Esztergom és Vidéke, 2005

2005-01-13 / 1-2. szám

6 eszterasofl) es vipeike 2005. január 13. ,Add, Urunk, hogy a magyar bor legyen a határokon átívelő testvéri összetartozásnak és szolidaritásnak is hatékony jele és eszköze!" Szent János-napi borszentelés Esztergomban (TI) December 27-én Szent János apostol emlékének tiszteletére a Kárpát-medencei szőlősgazdák borát szentelte meg a Bazilikában dr. Kiss-Rigó László püspök. A szentmisén és az új borok áldásán részt vett Orbán Viktor és városunk polgármestere, Meggyes Tamás is. A püspök beszédében méltatta Szent Jánost, aki az apostolok legfiatalabbjaként jellemével vívta ki magának a szeretetet és a tiszteletet. Szent János evangéliumában olyan szakszerűen ír a szőlészetről, akár egy borászati tankönyv összeállítója. A szőlő és a szőlőtőke közti erős kapcsolathoz hasonlítja Jézus és a keresztény hívők közötti szoros köteléket. Tiffán Zsolt, a rendezvény szervezője, valamint a Kárpát-medencei borászok közösen könyörögtek Jézus Krisztushoz: „Urunk, csodálatos ajándékod, a szőlőtő termése, az új és örök szövetség szimbóluma, melyet mindannyiunknak felkínálsz, és melyet szent fiad saját vérével pecsételt meg. Add, hogy a magyar bor legyen a határokon átívelő testvéri összetartozásnak és szolidaritásnak is hatékony jele és eszköze! Add, hogy a magyar bor sajátos értékeinek megismerése és elismerése vezessen el más nemzeteket is gazdag kultúránk és hagyományaink mélyebb ismeretére. Hallgass meg Urunk!" A misét követően a Kárpát-medencei szőlősgazdák oltár elé helyezett új borát megszentelte a püspök atya. A szentmise és az áldás után borkóstolással és -bemutatóval ünnepeltek a gazdák és a vendégek a Mindszenty iskolában Egy reprint-kiadás rövid krónikája Az elmúlt évben restauráltam Luigi Ferdinando Marsigli: Danubius Pannonico Mysicus című művének a Duna múzeumban (tulajdonában) fellelhető példányát. A mű eredetileg 1726-ban 300 példányban jelent meg, mára rendkívüli ritkaságnak számít. A későbbi francia kiadásból, mely csak képeket tartalmazott, egyet a Földtani Intézet őriz. A restaurálás azért is vált szükségessé, hogy a többivel együtt helyreállított első kötetről hasonmás kiadás készülhessen. Mint azt Tiffán Zsolt a Szent János-napi boráldásról elmondta, a ma szentelt újborokat minden borász hazaviszi a pincéjébe, és mindazon hordókba, amelyekből a borokat hozta, tölt egy-egy pohárnyit vagy cseppnyit a szentelt borból, így válik teljessé az áldás liturgiája. A borok így, ahogy ma áldásban részesülnek, nem, majd a hordókból „áldott"-an kerülnek palackozásra és forgalomba. (Hogy ez növeli-e a bor forgalmi értékét, azt nem tudjuk - a szerk.) A szent szerelme - János teli pohara A XVIII. század derekáig a karácsony háromnapos ünnep volt. A második ünnepnap, december 26-a, István napja után Szent János evangélista emlékét ünnepelték meg. János napján szentelték meg a bort, a Jánosok pedig szőlőhegyi mulatságra, pinceszerre hívták meg rokonaikat, barátaikat, felköszöntőiket. A pogány germánok körében a téli napforduló idején bemutatott áldozatokat követő borivás szokása annyira népszerű volt, hogy a térítő keresztény Egyház sem tudta kiirtani, ezért igyekezett átformálni azt: arra ösztönözte új híveit, hogy ne a pogány istenek, hanem a szentek emlékezetére igyanak. A megáldott bor A János-napi borszentelés és borivás Magyarországon is meghonosodott. A XV századi esztergomi Obsequialéban már megemlítik, hogy a bort, vagyis Szent János szerelmét a karácsony utáni harmadik napon áldják meg. Az 1499-ben keletkezett pécsi misekönyvben is Szent János szerelmének megáldásáról esik szó. Az evangélista áldását régi nemesi, polgári társaságban is emlegették, de már szólásként: „Igyuk meg a Szent János áldását!", „Na, még a Szent János áldását!" Ez a búcsúpohárra, a társaság szétoszlása előtt megivott utolsó pohár borra utal. „Tsak a Jehova neve motskoltatik" Martonfalvy György neves debreceni professzor Keresztyéni Inneplés, avagy Lelki Szent Mesterség című 1663-ban a debreceni gyülekezetben elhangzott prédikációja szerint helytelenül ünnepelnek azok is, akik „az ő Innepeket részszerint az Istennek, részszerint pedig az embereknek szentelik; mint Karátson első napját a Christusnak; második napját szent Istvánnak; harmadikat pedig szent Jánosnak... Ördög, ördög, be sok számtalan Istvánt és Jánost vittél a pokolba szent István és János napján, a sok István és János teli pohara által... Miért nem hagytok békét azoknak az innepi hosszú köszöntéseknek, mellyekben tsak a Jéhovának neve motskoltatik

1?" Semmilyen intelem nem hatott azonban, a János-napi borivás szokását továbbra is megtartották országszerte. Székesfehérvár-Felsővárosban János napján a szőlősgazdák egy kis üveg bort vittek a templomba, s a főoltár jobb oldalán álló kis asztalra tették. Minden hordóba öntöttek egy keveset a megszentelt borból, mert azt tartották, hogy akkor nem virágosodik meg. Gánti adatközlőm, Molnár Henrikné így emlékezett vissza a borszentelésre: „János napján mise volt, mindenki vitt bort, egy litert. Megszentelte a pap a mise alatt. Egy kis asztal volt az oltár előtt, arra tették rá. Ha nem fért rá, rátették az első padra vagy a kisoltárra. Hazahozták és minden hordóba öntöttek a szentelt borból." A muzsika ne vesszen kárba! Székesfehérvár-Felsővárosban az Istvánokat, Jánosokat a névnapjukon nemcsak a családtagok köszöntötték fel, hanem zenekar is. A házaikat felkereső zenekar az ablak alatt muzsikálni kezdett, mire a gazda kijött, behívta és borral kínálta a zenészeket, majd pénzt adott nekik. Hogy a muzsikaszó „ne vesszen kárba", a századfordulón még legények és leányok kísérték a zenekart, akik a muzsikaszóra az utcán táncoltak. Sárbogárdon István és János napján a rokon gyerekek az ablak előtt énekelték: „Kik jöttök, Pindusról jöttök-e vagy honnét? / Kiket tisztöltök meg, tán az Istvánokat (Jánosokat) ? / Azokat, azokat, mondjunk áldásokat! / Rajta most, rajta most, jó pajtások, / Hogy nékünk torkaink nem rozsdások. / Gyertek az örömre, álljatok előre, István (János) este! / Többször is víg neve napját érje, az Isten bő áldását rámérje! / A szemét siralom, tetemét fájdalom ne fogyassza!" Ezután a gyerekeket a szobába hívták, s ott ezt a köszöntőt mondták el: „Engedje az Isten, hogy több neved napját megérhessed, erőben, egészségben, békességben, boldogságban, nem búval, bánattal, hanem örvendetes napokkal. Az Isten valamelyönket kiszólítja az árnyékvilágból, adja meg az örök boldogságot. Adjon az Isten bort, búzát, barackot, kurta farkú, csíkos hátú malacot, csutorába feneket, bort bele eleget, hadd ihassunk, hadd ehessünk életünkben eleget!" A köszöntő fiúk ezután két-három krajcárt kaptak. Az áldott bor A XVIII. században Németországban az Egyház a bor megáldását bevonta liturgiájába, s a borszentelés időpontját Szent János evangélista napjára helyezte. Szent Jánost - Máté evangéliuma és az Abdias-legenda alapján - kehellyel, borivóedénnyel ábrázolták. Máté evangéliumában Jézus szenvedésének megjövendölésekor ezt kérdezte tanítványaitól, Jakabtól és Jánostól: Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom ? Az Abdias-legenda szerint János evangélista meg akarta téríteni Aristodemos pogány főpapot, aki a kereszténység ádáz ellenségének mutatkozott. Aristodemos megígérte, hogy megtér a keresztény hitre, ha Szent János kiissza a méreggel teli kelyhet, amely a szeme láttára már megölt két gonosztevőt. Szent János fogta a kelyhet, megáldotta a kereszt jelével, imádkozott, mire láng csapott föl a kehelyből, mérges kígyók hullottak belőle, majd fenékig kiitta tartalmát. Semmi baja sem esett, Aristodemos mégsem váltotta be ígéretét. Erre Szent János átnyújtotta neki a köpenyét, hogy terítse a gonosztevőkre. Aristodemos ezt megtette, mire a gonosztevők életre keltek. A kettős csoda hatására Aristodemos és vele együtt sok nép megkeresztelkedett. Ez a legenda hozzájárult ahhoz, hogy János evangélistát olyan kehellyel ábrázolják, amelyből kígyó dugja ki a fejét jelezve, hogy a kehelyben méreg van. Szent Jánost az evangélisták sorában sasként ábrázolják; számos gyógyszertár az Arany Sas, Fekete Sas nevet viselte. Az Úristen jobbra állítson! „Zendüljön föl János hangos énekekkel, verseim elkezdem gyönyörű rendekkel, verseim elkezdem gyönyörű rendekkel. / Valamennyi csillag ez magos égen van, valamennyi fűszál e kerek földön van, annyi áldásokkal áldja meg az Isten! / Adjon az Úristen erőt, egészséget, holta után pedig örök dicsőséget, vigye lelkét mennybe, örök dicsőségbe!" „A mazsola szállásába, midőn nyugszik ágyába, azt gondoltam magamba, János vagyon e házba. / János, Isten megtartson, fejedre áldást nyújtson, holtod után az Úristen jobbra állítson!" (A köszöntőénekeket Hercegfalván - ma Mezőfalva - gyűjtötte Rajeczky Benjámin 1937-ben.) Luigi Ferdinando Marni;:! i DANUBIUS PANNONICO-MYSICIJS TOMUS I. lírák Aulai Antlrúa A DU

NA FÖLFED

EZÉSE Az eredeti kötetek a reprint kiadásnál négyszer nagyobbak. Méreteik: 400 x 600 x -90 mm, A/2 álló formátumhoz közelítő és darabonként közel 10 cm vastagságúak! Készítésüknek idején nagyobb papírívet nem is tudtak meríteni. Rézmetszetes nyomású lapjain elsőnek jelenik meg a tiszavirágzást okozó kérészfaj, vagy a Selmecbányái aknák képe és leírása. További rejtett érdekessége a restaurált példányoknak, hogy a felfűzött ívekre a gerinc bőrborítása alá pergamen-erősítő anyagot ragasztottak, melyeket egy nagy kari énekeskönyv már nem használt lapjaiból vágták ki. Rajtuk a négy vonalas gregorián hangjegyírás és az énekelt szövegek néhány szónyi részlete látható, fekete, vörös és zöld színekkel. Hatalmas méreteiknek következménye az is, hogy egyetlen borjú kikészített bőrébe nem köthették, így a táblára aranyozott minták alá rejtve megtalálhatóak a finom kivitelű átmenetes bőrtoldások vonalai. Ekkora táblán lévő bőrfelületet aranyozni nem tudván, a középdísz és a keretek mellett a bőrt az akkor használatos írótintával márványosra festették, ez később a festékes foltok helyén a bőr poriadását okozta. így a restaurálás folyamán digitalizált oldalakkal elkészülhetett a most kiadott könyv, mely „Marsigli monográfiájának a folyóról szóló latin nyelvű első kötetét, valamint annak magyar fordítását is tartalmazza. Dr. Deák András kutatásainak eredménye ebben a kötetben angolul is megjelenik, hogy immár a világ természettudósai és történészei is megismerhessék a méltatlanul elfeledett Marsigli munkásságát A XVIII. század elején a Dunát „Európa folyó fejedelmé"-nek mondták. Tették ezt akkor is, ha másfél évszázados török uralom miatt - a Bécs alatti folyószakasz „terra incognita", ismeretlen föld volt. Ezt az addig rejtett világot tárta Luigi Fernando Marsigli, bolognai természettudós a világ elé az 1726-ban Hágában megjelent művében, a Danubius Pannonico Mysicusban. A hatkötetes remekmű Marsigli és közvetlen munkatársai személyes megfigyelésein alapult, de Európa legkiválóbb tudósai is segítették a megvalósulásban. Az akkori Európa újjáépítésén dolgozó tudósok munkájának történetét a Duna Múzeum történésze és volt olasz ösztöndíjas kutató, dr. Deák András dolgozta fel, nagyrészt osztrák, olasz és német közgyűjteményekben." Kovács Péter papír-, bőr-, azaz könyvrestaurátor DANUBIUS PANNONICO MYSICUS, Obfervationibus GEOGRAPHICIS, ASTRONOMICIS, HYDROGRAPHICIS, HISTORICIS, PHYSICIS PERLUSTRATUS Et in fex Tomos digeftus AB ALOYSIO FERD. COM. MARSILI Soáo Regkrum Socictatum Pariüeníis, Londinenfis, Monfpdieník TOMUS PRIMUS. HAGJE COMITUM, Apud P. GOSSE, R. CHR. ALBERTS, P. DE HONDT. AMSTELODAMf > Apud HERM. UTTWERF & FRAN£. CHANGUION. M. D. CC. XXVI