Esztergom és Vidéke, 2005

2005-04-07 / 14. szám

2005. április 7. eszreregQfl) éB vip^fre 5 „A szimbólumoknál számomra nincsen fontosabb" - Jankovics Marcell a városi könyvtárban A jeles hazai írók, művészek sorában március 29-én Jankovics Marcell rajzfilmrendező, Kossuth- és Balázs Béla-díjas, érdemes művész látogatott el a Helischer Józsefvárosi Könyvtárba. A találkozón az általa rendezett művek mellett a Fehérlófiának adott (minden idők legjobb rajzfilmje) díj odaítélésének különös hátterével is megismerkedhetett a közönség, mely számára az alkotó közvetlen, tréfálkozó modora tette még élvezetesebbé az elhangzó történetek hallgatását. Rafael Balázs újságíró, beszélgetőtárs kérdéseire válaszolva kiderült például, hogy a rendező a népszerű Gusztáv-sorozatot nem tekinti magáénak, mert ez számára egy fiatalkori lehetőség megragadása volt inkább, a rövidfilmes Oscar-díjra jelölt Sisyphost ellenben azóta sem tudta felülmúlni. Szó esett ezen kívül az első magyarországi egész estés rajzfilm, & János vitéz sikeréről és a benne szereplő dalokról, a Géza fejedelem alakját előtérbe állító Ének a csodaszarvasról zeneszerzője, Szörényi Levente alkotómunkájáról, valamint a 16 éve elkezdett és a 2006 végéig remélhetőleg elkészülő Az ember tragédiája munkálatairól. Az alkotó a saját bevallása szerint ezt a művét szánja animációs hattyúdalának. Jankovics Marcell jelképeket kutató írói munkásságához a csodaszarvas-mítoszokat feldolgozó filmje vezetett át a találkozó során. Mint elmondta, a szimbólumok gyermekkora óta foglalkoztatják őt, s könyveiben nem tudósként, egy szempont alapján, hanem a művészi jelentés sokoldalúságának tudatában elemzi az egyes műveket. A különböző mítoszok, a magyarság eredete vizsgálata közben például egy nagy, kontinentális kulturális rokonság alapjait ismerte fel az ősi népek között a feltárt leletek, a tárgyi emlékek alapján. Az egyre elmélyültebb beszélgetés folyamán illúzióktól mentes, de reményteli képet festett a rendező az animációs film jelenéről és a magyar kultúra jövőjéről, a hosszúra nyúlt est végén pedig Mirtse Zsuzsa mutatta be különösen igényes mesekönyvét (Egforgató csodagyűrű), melyet a „pályamódosítás előtt álló" rajzfilmrendező illusztrált. Az időközben megfogyatkozott számú közönség végül a helyszínen megvásárolható más Jankovics-könyveket is dedikál tathatta a szerzővel. (I. M.) Válaszút után A deportáltak papja volt - Burián László esperes a könyvtárban (dezső) Március 18-án a Helischer Józsefvárosi Könyvtár vendége volt a 83 éves Burián László esperes atya, akiről Csicsay Alajos szlovákiai magyar író könyvet írt „Hiszek a szeretet végső győzelmében" címmel. A Műhely-hidak könyvtári sorozat keretében az idős, ma is aktív, Ebed községben lelkészkedő pappal Nagyfalusi Tibor és Csicsay Alajos beszélgetett. Kiderült, hogy 1945 után az atya a Csehországba deportált felvidéki magyarok papja volt. Esztergomban, a bencéseknél is tanult néhány évig. 1938-ban, a Felvidék visszacsatolásakor került ide. Sok negatív élmény érte: egyesek lenézték és megalázták felvidéki származása miatt, de a többség befogadta. Azóta is szívesen és gyakran látogat hozzánk. Külön megemlítette Beer Miklós püspök urat, akihez baráti kapcsolat is fűzi. Hisz a szlovák-magyar megbékélésben, annak ellenére, hogy a szlovák papok között elég sok a magyarellenes. „De majd a fiatalok Isten segítségével megoldják ezt a problémát is " - mondta, majd - kötetlen beszélgetés keretében - dedikálta a róla szóló könyvet. (Ruda Gábor fotóján: Nagyfalusi Tibor, Burián László, Csicsay Alajos) Differenciált képességfejlesztés a Kertvárosi Óvodában ír és skót népzene , (D.L.) Április 2-án a Bajor Ágost Művelődési Házban nagy sikerrel lépett fel az eredeti ír és skót népzenét játszó budapesti Ex Méz nevű együttes. Az eredeti zenekar 1988-ban alakult azzal a szándékkal, hogy hazánkban először játsszon ír-skót népzenét és tartson táncházakat. 1988-ig a Pálvölgyi Adám vezette zenekar lényegében Turányi Csongor zenei elképzeléseit valósította meg, így a Méz név híressé válhatott. 1998-ban az együttesből kilépett Kuklis Henrik, és új együttest alapított Méz néven, mely főleg világzenét játszik. Az Ex Méz tagjai viszont a közelmúltban ismét összeálltak és járják az országot az eredeti, autentikus ír-skót népzenével. Műsorukban matróznótákat, ír kocsmai dalokat egyaránt játszottak, de egy Krisztus életéről szóló népdalt is énekeltek. A legmeghatóbb az ír kivándorlók dala volt, akik Liverpoolban szálltak hajóra, búcsúzva otthonuktól, Európától és szinte, sírva, énekelve indultak el az Újvilágba, Amerikába. A műsort táncház követte, melyet Németh Ági vezetett. Sokadszor ereszkedhettem le a Királyhágón abba a varázslatos világba, amit úgy hívnak: Erdély. Mondják, csak az értheti meg igazán sorsát, ki nemcsak látta folyóit, hegyeit, hanem egy darabját szívébe zárta és magával vitte akár a világ legtávolabbi zugába is. De itt, ahol Ady borongós-bús képei lengenek a csúcsai fák csarnokában és Bánffyhunyad évszázados falai dacolnak a lélektelen bádogpaloták erdejével; a hit vándora mégis talál egy szigetet a Mezőség szélén. Válaszúton már régen megszületett a válasz; Kallós Zoltán népzenekutató a Mezőség eldugott falvaiból gyűjti iskolájába az ifjú lelkeket, hogy hírét vigye mind, ki arra jár: a hagyomány tégláiból igenis lehet építkezni. Á titok a kötőanyagban rejlik... Iskolát építeni lehet ugyan, de teremteni csak szeretettel. * Kincses Kolozsvár templomai, a Házsongárd keresztjei, fiatalok csillogó szemei erősítették - bár trikolorerdőbe bújtatott házainkkal azt sugalnák: merjünk kicsik lenni - mégsem egy ,lélekvesztőn" járunk. Van erő, tartás az erdélyi ifjúságban... Apafi Mihály egykor befogadta az örményeket ezen a tájon, de a „bozgor" csak megtűrt nép lehet saját fatornyos hazájában... Wass Albert aggodalma a száműzetésből - „O istenem, de szép is volna: őrködni valakiért vizek felett az őrtoronyba", ma is él. Sorai bocsátottak további utunkra, hogy átkelve a Mezőség hullámzó tengerén, a marosvécsi „parton" az író sírjánál adózzunk emlékének. Kemény János 1926-ban itt alakította meg az „Erdélyi Helikon" nevű irodalmi társaságot, hogy a betű pajzsa is védjen Trianon igazságtalansága ellen. Utunk során, mielőtt leereszkedtünk a gyergyói tájakra, a sziklás Marosvölgy falai arra emlékeztettek, hogy még népmeséink Ober - Enns-ciás tengere is közelebb húzódik, mint egykori keleti határaink. A Gyilkos-tótól visszaútban, Mádéfalván gyertyával tisztelegtünk azok előtt, akik életükkel fizettek, mert nem „szikölködtek" a kétfejű sasnak. Hogy megértsük a székely ember konok ragaszkodását szülőföldjéhez, mindenkor szíves segedelmét, Csiksomlyóra látogattunk, hogy a Salvator kápolna ötödik stációjánál (Simon segít a keresztet vinni) megértsük: mindőnk szép keresztje mindenkor - ADNI. Ábel rengetegében a Hargitán, „Vadon nőtt gyöngyvirág" kísért Mikófalvára, hol székelykapuk sorfala közt jutottunk Udvarhelyre. Ott tanult a Gymnázium Bethlenianum falai között a székelyföld későbbi leírója, a „§zegény báró", Orbán Balg,zs. Ily messziről, Parajdról, Áprily Lajos szeretett hegyeitől, hazagondolhattunk nyughelyére, a visegrádi hegyek aljáig, amely számára már csak idézte ezt a világot. Bár sokáig fájni fog még a december öt, de megtudtuk, itt tudják: csak az látogat ma ide, aki akkor is tudta, hol áll a szíve. Már Marosvásárhelyt, kábán bolyongva az eleink kötelezte adósságom sokkjától, úgy húsz esztendős újdonsült egyetemista barátom mégis sugárzó büszkeséggel idézte Áprily: Tetőn c. versét. „Tekintetem szárnyat repesve bontott, / átöleltem a hullám-horizontot; / s tetőit, többet száznál és ezernél - ; e titokzatos szót mondtam akkor: Erdély... (Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Esztergom, Dorog és Pilismarót református lelkészeinek, gyülekezeteinek, hogy ebben a felejthetetlen, közös élményben részünk lehetett!) * Az esztergomi Malom Művészeti Műhely és a székelyudvarhelyi ARTERA alapítvány közti megállapodás értelmében 2006-tól az új tehetségek felkutatására, mindkét helyszínen TALENTUM-találkozók kerülnek megrendezésre. Villányi Zsolt (nagy) A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézete a „Tavaszi szakmai hetek" rendezvény sorozatának keretében március 17-én bemutatót szervezett a Kertvárosi Óvodában, Vargáné Németh Noémi óvodai szaktanácsadó koordinálásával. Dr. Farkasné Juhász Krisztina, az intézet igazgatója az óvodapedagógusok régi igényét - gyakorlati bemutatók tartása - valósította meg ezzel a rendezvénnyel. A Kertvárosi Óvoda nevelőtestülete az intézet felkérésére azonnal igent mondott és ismét - mint már annyiszor - megnyitotta kapuit az érdeklődő óvodapedagógusok előtt. Az intézmény helyi nevelési programja a Lépésről Lépésre Óvoda fejlesztő Programra épül. Az óvoda az egyéni és életkori sajátosságokat figyelembe véve, a másságot elfogadva sajátos tevékenység-központ rendszerben, játékos tanulás formájában fejleszti a gyermekeket. A nevelőtestület elkötelezett híve az individualizált személyiségfejlesztésnek, amely a gyermekek egyéni különbségeinek felismerésére, illetve egyéni sajátosságaiknak figyelembevételére épül. A differenciálás egy olyan pedagógiai szemlélet és gyakorlat, amely az óvodások számára a folyamatos döntés és választás lehetőségét biztosítja. A bemutatóra a megye számos településéről érkeztek az óvodapedagógusok, óvodavezetők. Az érdeklődőket mind a hat csoportban színes tevékenységekkel várták a felkészült óvónők. A csoportbeli látogatások után az intézmény ebédlőjében folytatódott a program, ahol az óvoda vezetője és az óvónők válaszoltak a felmerült kérdésekre. A vendégek közül többen elismerően nyilatkoztak a Kertvárosi Óvodában folyó nevelőmunkáról, a nevelőtestület szakmai felkészültségéről, összeszokottságáról. A Nagy Könyv - első forduló Aki az országos játékban nem számítógépen (www.anagykonyv.hu) adja le szavazatát, április 15-éig a Helischer Józsefvárosi Könyvtárban is megteheti. Ott kap egy szavazólapot, amelyen egy-egy kedvenc magyar, illetve magyarul megjelent külföldi regényét „nevezheti be" az év végéig tartó verseny első szakaszába. Ennek eredményét - a hazánkban legnépszerűbb száz mű listáját - április 23-án hirdetik ki a Magyar Televízióban. A Szentgyörgymezői Olvasókör programjaiból Április 9-én 17 órakor: „Széki" táncház". Zene: Széki Hagyományőrzők; táncházgazda: a Széki Hagyományőrzők; 17 órától: aprók tánca. Trexler Magdolna és a Széki Hagyományőrzők. Belépődíj: 300 Ft, 14 év alatt ingyenes! Április 13., 10 óra: „Feichtinger Sándor" emlékverseny. Április 15., 17 óra: Fekete József számítógép-grafikai kiállítása, melyet dr. Váralljai Csocsán Jenő művészettörténész, ny. egyetemi tanár nyit meg. Április 16., ó óra: Városi nyílt gyermek szakverseny (nevezés a helyszínen) az Esztergomi Sakk Sport Klub és az Olvasókör közös rendezésében; 18 óra: Nyugdíjas Klub negyedéves névnapi ünnepsége. Április 21., 15 óra: véradás. Április 23., 9 óra: Szent György Ifjúsági- és Sport Nap. Április 24., 10 óra: I. „Babfesztivál" és kb. 21 óra: májusfa-állítás. Április 29., 18 óra: „Nem csak nyelvében, hanem jelképeiben is él a nemzet". Pécsi L. Dániel jelképtervező előadása. (A Hagyományőrző Kör rendezvénye.) A borversenyen 48 gazda termése kapott érmet (Pál-) A Hegyközség, a Szentgyörgymezői Kertbarátkör, valamint a Városi Gazdakör minden előzőnél nagyobb érdeklődés mellett rendezte meg hagyományos borversenyét. Valamennyi városi pince képviseltette magát a 130 leadott bormintával: Tölgyesi út, Temető út, Kálvária, Malonyai, Galagonyás, Kenderesi, Diósvölgyi, Borzhegy, Szentjánoskúti, Bocskoroskúti, Rozália, Szamárhegyi-dűlő, Erdő-völgy, Siszler út, Kaán út, Mély út. A fehér, a vörös és a rosé fajtákból jobbnál jobb borok kerültek a zsűri elé. Az értékelés nemzetközi pontozásos rendszerben folyt, így születtek az eredmények. Aranyérmesek lettek: Gyöngyös Antal (cuvé, cabernet sauvignon, pinot noir), Patkó Ferenc (zweigelt, kékfrankos), Bábszki János (kékfrankos), Hertlik András (oportó, zweigelt), Sádli Gyula (chardonnay, pinot noir), Kormos Károly (zöld veltelini), Kecskeméti István (vegyes vörös), Schönwalder Miklós (zenit), Patkó Gyula (kékfrankos rosé), Csutora Nándor (vegyes vörös), Vödrös Dániel (zweigelt), Szabó László (olaszrizling), Tóth Gábor (zweigelt, olaszrizling) és Misznéder János (rizlingszilváni). E gazdáknak más borai még nyertek ezüstöt és bronzot is. További ezüstérmesek: Tóth Tibor, Kerekes László, Dunai László, Németh László, Huber István dr., Major László, Kósa László, Morvái József, Gere József, Horváth Sándor, Vikukel László, Stugel Péter, Németh István, Teplánszky Ferenc, Erős János, Németh Klára, Török Béla, Nóvák Albert, Dávid János, Bádi József, György János. Bronzérmesek: Bábszki Ferenc, Kerekes László, Németh Istvánné, Horváth-Szeder István, Fehér Mihály, Tóth Ignác, Matus Balázs, Kohl János, Füzék Károly, Stugel Miklós, Böszörményi Balázs, Cserép Ferenc, Kovács József. A zsűri elnöke, Gimeskövi Károly értékelte és egyben dicsérte az esztergomi felhozatalt, majd az érmeseket biztatta az Ister-Granum eurorégió április végi borversenyén való részvételre.