Esztergom és Vidéke, 2005

2005-03-03 / 9. szám

2005. március 3. eszDarasofl) vip^fre 5 Kontinuitások Marcela Nagyová kiállítása Esztergomban A Babits iskola Sugár Galériája adott otthont a február 25-én megnyílt kiállításnak, melyen Marcela Nagyová-Ludrovanová alkotásait mutatták be az esztergomi közönségnek. Marcela Nagyová 1969. július 18-án született Zólyomban. Iparművészeti Szakközépiskola után a Nyitrai Pedagógiai Fakultás képzőművészeti szakán végzett, 1992től a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola tanára. A vendégeket és a kiállító művészt Pintér Zoltánné igazgató-helyettes köszöntötte, majd Kocsis Ernő festőművész megnyitotta a kiállítást: - Nagy Marcela világa egy szép világ, a harmóniák, színek, jelek és jelzések képezik műveinek varázslatos világát. Mindig öröm a tanárnak, ha tanítványának munkáit mutathatja be a közönségnek, s ezért öröm számomra Marcela alkotásairól beszélni. O ma már érett művész, akiről a művei elárulják a magas szakmai felkészültséget. Közvetlenül főiskolai évei után megalkotta sajátos világát, amit indulása óta is gazdagít érett technikai tudásával. Művei meglepően érettek, tiszták. Többféle technikát alkalmaz munkáin, amelyek mégis tökéletesen egységes harmóniában olvadnak össze. Eleinte munkáin a valóság elemeit rajzolta meg, később magához vonzotta őt az elvont jelek mágiája, a geometrikus és organikus absztrakciók vizsgálata. Műveinek varázsát az érzelmek töltete adja. Képei saját lelkivilágának és nézeteinek költői jellegű vallomásai. Visszatükrözik a valóság elemeit, de az elvont érzelmek, érzékek szűrőin át, mint a zene a szöveg nélkül, tele vannak melódiákkal, amelyek a néző lelkét is megérintik. Színskálája néhol visszafogott, máshol teret enged a színek varázsának, fényes ellentétekbe csapva át. Bravúrosan alkalmazza a kollázs technikák adta tágas lehetőségeket, a papír csodás varázsait, mégsem tolakodó vagy túlméretezett, amit alkot. Egy szó jellemzi: a harmónia. Munkáit már ismerik más országokban is, s én magam is szívesen mutatom meg kedvelt tanítványom értékeit az érdeklődőknek, a szellem és érzések alkotásait, amit most mindenkinek ajánlok megismerésre. A kiállítás március 17-éig, naponta 8-18 óra között várja az érdeklődőket. ATEK MIXOLÍD Ha lehet vezető hang nélkül mint az ógörög és az egyházi zene hangsoraiban csodás dallamokat hallani, akkor az elmúlt héten az esztergomi Zenedében a zeneművészet többszínűségéről úgy hallhatott - szóban, képekben és főleg hangokban az érdeklődő közönség, hogy a harmónia mindvégig jelen volt. Összhang a zene tanítása és tanulása között. Fiatalok és idősebbek egyaránt hallhatták: jó tudni is arról, amit hall az ember. Olykor valóban művészet eligazodni a világ elvadult erdejében és ezért jó néha olyan tisztásra jutni, ahol megvilágosodik a gondolat; beszélni a zenéről, zenélni a gondolatról, az érzésről - egy és ugyanaz. Rendhagyó nyílt napot tartottak a városi Zsolt Nándor Zeneiskola zongora tanszakán, ahol akarva-akaratlanul találkozhattunk a fenti gondolattal. Igen, mert rendhagyó volt, ahogy szülők, érdeklődők tanúi lehettek annak, hogyan, mi módon vezetik vezethetik be szakavatott zeneértők, gyakorló zenepedagógusok az ifjú szíveket a zene birodalmába. Ha a képzőművészetben gyakorta hivatkozás; nézni kevés, látni kell, úgy a zenében is kevés hallani. A szaktantermekben lebonyolított bemutató tanítások, előadások kellőképpen „ráhangolták" a hallgatóságot az estébe nyúló többkezes koncertre. Hallhattunk a kezdő növendékek „mesébe illő" saját szerzeményeinek pedagógiai hasznáról, a gyermekek felnőtteket megszégyenítő készségéről a vizuális élmények hangokkal történő megjelenítésekor éppúgy, mint (közérthető nyelven) Liszt Ferenc géniuszának ma is élő hatásáról. A többkezes zongorakoncert programja oly gazdag volt, mellyel a tény vetekedett csupán; milyen nagy számban mutatták be felkészültségüket a Duna két partjáról. A szemközti Párkány zongorista-palántái és esztergomi "kollégáik" bemutatója is bizonyította; a tudás hatalom és mi, legalább is a zenében, nagyhatalom vagyunk! Mivel elsőként a tánc zenei megjelenítéséről volt szó és a növendékek a zongora segítségével kalauzoltak el minket ebbe a világba, ezért elsőként a tánc és a zene kapcsolatáról hallhattunk. A tánc - mondják - egyidős az ember megjelenésével a Földön. A mozgással kifejezett érzelem a kommunikáció legősibb formája. A tánc többnyire elképzelhetetlen a zene nélkül, noha tudjuk, a tánc mindenek előtt a ritmussal társult. Már a természeti népek táncaihoz is elég volt a lábak dobbanása, dobok pergése; de napjainkban a mozgás művészei is olykor csupán a ritmust hívják segítségül. Ritmus nélkül nincs tánc, nincs zene, ez az a közös nyelv, aminek segítségével ki tudjuk fejezni érzelmeinket, gondolatainkat, mindennapjainkat. Bizonyíték minderre, hogy milyen sok zene alapja a tánc. Erre hallhattunk most számos példát. Mindenek előtt W^iner Leo Rókatáncát és Szendi Ágnes Bambi és barátai c. művében, a hangok erdejében táncoló kedves állatok vittek el a ritmus, a zene világába. Schubert menüettje, Brahms táncai mellett éppúgy találkozhattunk spanyol ritmussal, mint ördöngös bugatti szteppel. Brahms közismert Ász-Dúr keringője - Rózsár Brigitta közreműködésével - pompás bevezetője volt az intézmény nemrégiben debütált zeneszerző-tanárának, Vígh Kristóf bemutatkozásához, aki saját műveiből egy mixolid keringőt játszott. A mixolíd zenei műszó. Hangsor mely a középkori zeneteóriában épp oly gyakori mint a magyar népzenében. Talán rajta keresztül megfejthető az érzelmi kapcsolat a népzene és a klasszikus zene között! Villányi Zsolt Tárlatról-tárlatra A Keresztény Múzeum március l-jétől - a hétfői nap kivételével várja látogatóit, a következő nyitva tartási rend szerint: március 1 - március 27.: 10-17 óra; március 29 - október 30.: 10 - 18 óra; november 2 - december 31.: 11-15 óra között. A jegykiadás zárás előtt 30 perccel befejeződik. A múzeumban március 13-án nyílik és május 29-éig lesz látható Einczinger Ferenc festőművész emlékkiállítása. Az időszaki kiállítások a Keresztény Múzeum földszinti termeiben tekinthetők meg, az állandó kiállításra váltott belépőjegy az időszaki kiállításokra is érvényes. * A Mindszenty iskola aulájában március 2-án került sor az „Én családom" című óvodás rajzpályázat eredményhirdetésére, melyre hét óvodából összesen 62 pályamunka érkezett. A rajzok március 23-áig, hétköznapokon 8 és 16 óra között tekinthetők meg. (GÉ) Hangverseny a Dobó gimnáziumban Február 12-én zord időben érkezett a lelkes közönség a Dobóba, hogy részt vegyen a „Pro Urbe"-díjjal kitüntetett városi szimfonikusok bérleti sorozatának 6. előadásán. Rajnai Marianna magával ragadó oboa-szólóját halottuk először, a zenekar kíséretében. Előadását a hálás közönség hatalmas tapssal köszönte meg. Őt követte Reményi László trombitatanár, aki Henry Puecell Trombitaversenyét szólaltatta meg, nagy hozzértéssel, szakmai szeretettel. A szünetet követően T. Albinoni Kettős versenye csendült fel oboára és trombitára, melyet a fiatal művész, Reményi László hangszerelt. Örülhet a város zenét szerető hallgatósága, hogy nívós, lelkes művészeket köszönthet a koncertek alkalmával. Köszönet mindezért a fáradhatatlan szervezőnek, betanítónak Reményi Károlynak, a Városi Szimfonikus Zenekar lelkes tagjainak, s nem utolsó sorban a két fiatal művésznek. Örömmel tértünk haza a síkos, csúszós úton. Németh Mária „A tisztaság dicsérete" „A tisztaság dicsérete" címmel március 2-án nyitotta megPerger Gyula múzeumigazgató a Duna Múzeumban a mosás történetét bemutató kiállítást, mely április 3-áig - kedd kivételével - naponta 10-16 óra között várja az érdeklődő látogatókat. A kiállítás bemutatására visszatérünk! Könyvespolc Veres Péter: Gondviselő társadalom Egy régi, de a mai olvasók számára is rendkívül tanulságos könyvecske került a minap a házi-könyvtáram rendezése során a kezembe. A vékony kis könyvet 1979-ben adták ki Veres Péter író örökösei a híres „Gyorsuló idő" sorozatban. Az érdekesség kedvéért az árát is leírom, hiszen a könyv témájához is bizonyos mértékben kötődik. 23 forintba került ez a rendkívül tanulságos esszégyűjtemény, mely a népi író, Veres Péter legfontosabb közéleti írásait, társadalomkritikáit fűzi egybe. A cikkek a 60-70-es években íródtak, és szinte kivétel nélkül a modern élet, a fogyasztói társadalom negatív hatásai, az ifjúságnevelés és családtervezés problémáit világítják meg. Józan paraszti ésszel, közérthető nyelven, szép magyarsággal. Az egyik legtöbb bölcsességet tartalmazó írása Az emocionalizmus címet viseli, a másik a Fogyasztói társadalom, a harmadik pedig a megoldás: a Gondviselő társadalom. Az író korunk emberének élhetetlenségét, nihilizmusát, anyagiasságát elsősorban a helytelen életmódnak tulajdonítja. A mai ember kevés fizikai munkát végez, keveset sportol, nem foglalkozik a családjával, viszont állandóan szórakozni akar. A nők egy része gyermekszülés helyett karriert akar, újabb és újabb szerelmi kalandokat, ahogy írja „divatrabságban" élnek. Sokat rontanak az általános morálon a televízió, a mozik olcsó, giccses szórakoztatófilmjei, krimijei. (Mindezt a hetvenes évek végén írja, amikor még csak egyetlen tévécsatorna volt, nem létezett az Internet...) Veres Péter nem az anyagi szegénységben látja a magyar nép válságba kerülésének okát, hanem ellenkezőleg: a túl gyors meggazdagodás, a személyautók számának növekedése teszi a szegényparasztból lett író számára veszélyessé a helyzetet. Sokat ír az ifjúság neveléséről is, de ezekben a cikkekben is a szigorú, tisztességes nevelés mellett teszi le voksát. Nagyon tanulságos, amit a szórakoztatóiparról - tévéről, moziról ír: „Inkább semmit, mint rosszat! Inkább semmit, mint lélekromboló olcsóságot!" Németh László: Aszkézis ma Évfordulók sora követi egymást idén: 100 éve született József Attila, 75 éves Csoóri Sándor, 60-ikat tölti Szörényi Levente. Irodalmi lexikonjaimat böngészve döbbentem rá: áprilisban lesz 30 éve, hogy meghalt Németh László, a nagy magyar polihisztor, aki orvos, tanár, de legfőképpen az egyik legnagyobb magyar író és gondolkodó filozófus volt. Irt drámát, regényt, novellát, verset, tanulmányt, naplót. Legnagyobb műve „A minőség forradalma" címet viseli, és ebben egy ideális közösségi társadalom képét vázolja föl, mely nem is a kommunizmus, de nem is a kapitalizmus, hanem ahogy ő és íróbarátai, az ún. „népi írók" (például Veres Péter) megfogalmazták: „A harmadik út". Kevesen tudják, hogy Németh László nem csupán a 30-40-es években foglalkozott társadalompolitikával, hanem a 60-70-es években is, a szocialista rendszer idején. És bármilyen meglepő, ezek a kritikus írásai rendre meg is jelentek, és nagy hatással voltak az akkori közgondolkodásunkra. Egyik ilyen „forradalmi" tanulmánya 1961-ben jelent meg „Aszkézis ma" címmel, mely az „Utolsó széttekintés" életmű-sorozatának kötetében olvasható. Ebben a tanulmányában gyakorlatilag a fogyasztói életmód kezdődő magyarországi elterjedésének veszélyes következményeiről ír. Sorra veszi a modern technikai eszközöket, melyekről elismeri, hogy szükségesek és megkönnyítik az ember munkáját, de ugyanakkor a „túlzás" veszélyeiről is szól: az autómániáról, a tévénézés erkölcsromboló hatásáról, a jólét által okozott szexuális válságról, arról, hogy házasságok mennek tönkre, családok bomlanak fel az általa „élvezetvallás"-nak nevezett anyagias élet- és gondolkodásmód miatt. A fiatalok galerikbe tömörülve randalíroznak. Ezzel szemben az író visszafogottságra, tiszta erkölcsre, autózás helyett természetjárásra, mértéktartó étkezésre, munkára és aszkézisre biztat. Mint írja: „Én nem attól féltem a magyar társadalmat, hogy összefognak ellenségei és szétverik, hanem attól, hogy áttér az élvezetvallásra". Dezső László