Esztergom és Vidéke, 2006

2006-07-27 / 30-31. szám

2006. szeptember 1

4. Esztergom és Vidéke 3 Hidak, régiók, magyar-magyar találkozások Régi munkahelyem, a VJKTK három napon át látta vendégül Tordainé Vida Katalin rektor-helyettes fogadóbeszédével - a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok (KITASZ) vezetőségét, tagjait és a meghívott vendégeket. Tavaly Kassa, az idén Esztergom, jövőre Nagyvárad (vagy Sátoraljaújhely) a vándorgyűlés székhelye. Fogadó városunk előadói - a városvezetés képviseletében Kolumbán György, Horváth István, Féja Endre, Tóth Sándor és Horváth Csaba pénteken ismertették előadásaikban a vándorgyűlés tematikájához igazodva (Híd a régiók között 2006. júl. 14-16.) városunk, régiónk, történelmi emlékeink, eseményeink és neves személyiségeink méltó bemutatását, a legújabb tudományos kutatások eredményeit. Előadó vendégeink is „kapcsolódtak" hozzánk: Kovács István volt krakkói főkonzul Balassi Bálint lengyelországi útját, Szelestei László néprajzkutató, az Európai Folklór Intézet igazgatója Ipolyi Arnold Magyar mithológiáját mutatta be. Duray Miklós „Riadó Vágják alattunk a fát" című könyvét Koltay Gábor filmrendező és maga a szerző ismertette. Költészeti életút-elemzést hallottunk Urbán László (Berda József költészete) és Vasy Géza irodalomtörténésztől (Csoóri Sándor, a nemzet rebellise). Zenetörténeti előadást tartott Virágh László professzor, énekművész Tinódi Lantos Sebestyén ma is időszerű nemzeti voltáról. A Dunatükör című folyóiratot P. Papp Zoltán főszerkesztő, a Sikoly c. folyóiratot Sándor Zoltán főszerkesztő ismertette. (A folyóiratokat és a társaságok könyvkiadványait bárki megvásárolhatta.) Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, a Parlament alelnöke előadásában - „Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek megtartó példája" - közzétette azokat a személyes és megrázó élményeit, melyek őt 1956-tól végigkísérték (Id. külön tudósításunkat!). A július 15-ei, szombati nap szervezését a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület biztosította, amely 2003 óta tagja a KITASZ-nak. A délelőtti konferencia az „Identitás - nyelv - irodalom" címet viselte. Előadók és előadások: Kolláth Anna, a Maribori Egyetem Magyar tanszékének vezetője felszólalásában - „Határtalanítás" - a szlovéniai kisebbségi magyar nyelvhasználat összehasonlító vizsgálatát elemezte. Göncz László igazgató a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet munkáját és szerepét mutatta be. Zagorecz-Csuka Judit irodalomtörténész-tanár, könyvtáros „Mitől függ a muravidéki magyarság identitása" címen mutatott rá a felvetett gondokra és a mindennapok tapasztalataira. A Felvidékről érkezett előadók irodalmi és nyelvi „helyzeteket" elemeztek. Előadók és előadások: Szabómihály Gizella nyelvész (Dunaszerdahely) „A magyar nyelv szlovákiai helyzete", Vancó Ildikó nyelvész, Bárczi Zsófia irodalomtörténész, Kozmács István nyelvész a Nyitrai Konstantin Egyetem tanárai az irodalmi identitás, a tannyelv-politika és szövegalkotás témakörében tájékoztattak. Összefoglaló-oknyomozó, következtető előadást tartott a Károli Gáspár Református Egyetem rektor-helyettese, Poppély Gyula „A Trianon utáni felvidéki magyar oktatási helyzet" címen. E sorok írója a magyar női virágnevek identitását növelő hatásáról, ezen nyelwiselet felméréseiről, gyakoriságáról beszélt. Bemutatta azokat a nemzeti törekvéseket, amelyek Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály 1807-ben kiadott botanika tankönyve nyomán a XIX. században - a szépirodalmi művekben és a társadalmi életben a virágnevek-női nevek megújulását és elterjedését elősegítették egészen az 1990-es évekig. A szombat délutáni irodalmi kirándulás elméleti részének „kitalálója" és gyakorlati szervezője Pénzes István érsekújvári író, magyar szakos tanár volt. Az útvonal: Párkány - Búcs - Szőgyén - Bény - Párkány. Búcson Szigeti János polgármester, országgyűlési képviselő fogadott bennünket a község szépen gondozott, szökőkutas főterén. Mint jó idegenvezető, ismertette a település történelmét, a „Bulcsú-vezér"-lovasszobor és Eszterházy János mellszobrának kalandos (és egyáltalán nem politikamentes) alkotás-történetét, a községi Millenniumi Emlékmű szobor-rendszerét. A község-nézést mintegy tízféle, helyi termésű bor megkóstolásával koronáztuk! Szőgyénben igen rendezett, ápolt falumúzeumot láttunk, majd a régi alapokat feltáró templomromokat Nágel Rezső polgármester vezetésével tekintettük meg. Egy magániskola előtt megkoszorúztuk Görgey Artúr mellszobrát, s felolvastuk a ma is megszívlelendő nemzet- és magyarságmentő sorait az 1849. évi Komáromi Kiáltványból. Ezután - igaz, ami igaz - az esti árnyak kíséretében fél tízkor („Ej, ráérünk arra még???") mégiscsak elmentünk a temetőbe „Jstenben boldogult T. Pathó Páll Ur", egykori szőgyéni ,jedző" sírjához a kegyes emlékezet és a szállóigévé vált verssor nyomán... Kirándulásunk a bényi gyönyörű szép templomban, villanyfénynél zárult Nagy András helybeli esperes falu- és egyháztörténeti ismertetésével és Virágh László egyházi ének-előadásával. Említésre méltó „helyi" kulturális programok is színesítették vendégeink ittlétét: pénteken Baróti István orgonakoncertjét hallgatták, vasárnap pedig neves műértőink - Tóth Franciska, Prokopp Mária és Cséfalvay Pál - vezetésével a Babits Emlékházat és a Keresztény Múzeumot tekintették meg az érdeklődők. Horváth Gáborné dr. HUNYT SZEMMEL... („Hunyt szemmel bérceket futunkl s mindig csodára vár szívünk:! a legjobb, amit nem tudunk! a legszebb, amit nem hiszünk.!'/ Az álmok síkos gyöngyeit/ szorítsd, ki unod a valót: hímezz belőlük! fázó lelkedre gyöngyös takarót") (Babits Mihály) Igen, nehéz volt elhinni. Ulrike elment. Nem látjuk többé mindig kedvesen mosolygó arcát az orgonasíp-gyerekhad élén, nap, mint nap fáradhatatlanul sietősen szorgoskodó mozdulatait, és nem hallhatjuk többé sajátos dialektusában okítani, tanítani, vezetni felnőttet, ifjút, gyermeket. Volt mit tanulnunk Tőle mindannyiónknak. Kitartó türelmet, mély alázatot, ami nélkül minden megpróbáltatásnak tűnik; de aki igaz szeretetben él, az tudja, a kegyelem szétárad az igaz lelkekben. „A lélek, mikor búcsúzva bontja szárnyait, visz magával a földről valamit." Am tudd, mi hisszük: „Alomfáidnak minden aranyágán friss gyümölcs terem "... V. Zs. Sikeres évadot zárt (los) A Pro Urbe Esztergom-díjjal kitüntetett zenekar Reményi Károly vezetésével a meghirdetett 38. bérleti sorozatban 10 koncertet adott, majd további 8 hangversenyen élvezhettük. Külön érdekessége volt a 2005-2006-os évadnak, hogy ennek keretében adóztak Bartók Bélának, a halála 60. évfordulóján, együtt a Balassa kórussal. Három nagyszerű szólistát élvezhettünk az újévi hangversenyen: Rajnai Marianna (oboa), Reményi László (trombita) és Lukács Lívia (csembaló). Mozart-esten emlékeztek a nagy osztrák zeneszerzőre, ahol a Zeneakadémián tanuló kertvárosi Konyicska Renáta játszotta a B-dúr zongoraversenyt. Elhangzott még a Simfonia Concertante és a D-dúr Szimfónia. Vízivárosi templomi koncertek sorozata volt a tavaszi hónapokban. Élvezettel hallgattuk Udvardyné Pásztor Ágnes előadását is. Evek óta a Várpsi Szimfonikusok szólistája Dunai Éva (szoprán). Az évadzáró nagy mű még most is fülünkben cseng. Koltay Gergely Balogh Sándor: Sacra Corona Mise című művét játszották a szimfonikusok, a Balassa és a Pestszentlőrinci egyesített énekkarokkal. Szólót énekelt Dunai Éva (szoprán), Laczák Boglárka (alt), Pető József (tenor), Laborfalvy-Soós Béla (basszus). Vezényelt Reményi László. Az esztergomi évadtól ugyan elbúcsúztak, de időnként próbára összejárnak a Városi Szimfonikusok. Augusztusban a híres jászberényi Jász Napokon hagyományosan most is fellépnek, ezúttal Mozartművekkel. A 39. évadot is tervezik már Reményi Károly vezetésével. Minden bizonnyal szeptember végén hallhatjuk első koncertjüket. Főbb szerepben: a tangó (Világffy) A Kis-Duna sétányon zajló tangó-bemutatóra csalogatott a plakát városszerte a fesztiválhétvégék programjainak sorában. A futballvilágbajnokság lezárulása után ugyanis csütörtöktől szombatig állandó programok várják a nagyérdeműt a Vízivárosba a nyár folyamán, ahol többek között jazz és világzene, magyar filmek és gyermekprogramokközül lehet választani. Július 14-én, pénteken este így a Kárpát-medence zenei sokszínűségét reprezentáló pozsonyi Pressburger Klezmer Band fellépése előtt a Malom Művészeti Műhely produkcióját láthatták az érdeklődők a tangóról. A jól megtervezett plakátrajz alapján táncbemutatót várhattak az előadástól a nézők, de a teljes cím (Tangó avagy az érintés művészete. A szenvedélyes szerelemről dalban, versben, táncban) elárulta, hogy irodalmi és zenei műsorrá szélesedik ez. Az estet Villányi Zsolt és Erdélyi Lili Ada neve fémjelezte, akik a nagysikerű „Szalon a széplelkű férfiakhoz" kávéházi bemutatóját is megálmodták. A téma és a megvalósítás hasonló volt ahhoz: irodalmi-zenés visszatekintést adni a szerelem kultúrtörténetéből. A latin-amerikai tánc neve ezúttal csak ürügy volt a szenvedélyes vonzalom érzékeltetéséhez, mert bár a színpad jelentős részét foglalta el a táncosokat (Zalaba Andrea, Récsey József) rejtő paraván, ők idővel már csak pár taktus erejéig tűntek fel. A túlfűtött érzelmekről néhány dal (Magyar Szilvia előadásában) egypár vers és prózai mű, József Attila és Ady Endre egy-egy költeménye szólt - bár a tangó népszerűvé válásáról, századeleji európai betöréséről bizonyosan szolgált volna egynéhány írásmű. Tehát e tánc vagy ennek története ugyancsak kitölthetett volna egy egész estét. A közönség azonban így is kellemesen szórakozott a színes, változatos műsor alatt, nem érezve hiányosnak a látottakat-hallottakat. * A Malom Művészeti Műhely rendezvényének sikere ezúttal sem maradt el, habár előadásával most a nagyközönség kegyeit célozta meg. A tangó így csak mellékszereplő maradt, de a szerepcsere nem keltett feltűnést. Mindszenty összmagyarságban gondolkodott Mindszenty neve és a „Mindenszentek" egyet jelentett gyermekkoromban. Alig hét évesen Mindenszentek napján valakit hallottam a rádióban beszélni, anyám örömkönnyeket hullatott és lobogtak a gyertyák - emlékezett vissza Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetségének (KITÁSZ) Esztergomban tartott XV vándorgyűlésén. Híd a régiók között című konferencia első napján, július 13-án Lezsák Sándor felhívta a figyelmet arra, hogy jó lenne tudatosítani: Mindszenty összmagyarságban gondolkodott, minden gondolata, küzdelme, az egész életműve erről szólt. Mindvégig a Kárpát-medencei magyarok érdekeit képviselte, és ez a jelenvalóságunkban is hasznosítható gondolatokkal erősít bennünket. A Parlament alelnöke a Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek megtartó példája című előadásában kifejtette, hogy mit jelent ma Mindszenty bíboros sugárzó szellemisége. Előadásának az elején elmondta, hogy miután Magyarországot Mindszenty országának nevezte egy újságírónő megkérdezte tőle, hogy miért? A válasz így hangzott: - Sajnos ez a kifejezés nem nekem jutott először eszembe. 1999-ben Magyarország NATO csatlakozási okmányainak az átadásakor az amerikai külügyminiszter Madelaine Albright asszony, úgy nyilatkozott, hogy „Szent István és Mindszenty országa" egyenrangú tagja lett az észak-atlanti szervezetnek. Ha az amerikai külügyminiszter megengedheti magának, hogy így jellemezze a Kárpát-medencében a magyar földet, akkor remélhetőleg nekem is van erre lehetőségem. (Az újságírónak ezek után nem volt több kérdése.) Nem véletlen, hogy az amerikai külügyminiszter e két névvel azonosította hazánkat, mert úgy gondolta, hogy e két személy szellemisége fejezi ki legjobban az Európához tartozó Magyarországot. Ezzel szemben sajnálatos, hogy hazánkban Mindszenty életműve méltatlanul háttérbe szorult. Nem elegendő évente egyszer az évfordulóján megemlékezni róla. Tudatos munkára van szükség, hogy tanításait, erkölcsi helytállását a köztudatban megerősítsük, és a Mindszentyről kialakult torz képet helyreállítsuk. II. János Pál pápa látogatása előtt, 1991 tavaszán, amikor hazahozták Mindszenty bíborost végső nyughelyére, az esztergomi bazilikába, az osztrák-magyar határon én fogadtam, én köszöntöttem a Bíborost. Azóta megerősödött és elmélyült a mártír főpap iránti érdeklődésem és tiszteletem. Közismert, hogy a bíboros Bécsben halt meg 1975. május 6-án. Kívánságára az ősi magyar Mária-kegyhelyen a mariazelli kegytemplomba temették el. Végrendelete szerint, addig marad ott: míg Magyarország felszabadul az idegen megszállás alól és a kommunista rendszer végleg megbukik. Nagy élmény volt - folytatta előadását Lezsák Sándor -, amikor Mindszenty szobrát felállítottuk Lakiteleken a Szent István kápolna előtt egy ökumenikus szoborparkban, a XX. század vértanúi és hitvallói társaságában. Szívesen emlékezem arra is, amikor Kárpát-medencei Mindszenty-vetélkedőt szerveztünk középiskolásoknak, és zarándokutat vezettünk Máriazellbe. 2004-ben pedig azért hoztuk létre a Mindszenty Társaságot, hogy ápoljuk a bíboros emlékét, segítsük életműve feldolgozását és továbbélését, valamint szorgalmazzuk a boldoggá avatását. A társaság célja, hogy támogassa és elősegítse Mindszenty bíboros, esztergomi érsek életútjának a feltárását, különös tekintettel a magyarországi helytállására, és az emigrációban végzett főpásztori tevékenységére. Meg kell teremteni és fenn kell tartani a mártír főpap egészséges kultuszát a hazai és nemzetközi közvéleményben. Kitűnő történészek: Kahler Frigyes és Mészáros István tettek a legtöbbet ezért. De mivel kevés a Mindszenty-kutató, a társaság a Mindszenty-emlékérem adományozásán kívül, évente legalább három fiatal egyháztörténésznek biztosít kutatói ösztöndíjat. Sajnálatos, hogy nálunk Mindszentyvel kapcsolatban még mindig óvatosság, értetlenség, tartózkodás érzékelhető a közélet sok területén. A bíboros 1956-os beszéde még mindig eltorzulva él a köztudatban. Ahogyan voltak koncepciós perek, voltak koncepciós könyvek is, amelyek máig éreztetik kártékony hatásukat. Ismeretes, hogy Magyarország hercegprímását, Mindszenty József bíborost 1948 karácsonyán, az Andrássy út 60-ba hurcolták. 1949-ben pedig koholt vádak alapján és kínzatások után életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Kiszabadítása után 1956. november 3-án rádiószózatot intézett a nemzethez. Majd november 4-én a budapesti amerikai nagykövetségen kapott menedéket, és tizenöt évet töltött itt kényszerű fogságban. 1971-ben „elhagyhatta" a Pannónia Sacrát, Rómába majd kényszerűen Bécsbe utazott, és onnan járta be a világot, lángoló szavával és személyes példájával buzdítva az emigránsokat. 2006. november 3-án este 20 órakor lesz ötven esztendeje, hogy a szabad Kossuth Rádióban megszólalt Mindszenty. Az ötvenedik évfordulóra a parlament felsőházi termében 600-700 meghívott részvételével Mindszenty konferenciát tartunk. Sokan mondják, hogy beteg az ország, de nem a betegségtudatot, hanem az egészséges részt és a gyógyulás reményét kell erősítenünk. A bíboros szenvedést is vállaló hősies tanúságtétele, kitartása bátorítás lehet minden időben. Amikor a Lakiteleki Népfőiskolán a Mindszenty-termet berendeztük, sokáig tűnődtem azon, hogy vajon melyik Mindszenty idézetet helyezzük a középpontba, melyik fejezi ki legjobban Mindszenty rendíthetetlen hűségét Istenhez, Egyházhoz, Hazához. Végül is egy tükröt állítottunk fel, és a tükörre egy szöveget írtunk rá, amit azóta is sokan elolvasnak, miközben önmagukkal nézhetnek szembe a látogatók. Mindszenty így üzen nekünk: „Nekünk meg kell maradnunk hívőnek és magyarnak, mert egyetlen magyarnak sem szabad elveszni. Gyötrelmes sorsotokban, amíg Isten végtelen könyörületéből jön a virradat, éljetek hűségben Istenhez, Egyházhoz és történelmi hazátokhoz. " Csonka Gabriella