Esztergom és Vidéke, 2006

2006-07-13 / 28-29. szám

4 Esztergom és Vidéke 2006. jú nius 2 9. Hastáncest a Várszínházban - Mese és tánc ­Az Esztergomi Várszínház idei színes programjai között az érdek­lődőnek hamar szemet szúrhatott az immár második alaklommal a királyvárosi pódiumon megrende­zésre kerülő Hastánc Est. A vár­szerdai látványosság sokakat von­zott a forró nyári estén. A két részes előadássorozatot a Kőműves Krisztina vezette viseg­rádi Síva Tánccsoport produkciója nyitotta meg, s a hagyományokhoz híven számo^ környékbeli csoport is fellépett. így a nézők élvezhet­ték a dorogi Zahra együttes, vala­mint a Nagy falusi Flóra irányítot­ta esztergomi stúdió tagjainak műsorát is. A budapesti mesterek, Vitális Anna és Seres Zoltán fellépése tet­te fel az estre a koronát, ám mel­lettük számos tanítvány is színvo­nalas bemutatót tartott. A közös táncok mellett az egyéni megnyil­vánulások között is akadtak felejt­hetetlenek. Néhány táncban a szo­kásos kellékek is megjelentek, mint például a gyertya, vagy a fá­tyol. Előbbiről érdemes tudni, hogy az egyiptomi-arab kultúrkör­ben az esküvők elengedhetetlen produkciója, a tűz szimbolizálta összetartással és a tánc jelképezte termékenységi áldással. A hagyományosan keleti folk­lórt ötvöző egyiptomi, andalúz, vagy más arab táncelemekre tá­maszkodó koreográfiákat felvo­nultató estek hazánkban is egyre inkább népszerűek. Szakértők szerint a klasszikus balett tánctu­dására építő hastánc nem csupán népi hagyományaiban, de mozgá­sában, mozdulatsoraiban is termé­kenységi tánc. Az intim torna gya­korlatait is felvonultató koreográ­fiák természetesen a testbeszéd formálói, kifejezői is. Egy-egy ilyen alkotás pedig érzelmi, művé­szeti mondanivalójával, kommu­nikatív jellegével valódi része le­het tradicionális világlátásunk­nak. kuruc Tükörjáték a történelmi falak közt (sms) Görgey Gábor író, drámaíró műveiben minduntalan emlékezésre, emlékezetben tartásra készteti olvasóit, közönségét, és talán a fordulatos történetek miatt is népszerűek írásai, darabjai. A Tükörjáték című komédiáját magabiztos írói rutin, határozottabb jellemtipizálás jellemzi, mégis lekötötte közönségét mind Budapesten, mind Esztergomban. A művet a Budapesti Kamaraszínház játssza már két évadon át, si­kerrel. Mint időnként az ottani előadásra, az író az esztergomi Várszínház történelmi falai közé is ellátogatott a június 31-ei bemu­tatón, kíváncsian a publikum érzékenységére, befogadó készségére. (Jelenlétére a közönséget köszöntő művészeti vezető, Horányi László fel is hívta a figyelmet.) A jelenlévők azonban ettől nem jöttek zavarba, és jóízűen kacagtak vagy eltűnődtek, ha kellett. Tűnődésre, a történelmi múltba való visszatekintésre pedig bőven volt lehetőség, bár a mű mondanivalóját gondosan megfogalmazták az időutazásra késztetett közönség számára, amely egy történet három különböző korban játszódó változatait ismerhette meg. Mert a Tükörjáték egy mai és egy 1914-ben játszódó magyar, illetve egy 1789-ben élt francia házaspár életének azonos epizódját, a színházba készülődés perceit dolgozza fel. A szolgalelkű félj elvesző mandzset­ta-gombja, a nő fekete-vörös ruhája ugyanúgy évszázadokon átívelő párhuzamot alkot a darabban, mint a jellembeli ellenpontul szolgáló cseléd és a szülei elől titkon háborúba elszökő fiú alakjai. Az időben és térben távol eső jeleneteket azután úgy rendeli egymáshoz az író, hogy az adott pár az általa megtekintett színházi előadáson a megelőző kor eseménysorát nézheti végig az esztergomi közönséggel egyetemben - a színházban játszott színház megoldása bontakozik ki így, kétszeresen is. Az előadások végeztével a párok azután megbeszélik élményeiket, nem hagyva kétséget a Tükörjáték alap-mondanivalója felől. A cseléd és a fiú szerepében - ráadásul mindhárom esetben - ugyanazok a színészek lépnek színpadra - az előbbit Görgey felesége, Iván Ildikó alakítja karakteres jellemformálással. Könnyedség, a panelek felhasználása jellemzi a művet: az író a meg­szokott eszköztárából merítve von felszínes párhuzamot a három kor emberének viselkedéstípusai között. A közönségnek mindenesetre ez is tetszésére vált, és láthatóan élvezte az előadást. A szünetben Görgey Gábor nyugodtan vegyülhetett el soraik között, nem kellett elbujdokol­nia az elégedetlen nézők elől. Hobó Faludy-estje i-ffy) Földes László, azaz Hobó gyakori vendég Esztergomban és környékén, számtalan előadói est­tel szerepelt már a Várszínház színpadán. A „Ballada a senki fiáról" cím ismerős is lehet az itte­ni törzsközönség számára, mert ezzel a címmel 2001-ben mutatott be egy másik műsort. Akkor József Attila, Pilinszky János, Allén Ginsberg és Faludy György versei hangzottak el, most az utóbbi költő életművéből merítő estjét adta elő. Ezt Esztergom-kertváros közönsége már láthatta tavasszal a Féja Géza Közösségi Házban. Az akkori előadásról az intézmény ve­zetője, Tóth Tamás ma is lelke­sedéssel beszél - a július 5-ei várszínházi bemutató alapján azt is megtudtuk, miért. Az előadóest kisebb késéssel kezdődött, mert a Várszínház ha­laszthatatlan rekonstrukciójának elodázása miatt meg kellett javíta­ni a gyilokjáró aznap leszakadt lépcsőjét. (Ennek emlékeként a vendégeket ma is egy termetes támaszgerenda fogadja a színház bejáratánál.) A technikai hiba azután hangosítási hibát szült, de az előadás ismételt kezdése talán kedvezett is Földes László és közönsége összecsiszolódásának. Hobó ugyanis elnézően várakozva szellemesen hidalta át a várakozás A fft f ^ * "T" nfc ** Mf perceit, egy magabiztos előadóhoz illően. A bemutatón ezek után minden a tervek szerint alakult ­és a végén szűnni nehezen akaró vastapssal marasztalta őt és zenésztársait a közönség. Az est folyamán Faludy György megzenésített verseiből, vers­részleteiből bontakozott ki a költő tematikája, gondolatvilága, mely­ben a honvágy, a hazaszeretetet (Honvágy; Oda a magyar nyelv­hez; 1956, te csillag), a szerelem (Zsuzsának - a tömlöcből; Náladnál kétszer idősebbnek) mellett az írói öntudat (Noteszla­pok; Tanuld meg azt a versemet) alkotta a meghatározó elemet. Az est ívét a recski büntetőtábor-beli évek Magánzárkája fogta közre, s közben olyan ismert költemények is elhangzottak, mint a József At­tila temetése vagy a Nagy Imre. Ezeket az előadónak még ráadás­számokkal is meg kellett toldania (A haláltánc ballada). A versekhez műfajilag illő zeneszámok érzel­mileg gazdag tolmácsolásához a zenekar (Nagy Szabolcs ­billentyű, Gyenge Lajos - dob, Hárs Viktor - basszusgitár) ugyancsak jelentősen hozzájárult. A díszlet nélküli színpadon látszott, mennyire együtt élnek ők is az előadott versekkel, hogy átélik jelentésüket. A népszerű költő életművének ilyen össze­foglalása és előadása - mindezt Vidnyánszky Attila rendezte előadóestté - lekötötte a bemu­tatón megjelent nagyobb számú iskoláskorúak figyelmét is, akik számára ez minden bizonnyal egy nehezen felejthető, különleges iro­dalomórának illett be. Meglepve a népszerűségtől és a sikertől Földes László búcsúzóul egy Hobó Blues Band-koncertet helyezett kilátásba a következő évadra az eddigi előadói estek után. Ha előtte fellép Kertváros­ban, vélhetően ugyanúgy szeretet­tel várják majd ott őt, mint ahogy most is távozott a Várszínház színpadáról. Rendezte: Sándor György „Felkerestük a kiváló humoris­tát, Sándor Györgyöt, otthonában, a színpadon"- kezdődhetne a várt interjú. Ellenben Sándor György ke­resett fel minket pénteken este, időszaki otthonunkban, a nézőtéren. A rendhagyó humor-est ismét megtöltötte a Várszínház néző­terét. A színházi évadot tökéle­tesen kiegészítő változatos nyári repertoár könnyed kulturális ki­kapcsolódást kínál mindenkinek. A Budapesti Kamaraszínház neve alatt futó önálló darab kedélyes beszélgetésbe, csevegés­be ágyazva vonultatta fel a színész-humorista nagy sikerű számait, kacagtató monológjait. Precízen szerkesztett kötetlen­közvetlen nyelvi játékaival vezette fel műsorát a magyar nyelvtan szabályait a végletekig kiforgatva­kihasználva. Lyukasóra című estjével járva az országot Sándor György visszatér az őt számon tartó, színházlátogató köztudatba, s értelmiségi humorával, tréfa­csemegéivel, pikáns, groteszk élet­képeivel utat mutat a közhelyek körforgásában. Negyven évvel ezelőtt írt írásainak aktualitása, időszerű megjelenítése, gondosan váloga­tott csokrai elgondolkodtatóak: Vajon a rendszerváltoztatás terén van-e még pótolnivalónk? kuruc (Fotó: Bánhidy) Mindent a szemnek! Mozart-emlékest sok csókkal, kevés zenével (/. M.) Még mindig nem büszkélhetett a Várszínház teltházas előadással július 8-a enyhe nyárestéjén, amikor is Wolfgang Amadeus Mozart születésének 250. évfordulójára emlékezve Pozsgai Zsolt darabját mutatták be a teátrumban. A cím, Szerelmes etűdök a romantikára vágyó nézőket is elcsalta a darabra, de természetesen sok zenekedvelő (és kevéssé természetes, ezért annál nagyobb öröm: sok diák is) ott ült a közönség soraiban. A mű nem a zeneszerző valamely szerelmi történetét vagy egy-egy műve születését dolgozza fel, hanem Mozart minden szerelmi kalandját, inspiratív fellángolását egyetlen nagy vallomásba foglalja össze. A halála előtti utolsó éjszakán ugyanis égető kényszert érez korábbi kapcsolatai elbeszélésére. Ezek az élmények mozgatórugói lévén egyes zseniális művei megkompo­nálásának az előadás során pár művéből is felcsendühettek részletek. De mert a zenei tehetség felesége, Constanze sem maradt adós a kitárulkozással, így egymást átfonó szerelmi kalandok hömpölyögtek végeláthatatlanul a színpadon. Az évad nyitódarabja, a Médeia valamelyest hasonló találkozásról, vallomások sorozatáról szólt a szereplők utolsó, közös estjén. Ám míg a tragédiában a szó uralkodott a puszta látvány felett, nem volt szükség benne a felidézett jelenetek kosztümös eljátszására sem. Pozsgai kétszereplős romantikus színműve viszont idővel inkább csak a házastársi féltékeny versengés terepévé válik. A darab hosszúra nyúlt befejezése kétségtelenné tette, hogy a nagy muzsikus és zeneszerző emlékére állították itt színpadra, ám ez nem menti a több éve íródott mű és a színrevitel gyarló megoldásait. Népzenész és diplomata (-zső) Ritkán láthatunk néptáncot és hallhatunk népzenét a hazai televíziókban. A Duna Televízió „Elő népzene" című műsora örömteli kivételt képez. Nemrégiben egy remek portréfilmet láthattunk sok tánccal és zenével Székely Leventéről, aki Erdélyből származik és diplo­mata. De diplomata táskája mellett mindig, mindenhova magával viszi hegedűjét is. New Yorkban zenésztársaival diplomata kollégáinak is szo­kott koncertet adni. De legjobban a szabad zenélést, a táncházas összejöveteleket kedveli. A zenét erdélyi cigányprímásoktól tanulta, a szemléletet és elméletet főleg Kallós Zoltántól. Mint kifejtette: szíve vágya, hogy egyszer külföldön konzulként vagy főkonzulként eredeti, autentikus magyar népzenével és néptánccal fogadja a követség vendégeit! MEGHÍVÓ Július 13-án 18 órakor a Mindszenty iskola dísztermében Kallós Zoltán, a Kossuth-díjas és Corvin-lánccal kitüntetett népzene- és néprajzkutató életútjáról, munkásságáról, a mezőségi hagyományőr­zésről, valamint a „Kallós Alapítvány" tevékenységéről tart előadást. Az eseményre - melyen rövid műsort adnak az Alapítvány városunk­ban nyaraló gyermekei - a belepés díjtalan. A találkozón kötetlen be­szélgetésre, mezőségi népdaltanulásra, CD- és könyvvásárlásra, vala­mint dedikálásra is lehetőség lesz. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom