Esztergom és Vidéke, 2006

2006-07-13 / 28-29. szám

2006. szeptember 14. Esztergom és Vidéke 3 Juniálison ünnepeltek a Vitézek (PL) Rövid sporthírünkben már múltkori számunkban írtuk, hogy Kecskeméten a döntőben győzött és magyar bajnokcsapat lett az Esztergomi Vitézek RSE. Juniális keretében ünnepeltek a csapattagok, a családtagok és a barátok Prímás-szigeti klubjukban. Többen voltak köztük olyanok, akik már 1983-ban is ott voltak a mai magyar rögbi fellegvárának születésénél. Abban az időben végeztek a kecskeméti műszaki főiskolán azok a fiatalok, akik angol szakembertől lesték el a rögbi tudományát, és kerültek Esztergomba a Labor MIM-be. Neuzer András mai klubelnök és Magyarouics Gyula voltak a kezdeményezők, hogy létrejöhetett a MIM Vasas sportéletének keretei között a rögbis csoport. Abban az időben a - birkózókkal az élen több jól működő szakosztálya volt az egyesületnek, mégis Petruska László elnök és Pálos Imre titkár mindenben támogatták a fiatal rögbisek céljait. Szorgalmasan tréningeztek, és a legjobbkor jött számukra, hogy 1990-ben megalakult a Magyar Rögbi Szövetség. A már említett két sportemberhez csatlakozott később Stiglmayer Gábor, aki az amerikai kontinensen kedvelte meg a rögbit. Sokat jelentett, hogy Neuzer András kapcsolatba került Alexandr Vaszilijevics Tyitarenko orosz szakemberrel, aki az időben hazánkban dolgozott, és oktatta a rögbit is. Ő hazatért, de jött előbb Erdélyből a többszörös román válogatott Sujogán Károly, aki újabb sportszellemet és rögbiszeretet hozott, majd a temesvári tornatanár Szőlősi László telepedett le Esztergomban, ugyancsak professzionista rögbimúlttal. Az Esztergomi Vitézek RSE 1999-ben megnyerte a magyar bajnokságot, és azóta is minden évben, idén már a nyolcadikat. A szigeti juniálison Neuzer András elnök köszöntötte a társaságot: mindenekelőtt az NB l-es bajnokokat, valamint a nyomdokaikba lépő juniorokat és kadétokat. Minden játékoshoz volt néhány kedves és kritikai megjegyzése. A bajnokcsapat tagjai: Heckel Zoltán, Hock István, Siroki András, Bőhm Balázs, Bíró Gábor, Deli Róbert, Fülöp József, Koller Zoltán, Köbli István, Molnár János, Sujogán Károly, Szőlősi László játékosedző, Juhász István, Kisbalázs Péter, Marosi Tamás, Molnár Tamás, Nagy Roland, Nóvák Péter, Pfeiffer Tamás, Tauber György, Viola Ferenc, Ardelán Kornél, Csákvári Gábor, Crestici Catalin, Haspel Gergő, Ippei Nakao, Kontics Viktor és Üveges Gábor. Az elnök külön köszöntötte Markó Béla egykori labdarúgót, aki ma a pályagondnokuk, és egyben vezérszurkolójuk is. A péntek esti juniális jó hangulatban zajlott, a vacsorát Haspel Pál, a Jó Inashoz címzett Kolping fogadó tulajdonosa ajánlotta fel a szép eredményért. FELHÍVÁS Tisztelt Honfitársak! Esztergom Város Önkormányzata Képviselő-testületének Kulturális, Idegenforgalmi és Sport Bizottsága 78/2006./VI.6./ KISB határozatára hivatkozva ezúton tesszük közzé a 2006. március l-jén kelt, Fenyvesi András tanár, okleveles népművelési előadó és Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke által kibocsátott, „MAGYARORSZÁG VALAMENNYI TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATÁNAK, Székhelyén" című dokumentumot. Tisztelt Honfitársak! Alulírottak meglátása szerint a nemzeti napi- és hetilapokat, folyóiratokat, nemzeti témájú könyveket kiadó gazdasági társaságok, egyesületek és szövetségek, valamint magánszemélyek rendkívül fontos és igen jelentős szerepet töltöttek be a nemzettudat megalapozása és fejlesztése, a felemelkedésünk és megmaradásunk szempontjából elengedhetetlenül szükséges nemzeti összefogás, a nemzeti erők egyesítése, másképpen fogalmazva: a nemzeti egység mihamarabbi megteremtése érdekében kifejtett társadalmi tevékenységben. Úgy gondoljuk, hogy a nemzeti elkötelezettségűek táborának gyarapítását szolgáló erőfeszítéseinket csak akkor koronázza siker, ha az eddigieknél is céltudatosabb és következetesebb ténykedésre motiváló cikkek/könyvek megjelentetése ügyében az erre hivatott társaságok/magánszemélyek mihamarabb megteszik a szükséges lépéseket. Őszinte örömmel nyugtázzuk, hogy mind a hazai, mind a külföldi nemzeti sajtótermékek palettáján egyre több kitűnő kiadvány várja gazdáját. Ugyanakkor sajnálatos tényként le kell szögeznünk: ezeket a zömében felbecsülhetetlen értékű, cselekvő hazaszeretetről tanúskodó műveket még a tehetősebb honfitársaink közül is kevesen vásárolják meg. Tapasztalataink szerint a hazai közkönyvtárak - anyagi és egyéb okokra hivatkozva - nem rendelik meg a nemzeti hetilapokat és folyóiratokat, a nemzeti témájú könyvek közül is csak néhánnyal ajándékozzák meg az olvasóközönségüket. A fentiek figyelembevételével elhatároztuk, hogy ezúton kezdeményezzük Magyarország valamennyi településén /Budapesten minden kerületben/ nemzeti olvasóegylet megalakítását. A nemzeti olvasóegyletek minden érdeklődőnek vásárlási alkalmat, regisztrált tagjaiknak azonban helyben olvasási, illetve kölcsönzési lehetőséget is biztosítanak. A nemzeti olvasóegyletek legaktívabb tagjai - települési sajtóterjesztőként - minden bizonnyal készséggel vállalkoznak bármelyik kiadó által megjelentetett nemzeti sajtótermékek árusítására, illetve a kiadóknál megrendelt termékek kézbesítésére. Megítélésünk szerint a nemzeti olvasóegyletek kiadványokkal való ellátásáról országos hatáskörű közhasznú szervezetnek kellene gondoskodnia. E közhasznú szervezet - szerepéből adódóan - jogosult, éppen ezért egyértelműen hivatott a települési sajtóterjesztő hálózat kiépítésére. Alulírottak ez alkalommal elhatározták azt is, hogy megteszik a szükséges lépéseket a Széchenyi István Nemzeti Olvasóegyleteket Ellátó Kht. megalakítását előkészítő bizottság /a továbbiakban: MEB/ rövid időn belül történő létrehozása érdekében. A települési sajtóterjesztő hálózat mielőbbi kiépítését jól szolgálná a Széchenyi István Nemzeti Olvasóegyleteket Ellátó Kht. telephelyén funkcionáló bemutatóterem. Itt - előzetes terveink szerint - valamennyi országban magyar nyelvű, nemzeti sajtótermékeket kiadó társaság, illetve magánszemély egy-egy reprezentatív kiadványát a legfontosabb adatokat tartalmazó, érdeklődést felkeltő, impozáns kivitelezésű nacionálé mellékleteként állítanánk ki. * Széchenyi István: „A nemzeti értelem lehető legnagyobb kifejtését tartom azon nemzőoknak, mellybül nemzetiség, honszeretet, közlélek, polgári erény, közboldogság, s nemzeti dicsőség fakad." * A Kulturális, Idegenforgalmi és Sport Bizottság határozatára hivatkozva tisztelettel kérjük Esztergom város mindazon személyiségeit, akik a településünkön megalakítandó nemzeti olvasóegylet regisztrált tagjai kívánnak lenni, hogy a Helischer Józsefvárosi Könyvtárban átvehető, SZÁNDÉKNYILATKOZAT című nyomtatványt kitölteni szíveskedjenek. Városunk valamennyi lakójának a nemzeti értékek megismeréséhez és elsajátításához, ezen értékeknek a nemzeti érdek szem előtt tartásával történő alkalmazásához jó egészséget és sok sikert kívánunk! Tisztelettel: Koditek Pál bizottsági elnök, Várady Eszter igazgató Régi erdei mesterségek a Pilisben A szedelékkő-gyűjtés Kétségtelenül az egyik legrégebbi pilisi tevékenység. Amikor az egyre sokasodó emberiség nem talált már elég barlangot vagy legalább az esőtől védelmet nyújtó sziklapárkányt, kénytelen volt lakóhelyet készíteni magának összegyűjtött és egymásra rakott kövekből. Bizonyára hosszú idő telt el, amíg rájött e kövek sárral történő összeragasztására. Ezáltal melegebb, huzat-mentesebb, tehát lakályosabb, sőt csinosabb lett egyszerű kőkalyibája. A házépítés további fejlődése már az építészeti iparművészet tárgykörébe tartozik. Szegényebb házépítő emberek - megtakarítva a bányászott kő magasabb árát - mind a mai napig folytatják alkalomszerűen ezt az ősi mesterséget. Az erdőt járó ember hol itt, hol ott bukkan szabályosan rakott, kőbözés után elszállítható szedelékkő-rakatokra. A szedelékkő biztosan fagyálló, hiszen évezredek sem tudták elmállasztani. A lapos szedelékkő (például a pilisszentkereszti Sztaralénia és Vörös-dagonya környékén) hétvégi házak kertjében, sőt parkokban is úgynevezett tipegőként egyre gyakoribb. A kőbányászat Pilisi elterjedése a magas szinten építkező rómaiak nevéhez fűződik. Fellendülése azonban az Árpád-kori, de különösen az Anjou-kori nagyarányú építkezések korára tehető. A nagy fáradságot és időt igénylő kezdetleges szedelékkő-gyűjtés nem tudta már kielégíteni a lassan-lassan mégiscsak letelepedő várakat és házakat, templomokat és kolostorokat építő őseink anyagigényét. Szükségessé vált - mai kifejezéssel élve - „a termelés koncentrálása" a kőbányák nyitása és művelése, illetve újraművelése révén. A Pilis számos kőbányáját már a római, sőt az azt megelőző időkben is művelték. A Pilisben háromféle követ ismerünk. Ezek mindegyikét mind a mai napig bányásszák is: a mészkövet és dolomitot a hegység délnyugati részén, az andezitet (a diorit kiömlési kőzetét) a Duna felé eső szélen, a hárshegyi homokkövet főleg a pilisborosjenői Köves-bércen. A robbantásos bányaművelés a legutóbbi évtizedek technikai vívmánya. Az ezt megelőző évszázadok, sőt évezredek pilisi kőbányászai az alábbi két módszert ismerték és alkalmazták: 1. A visegrádi fellegvárban ma is jól látható az a néhány, közel vízszintes irányú, kézzel kivésett U-keresztmetszetű vájat, amelybe pontosan beleillő száraz keményfa-gerendát helyeztek; ezt vízzel meglocsolva felhasználták a fa közismert dagadó tulajdonságát, amely a szilárd követ is képes megrepeszteni. (A fellegvár építése során így elkerülhető volt a fáradságos fuvarozás a hegyre; ehelyett az ilyen módon helyben nyert anyaggal dolgoztak az építők.) 2. A másikat, az úgynevezett „bundzsettás" módszert Szimeth Tihamér visszaemlékezéséből ismerjük. Ennek első lépéseként kézierővel és talicskával el kellett távolítani az anyakőzetet, csak sekélyen takaró erubáz, illetve rendzina talajt. Ezt követte az ily módon letisztított anyakőzet felszínén mindig megtalálható hajszálrepedések felkutatása. E 2-4 méter hosszú repedések mentén kb. 50 cm-ként V-alakú, 8-10 cm széles és ugyanilyen mély vájatokat véstek. E vájatokba - acéllemez-csíkokkal történő „kibélelés" után - nagy nyílásszögű keményfa ékeket bundzsettákat - vertek 8-10 kg súlyú nagykalapáccsal. Az ékek folyamatos verése előidézte a kisebb-nagyobb térfogatú kőtömb többé-kevésbé függőleges síkú leválását. A további aprítás hasonlóképpen történt. (A korszerű robbantásos eljárás lényegileg ugyanezt az elvet követi, csak kézi vésés helyett légkalapáccsal fúrnak lyukakat és nagykalapács helyett a „Paxit" nevű robbantószert használják. A több mint kétezer éves közmondás itt is érvényes tehát: „Nihil nóvum sub sole" - azaz „Nincs új a nap alatt". Az értékeket verő nagykalapácsot Buda környékén „marci"-nak hívták, Esztergom táján „samu" volt a neve. Á pilisborosjenői Ezüst-hegyi kőbányában az 1950-es évek elején még ezt a módszert alkalmazták. (Dobay Pál: Régi erdei mesterségek a Pilisben) (Folytatjuk) Vérehulló fecskefű (Chelidonium május) csordul ki belőle. Szára 50-100 cm magas, elágazó, szögletes, csöves. Levéllemezük szárnyasan szeldelt. Virágai ernyőben állnak, a szirmok sötét sárgák. Áprilistól egész nyáron virágzik. Latin elnevezése abból ered, hogy addig virágzik, míg a fecskék útra nem kelnek. Gyűjtendő a növény föld feletti része virágzáskor, a szár alsó, vastagabb részei nélkül (Chelidonii herba), valamint a gyökérzet (Chelidonii radix). A drog keserű, karcoló ízű pora belélegezve heves köhögésre és tüsszentésre ingerlő. A drogok több alkaloidát, gyantát, kevés illóolajat, C-vitamint, nikotinsavat stb. tartalmaznak. A gyökér hatóanyagban dúsabb, mint a herba. Felhasználása Mindkét drogból epe-, májbajok, valamint gyomor- és bélhurut elleni gyógyszereket készít az ipar. Tisztán maguktól a drogokból nem szabad teát készíteni: keverékekben való használatához is kikérendő az orvos tanácsa. A friss növény nedvével szemölcsöt és tyúkszemet irtanak. Klotz József A mákfélék családjába tartozó, általában nyirkosabb talajon, árokparton, erdők szélén, házak körül tömegesen termő erős hatású gyomnövény. Városunkban is több helyen látható! Ha a növény bármely részét megsértjük, narancssárga nedv 1