Esztergom és Vidéke, 2005

2005-03-10 / 10-11. szám

4 eszmmosn 2005. március 10. JÓ KULTURÁLIS MENEDZSER SZERETNÉK LENNI..." Beszélgetés Szeder Balázs Péterrel, a Bajor Ágost Művelődési Ház és Kultúrmozgó kinevezett i gazgatójával - Meglepett-e a művelődési ház igazgatói székére kiírt pályázat eredménye? - Titkon reménykedtem a szak­mai programom sikerében, mert pályázatomat a legjobb tapasztala­taim alapján készítettem, és úgy éreztem, jól sikerült. Másokat ta­lán meglep, hogy ilyen fiatalon ke­rültem ebbe a pozícióba, de azál­tal, hogy a korábbi igazgató, Csernus Ferenc népművelőként továbbra is a művelődési ház mun­katársa marad, könnyebb dolgom lesz. A menedzseri munka mellett kevés idő jut másfajta feladatok el­látására az intézményen belül, és Csernus úr az igazgatói minőségű munkákban nagyon jól a segítsé­gemre van. Én egy jó kulturális menedzser szeretnék lenni, mert az intézménynek leginkább erre van szüksége. - Hogyan körvonalaznád e két vezető beosztás különbségét ? - Az igazgató dolga az intéz­mény összefogása, hogy ott való­ban közös munka folyjon. Elődöm ezért nagyon jó igazgató volt. De egy kulturális menedzser feladata más: figyelembe veszi azt, hogy mire van leginkább szüksége a la­kosságnak, ennek biztosításához megteremti a szükséges anyagi hátteret, és mindezt úgy tálalja, hogy ez érdekelje az embereket. A művelődési házban korábban ez utóbbi hiányzott. - Ezek szerint megváltozik az intézmény feladatköre is ? - Nem, mert az továbbra is a kultúra közvetítése marad. De a kiscsoportok, a jó közösségi életet élő, viszont szűk közeget érintő kis Nagyfalusi Tibor Az esti beszélgetés több izgal­mas témát vetett fel. Ilyen volt pél­dául a pedagógus és a hagyomány­ápolás. Pénzes István még nyitrai főiskolás korában fogott hozzá, a hetvenes években. Szegeden Móra Ferenc és a Dugonics Társaság kapcsolatait kutatta. Később a szülőföld, Kürt története és Májer István ottani tevékenysége érde­kelte, aki „saját akaratából" lett ott falusi plébános 1857. február 26-ától. Tíz éven át volt a nagyköz­ség lelkiatyja, tanítója, jóbarátja, a diákok gyakorlati munkájának szervezője, a tanítók „továbbkép­zője". Figyelme még az iskolai ülő-alkalmatosságok milyenségére és a „tompaagyúak nevelésére" is kiterjedt. szervezetek, egyesületek segítése helyett a nagyléptékű rendezvé­nyek kerülnek előtérbe. A kira­kat-kultúra hiányzik az intéz­ményből, mert sok esemény zajlik itt, de ezeket ki kell tenni az ablak­ba, hogy mindenki lássa. Ehhez segít a reklámszakmában eddig szerzett több éves gyakorlatom. - Milyen konkrét változtatáso­kat tervezel mindezek megvalósítá­sa érdekében ? - Amit mindenképpen erősíteni kell, az a mozi. Sokan nem tudják, hogy a megszűnt városi filmszín­ház helyét átvette egy másik vetí­tőterem, amelyik szeptember óta működik, art mozi jelleggel. A vi­déki mozik jövője csak ebben az irányban fejlődhet, mert nem tud­ják felvenni a versenyt a premier­filmeket bemutató filmszínházak­kal. Esztergomban ezért délutáni tematikus vetítéseket tervezünk fix bázisú nézőközönségre építve, amelyeket közönségtalálkozókkal, beszélgetésekkel szeretnénk ösz­szekapcsolni. Jól működő kezdeményezés a zöld mozi az Esztergomi Környe­zetkultúra Egyesülettel közösen, és egy-egy hétvégén elindítunk to­vábbi két sorozatot is. Az egyik Magyar tabló címmel a magyarság történetének nagy pillanatait mu­tatja be, tulajdonképpen történel­mi filmeket. Márciusban ez a Bánk bán lesz, amelynek vetítése után 19-én az Ottót alakító Gulyás Dénessel ta­lálkozhat a közönség. A másik so­rozat az Európai Unió tagállamai­nak filmjeivel foglalkozik, minden hónapban más országot, március Pénzes István Fontos kérdésnek tartotta, hogy „a falu kocsmájában hogyan lehet a közjót előmozdítani". Kürt igen régi település, első írásos em­lítése 1075-ből való. (A Kürt hon­foglaló törzsnév, személy- és föld­rajzi név, közszó.) A lakosok haj­dan neves váfépítől$: voltak Eszter­gomban és Érsek-Újvárban, a ké­sőbbi történelemben pedig híres távírdászok a Tátrától Erdélyig. A község története a rendszerválto­zásig kéziratban és szétszórtan hevert. Pénzes István az anyago­kat meggyűjtötte, és falumono­gráfiában összesítette (2000). A legidőszerűbb beszédtéma azonban a magyarnak maradás kérdése volt. A harminc éven át tartó sokrétű tanári tevékenység, 12-én és 13-án a brit filmművésze­tet helyezve előtérbe. Ezen kívül bővülnének a műve­lődési házban a kiállítások is, mert az Esztergomi Művészek Céhe ál­landó galériája és a földszinti idő­szaki kiállítótér mellett a kávézó­ban is szeretnénk egy fotógalériát kialakítani, ahol az előbbiekkel párhuzamosan nyílhatnak újabb kiállítások. Terveink között szerepel, hogy a kávézó az igényes könnyűzenei koncertekbe is kapcsolódjon be, a jazz-zel, házibulikkal, rétegműía­jokkal színesítve a ház kínálatát. Kulcsfontosságú továbbá a gyer­mekprogramok megléte, amelyet a színház és a mozi eszközeivel elé­gíthetünk ki. Fontosnak tartom, hogy a gyermekeket bevonjuk a kulturális életbe, mert belőlük ne­velhető egy új, a kultúra iránt fogékony réteg. A rendszerváltás óta egy generáció elszokott attól, hogy ebbe az intézménybe járjon, de a gyermekeiket elkísérve még ők is betérnek ide. És mindezeken túl szeretnénk a színházi előadások számát is növelni. - Milyen kiemelkedő rendez­vény szerepel a művelődési ház márciusi programjában'? - 17-én Murray Schisgal „Sze­relem, ól" című színműve a Víg­színház három kiváló művésze, Hegyi Barbara, Lukács Sándor és Tahi Tóth László szereplésével ke­rül előadásra. Március 19-én pedig a budapesti Pitypang Színpad „Mátyás király meg az ördög" cí­mű mesejátékát tekinthetik meg a gyermekek. a magyar nyelv és irodalom tanítá­sának gazdag tapasztalata szak­cikkekben, tanulmányokban, pá­lyázatokban öltött formát. Á cí­mek igen beszédesek: A szlovákiai magyar irodalom tanítása, 1979; A szlovákiai magyarság történel­mi emlékei és mai élete, 1996 és 2000; legutóbb pedig Gyógyírra váró magyaroktatás I-II., 2005. ja­nuár és február. 2004-ben jelent meg Anyanyel­vi kavalkád című, logikai készsé­geket fejlesztő, játékos vetélkedő­re is alkalmas könyve, amit kézbe is vehettünk. Szép gyermekvers, Rudnyánszky Gyula-idézet szólít­ja meg az iskolásokat az anyanyelv őrzésére, védelmére: > yA világon ékesebb nyelv / nincs a magyar nyelvnél! / Lágyan csorran ajkaid­ra, / mintha mézet ennél. / Eg­nek-földnek minden tája / összeol­vad ebben: / a mennybéli angyalok se / dalolhatnak szebben." Jelentő­ségét pedig Felsőbüki Nagy Pál kö­zel kétszáz ével ezelőtt írt sorai bi­zonyítják: „A nyelv», fontosabb az alkotmánynál is. Új alkotmányt szerezhet a nemzet, de új nyelvet nem, mert akkor már megszűnt magyarnak lenni.". ...És hogy milyenek a magyar nyelv oktatásának jelenlegi remé­nyei nem magyar környezetben, az olvasási hajlam csökkenésekor? A globalizáció terjeszkedésében ? ­Már régóta új, okos tantervek kel­lenének, melyekben történelmi­irodalmi párhuzam és összehan­goltság érvényesül, s amely egység­ben mutatná fel a társadalmi-tör­ténelmi-irodalmi eseményeket, összhatásokat - felelte vendégünk. Pénzes István a lehetőségekhez mérten, tettekben valósította meg oktatásformáló szándékait. A dunaszerdahelyi (magyar nyelvű) Lilium Aurum könyvkiadó 1999-től sorra adja ki az ő általa szerkesztett Lant és kard című, hétkötetes „Verses Magyar Törté­nelmünk" sorozatát. Á szerző a 2004-ben megjelent hatodik köte­tet hozta el nekünk, melynek alcí­me: A reformkortól az első világ­égésig. „Verseskötet, de mégis mintha történelemkönyvben lapoz­nánk" - írja a könyv fülszövege. A -Az említett változtatásokhoz, a színesebb kínálathoz milyen for­rásból biztosítható az anyagi fede­zet? - A fő eszköznek ehhez a pályá­zatok bizonyulnak, mert a költség­vetés egyébként kevés lehetőséget enged számunkra. De fontosnak tartom, hogy az esztergomiak bevezető fejezetek a korszakok rö­vid összegzését adják, a magyará­zatok pedig az események, szemé­lyek, időpontok utalásait, értelme­zését, kiegészítését. A megidézett versek szerzőinek köre Bajza Jó­zseftől (1804-1858) indul, de Szil­ágyi Domokos (1938 - 1976) írása­it is megtaláljuk. A korszak szív­szorító eseményei között felleljük az „országos temetések" méltó megemlékezéseit: Kassán a Nagy­ságos Fejedelmét, Késmárkon a kuruc király, Thököly Imre haza­tértét. Művész-előadóink, Wernke Ber­nát és Darnai Tamás színesítették az estet: Kossuth Lajos-emlékmű­sorban idézték fel a kötetből a jog szerint is - a magyar állampolgár­ságától megfosztott, idős kor­mányzó utolsó éveinek nevezetes eseményeit. 1889 nyarán nyolcszáz magyar látogatta meg, a nagy aggastyánt olasz földön. Ábrányi Emil Szent földön (Turin, 1889. július 5.) cí­mű verse elszavalása után „nyúj­totta át a magyar küldöttség Kos­suth Lajosnak egy kis ébenfa szek­rényben a hazai földet, melyhez Magyarország összes vármegyéi adtak egy-egy maroknyit". Az 1879. évi honossági törvény értelmében a külföldön élő (!) ma­gyaroknak 1889. december végén megszűnt a magyar állampolgár­ságuk, kivéve, ha valamelyik oszt­rák-magyar konzulátuson folya­modtak ennek megtartásáért. Kossuth nem volt hajlandó kérel­met benyújtani. Abban az évben, amikor megszűnt Magyarország polgára lenni „egy pusztító felhő­szakadás holttesteket sodort fel­színre a vízaknai sóbányák vala­melyik üregéből. A jól konzervált, csaknem ép hullákban honvédek tetemeit ismerték föl, akik a híres vízaknai csatákban estek el, s aki­ket az ütközet után ebbe a sós vizű tárnákba dobáltak ". Ábrányi Emil A halott légió című költeményében állított nekik emléket: „Hát cso­dák nincsenek? Tekintsetek oda, / Aztán tagadjátok! Csoda történt, csoda! / A nerrizeti hála durván számkivetve / És Vízaknán a föld ketté van repedve, / Mintha szíve mind szélesebb körben találjanak ide, és köztük akár mecénásokra is akadhatunk. Ehhez viszont az kell, hogy először mi álljunk elő egy vonzó kínálattal. - Köszönöm az interjút, és sok sikert kívánunk a tervek megvaló­sításához! (I. M.) volna: Megnyílik a bánya / És ned­ves öléből holtjait kihányja. / Ha az élők gyávák, akkor szégyenébe' / Holtakat kezd szülni a föld anya-méhe. I... I Elfogyott végkép­pen élők regimentje, / Hát jöttünk mi, holtak, ámbár nem izente. / Jöttünk, mert a földből felvetett a szégyen, / Eljöttünk mindnyájan, hogy maga ne légyen, / Akit el­hagytatok, s akit mi követünk, / Il­lik azt megvédeni, kinek esküt tet­tünk. / Itt vagyunk! Eljöttünk dísz-őrséget állani / A nagy elha­gyottnak - megholt katonák, mi!" Kossuth Lajos halála után „őfelsége Ferenc József osztrák csá­szár és magyar király nem tudta megakadályozni, hogy a halott kormányzó hazatérjen. (...) Az ál­lami gyászt ugyan megtiltotta, (...) de az embereket nem lehetett visszarendelni házaikba. (...) Olyan temetést se addig, se azóta nem látott a magyar világ. (...) Az egykori becslések 400 ezer résztve­vőről tudósítottak ". Ábrányi Emil Hazajött! című verse az akkori, hazafias korszel­lemet idézi: „Jó, hogy visszajöttél, s itt maradsz minálunk. / Jobbak, hűbbek leszünk, ha sírodhoz já­runk. / Kossuth közelében nem te­remhet szégyen! / Nagy dologra minket szent sírod tanítván, / Nem lehet a magyar soha többé hit­vány". Vendégünk Kosztolányi Dezsőt megidézve fejezte be a magyarság mai megmaradásával kapcsolatos gondolatait. A határon túli kisebb­ségnek politikai villongásoktól mentes, erős és tekintélyes Ma­gyarországra van szüksége, mely­nek sport, vagy másféle sikereit a nagyvilágban elismerik és megbe­csülik, s amely megőrzi és meg­vallja történelmi múltját és nemzeti tudatát. Ha nem, akkor ... elvész a többség is. A baráti terefere után azonban elméláztunk: Pénzes István kollé­gánk ma munkanélküli. Horváth Gáborné dr. MBKKE-tag Ruda Gábor felvételei Korszellem - pedagógia - történelem Műhely - hidak találkozó Pénzes Istv ánnal Nagyfalusi Tibor a Műhely-hidak Párkány - Esztergom Baráti Egyesü­let „házigazdája" és Ruda Gábor, a Muravidék című folyóirat szerkesztő­je baráti-szakmai beszélgetésre hívta meg dr. Pénzes István (Érsekújvár) magyar-szlovák szakos tanárt. Gazdag életmű tárult fel ezen az esten a közönség számára, mert vendégünk egy személyben sokoldalú pedagó­gus-író is. Alkotásai betöltik a szakjaihoz kötődő teljes skálát. Novellá­kat, gyermektörténeteket ír. Magyar szakjához kapcsolódnak ismeretter­jesztő kötetei a történelem-irodalom és az anyanyelv műveltségi köréből. A felvidéki magyar nyelvű diáklapokban publikál. A Szlovák Rádió Ma­gyar Adásának mintegy hetven műsort, hangjátékot írt, vetélkedő soro­zatot szervezett. Volt iskolaigazgató és 2003-tól a közelmúltig a Comenius Pedagógiai Intézet magyar nyelvi tantárgy szakértőjeként is munkálkodott. Könyvespolc: Áruló volt-e Görgey? Magyarországon az összes 48-as tábornokról, hadvezérről, politi­kusról, íróról és költőről van utca, tér, intézmény elnevezve, egyedül a szabadságharc tulajdonképpeni fővezéréről, Görgey Artúrról nincs még egy utcaköz sem. Egyedül Visegrádon van egy emléktábla a kirá­lyi palota szomszédságában lévő házon, mely azt hirdeti, hogy évtize­dekig ott élt - és majd halt. A „közöny" oka az a ma már tudományosan is cáfolt téves fölfogás, miszerint Görgey a szabadságharc árulója volt, mivel 1849. augusz­tus 13-án Világosnál letette a fegyvert az orosz csapatok előtt. Ez a szemlélet még az 1950-es években is tartotta magát, példa er­re Illyés Gyula „Fáklyaláng" című drámája, melyben Illyés Kossuth­ból nemzeti hőst kreál, míg Görgeyből megalkuvó, gyáva árulót. A hetvenes években Féja Géza a „Visegrádi esték" című regényében már árnyaltabb képet fest Görgeyről, és a szabadságharcban betöl­tött szerepéről. Az egyik antikváriumban kezembe került egy réges régi „archív" könyv az árulónak bélyegzett kiváló hadvezérről. Hegedűs Lóránt (nem azonos a jelenlegi nyugdíjas református püspökkel) 1938-ban írt drámát „Görgey" címmel abból az alkalomból, hogy a Felvidék déli része vissza került Magyarországhoz (Görgey Artúr köztudottan a Felvidékről származott). A dráma rendkívül izgalmas: 1842-től követi nyomon Görgey éle­tét egészen 1849 augusztusáig. A nagy politikai ellenfél, Kossuth La­jos a szerző szerint szándékosan nem szerepel személyesen a drámá­ban, de rendeletei, levelei, utasítása révén szellemileg végig jelen van. Szerepel viszont a 13 hős tábornok, akikből végül is aradi vártanúk lettek. Nyomon követhetjük Görgey győztes, diadalmas csatáit, a fel­vidéki hadjáratot, Buda felszabadítását. De a legizgalmasabb jelenet Temesváron játszódik. Megérkezik az orosz követ a feltétel nélküli kapituláció követelésével. Görgeynek csak egy kérése van: kíméljék meg a 13 tábornok életét. De az oroszok és Haynau másképp dönte­nek: Görgeynek adnak kegyelmet, akit ezzel élőhalottá tesznek, a tá­bornokokat pedig kivégeztetik. Görgey tudja, hogy a magyar nép csak a mártírokat tiszteli, és ő hiába tett meg mindent a szabadságharc győzelméért, árulónak fogják tartani... (D. L.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom