Esztergom és Vidéke, 2006

2006-06-15 / 24-25. szám

2006. márc ius 30 . Esztergom és Vidéke 123 25. éve papi szolgálatban: Dr. Kiss-Rigó Lászl ó püspök (los) Eddigi életútja során (1955. április 6-án született) országha­táron innen és túl sokan ismerhették meg dr. Kiss-Rigó László püs­pököt, plébánost, a Hittudományi Főiskola főigazgatóját. Most éle­tének egyik szép állomásához, pappá szentelésének (1981. június 14.) 25. évfordulójához érkezett. Már gyermekkorában "világjáró": Pestszentlőrincről kohómér­nök édesapját Indiába szólította munkája, így Kalkuttában, a szaléziak missziós iskolájában tanult, innen szerezte kiváló angol, hindi és bengáli nyelvtudását. Négy év után épp itthon voltak sza­badságon, amikor nagyszülei és édesapja közlekedési balesetben életüket vesztették. Pasaréten tanult, és focizott is a Pénzügyőr csa­patában. Érettségi és sorkatonaság után vették fel az Esztergomi Papi Szemináriumba, majd átkerült a központiba. Gál Ferenc pro­fesszornál doktorált dogmatikából. Széchényben, majd rövid ideig a Haller téren volt káplán, majd Lékai László bíboros ajánlatára ke­rült Rómába, a Lateráni Egyetemre kánonjogot, valamint a Bibli­kus Intézetbe bibliatudományt tanulni. Ugyancsak a bíboros he­lyezte (1985. augusztus 1.) a Szent Anna Plébániára káplánnak. Elődje, Cserpes Jenő halála után (1997) plébános lett. A rendszer­változás után a Szatmári Irgalmas Nővérek Óvónőképző Intézete, Arvaháza és Iskolája helyén, a templom mellett felépítették a Mindszenty Katolikus Iskolát, hozzá a Csarnokot. A déli városrész­ben keresett otthont a Mária Iskolatestvérek Szerzetesrendjének. Ok a romatelep közepén létrehozták oktató- és nevelőházukat nap­közi jellegű foglalkozással. A főegy ház megyében - az első esztergomi iskola után - az utóbbi másfél évtizedben újabb huszonkettőt hoztak létre. Katolikus szellemben tanítanak. Vatikáni kinevezéssel (2004 februárjában) püspökké szentelték. Jelmondata: „Erő, szeretet, józanság!" Bíborosi felhatalmazással a társadalmi kapcsolatok püspöki helynöke lett. Kezdetektől kánon­jogot és dogmatikát tanít a főiskolán, melynek most már főigazgató­ja is. Esztergomhoz és plébániájához ragaszkodó főpap, munkáját bíborosa is támogatja. Június 17-én a Bazilikában, a délelőtti pappá szentelési mise ke­retében köszöntik a főegyházmegye hagyománya szerint. Dr. Erdő Péter bíboros végzi a szentelést, melyen a jubiláns papok koncelebrálnak. * A plébánia közössége a Szent Anna Templomban aznap este a hét órai szentmisén köszönti püspökét. Isten éltesse sokáig! Volt egyszer egy gimnázium... Ez volt a mottója a pünkösdvasárnap megrendezett szentimrések ha­gyományos találkozójának. A hatvan éve érettségizetteket dr. Till József főorvos által készített meghívó invitálta a következő szöveggel: „Imre herceg már 60 esztendeje, ennek előtte szívembe zártam kegyeteket... Nek­tek pediglen nem kell mást tennetek, mint átölelni a Múltat, a Jelent, a Jövőt és Egymást szeretettel...". A Himnusz eléneklése után, dr. Janzó József főmérnök üdvözlő sza­vait követve, Németh Ferenc erdőmérnök valamennyi osztálytársáról emlékezett meg külön-külön, kiemelve jellemző tulajdonságukat. Ezután Janzó József a hat ebedi diáktárs életútját ismertette, akiket Virág Péter „kutyádiak"-nak nevezett, akik naponta kerékpárral jöttek át a Mária Valéria hídon, amíg azt fel nem robbantották a németek. Jó Dobronya László nyugalmazott igazgató Babits Mihály „Dal az Esztergomi Bazilikáról" című költeményét szavalta el. A diákévekről vi­dám versét mondta el Czibik Géza. A műsort színesítette Horváth Do­mokos ferences diák trombita szólója. Fatter Imre párkányi diáktárs fel­olvasta a nemrég elhunyt Kolozsvári Tibor levelét, hajdani kedves isko­lájáról. Mit adott a megszűnt gimnázium növendékeinek? Hazaszeretetet, emberséget, szeretetet, amely él szívünkben több évtized múltán is! Ra­gaszkodásuk, hálájuk, tiszteletük jeléül koszorúzták meg az I. és II. vi­lágháborúban elhunytak tábláját, Bánomy Miklós doyen és Olajos Ist­ván legifjabb, volt szentimrés. Köszönetet szeretnék mondani Csombor Erzsébet levéltár-igazgató­nak az engedélyért, a kedves levéltári hölgynek, aki feláldozta a vasár­nap délelőttjét, hogy mi bejussunk a volt iskolába, Török József tanár­nak a másfél évtizedes szervező munkájáért, valamint Bognár János­nak és Etter Jenőnek fáradhatatlan együttműködéséért. Nem utolsó sor­ban köszönet illeti Páter Peregrin atyát a hálaadó szentmiséért. Németh Mária, akinek Édesapja 88 éve ebben az iskolában érettségizett Sajtótájékoztató Június 15-én, csütörtökön 14.30 órától az Eurohíd Alapít­vány, a Párkány és Vidéke Kul­turális Társulás és a Ghymes együttes közös sajtótájékoztatót tart a párkányi Vadas Thermál Hotelben. Ennek keretében kerül sor azon számítógépek átadására, amelyeket az Eurohíd Alapít­vány adományként juttat né­hány szlovákiai intézménynek: az Egészségkárosultak Ébedi Szervezetének, a Párkányi Mozgássérült Egyesületnek, Lontó és Szete önkormányzatá­nak és az ipolyszakállosi alapis­kolának. Az Eurohíd Alapít­vány nevében a gépeket Ocskay Gyula adja át. Ugyanitt hangzik el egy tájé­koztató a kéméndi Szere­lem-szigetenjúlius 7-8-án meg­rendezésre kerülő Szikince­Ghymes fesztiválról is. Meghí­vott vendégek: Szarka Gyula (Ghymes együttes), Himmler György elnök (PVKT), Benefi László polgármester (Kéménd), Blaskó Mária polgármester (Kisgyarmat), Kis Tibor polgár­mester (Garampáld), Michlian Etelka polgármester (Zalaba) Az esemény könyvbemutató­val zárul, amelyen a jelen lévők megismerkedhetnek a Civil szervezetek és kapcsolataik az Ister-Granum Eurorégióban cí­mű kötettel és a közölt tanul­mányok szerzőivel: dr. Bartal Anna Máriával és Molnár Krisztinával. Emlékezés a z iparte stület megalapításának 120. évére (osi) Esztergom szabad királyi város tanácsa nevében Papp János pol­gármester és Takács Géza főjegyző 1884. december 21-én délelőtt hir­dette meg az Ipartestület megalakítását. A jubileumra kicsit megkésve a mai szervezet 2006. május 29-én köszöntőt és kiállítást rendezett Hor­váth György kovácsmester házában, a Héphaisztosz Kovács Művészeti Galériában (Szegfű u. 1.). A városunkban jó hírnek örvendő galériába sokan látogattak el ez alkalomból. Gál Kálmánné ügyvezető elnök fo­gadta az érkezőket, majd Szűcs György IPOSZ-elnök mondott köszön­tőt. Az országban, elmondása szerint, 267 egyesületük működik, köztük a 120 éves esztergomi is. Ezután a hosszú évek óta tagjaikként dolgozó vállalkozók elismerésben részesültek. A 40 éves hűség elismeréseként aranygyűrűt kapott Teplánszky Ferenc asztalosmester. O 1956-ban lett iparitanuló a Faipari Szövetkezetben, Meszes Gyulánál szakmunkás 1959-től, és 1966 januárjától kisiparos egyéni vállalkozó. Számos köz­épület berendezése őrzi magas színvonalú asztalosmunkáját: polgár­mesteri hivatal nagyterme és házasságkötő terme, Nimród Szálló, Silvanus étterem, Kolping iskola. Ma már nyugdíjas, fia, Zsolt vette át az ipart. Ugyancsak aranygyűrűs lett Kiss Kálmán kőműves mester Kertvá­rosból. Környékünkön és újabban a fővárosban is épített házai díszeleg­nek. A 25 éves működésért ezüstgyűrűt kapott Szabó Ferenc szerszám­készítő és köszörűs mester (fotónkon ők láthatók). Ezüstgyűrűs még Baumgartner Ferenc víz- és gázszerelő mester. Aranykoszorús mesteri elismerést kaptak: Petruska Ágnes (kozmetikus), Dinnyés Mihály (bádo­gos), dr. Pázmándyné Hunyadi Ágnes (fogtechnikus), Erős Pál (kőmű­ves) és Horváth György (díszműkovács). A közelmúltban meglátogattam régi iskolámat, a volt Szent István Bencés Gimnáziumot. Most a Bottyán János Gimnázium és Mű­szaki Szakközépiskola diákjai ta­nulnak benne. Örömmel láttam, hogy milyen szépen felújították: a régi szürke falak világosabb színt kaptak. Beléptem a hatalmas ka­pun, melyet - valamikor - nyolc éven át oly sokszor megtettem. A portásfülkében már nem gyöngyös Gyuri bácsi fogadott. A lépcsőfor­dulóban Vak Bottyán generális fej­szobrával találkoztam. Végigmen­tem a folyóson, megálltam a tanterem előtt, ahonnan elindul­tunk a ballagásra. Idén június l-jén öten jöttünk össze az érettségi találkozónkra. Az örömteli üdvözlések után Vár­hegyi Istvánnál, a Simor Papi Ott­honban beszélgettünk. Megemlé­keztünk elhunyt osztálytársaink­ról, különösen fájdalmas volt Holdampf Robi személyét felidéz­ni, aki a múlt évben távozott közü­lünk, majd visszaidéztük a hat­vanöt évvel ezelőtti napokat. y Érettségi találkozó; a hatvanötödik! 1941. május 14-én ültünk be utoljára padjainkba. A feldíszített teremben osztályfőnökünk, dr. Schedl Venánt emlékezett meg az együtt töltött nyolc évről. Kért bennünket, hogyha kilépünk az életbe, az itt tanultakat hasznosít­va igyekezzünk megállni helyün­ket. A folyosó csengőhangjának sza­vára elindultunk az osztályból. Mindegyikünk mellé egy-egy elősosztályos tanuló csatlakozott, virággal a kezében. A szép freskók alatt vonultunk le a lépcsőn, ahol dr. Balogh Albin igazgató búcsú­zott el tőlünk. Az utolsó intő sza­vai arra szólítottak fel, hogy ne fe­lejtsük a bencés jelmondatot: Ora et labora, azaz „Imádkozzál és dol­gozzál". Laiszky Kázmér osztá­lyunk eminens tanulója köszönte meg az igazgató és a tanári kar lel­kiismeretes tanítását, szerető, ne­velő munkáját. Átvonultunk a ferencesek templomába, ahol rövid áhítatos imával köszöntük meg a Jóisten segítségét. A templomból kijövet a többi di­áktársak és a hozzátartozók sorfa­la között ballagtunk a Széchenyi tér felé énekelve „Ballag már a vén diák, tovább, tovább...". A rendház előtt visszafordulva intet­tünk búcsút egymásnak. Június 3-án kezdődött meg a szóbeli érettségi. Zöld posztóval le­terített asztalnál ült a vizsgabi­zottság: Virágh Teofil tanügyi fő­igazgató elnök, Mrenna József tanügyi főtanácsos, a VKM képvi­selője, dr. Balogh Albin igazgató, dr. Scheidl Venánt osztályfőnök és a szaktanárok. Előttük, egy másik asztalsor mögött foglalt helyet az öt érettségiző. Az osztályfőnök ki­osztotta az első tantárgy, a magyar irodalom tételeit. (Akkor még nem kellett páncélszekrényben őrizni a tételeket!) Naponta tízen vizsgáz­tunk, június 3-7. között. Az utolsó napon megkaptuk az érettségi bi­zonyítványt. Á korabeli Esztergom és Vidéke is hírt adott a vizsgáról: 48 tanulóból 2 kitüntetéssel, 4 je­lesen, 14 jól, 16 érettként vizsgá­zott, 6-an két hónap múlva javít­hatnak. Érettségi bankettünk nem volt - a háborús viszonyok nem tették lehetővé -, de néhá­nyan, mi esztergomiak, a párkányi Zahovay étteremben jöttünk össze és ünnepeltük meg a sikeres érett­ségit. Először tíz-, majd ötévenként, az utóbbi időkben pedig már éven­ként tartjuk találkozóinkat, saj­nos, a névsorolvasáskor egyre több osztálytársunk már nem ballaghat tovább, tovább... Az emlékezések után a házi kápolnában misét hall­gattunk, majd a közeli étterembe mentünk ebédelni. Utána folytat­tuk a beszélgetést, remélve, hogy a következő évben is mindnyájan el tudunk jönni. Ezek után aztán mindenki megy útjára: tovább... Bélay Iván íSsmst ŐSTlergomi S$ent •'Benedeh-reridi S$ent JstvÁn ÍKaih. főgimnázium

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom