Esztergom és Vidéke, 2006
2006-06-01 / 22-23. szám
2006. márc ius 30 . Esztergom és Vidéke 5 Pedagógus-ünnep Június 2-án 17 órakor a Dobó gimnáziumban kerül sor a pedagógusok köszöntésére. Ünnepi beszédet mond Meggyes Tamás polgármester, majd átadja a „nemzet lámpásainak" a „Pedagógus Szolgálati Emlékérmet". Esztergom Oktatási és Ifjúsági Bizottsága nevében dr. Magyar György bizottsági elnök köszönti a jubileumi jutalmazottakat. Majd kezdetét veszi az ünnepi műsor, melyen a Honvé^l utcai óvodások, az Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola és Óvoda tanulói, a Zsolt Nándor Alapfokú Zene- és Művészeti Iskola diákjai, valamint a Petőfi iskola néptánccsoportja lép fel. Tanítók és virágok Felveszem a rakott szoknyám, hófehér a blúzom, térdzoknimat igazítom, fűzős cipőm kipucolom. Elmegyek ma iskolába, piros kockás kiskabátbá. Lesz ma kemény számonkérés, kérek pontos megjelenést, nem tűröm a késést. Felteszek én kérem szépen, néhány fontos kérdést. Kezeket a padtetőre, nézzenek csak a szemembe. Lesni, súgni nem engedek, tiszta, pontos választ kérek. Virágos meghívót küldtem én azoknak, kik az iskolában vélem fáradoztak, dimbes-dombos életútra el is indítottak. Hátitáskám megpakolva kísértek ki a kapuba. Körbejárom az iskolát, minek fala nincsen, kopogtatnék én az ajtón, de biz' ajtó sincsen, kulcslyukon is belesnék én, de kulcslyuk sincsen. Pedig tudom, várnak énrám a kékszínű csendben. Belépek most váratlanul, fel is állnak menten. Szilágyi Erzsike jelenti is, hogy a létszám, a lecke rendben. Ha már kint van Erzsi néni, tessék csak felelni, hogy tudta a botkezemet az írásra rávenni, a sok betűt a szűk sorba vélem tereltetni. Füzetemen a szamárfül bizony nagyot hallott, ujjam nyoma, tintapaca jó nagyra meghízott. Kiserdőből az ibolyát most halomra tépem, hol nyugszik az öröklétben, oda széjjelhintem. Bak Jucika következik, maradjon csak ülve, fals hangomat az énekórán bizony hogyan tűrte. Feleljen csak kérem szépen, hogy szedett Ön rácba, hogy sikerült bevinnie engem a néptáncba. Egy nagy kosár bazsarózsát oly szívesen vinnék, Juci nénit közepébe bele is ültetném. Mátraiék két leánya Margitka és Lili, hogy tudtak egy életen át dalból, rajzból annyi szépet adni, tisztességből, emberségből példaképem lenni. Hogy ha mostan jól felelnek, a mezőre én ki is megyek, a sok nyíló szép virágból nagy csokorral szedek. Felnyitom most a zongorát, le is ülök elé, hallgassa csak Dancs tanár úr, hányszor ütök mellé. Nézzen csak rám, úgy feleljen, nem engedem azt, hogy lessen, kívülről kell a dalt fújni, kottaképet fejből tudni. Feleljen csak, hogyan bírta, ha eljött az énekóra, botfülünkön alig bújt be az a fránya nóta. Hogy ha nem ment, azt sem hagyta, karéneken bezavarta. Az Ön esze mindig ott járt, hol szólott a figemadár. Hoztam szép kék pipafüstöt, egy nagy üsttel madárfüttyöt. Osztályfőnök Pásztor Mihály, Önnél volt sok puska, abból tudta nem írt leckét gyakran az Etuska. Feleljen csak, honnan tudott oly tudományban hinni, amiből az én fejembe nem ment soha semmi. Számoljunk most együtt rendben, egy meg egy az kettő, ami elszállt, vissza nem jő, negyvenöt esztendő. Egy szál rózsát adok Önnek, tudom, elfogadja, megőszült hajam szálát vélem számoltatja. Nem haragszom azért Önre, mert oda adott másnak, átkísért egy másik kapun középiskolásnak. Az a kapu most is ott vár, előtte áll Halász tanár. Talán Ön a tenyerébe írta, vagy volt Önnél jól elrejtett puska, a szemünkből rögtön kiolvasta, alig izgat minket az algebra, gyenge eszű kisleányra ,ha kint vár a Jóska. Ha Ön egyet rikkantott, rezgett a vadsóska. Botanikus kis kertünkbe beljebb is sétálok, ottan nyílnak éppen Önnek a szép tulipánok. Kedves, szelíd Micu bácsi, tessék csak felelni, hogyan tudott nékünk mindent egy szóra elhinni? Sokszor bizony csak azért tanultunk, Micu bácsi gyenge szívét meg ne szomorítsuk. Szednék Önnek tavirózsát, de tavastól is oda adnám, ha a leckét felmondhatnám. Az első padba üljön csak ki Bárányi tanár úr, nem szeretem, ha mélázgat ott a padon hátul, akkor vagyok nyugodt, ha a barna szemét látom. Magyar szóra Ön tanított, szépírásra igazított, sok szép verssel bolondított. Feleljen csak most, ha készült, jó talajra hullt a vetés? Kell-e vélem szégyenkezni, Ön tanított szép szót szedni. Patakpartra most kimegyek, ott találok nefelejcset, hej, de én azt le nem szedem, Ön helyett is nézegetem. Mit csúsztat át a pad alatt, tessék csak kihozni, látom én azt a színéről, hogy egy földrajz óra. Drága kedves Tempfli tanár máma megint handabandál. Arra kérem, most feleljen, azt az órát honnan vette, a sok hantát honnan szedte, mely a sok száz földrajzórát oly meséssé tette. Átvágtunk mi Szibérián, végeláthatatlan tajgán. Önnel voltunk mi fogságban, Ön ment elöl, mi utána, a nagy hóból bevágtattunk a zöld kukoricásba. Ment a vonat, zakatolt, hopp, ottan egy dinnyeföld. Lelép Ön a vonatról, felkap hat-hét görögdinnyét, eléri még a szerelvényt. Aztán elvisz Afrikába, vadregényes Zambiába. Felugrott egy elefántra, majdnem kitörött a lába. A gumifa jó, hogy ott volt, nem sínylette a karambolt. A bajt a sofőr átaludta, autóstól az útra visszadobta, mintha mi sem történt volna. Csokrot kötök szóvirágból, szép emlékből, sóvirágból, egy szál rengő szíwirágból. Szabó Endre osztályfőnök, meg kell, hogy Önt intsem, kitől kapott Ön engedélyt, hogy megöregedjen? Itt az intő, vigye haza, nehogy aláhamisítsa, magától az ki is telik, illetlenül viselkedik. Álljon kérem vigyázba, dobja el a botját, ne termessze hiába, igya meg a borát. Szigorúan kell Önt fognom, körmére kell néznem, mondja kérem csak utánam, mert majd visszakérdem: tanítványnak soha se mást, csakis minket kérne. Tessék kérem jól tanulni, sokat-sokat gyakorolni, hegynek-völgynek sok virágát tőlem elfogadni. Felállók most óra végén, meghajtom fejemet, kezembe még szorongatok néhány nefelejcset. Azokat most oda teszem, kik ma nem feleltek, ültek rendben, vártak engem a kék színű csendben. Bereczné Szállási Etelka Könyvtári hírek Június 2-án 17 órakor a Helischer József Városi Könyvtárban a 77. Ünnepi Könyvhetet beharangozó rendezvényként „Két kötet Esztergomról" címmel rendez könyvbemutatót az intézmény és a Pont Kiadó (Budapest). Onagy Zoltán Babits esztergomi éveinek szentelt Tavasz iramlás ősszel című regényét és az Ötvenhat író esztergomról című antológiát Szávai Géza író, a Pont Kiadó főszerkesztője méltatja. * A szlovákiai magyar művészeti folyóirat, az Atelier városunkban csak a könyvtárban vásárolható meg! * A könyvtár az '56-os forradalom 50. évfordulójára vetélkedőt hirdet középiskolások részére. A kiírás részleteiről az érdeklődők a könyvtár honlapjáról (www.vkesztergom.hu), illetve a középiskolákban tájékozódhatnak. * Az intézmény gyermekkönyvtári nyári tábort hirdet 6-10 éves gyerekeknek. A részletek a www.vkesztergom.hu honlapon olvashatók, illetve a könyvtár telefonszámán (523-170, 401-919) kaphatnak felvilágosítást az érdeklődők. Az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Sárándi József, Leányváron élő költő Birtokviszony című új verseskötete, a karcagi Barbaricum Könyvműhely gondozásában. A költeményekhez szervesen kapcsolódik Czirok Ferenc képzőművész ihletett grafikái. (a szerk.) Sárándi József: Fegyvered a toll Kinek, s minek akarsz megfelelni? Bábu holtan is lehetsz a férgek játszmájában. Úgy féled a mellőztetést, mintha üdvösséged múlna rajta, pedig Istent is csak képzeled, hogy léted ne hidd, akár az állatok, egészen oktalannak. A többség sorsába vágó rejtett fordulat árulkodik a világi tulajdonvisz onyról, s ha van szemed láthatod e látomás fontosabb privát bánatodnál. Hagyd a sikert az okosoknak, ők mindig tudják, mit miért adnak föl magukból. Fegyvered: a Toll, s amennyit gondolni mersz, akkora birodalmad. Sárándi József 1945-ben született Cserepesmajoron. Verset és prózát egyaránt ír. József Attila-díjas. * Megjegyzés Június 8-12. között - immáron 77. alkalommal rendezik meg az Ünnepi Könyvhetet, melyet az alapító, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése szervez. A központi rendezvény helyszínei - a hagyományokhoz híven - Budapest, Vörösmarty tér, továbbá az ide nyíló Deák Ferenc, Váci és Vigadó utcák. A könyvhetet június 8-án 16 órakor Parti Nagy Lajos író nyitja meg. A rendezvénnyel egyidőben - ehhez szervesen kapcsolódva - rendezik meg az 5. Gyermekkönyvnapokat is. Felkészülés a Duna áradására, anno... Az időjárással kapcsolatban sok szörnyű dologgal ijesztgetnek a tudósok, pedig sok gondot okozott már a régi időben is. Árvíz és aszály rendszeresen váltogatta egymást. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzati Levéltárban a város jegyzőkönyveit olvasgatva sok adatra bukkantam. Ezek tulajdonképpen kisebb események voltak, amiket elődeink nem örökítettek meg vörös márványtáblákon, melyeket a figyelmes sétáló lépten-nyomon felfedezhet Esztergomban. Az 1838-as árvíz valóban nagy katasztrófa volt. 1799-ben a megáradt Duna jéggel együtt érkezett. A Körtvélyesszigeten álló kunyhó, amelyben a komp köteleit tartották, a ,jég által öszve rontatott", újraépítését elrendelte a város vezetése. A „szegény Tabániak", akiket az árvíz megkárosított, az erdő tisztításából kaphattak karókat és vesszőkévéket építményeik megjavításáArvíz, anno 2006. (Fotó: Bencze Zsolt) hoz. Tíz év múlva ismét vízáradás volt Böjtelő (február) havának elején. A város helyzetéről és a károkról Falk Bálint polgármester és Juhász János tanácsbeli úr számolt be. Gondot okozott, hogy a Buda (ma: Kossuth) utca és a Hosszú-sori (ma: Simor János) kertekből a víz nem tudott kifolyni. Jadtzig György földmérő felügyelete alatt végezték el a kiszivattyúzást. Tabán ismét nagy károkat szenvedett, az összedőlt házak helyett a város szorgalmazta, hogy ne a régi helyen és erős alapra építsenek. A Helytartó Tanács felhívta a téglagyár figyelmét, hogy a „téglákat minden nyereség nélkül adassa". Több család kiköltöztetését kellett megszervezni. A feladat Szloboda Ferenc városi kapitányra hárult. A szűkölködő kárvallottak számára több alkalommal gabonát osztottak a „Királyi Élés házból", amit a következő évi aratáskor vissza kellett adni. A szűkölködőknek több településről küldtek élelmiszert vagy pénzsegélyt. Az 1823-as év Szent András havában (november) a Duna ismét áradt. Muzsik Ferenc polgármester felkészítette a veszélyre a várost. Utasításba adta, hogy a molnárok és a halászok hajóikat hozzák jó állapotba, hogy „segítségül lehessenek ". A strázsák őrködtek a veszedelmes helyeken, a város alacsony pontjain. Ha a víz veszedelmesen nőne, dobszóval kellett jelezni. „A pékek pedig kenyér lisztet porciózzanak a károsodottak segítségére. " Eltelt hét év és a Duna márciusban ismét jeges árral fenyegetett. Krakovitzer Ferenc polgármester előzetesen a károk enyhítése céljából az alábbi rendeleteket hozta: a marhatartó gazdák mentsék a takarmányt a Szérűskertből, állataikat hajtsák magasabb területre; a fakereskedők szintén helyezzék biztonságos helyre áruikat; a Tabán, a Teréz iánum területén élők, valamint a Hévíz utcai lakosok házaikat támasztékokkal erősítsék meg; a pékeket ismét felszólította liszt tartalékolására; a molnárok és a halászokat szintén utasította, hogy a csónakokat, hajókat tartsák készenlétben. Hiába próbálkoztak a fagyos időben gátak építésével, mert a Körtvélyes-sziget „felső farkánál három helyen a határba szakadt a víz", ekkor a Hosszú-soron (Simor János) és az Árok utcában 88 házat döntött össze. A város utcáiban felvigyázó biztosok őrködtek: Tabán és Teréziánum: Krakovitzer Ferenc polgármester; Duna utca (Deák F.): Tarkovits Basilius főbíró; a Lőrinci kaputól Hévíz utca és Hosszú sor (Simor J.): Pinke István kapitány; Öreg utca (Jókai): Falk János tanácsbéli úr; Szent Anna utca (Mikszáth): Horváth Imre tanácsbéli úr. A Piacra (Széchenyi tér) pedig Heliser József tanácsbéli úr kapta a megbízást. A városban állomásozó gyalogezred katonái is járőröztek az utcákon, fáradozásukért a város fejenként „egy font Marha húst és egy itze bort utalt ki". Az árvíz lehúzódása után a házak felépítéséhez támogatást kaptak a károsultak. A szűkölködőket az „ide való Gazdák" élelmiszerrel, liszttel, vajjal, krumplival segítették. A jól szervezett védekezés eredményeként „Emberben, Barmokban semmi kár nem esett". Az árvizes területet Palkovics Károly főorvos utasítása szerint klórmésszel fertőtlenítették. A visszaköltözésre csak ezután kerülhetett sor. Az emberek mindig szívesen telepedtek le az éltető víz közelébe, de számolniuk kellett az időjárás kiszámíthatatlanságával. Hetvesné Barátosy Judit
