Esztergom és Vidéke, 2006

2006-08-31 / 36-37. szám

#zent Jstuan azülptiárflaa a nemzett egpgg luikaílje, jelképe ea szolgálója! www. POLGÁRI HETILAP e-mail: esztergomesvideke.hu Alapíttatott 1879-ben * Alapító főszerkesztő: dr. Kőrösy László * Megjelent 1944-ig LXV évfolyam Új sorozat * XXI. évfolyam, 36-37. szám * 2006. augusztus 31. * 8 oldal * Ára: 100 Ft esztergomesvideke@vnet.hu Emlék-ének az esztergomi főtemplom felszentelésére* Esztergom dicső vára, Kijelöltetett arra, Hogy lehessen E vidéken Szentek oltára. Itt hajdan elődeink Pogányhitű eleink, Keresztények Jézus-hívek Lettek őseink. Szent István itt született Keresztvízre vitetett, Adalberttól Vértanútól Itt neveltetett. István itt lett királlyá Népe védangyalává, Egy házilag Polgárilag Hű gyámolyává. Hitünk igazságait, Jézusnak szent tanjait Itt hirdette Itt sürgette Megtartásait. Itten egy érsekséget Másutt tíz püspökséget Alapított; Itt állított Hit-főnökséget. Templomot itt épített, Oltárokkal díszített, Szent Istvánunk Nagy királyunk Fölékesített. Isten dicsőségére Szent Adalbert nevére, Nagy Asszonyunk Hű oltalmunk Tiszteletére. E vár tehát hitünknek Bölcsője lett éltünknek, Egyház iránt Király iránt Tiszteletünknek. De a török fegyvere, Mindent romboló szere Ezt lerontá, Földig bontá Kegyetlen keze. Százötven évek után, Török uralma után, Sírt Esztergom S az egész hon Nagy dísze után. De már szűnjék bánatunk, Mert fölépült templomunk: Az Istennek Kegyelmesnek Hálákat mondjunk. Szent István, kérve kérünk Esedezzél érettünk, Hogy hitedben, Erényedben Híven kövessünk, Mária! Isten anyja, Magyarok Nagyasszonya, Légy mellettünk Körülöttünk Ápoló anya. Áldd meg jó királyunkat, Apostoli Urunkat, Szent békével, Hív népével Birodalmunkat! * Az esztergomi főtemplom 1856. augusztus 31-én végbement felszentelése alkalmából kiadott „Emlék-könyv"-ből. MA 150 ÉVE SZENTELTÉK FEL A BAZILIKÁT „Üdv- és áldást kérünk reád is ősrégi Esztergom városa, megtérésünk bölcsője, háromszor szerencsés te, hogy ezen roppant kincset, eme fényes és nagyszerű Isten házát kebeledben tisztelheted!" Jubileumi köszöntő írta: Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek Százötven éve szentelték fel az Esztergomi Bazilikát! Helyesebb talán úgy mondanunk: az új, a jelenlegi Esztergomi Bazilikát. Hiszen jól tudjuk, hogy Szent István királyunk maga építtette itt az első székesegyházat, hogy az egész magyar kereszténység fő temploma legyen. Természetes volt, hogy a magyarok érseke a király városában, Esztergomban találja meg székhelyét. A hajdani érseki anyaegyház kifejezte első szent királyunk elkötelezettségét a keresztény hit mellett és egyben hazánk függetlensége mellett is. Mert Szent István súlyt helyezett arra, hogy a magyar egyházmegyék ne valamelyik külföldi érsekségnek legyenek alárendelve, hanem a magyar egyháznak saját központja legyen. Az ősi székesegyház nevében, titulusában is összefonódott Szent Adalbert vértanúpüspök alakjával. Róla, a hajdani prágai püspökről, a nagy európai misszionáriusról tudjuk, hogy hosszú időt töltött városunkban, Esztergomban, hogy Szent Istvánnal is, még királlyá koronázása előtt, személyes kapcsolatban volt. A Szent Adalbert közösségéhez tartozó szerzetesek közül többen a magyar egyház első vezetői lettek. Adalbert püspök vértanúhalála pedig megrázta az akkori Európát. III. Ottó császár személyesen zarándokolt udvarával a síijához. A régi lengyelországi hagyomány még azt is tudni véli, hogy Szent Imre herceg is tett ilyen zarándokutat. Az esztergomi Szent Adalbert székesegyház ezért mindig is a keresztény küldetés erejét, népeket szeretetben egyesítő képességét hirdette. A török idők pusztítása és az azt követő nagyon lassú, nagyon ellentmondásos, küzdelmekkel is teli újjáéledés egyrészt a régi bazilika romlásával járt, másrészt hosszú ideig akadályozta az érsekség visszaköltözését és új székesegyház építését. Amikor Scitovszky János bíboros, prímás 1856. augusztus 31-én végre felszentelte a már majdnem elkészült új bazilikát, ezzel a remény nagy jelét adta az 1848-49-es szabadságharc bukása után elcsüggedt magyarság számára. A remény pedig felülről jön, hitünk szerint isteni erény, ajándék. Ha a bazilikát a Duna felől nézzük, arany betűkkel áll írva oromzatán: Quae sursum sunt quaerite. Az odafent valókat keressétek. De nemcsak kívülről szemlélve emeli fel a bazilika az ember tekintetét, hanem akkor is, ha belépünk az impozáns épületbe. A főoltár hatalmas képe ugyanis Mária mennybevételét ábrázolja, felemeli tekintetünket a napba öltözött asszonyra, aki mindannyiunk édesanyja. Az új székesegyház Szent Adalbert napján kívül másik búcsút is tart, Nagyboldogasszony ünnepét. Az esztergomi Mária-tisztelet azonban egészen különös hagyományokkal büszkélkedik, hiszen százötven éves új székesegyházunknak van egy része, a Bakócz-kápolna, amely még a török idők előtt épült és amelynek márvány oltárán az esztergom-vári Szűzanya kegyképét tiszteljük. A Bakócz-kápolna oltárának két oldalán üveg alatt állnak azok a fogadalmi ajándékok, amelyeket azok a hívek ajánlottak fel, akik meggyőződésük szerint különleges kegyelmeket, csodás gyógyulásokat éltek át a Bakócz-kápolnában tisztelt Szűzanya közbenjárására. Bazilikánk tehát kegyhely is, valódi búcsújáró hely, hiszen a Bakócz-kápolna részére Boldog IX. Piusz pápa külön búcsú-kiváltságpt is engedélyezett. És a kegykép! Micsoda kegykép! Milyen gazdag üzenetet hordoz! Tudjuk róla, hogy a Pócsi Szűzanya ikonjának legrégibb ismert másolata. Régebbi, mint maga az a könnyező kegykép, amit ma máriapócsi nemzeti szentélyünkben méltán tisztelünk. A hagyomány szerint még Sobieski János felszabadító csapatai találták meg ezt a képet a régi bazilika romjai között 1683-ban. (Folytatás a 3. oldalon.) Dir iii'iic Doiiikinlír zn (íran