Esztergom és Vidéke, 2005

2005-03-24 / 12-13. szám

4 esztjemm vip6fre 2005. március 24. HETI ÖRÖMHÍREK - Horváth Gáborné dr. tollából „Meséről mesére" rajzpályázat A József Attila Általános Iskola immáron nyolcadik alkalommal hirdetett rajzpályázatot városunk óvodásai számára. Az idén 112 gyermek küldte be alkotását a versengésre. A száz éves tölgyfa születésnapja és Sün Balázs története pontosan 126 műben öltött formát. A gyermekek határtalan fantáziája a legkülönfélébb technikákban jelent meg a képeken. Nem csupán a megszokott grafikákat, rajzokat, akvarelleket látjuk a kiállításon, hanem - különleges papírokon fonalakat, terméseket, száraz tölgyfaleveleket rögzítettek, formáltak, applikáltak a művészpalánták. Az iskola tanári kara és tanulói nagy szeretettel, szép műsorral fogadták a kicsinyeket, az őket felkészítő és kísérő óvónéniket, szülőket, nagyszülőket. A furulyakórus gyermekdalokat játszott és a miniszínpadon Sün Balázs élete elevenedett meg ötletes és vidám gyermekszínházi előadásban. Forróné Virág Zsuzsanna igazgató megnyitójában méltatta a pályázat jelentőségét és köszönetet mondott a „gondozóknak". Huszonöt óvodás kapott egyéni jutalmat, a többi résztvevő pedig kis ajándékot. A találkozó vidám ebédlői „sütikézéssel" ért véget. Történelmi könyvtár-névadó Pilismaróton Március 14-én könyvtár-névadó ünnepséget tartottak Pilismaróton. A falu polgármestere és képviselő-testülete a 2005. február 28-ai határozatával engedélyezte, hogy a könyvtár Heckenast Gusztáv nevét vegye fel. Az ötlet Maier-Kránitz László könyvtár-vezetőtől származik, bár igaz, hogy a falu évtizedek óta szeretné, ha a fő utcán található Heckenastvilla („a kastély") a parkkal együtt a község tulajdonába kerülne, hogy emlékház, sétálópark lehessen belőle. Az ünnepségen a népes, háromnemzedékes Heckenast-család is jelen volt. Avatóbeszédet mondott Heckenast Andrea, aki „szépapám testvére" ágon rokona a XIX. századi nemzeti kultúránk e jeles alakjának. Felidézte a neves nyomdatulajdonos életútját, tevékenységét, a nyárilak korabeli életét és szerepét, a ma élő orvos, tanár, tisztviselő család érték- és hagyományőrzését. (Lapunk a Deák-év alkalmából a 2003. október 16-ai számában ismertette a pilismaróti történelmi tényeket.) A család most a megmaradt dokumentumokkal segítette a könyvtár ideiglenes kiállítását. Bepillantást nyerhettünk Heckenast (és Petőfi) korába, Pest-Buda nyomdáiba, a családfába. A tárlókban a 12 pontot, a Nemzeti dalt, korabeli kiadványokat - folyóiratokat, szépirodalmat (Jósika Miklós, Dugonics András, Kölcsey Ferenc, Verseghy Ferenc, Kisfaludy Sándor alkotásait), történelmi-társadalomtudományi írásokat - találunk: „földrajzi vezérfonalat" 1860-ból, a Közhasznú Esmeretek Tárát 1844-ből, Magyar nyelvtant tanodai magánhasználatra 1861ből, István bácsi naptárát 1871ből. A kortörténeti kiállítást jó lenne, ha minél több esztergomi iskolás és diák megtekinthetné, hiszen „Landerer és Heckenast" kötelező tananyag és méltó történelmi emlék. Másrészt biztató, hogy legalább egy falusi könyvtár viseli a nevét, mert Heckenast Gusztáv mindeddig sem emlékszobrot, sem utcanevet nem kapott az utókortól. Bajóti találkozások Az „Észak-Kelet Régió Fejlesztéséért és Idegenforgalmáért" Közhasznú Alapítvány vezetősége és Sziklai Károly festőművész március 11-ére találkozót szervezett a bajóti „Millenniumi Gyűjtemény"-házban. A meghívott vendég dr. Pénzes István érsekújvári író-tanár volt, aki legújabb könyveit mutatta be a hallgatóságnak. (Ezen könyvek részletes elemzését lapunk március 10-ei számában mutattuk be olvasóinknak az esztergomi Műhely-hidak est nyomán.) A vendéget Ruda Gábor mutatta be, majd Muszbek Zoltán, az Alapítvány elnöke a kísérő fotókiállítást elemezte. Ruda Gábor nagyméretű, színes fotói Gömör délkelet-szlovákiai templomait ábrázolják, például Karaszkó, Hizsnyó haranglábait, Süvete dombon álló, fa-harangtornyos körkápolnáját és Csetnek világörökségre javasolt, gyönyörű gótikus templomát. A fényképek 1994-től kezdődően ma is folyamatosan készülnek, mert hamarosan album jelenik meg a sorozatból. A kezdet: a Duna Televízió annakidején hat értelmiségit kért fel az alkotómunkára. A találkozón sor került az Ister-Granum Régió Táj-kép-szó című antológia rövid bemutatására. Az új regionális kulturális-művészeti folyóirat, az Átkelő első számának április eleji megjelenésére is felhívtuk az olvasók és a jövendőbeli szerzőtársak figyelmét. Török János, Bajót polgármestere bemutatta a Millenniumi-házat és elmesélte történetét. Az Emlékünnepségek kezdetén Bajót kapta meg elsőnek a millenniumi emlékzászlót, amit maga Orbán Viktor vitt oda személyesen. Az Emlékév és a Millenniumi Kormánybizottság megszűntével azonban az iratoknak és a kiadványoknak megfelelő helyet kellett biztosítani, mert „az idő múlásával úgyis történelem lesz belőle". Kapóra jött, hogy a miniszterelnök éppen akkortájt („Nyugaton") 15 ezer eurót kapott jutalmul, ezt az összeget ajánlotta fel a tárolás megoldására. Az egykori kormánybiztos, Nemeskürthy István javasolta, hogy ez Bajóton legyen! 2001 novemberében vette meg a község a telket, 2002 januárjában kezdték az építést és április közepére kész lett a fából, kőből, téglából, üvegből épített „Millenniumi Gyűjtemény "-ház, melyben kutatószoba áll az érdeklődők rendelkezésére. A kultúrház szerepét is bemutató építményt Tóth Miklós esztergomi születésű építész tervezte. A falu szíves, vendégváró település, a gerecsei csillagtúrákra igen alkalmas hely. Templomában Szánthó Piroska stációi láthatók, aki itt vészelte át kislányként a háborút. A plébánián 40 fős ifjúsági szálláshely várja a kirándulókat, táborozókat. „Eletet kell lehelni a házba" - ez a helybeliek kívánalma. Ez a kívánalom nap mint nap teljesülhetne, mert igencsak alkalmas a regionális-kulturális események rendezésére, amilyen ez a mostani is volt 2005. március 11-én! Tisztaságunk története Amikor kézhez vettem a Duna Múzeum meghívóját, elképzeltem magamban: mit ígérhet a látogatóknak „A tisztaság dicsérete" című kiállítás? Az alcím „A mosás története" eszembe juttatta nagyanyáimnak ezt a fajta, egyáltalán nem könnyű háziasszonyi munkáját: az áztatást, a gőzölgő mosófazekakat, a deszkateknőket, a különleges illatú háziszappant, a keményítést, a kékítést. Most már az iskolákban is magyarázatra szorul verselemzéskor, mit is jelent kékítőt oldani az ég vizében? Ez már valójában történelem: pillanatok az asszonyi munka több évezredes kultúrtörténetéből. >

yA' tisztaság szeretetreméltóvá teszi a' Gazdasszonyt: A' melly Asszony tiszta, nem tsak hogy Férje, és jó barátinak gyönyörűsége; de még a' Tseléd is örömest szolgálja. (...) Nem a tzifra öltözet teszi a 'Házi Gazdasszonyt széppé: A' melly házban mindennap gálávan van a' Gazdasszony: többnyire a'Ház tállyéka gyászban szokott lenni, a'hol ellenben a'Gazdasszony mindennapi ruhában jár, 's a'mi közönséges öltözet rajta van, ha nem módi is, ha kopott is; de mellette tiszta, (...) az Hlyen Asszony valóban szép, 's a' foltos ruhais jobban illik neki, mint amannak a' bíbor". Perger Gyula a Győr-MosonSopron Megyei Múzeumok igazgatója így idézte fel megnyitójában a tisztaság dicséretét: „N. Nagyváthy János tekintetes nemes Szala Vár Megye táblabírája által írt Magyar Házi Gazdasszony" című könyve intelmeiből, 1820-ból. A kiállítás anyagát egy hónapra, április 3-áig Győrből kaptuk kölcsön, amely gyermekeknek és felnőtteknek sokféle szempontból igen tanulságos és érdekes. A régmúlt időkben a tisztítószerek Keletről származtak, a szappan például Egyiptomból. Európába a keresztes lovagok hozták be a „kívánatos damaszkuszi szappangolyókat". Az első közép-európai szappanfőző cégek Augsburgban (1324), Prágában (1336), Bécsben (1337) és Ulmban (1384) alakultak. A magyar gazasszonyok házilag főzték a szappant, jobbára a disznóölés utáni zsiradék fölös maradványaiból és lúgból. A lúgot előbb a fahamu forrázatából nyerték, később boltban vásárolták. Az sem volt mindegy, hogy milyen vízben mostak az asszonyok. Lágy, mosásra alkalmas volt a folyók vize, és az esővíz. Ez utóbbit hatalmas dézsában gyűjtötték, a folyóba mosószéket tettek, azon dolgoztak. Igaz, előbb fakádban lúgozták, áztatták, szapulták a házilag szőtt vászonműket. Az igazi mosás már ütőszerszámmal, mosósulyokkal történt. Ezzel verték-sulykolták a ruhát, hogy kijöjjön belőle a „motsok". A mosósulyok, mosólapicka első hazai említése 1662-ből való. Gondolnánk-e, hogy a sulyok valamikor jegy ajándék volt, ékrovással és életjelenetekkel díszített, igen szépre faragott remekműveket találunk a kiállításon. A másik fontos segédeszköz, a mángorló a száraz ruha megpuhítására, kisimítására szolgált. A szó a 17. század második felétől mutatható ki nyelvünkben. A XIX. századvégi, polgári élet kialakulása és a textíliák „gyöngülése" miatt a tömeges méretű nagymosást már segédeszközök, az ún. célgépek segítették. Felváltották a nehéz fizikai munkát. Egyúttal a mai mosó-, facsaró- és vasalógépek őseinek is tekinthetjük őket. Érdemes megnézni a mai automata mosógépek tűzzel fűthető, kézzel forgatható, 1930-as évekbeli technológiai „elődjét". A megnyitó igen nagy érdeme volt a mosás magyar néprajzi szokásrendszerének az ismertetése. Ma akár mindennapos Játékprogram" lehet a nagymosás. Régen, ahogy a Bibliában írva van, mindennek megvolt a maga ideje. A kenyérsütésnek is, a mosásnak is. Dologtiltó napokon halálos bűn volt a nagymosás. Mostanában már „minden mindegy", mert sajnos! - egybemosódnak vagy eltűnnek az ünnepek és a hétköznapok közti különbségek. Az asszonyi élet szerepekre szabott tartása kivesztésben van. Eltűnt a szövés-fonás-mosás tárgy kultúrája. A szavak értelme így elhomályosul, megváltozik, kiürül s ezáltal az anyanyelvünk is szegényebb lesz. Az emlékezést már csak a múzeumok tartják életben - ezért is érdemes megtekintenünk ezt a kiállítást! Ja - és még valami! A nagymosás napjának is megvolt a maga étrendje! Nagyanyáink a ruhaáztatás estjén jó adag babot is beáztattak - és füstölt húst is, ha volt. A mosás napján „csak fel kellett tenni", jól elfért a mosófazék mellett a tűzhelyen. A rántás vagy a tört bab, meg a „belüle-leves" pedig - két öblítés között - pillanatok alatt elkészült... Fából faragott hősök és szentek Simmer Sándor csongrádi fafaragó művész kiállítására hívta meg látogatóit a Dobó Galéria. A tárlatot maga az alkotó nyitotta meg. Elmondta: 1992-ben, harmincnyolc évesen baleset érte és a gyógyulás hosszas folyamatában találta meg őt a fafaragás. „Ösztönfaragó "-nak tartja magát. Technikája az évek multával vált egyre tökéletesebbé és a kiállítás bizonyítja, hogy igen tehetséges művész alkotásaiban gyönyörködhetünk. A domborművek, szobrok, képek, a nagyméretű áttört pannók pácoltak, illetve lakkozottak, vagy „idő érlelte" barnás színárnyalatúak. Alapanyaguk egy-egy darab tölgy-, olaj-, akác-, fűzfa vagy feketenyár, vadszil, vaddió. Témakörei szertágazók. Bibliai jelenetei: Jézus csodatévő tettei, a Szent család menekülése, Piéta, Szűz Mária fejszobra. A magyar őstörténetből és történelemből a Csodaszarvast, Lovasíjászokat, Lovagtornát, Nyilazó harcost (alsó fotónk) é^ Attilát idézi meg. Érdeklődése Opusztaszer közelségéből és Munkácsy Mihály Honfoglalás című nagyméretű festménye ihletéséből ered. Szentjeink közül Szent Istvánt, Szent Erzsébetet látjuk, hőseinkből Toldi Miklós és Kinizsi Pál tetteit. A népéletből a Halászt, Mindennapi kenyerünket, az Ágaskodó /óvat alkotta meg. A kiállítás megnyitását a régi jóbarát, Benke László mesterszakács (a TV-ből jól ismert „Laci bácsi") folytatta. Március 12-én adták át a magyarság gasztronómiai kódexét, a Magyarok asztalát az Országháznak, melyet a vadászteremben helyeztek el. Ezer évünk étkezési kultúráját foglalja magában 125 író és két szerkesztő Benke László és Gribek Lajos munkájából. A kódex (fenti fotón/sorcjbecsukva 1 m-szer 70 cm-es, szürkemarha bőrben kötve. 99,5 kg-ot nyom! A díszítő Szent Koronát 14 karátos aranyból és féldrágakövekből készítették. Két borító-fedőlapját vaddióból Simmer Sándor faragta ki. Alkotóművészünk így (is) beírta magát a történelembe. A kiállítás március 30-áig tekinthető meg. Meghívó Szeretettel várjuk 200S. március 29-én, kedden 17 órakor a Helischer József Városi Könyvtárban Vendégünk: Jankovics Marcell Kossuth-díjas rajzfilmrendező Beszélgetőpartnere: Rafael Balázs újságíró