Esztergom és Vidéke, 2005

2005-03-24 / 12-13. szám

2005. március 24. esztarasofl) vip^fre 11 Elisme

rések l

apunk egyi

k olvasójának Kellemes két hír érkezett hozzám. Az első: Kiss Kálmán, Kertváros ismert, elismert vállalkozója, kőműves mester, szakmájában országos elismerésben részesült. A második: Kiss Kálmánt, a Komárom-Esztergom Megyei Birkózó Szövetség elnökét, a Magyar Országos Birkózó Szövetség elnökségi tagjává választották. A hír vétele után kértem őt, fogadjon egy beszélgetésre. Készségesen teljesítette kérésemet és lakásán várt. A kölcsönös üdvözlések után kértem, beszélgessünk az elismerésekről. - A BAUMIT Kft. által kiirt, országos pályázatot a Magyar Építőművészek Országos Szövetsége bírálta. A zsűri elnöke, az országosan ismert és tisztelt Ráday Mihály, a Város és Faluvédők Szövetsége elnöke, az MTV főmunkatársa volt. A pályázat 2004-ben, több kategóriában került kiírásra. Kiss Kálmán „A lakópark, társasház" kategóriában a II. helyezést érte el „Az év homlokzata 2004" elnevezésű pályázaton. A díjazott épületet Siófokon építette a Csikós Mihály Tervezőiroda tervei alapján. Az épület többszintes, 38 lakásos társasház. Az indokolás szerint, új, modern, időtálló, külső homlokzati megjelenés, szép, precíz, pontos kivitelezés, magas szintű munka, színhatás kellemes, a környezet meghatározó épület-együttese lett. Nagyon örül' ezen szakmai elismerésnek, amit Budapesten az, Ybl-palotában ünnepélyes külsőségek között adtak át február közepén. Az elismerő díszes oklevél, mire mentem, már keretezve „várt", amelynek kiállítási dátuma március 5. Az oklevél mellé értékes utazási utalvány is járt. * A Magyar Országos Birkózó Szövetség ülése február 19-én zajlott Budapesten, ekkor érte Kiss Kálmánt az a megtiszteltetés, hogy a 25 fős országos testület tagjává választották, amelyhez 147 birkózó egyesület, szakosztály tartozik. Ez még plusz elfoglaltságot jelen számára, de a birkózó sportért él-hal, szívvel-lélekkel érte dolgozik, már megszokta, hisz 20 éve a Komárom-Esztergom Megyei Birkózó Szövetség elnöki tisztét is betölti. Aktív versenyző korában sok-sok országos és nemzetközi birkózó sikert aratott, erről az érmekkel, kupákkal roskadásig megtelt nagy vitrinje tanúskodik. Mint elmondta, idén, szeptember 28 - október 6. között Magyarország rendezi a kötött-, szabad-fogású birkózó világbajnokságot és a női birkózó bajnokságot. Ezen időben a Magyar Országos Birkózó Szövetség diák birkózóversenyt szervez, stílszerűen, 2005 diák részvételével. A világverseny a Papp László Sportarénában, a diákok versenye az Olimpiai Csarnokban kerül megrendezésre. Ezek a versenyek nagy erőpróbára teszik az elnökséget, de egyben elismerése a magyar birkózó sportnak is. Mostantól Kiss Kálmán is részese lesz a szervezésnek, a versenyeknek, tehát az ő munkájától is függ a sportrendezvények sikeres lebonyolítása. Nagy Tibor Március 22.: Víz Világnapja Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 47. közgyűlése a Víz és Környezet Nemzetközi Konferencia, illetve az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája március 22-ét a Víz Világnapjává nyilvánította, amelyről első alkalommal 1993-ban emlékeztek meg. Ezzel a határozattal kifejezésre juttatták annak fontosságát, hogy a vízgazdálkodás a gazdasági termelés és a szociális jólét alapja, és ezek a rendelkezésre álló víz mennyiségétől és minőségétől függnek. Amint a népesség és a gazdasági tevékenység növekszik, sok országban vízhiány áll elő, amely a gazdasági fejlődés korlátja lehet. Ezenkívül a vízkészlet védelme és a fenntartható gazdálkodás igényli a közfigyelmet helyi, országos, regionális és nemzetközi szinten. Március 22-én kis kamara-kiállítás nyílt a Duna Múzeumban az esztergomi forrásokról és más vizekről. Március 22 - április 22-e között (Víz Világnapja és a Föld Világnapja) egyesületünk vállalja, hogy a környékbeli ásott és fúrt kutak nitrit- és nitrát szennyezettségét megméri. A talajvízszennyezése miatt ez a két vegyület jelenti a legtöbb problémát a környékbeli kutaknál. Mint ismeretes ezek a vegyületek szélsőséges esetben fulladásos csecsemőhalált okozhatnak, és átalakulva növelik a gyomorrák kockázatát. Méréseink csak tájékoztató jellegűek! A mérést egyesületünk irodájában végezzük el, amihez 1 dl vizet várunk a kúttulajdonosoktól. A mérés 100 Ft-ba kerül. Helyszín: Esztergom, Zöldház, I. em. 105 szoba. H-P:10-16-ig, telefon:33/400-150. Esztergomi Környezetkultúra Egyesület Éppen csak derengett kelet felől az ég alja. Furcsa, várakozó csend lebegett a város felett. Harmat csillogott a fűszálakon, s kóbor kutyák ólálkodtak az utcai szemetes edények körül. Lóri indulófélben volt otthonról. Az ajtóban rápillantott az órájára, és úgy találta, hogy van még annyi ideje, hogy elszívjon egy cigarettát a teraszon... A kocsiban nem szeretett dohányozni, mert Judit, a felesége, nehezen viselte az elégett cigaretta utószagát... Igaz, Lóri most csak egyedül utazik; érettségi találkozóra megy egy távoli városba. A teraszról rálátás volt a kukákra. Lóri mikor kilépett, épp egy sildes-sapkás férfi kerékpáron igyekezett a szemetes edények felé. A kormány mindkét oldalán szatyrok himbálództak, ahogy hajtás közben oldalra kilengett a nyikorgó kerékpár... Egy sudár, de már kiszáradóban lévő nyárfa állt a szemetes edények mellett. Az ember leszállt a kerékpárról és járművét neki támasztotta a fa törzsének... Két kutya lázasan kutakodva szimatolt a kukák körül. A zörejre felkapták a fejüket. Különösen a nagyobbik, az erősebb kutya fenyegető vicsorgással fogadta az őket megzavaró jövevényt, aki higgadtan kihúzta magát, és támadójára nézett mereven... S hogy aztán a tekintetétől-e, vagy mástól, nem tudni, de az állat szemlátomást meghunyászkodott, és leszegett fejjel vissza-visszanézve, behúzott farokkal elsomfordált. A másik, a kisebbik kutya felkapta a kuka mellett talált zsákmányát, és oldalítva eliramlott az erősebb társa után. A derengő szürkületben középmagas, vékonydongájú, amolyan rosszul-táplált ember benyomását keltette a biciklis jövevény. Mozdulataiból kiérződött valamiféle vele született rendszeretet... És az a jelenet, ahogy a támadóját meghunyászkodásra kényszeríttette, Lórit percekig ámulatba ejtette...Valamikor, talán gyerekkorában látott hasonlót egy vándorcirkuszban, ahol az idomár egy hatalmas, habzó szájú medvét bűvölt el így a tekintetével... Soha nem hitt az ilyen misztikus csodákban, de most, mintha megingott volna korábbi fenntartásában... Az iménti kutya-eset felkeltette a férfi iránti érdeklődését, aki gyorsan munkához látva hihetetlen nyugalommal, majd csaknem élvezettel, a hosszú, magával hozott kam- pós botjával egyenként emelgette ki a konténer tartalmát. A kihalászott tárgyat magától távol tartva, először gondosan szemügyre vette, majd az arra érdemeset leakasztotta a botjáról, és kesztyűs kezével még egyszer tüzetesen átvizsgált. Az osztályozott holmit hol az egyik, hol a másik szatyrába tette, de akadt a kezébe sok olyan kacat is, amit visszadobott, mint az igényes horgász, ha selejthal akad a horgára. Lórinak lassan indulnia kellett. Eloltotta a cigarettavéget, és az ajtóból még egy kíváncsi pillantást vetetett a kukázóra. Lent járt az utcán, s útja a garázsához a szemetes edények mellett vezetett el. A kutyapecér - tréfásan magában így keresztelte el a jövevényt - még ott volt, de már ő is indulófélben... Lóri lelassította lépteit, megtorpant, megcsapkodta zsebeit, mintha eszébe jutott volna valami. Az idegen háttal állt neki. A kormányon lévő csomagjait igazgatta, s mikor dolga végeztével megfordult, láthatóan meglepődött, ahogy Lórival, néhány lépésnyire szembe találta magát. Úgy néztek hosszan egymás arcába, mintha kutatták volna a másik gondolatát. A kukázó egy idő múlva bátorságot színlelve megszólalt: - Ha azt nézi uram, hogy mit hagyok magam után, csak, tessék, nézelődjön... nincs mitől tartanom - mondta, és kezével sután a szemetes edények felé mutatott. Lóri nem válaszolt. Az esze azt súgta, hogy valahol már találkozott ezzel az emberrel, de hol? Mozdulata, hangja ott motoszkált az emlékezetében, csak éppen azt nem tudta eldönteni, hogy ki az az ember, akihez kötni tudná... Az idegen agyában is mintha hasonló gondolatok jártak volna. A kerékpár kormányát szorongatva szemben állt Lórival. Tekintetében volt valami gyáva alázat, ami Lóriban zavart keltett, különösen azok után, hogy már így közelről jobban látva, riasztóan rémlett neki az ember kiléte... A nyakában fityegő rózsaszín kendő, és az anyajegy a bal halántékán elegendő ismertetőt szolgáltattak a gyanújához. Tárcánk: A PIPERKŐC - Ne mozdulj! Szeretnék magamtól rájönni a kilétedre - szánta el magát Lóri, és letette maga mellé csomagját, miközben a kukázót tetőtől talpig aggályosan végigmérte. - Talpas, lomha, lajhár... mondanak ezek a szavak neked valamit? Az idegen alig láthatóan elhúzta a száját. - Őfelsége, méltóságos... piperkőc. Kijut eszedbe az említett szavakról? A kukázó, ahogy ezt a néhány ismertetőjegyet elmondta, megfeledkezve magáról, véletlenül elengedte a szorongatott kerékpárját, amely mindenestől együtt felborult. Riadtan utána kapott, de későn: félbevágott száraz kenyerek, eltaposott sarkú cipők hullottak ki a szatyrából a földre; egy részük árulkodón lába elé, mintha egy láthatatlan kéz szándékosan cselekedte volna vele. Lóri úgy tett, mintha nem látta volna a történteket. - Ne bolondozz piperkőc!... Jól éreztem, mikor valami azt súgta a fülembe, hogy ez az ember csak a piperkőc lehet. - Te meg akkor Lóri vagy, a lajhár!... Igaz? A fenének növesztetted meg a szakálladat... Istenemre mondom, hogy nem ismertelek fel... Igen, én meg őfelsége a diplomás, kétnyelven beszélő kukázó úr vagyok... Úgy nézz rám, komám. - Amint látom a humorodnál vagy, mint mindig, ha rólad van szó. Hogy az istennyilába kerültél ide? Piperkőc-szenvelgőn elhúzta a száját: - Örülök, és megtisztelő, hogy nem azt kérdezted, miként jutottam ide - nézett végig magán, majd egy félfordulattal az eldőlt kerékpárra, és a lába elé kiborult szatyrok tartalmára pillantott. - Éppenséggel azt is kérdezhettem volna... különösen azok után, hogy tizenkét éven át te voltál az iskola... hogy is mondjam, példaképe?... nem jól mondom... inkább a kuriózuma... Igen, talán ez a kifejezés illik rád legjobban. Már elsős elemista korodban csokornyakkendőben jöttél az évnyitóra. De később is, ha valami na=s=!!=!í5!a=!

! gyobb iskolai ünnepssmmssmm

i ség volt, kinyalva, alkalmanként fácántollas vadászkalapban jelentél meg, mint valami őrgróf. Vagy emlékszel-e arra, hogy tornaórán kendőt kötöttél a szád és az orrod elé, hogy ne érezed az izzadságszagunkat. Mi, gyerekek azon is csodálkoztunk, hogy a táskádban, kis dobozkában cipőkefét hordtál. Érkezéskor, vagy tanítás után lekefélted a cipődet. S ha kihívtak a táblához, a krétát csak selyempapírba tekerve fogtad meg, hogy ne legyen krétaporos a kezed... Egyszer a nagyszünetben lepiszkított egy madár, és te hazamentél átöltözni... A tanárok elnézték a furcsaságaidat, mert te voltál az is, aki minden év végén tanulmányaid elismeréseként kitüntetésben részesedtél... És arra emlékszel-e, hogy a banketten mit mondott neked a „négyzetgyök"? Minden szavára emlékszem „meglátják fiúk, ez a gyerek még sokra viszi az életben". Most már bevallom, hogy akik ezt a jóslatot hallottuk, valahányan irigyeltünk téged. - Te így emlékszel ezekre a régi dolgokra? - Miért, te talán elfelejtetted? Piperkőc felemelte fejét, lesütött szemmel magában elmélázva, alig láthatóan megvonta a vállát. - Nem szeretek emlékezni... Leszoktam róla. - Nem értem! - Szerencsére túl vagyok azon a normális állapoton, hogy minden régi dolgot a fejembe tartsak. Lóri megpróbálta elhessegetni magától a gondolatot, de a kérdés nem hagyta nyugton. -Alkohol? - Látni rajtam? - Inkább érezni... Ha jól emlékszem, tíz éve találkoztunk utoljára az érettségi banketten. Italoztál, de akkor még futott veled a szekér. Az a hír járta, hogy te vagy a megye legjobb, és legkapósabb ügyvédje... Most mi a helyzet? - Már nincs helyzet, vagy legalábbis nem ugyanaz... Gyónjak?... semmit sem vesztek vele. Egy éve sincs, hogy kiszabadultam a börtönből. Tíz évre eltiltottak a foglalkozásom gyakorlásától. Ötven elmúltam, a kutyának sem kellek... Illetve amolyan besegítő bojtárnak felvennének, de aki már egyszer misézett, csak szükségből megy el ministrálni... Inkább kukázók, pajtás. Meg lehet ebből is élni... És már nem is szégyenlem. Lóri megnézte az óráját. - Találkozóra megyek - szólalt meg elnézően - Kárpáti lakásán tartjuk, mert nagybeteg. Gyere velem, elviszlek. Piperkőc lemondóan megcsóválta a fejét. - Köszönöm, cimbora, legalább te ne csinálj belőlem kakukktojást. - Butákat beszélsz piperkőc... De mondj már valamit Terkáról is. - Terkáról?... mit mondjak... elváltunk. Az öt év, amit egymástól távol töltöttünk, éppen elegendő volt ahhoz, hogy végleg elhidegüljünk. Jól tette, hogy új embert választott; azzal talán boldog lesz. Nem voltunk egymáshoz valók. Sajnos, tévedésünkre későn ébredtünk rá. Kapcsolatunkat foltoztuk, amíg tudtuk... Később már az is szétfeslett, amihez férceltük öltésünket, vagyis további sorsunkat. - És a börtön? - Okirat hamisítás. - Hol laksz? - A nagyanyám házában, ahol laktam diákkoromban. Eladtam a megyeszékhelyen lévő lakásomat, és ideköltöztem. Itt már kevesen ismernek, nem kell bujkálnom az emberek szeme elől... Sajnálom, hogy veled is összefutottam. - Mi bajod velem? - kérdezte Lóri vállát vonogatva. Piperkőc egy lágy mozdulattal, fejét kissé oldalra csapva megigazította a nyakán fityegő selyemkendőt, majd egy furcsa vigyorral, szemhéját felhúzva alig láthatóan megvonta a vállát. Nincs veled bajom, lajhárkám, csak lekésed miattam a találkozót - nevette el magát idétlenül. Aztán vaktában, amilyen gyorsan csak győzte, felkapkodta a földre, és lába elé kihullott holmiját, és látszólag gondtalanul, hangosan fütyörészve elkerekezett. Lóri hosszan, addig nézett utána, amíg el nem nyelte a hajnali szürkeség... Későbbiekben már hiába állt ki a teraszra, hogy talán újra rátalál: piperkőc örökre eltűnt a szeme elől. Szirmai Károly