstein, Bach Sándor báró és Toggenburg György lovag birodalmi miniszterek, valamint a generálisok és adjutánsok egész serege. Ő Felsége a király a szigeti hajóállomástól harangok zúgása, ágyúk dörgése, zene hangjai és temérdek nép örömrivalgása között vonult be a városba, ahol az első diadalkapunál Takács István polgármester üdvözölte őt a város közönsége nevében. A templom és palota előtti tér is tömve volt a sokasággal. A díszhintóból kiszálló magas vendégét a palota bejáratánál üdvözölte a hercegprímás, mire a király honi nyelven válaszolt, ami nagy lelkesedést keltett a hallgatóságban. A városnak és bazilikának e napra tervezett kivilágítása a nagy szél miatt elmaradt. De megtartották a fáklyásmenetet a palota elé, ahol a katonai zenekar a magas vendég tiszteletére szerenádot adott. Végre is elérkezett a bazilika felszentelésének nagy napja. Már hajnali 4 órakor megszólalt a várbeli ,,Ave Maria" nagy harang, dörögtek az ágyúk,jelezvén a rendkívüli ünnep virradtát. Ez időtől reggel 8 óráig fenn az ereklyék kápolnájában egymást érték a szentmisék, melyek alatt a hivők a töredelem szentségéhez is járulhattak. Héttől nyolc óráig a város összes templomainak harangjai szóltak, majd plébánosaik vezetése alatt processiók vonultak fel a kir. városi, vízivárosi, szentgyörgymezői és párkányi templomokból a főszékesegyházhoz, ahol akkor már a hivők óriási tömege helyezkedett el az ország minden részéből, főkép azonban a közeli vármegyékből. Reggel pontban nyolc órakor elindult Scitovszky János bíbornok hercegprímás a palotájából. Két ünneplőbe öltözött huszárral és a bakon ülő inassal ellátott nehéz díszhintója elé fényesen szerszámozott hat pompás ló volt fogva. Előtte, az apostoli kereszttel a kezében, Schumichraszt Mihály szentszéki jegyző lovagolt. Magyarország első főpapja szép, derült időben, harangzúgás és ágyúk döreje mellett érkezett a főszékesegyházhoz, ahol őt már a díszruhájukba öltözött káptalani tagok és a papság fogadták. A bíbornok az ereklyekápolnában egyházi ruhát öltött, azután a zárva volt templom főbejáratához vonultak és megkezdték a felszentelési szertartást. A templomot háromszor körüljárták és szenteltvízzel hintették meg. Majd a főkaput a kereszt jelével háromszor megkopogtatták, amely az „Aperite" felhívásra megnyílt és a templomba mindnyájan bevonultak. A bíbornok és a funkcionárius papság a szentélyben foglaltak helyet és ott a vendégek is elhelyezkedtek. A bíbornokok, érsekek és püspökök a kanonoki stallumot foglalták el. Az alatta lévő padokban az evangéliumi oldalon a birodalmi miniszterek, belső titkos tanácsosok és mágnások ültek, a lecke-oldalon pedig a magas rangú katonatisztek, főtisztviselők, kanonokok és a papság. Amikor a felszentelési szertartás során az oltárokon már az ereklyék helyeit is előkészítették, az összes jelenvoltak az ereklyekápolnához vonultak, ahol őket már tizenkét pluviáléba öltözött és püspök-süveggel ellátott prelátus várta. S ekkor egy nagyszerűségében páratlan és rendldvüliségében is ritka látványosság következett. Papság és vendégek festői menetbe formálódtak. A fehér karinges kispapok után a vidéki kanonokok lila mozettában, az esztergomiak hermelines kappában haladtak. Utánuk három csoportban az ereklyevivők következtek: négy infulás prelátus Szent Valentin mártír test-ereklyéit vitték, másik négyen Szent Modestina szűz mártír test-ereklyéit, ismét négyen Szent Máté apostol, Szent Lukács evangelista, Szent Keleipen, Szent Tamás (cant.) és Szent Ágnes szűz vértanú kisebb ereklyéit díszes tartókban. Minden egyes csoportot gyertyákat vivő négy pap kísérte, élén pedig a nagyszombati konviktus két-két egyenruhás növendéke fehér zászlókat vittek, rajtok a szent mártírok neveivel. Áz ereklyecsoportok után párosan a püspökök, érsekek, Rauscher bécsi és Haulik zágrábi bíbornokok mentek, végül Scitovszky János bíbornok-hercegprímás és utána a díszruhába öltözött notabilitások egész serege. A menet az ereklyekápolnából indult ki, a Duna felé haladva megkerülte a templomot, majd a főbejáratnál megállapodtak és várták Ő Felsége megérkezését. A főszékesegyház terét ekkor már a felállított katonaság és beláthatatlan tömeg teljesen betöltötte. A rendet kétfejű sassal ellátott ércsisakos zsandárok és császári katonák tartották fenn. Tíz órakor harsány trombitaszó jelezte az ágyúk dörgései között érkező király közeledését. Az előtte nyargaló prímási és megyei huszárok bandériuma után hat pompás lóval vont udvari hintóban ült a király. A kocsi előtt közvetlenül, az apostoli kereszttel kezében, gróf Forgách Ágoston kanonok lovagolt. Az udvari hintót a főhercegeket és adjutánsokat hozó töblpi kocsik követték. Ő Felsége az udvari hintóból kiszállván, először is a kivonult katonaság díszszázadának tisztelgését fogadta, majd az akkor még el nem készült oszlopcsarnok lépcsőin felhaladva, a templom bejárata körül őt váró egyháznagyok előtt állt meg, ahol Scitovszky hercegprímás a királyt a következő beszéddel üdvözölte: „Csudálatos s valóban elragadó a jelen tünemény, Fölséges császár és apostoli király, melyen itt összecsoportozott egerek szemei édesen nyugosznak. íme, ama szent helyen áll ma Fölséged, állanak a dicsőén uraskodó Háznak némely tagjai, állanak fejedelmi kormányodnak főbb hivatalnokai, állanak a magyar Egyház számos főpapjai s ezen országnak minden rangú polgárai, ott állunk mindnyájan, hol 856 év előtt szent István, Fölségednek a nagynál nagyobb előde, a kereszténységnek s szelíd erkölcsiségnek alapkövét letette; hol mint Apostol határt nem ismerő buzgósággal terjesztette az Isten országát; hol a hason buzgalmú Gizella királyné ájtatos érzelmeivel ápolta és elősegítette nagy férjének törekvéseit. Itt ajánlotta