Esztergom és Vidéke, 2006
2006-07-13 / 28-29. szám
616-iowes* ií-as/££-m •01 ' n "W S31S31TO1 'iuo3i3íZsa oosr isóapA J 3S 29f -* 3U 3 SH 3H ^zgnt Jfituán azülőtmroM a nmzztx ggpgg bölcaő|g, jdkgpg H szolgálofo! Esztergom www. POLGÁRI HETILAP e-mail: esztergomesvideke.hu Alapíttatott 1879-ben * Alapít Új sorozat * XXI. évfi ó főszerkesztő: dr. Kőrösy László * Megjelent 1944-ig LXV évfolyam »lyam, 28-29. szám * 2006. július 13. * 8 oldal * Ára: 100 Ft esztergomesvideke@vnet.hu Szlovák és magyar főpapok történelmi hitvallása a Bazilikában népeink kiengesztelődéséért Kilencven új tiszteletbeli polgár (Pálos) A katolikus egyház jeles napján - Szent Péter és Pál apostolok ünnepén közös szentmisét mutattak be az esztergomi bazilikában a szlovák és a magyar katolikus püspökök. Történelmi tény, hogy a II. világháborút követően a francia és a német nép megbékélését az akkori Pax Christi mozgalom tette lehetővé. Vonatkozik ez később a német-lengyel, valamint az osztrák és cseh kapcsolatokra. Most, 2006. június 29-én ehhez kapcsolódó történelmi esemény zajlott itt, a Magyar Sionon. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása köszöntötte a híveket és a szlovák főpapokat, a diplomáciai testület tagjait: „(...) Rendszeres közös imádságok, zarándoklatok, kulturális és vallási események jelzik ennek az imaévnek a programját. Különös örömmel értesültünk arról, hogy Szlovákiában is egyének és közösségek társultak a lelki megújulásért végzett közös imádsághoz. Tisztelettel értesültünk arról is, hogy a szlovákiai egyház milyen elkötelezetten szolgálja az emberi méltóság, az emberi élet és a családok tiszteletének ügyét. Ez a megújulás történelmi alkalom számunkra, hogy mély tisztelettel és testvéri szeretettel forduljunk a Szlovák Püspöki Konferencia, az egész szlovák katolikus közösség és Szlovákia népe felé. Több mint ezer éves közös történelem köt össze bennünket. Tele volt ez a történelem a keresztény hit terjedésének, megélésének, kultúrát formáló működésének az értékes eredményeivel. Gazdag volt ez a történelem a tudomány, a művészet és az egész keresztény kultúra áldásaiban és sikereiben. De ugyanez a történelem sokszor a közös szenvedéseknek, a közös erőfeszítéseknek a története is. Olyan történelem, amelynek lapjairól nem hiányoznak az ellentétek, a sérelmek sem. Ezek a sérelmek az idők során sebeket hagytak a lelkekben. Most, amikor Krisztus színe előtt magunkba nézünk, és lelki megújulásunkért imádkozunk, Isten irgalmát és bocsánatát kérjük mindazokért a tettekért, amelyeket a történelem során ebben a régióban népi, nemzeti, nyelvi, kulturális hovatartozás miatt bárki ellen elkövettek. Különös fájdalommal gondolunk vissza azokra az esetekre, amikor magyar emberek okoztak sebeket szlovák embereknek vagy közösségeknek. Ugyanakkor Isten színe előtt a tisztelet és kiengesztelődés érzését újítjuk meg, azét a megbocsátó szeretetét, amelyet népünknek is át kell éreznie a múlt egyes időszakaiban elszenvedett egyéni és közösségi sérelmek miatt. Megbocsátunk és bocsánatot kérünk." Köszöntőjére Frantisek Tondra, a szlovák püspöki kar elnöke válaszolt: „(...) Emlékeink a múltig, egészen a nálunk meglevő Egyház kezdetéig érnek. Egyházunknak ez a történelme mindkét népünknél valamikor közös volt. Erre a közös időszakra, amelyben kölcsönös konfliktusokra és sérelmekre is rátalálunk, a Szentlélek által megtisztított emlékezetünkkel akarunk visszatekinteni. O világosítja meg emlékezetünket, hogy közös múltunkra ebből a szemszögből tekintsünk. Ennek szellemében nagy figyelemmel és megelégedéssel fogadtuk leveleteket, drága püspök testvéreink. Azt olvastuk benne, hogy figyelemmel követitek a Szlovákiában és a mi Egyházunkban történteket. Ugyanezt tesszük mi is, mert nem közömbös számunkra a Katolikus Egyház jövője hazátokban. Sok tiétekhez hasonló problémával kell megküzdenünk. Ezért örömmel fogadtuk kezdeményezéseteket, amellyel a Szentlélek késztetésére ezt az évet hazátok lelki megújulásának éveként hirdettétek meg. Komoly következetességgel fogadjuk e történelmi igazságok nyilvános megnyilatkoztatását, kifejezve Isten iránti hálánkat és a kölcsönös megértés és kiengesztelődés kérését. Ezért megbocsátunk és bocsánatot kérünk. (...) Az Úr áldja meg igyekezetünket, hogy az széles társadalmi visszhangra találjon. Szűz Mária, aki népeink közös védelmezője, és népeink közös szentjei támogassák szándékainkat és tetteinket, és eszközöljék ki Szent Fiának, a mi Urunknak áldását." A szlovák és a magyar nép évezredes együttélésének lelki megújulását a Vatikán is örömmel fogadta, az eseményre XVI. Benedek pápa apostoli áldását küldte. A Nagyvárad melletti, Berettyó-parti Hegyközszentimrén járt önkormányzatunk küldöttsége július első hétvégéjén. A falu négyes ünnepet ült: felavatták a református templom mellett kialakított emlékparkját, megkoszorúzva Szent Imre mellszobrát, Tőkés László, a Királyhágó melletti egyházkerület püspöke személyében először tartott „főtiszteletű" méltóság istentiszteletet a templomban, szombaton fellépett Dévai Nagy Kamilla és tanítványai, akik az istentiszteleten is zenéltek és énekeltek, valamint második alkalommal adták át a tiszteletbeli esztergomi polgári címet igazoló dokumentumokat. A kilencven új tiszteletbeli polgár közül a legidősebb 1914-ben született, míg a legfiatalabbnak még nem ünnepelték első születésnapját sem. A Kolumbán György képviselőből és Petrovics János tanácsnokból álló esztergomi küldöttséget szombat este a koncertet követő vacsorán köszöntötte érkezése alkalmából Kucharszki Zoltán tiszteletes és a református gyülekezet presbitériuma. A másnapi istentiszteleten, amelyen Hegyközszentimre történetében először püspök látta el a szószéki szolgálatot, Tőkés László a Mózes ötödik könyve első részéből vett alapige és aktuális történelmi évfordulók között vonva párhuzamot idézte Bethlen Gábor fejedelem jelmondatát: „Ha isten velünk, kicsoda ellenünk?". A XX. század szinte génjeinkbe kódolta a félelmet, ez ellen kell küzdeni lelki fegyverekkel, ezt teszi saját eszközeivel Dévai Nagy Kamilla Krónikás Zenedéjével, ezt teszi az emlékpark avatásával a helyi gyülekezet és annak támogatója, és ezt teszi Esztergom városa is, gyógyítva a rossz emlékű népszavazás okozta sebeket - mondta a püspök, egybefuzve a nap eseményeinek állomásait. A püspöki szolgálatot Kucharszki Zoltán vendéglátó lelkész köszönte meg, üdvözölve vendégeiket, átadva a szót az Esztergomból érkezetteknek. Kolumbán György szerint a megszólítottakat magyarságuk jogán nemcsak a mai, de az egykori esztergomiak is maguk •közé fogadják. Utóbbiak között említette Szent Imre herceget, ki egykor Esztergomban látta meg a napvilágot, hogy ifjú élete a róla elevezett falu mellett érjen véget - íme egy kapocs Esztergom és Szentimre között. Az oklevelek átadása után Kucharszki Zoltán tiszteletes köszöntötte az esztergomiakat és a Szentimréről elszármazott Rácz Gyulát, akinek adománya tette lehetővé a falu névadójának tavaly felavatott mellszobra körüli emlékpark kialakítását. Az adományozó elmondta: > rAmikor erőre volt szükségem, mindig hazajöttem szülőfalumba. Úgy gondolom, hogy mi elszármazottak felelősek vagyunk az itthon maradottakért. Örülök, hogy a falu elindult a felemelkedés útján." Ezután került sor a nagyváradi Vassy Erzsébet és István tervei alapján elkészített emlékhely felavatására. „Szentimre egyre inkább 'bejelölhető' településsé válik, melyre egész egyházkerületünk büszke lehet" - mondta Tőkés László a szobor előtt, melyet a püspök, az esztergomiak és Szalárd község önkormányzata nevében Nagy Miklós polgármester koszorúzott meg. (T. I.)
