Esztergom és Vidéke, 2005

2005-02-24 / 8. szám

6SZC6RÖ05D hmtistúti smimmn a nemzeti cqyscq bölcsője, jelképe és szolgálója! ben magyar nemzetiségű faluban a szabadságharc emlékparkját szemelték ki görögkeleti templom építésére, ám a tervtől egyelőre elálltak. Csütörtökön Majláth Béla jött a delegáció tagjaiért. Indulás előtt a falu történetével kapcsolatos, az előző napi megválaszolatlan kérdéseket tisztázták. Majláth Béla elmondta, hogy a falut 1786-ban alapították a Jászkisérről, Karcagról és Kunmadarasról elűzött reformátusok. Néhány évvel ezelőtt helyezték hatályon kívül azt a (katolikus) püspöki rendelkezést, amely huszonöt botütés terhe mellett tiltja el a moravicaiakat attól, hogy a három településre visszatérjenek. A kétszáznyolcvanhat telepes leszármazottai 1896-ban, az országon az elsők között állítottak szobrot Kossuth Lajosnak. 1905-ben népszavazáson döntöttek Ómoravica lakói arról: Kossuthfalva legyen a község neve. Mivel Budapest egyik kerülete is fölvette a nevet, így a belügyminiszter rendeletére a nevet a Bács-előtaggal használhatták 1945-ig. A szerbiai változásokat követően a Magyar Nemzeti Tanács, amelynek Majláth Béla is tagja, döntött a választott név újbóli használatáról. A kérdésben nem volt mindig egyetértés, Nagy Tibor; az iskola igazgatója például Omoravica-párti, így került az iskola homlokzatára a régi településnév. Itt esett meg az a történet, amelyet azután Ady, majd Mikszáth írt meg a Nosztyfiú esete Tóth Marival című regényében. A reggelit követő beszélgetés végeztével a delegációt az önkormányzati hivatalban Fazekas Róbert polgármester fogadta. A falu vezetője elmesélte, Kossuthfalva klasszikus, azaz mezőgazdálkodásból élő, arra alapuló falu: a gabonafélék, főleg a búza termelése, és az arra épülő feldolgozóipar jelent megélhetést. Sajnos, nem mindenkinek: a topolyai községben ötven százalék körüli a munkanélküliség. Jelentős a „háztáji" gazdálkodás, a munkanélkülieknek megélhetést, a dolgozóknak kereset-, az időseknek nyugdíj-kiegészítést nyújt. A malmok, vágóhidak nagy része, a fűszer-feldolgozó üzem, ahol a jól ismert „Vegetát" gyártották, bezárt. Holland típusú, a mezőgazdálkodás vertikumát egyesítő szövetkezetet szeretnének létrehozni, ahol a termelés mellett a tárolás, iparszerű feldolgozás és az értékesítés feltételeit egyaránt megteremtenék. Olyan feldolgozóipart kívánnak teremteni, mint a korábbi paprikamalom, ehhez azonban át kell alakítani a termelés szerkezetét, gabona helyett jövedelmezőbb árut kell termelni. A versenyképtelen, széttagolt birtokokat művelő helybéliekben azonban nagy a tartózkodás, félelem a „szövetkezet" szó hallatán. A településnek kellő tőkéje sincs, befektetőt vár, keres, aki megteremti a kilábalás pénzügyi feltételeit. A birtokokat korábban részvényekkel elkótyavetyélték, a gazdák kicsöppentek a vagyonból. (Folytatás a 3. oldalon) POLGÁRI HETILAP www.esztergomesvideke.hu E-mail: esztergomesvideke@vnet.hu Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: dr. Kőrösy László Megjelent 1944-ig LXV évfolyam * Új sorozat XX. évfolyam, 8. szám 2005. február 24. 6 oldal Ára: 75 Ft Március l-jétől változik a közterületek használatáról szóló rendelet Lakóövezetekben, műemléki környezetben, műemléki jelentőségű, természetvédelmi és régészeti védelem alatt álló területeken nem helyezhetőek el óriásplakátok Esztergomban - így döntött a képviselő-testület február 15-ei ülésén. A városképbe nem illő üzleti reklámok, cégérek cseréjének határideje október 31-ére módosult. A helyi építészeti örökség védelmét élvező területeken nem a főépítész, hanem a tervtanács javaslata alapján dönt a jegyző az üzleti cégérek, kirakatok, féltetők elhelyezéséről, olyan állandó jellegű építmények, mint a pavilonok, kerthelyiségek építéséről. Kedvezőbb helyzetbe kerülnek azok az esztergomiak, akik rajtuk kívül álló okok miatt a saját tulajdonú magánterületükön kívül, közterületre kénytelenek túlépítkezni. A kényszerűségből a városi tulajdonú területre került vízóra-aknák, árammérők, egyéb, az ingatlanok rendeltetésszerű használatát szolgáló berendezések, építmények után nem a szokásos mértékű, hanem kedvezményes közterület-használati díjat fizetnek azok használói. Pontosabban határozza meg a módosított rendelet mindazokat a berendezéseket és tevékenységeket, amelyek közterületi elhelyezése vagy végzése után területhasználati díj fizetendő. Kedvező hír a közterületet igénybe vevőknek, hogy ha a területhasználat városfejlesztési célú munkákat szolgál, lehetőség nyílik a díj ötven százalékos csökkentésére. Elbontják a Ságvári-telepet Az önkormányzat a városrész rehabilitációja érdekében pályázatot nyújt be a Regionális Operatív Programhoz. A pályázat sikere érdekében akcióterv keretében döntöttek a lerobbant lakóépületek felszámolására. Orvosi rendelők a volt iskolaépületben Orvosi rendelőket alakít ki a várps a Hősök terén ma kihasználatlanul álló volt Kossuth Lajos Altalános Iskola épületében. Az építési engedélyeket már megszerezte Esztergom, a rendelőket bérbe adják, a bérlők öt év múlva kedvezményes feltételekkel vásárolhatják meg az ingatlanokat. Új pályázat a volt sportlőtér hasznosítására Másodszor ír ki pályázatot az önkormányzat a korábban sportcélokat szolgáló, több mint nyolcezer négyzetméteres Esztergom-kertvárosi sportlőtér hasznosítására. A decemberben már egyszer meghirdetett pályázat eredménytelenül zárult. Annak reményében, hogy a lőtér a továbbiakban is sportlétesítményként hasznosul, a testület újabb pályázatot írt ki. Kossuthfalván jártvu Megyezászló a Büntetés-végrehajtási Intézetnek (P.) Komáromarról, hogy megyezász, tézet részere. Az ünnepségre február um dísztermében. Az eseményen részt vett dr. Petrétei József igazságügyi miniszter, dr. Bökönyi István vezérőrnagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka, Láposi Elza, a Megyegyűlés alelnöke és a közélet több jeles képviselője. Városunkat Ivanov Mihály önkormányzati bizottsági elnök képviselte. Dr. Hangyái István ezredes az esztergomi intézet parancsnoka köszönte meg a zászlót. Többek között ezeket mondta: „(...) Intézetünket 1903. október l-jén alapította az igazságügy-miniszter. A több mint száz év, az emlékek, a múlt, csak kezdete a magyar büntetés-végrehajtás századfordulós törekvéseinek. A magyar büntetés-végrehajtás története szorosan kapcsolódik a magyar állam történetéhez. Szent-István király törvényei már említést tesznek a tömlöcről. Elmondhatjuk, hogy talán, ez a hely, ahol állunk, egy országalapító börtönügyi elképzeléseinek bölcsője is. (...)" Petrovics János, Nagy Tibor, Fehér István, Fazekas Róbert Kapcsolatteremtés és a falu szervezeteinek, közösségének megismerése volt a célja Petrovics János, az önkormányzat tanácsnoka bácskossuthfalyi látogatásának. A képviselőt elkísérte Takács István, a polgármesteri hivatal sajtófelelőse. A múlt heti utazás viszonzása volt anigy£ ílta „ ..„^„y. - - ^ Árpad kossuthfalvi református lelkésszel és Fehér Istvánnal, a topolyai \özvel érkeztek hozzánk. December 5-en

t vasárnap délelőtt az esztergomi református templomban Móricz nagytiszteletű ur tartotta az istentiszteletet, majd délután, este együtt néztük az egyre lesújtóbb eredményeket. A küldöttséget február 16-án, kora délután Bácskossuthfalván Fehér István és Majláth Béla fogadta a falu központjában, a Korzó vendéglőben. Később csatlakozott a társasághoz Fazekas Róbert, a település polgármestere. A kései ebéd közben a küldöttek Esztergom népszavazási eredményeit, a határon túli magyarság iskoláinak - a beregszászi főiskola és a csángó általános iskola - támogatását ismertették. A vendéglátók a helyi közigazgatás rendszerét, az intézményfinanszírozás struktúráját és a tulajdoni viszonyokat mutatták be. Bácskossuthfalva - régebben Ómoravica (Stara Moravica) - hatezer lelkes, kétharmadrészt református, egyharmadrészt római katolikus település, amelyben jelentős kulturális tevékenység zajlik, akárcsak a topolyai községben. Kossuthfalvának művészháza, -telepe van, amelyben évente öthat alkalommal tartanak egy-két hetes alkotótábort, és mutatnak be kiállítást. A településen amatőr színjátszó-, néptánccsoport, citerazenekar működik, ifjúsági közössége saját klubházzal rendelkezik. A késő délutánba, majd kora estébe nyúlt beszélgetést követően átsétáltak a református parókiára, ahol nt. Móricz Árpád látta vendégül a társaságot néhány pohár borra, kávéra. A beszélgetés során tolmácsolták az esztergomi református gyülekezet lelkipásztora, nt. Ágoston Csaba üdvözletét, és azt a kívánságát, hogy a két gyülekezet tagjainak közös programjain keresztül a közösségek együttműködését kialakítsák, és szorosabbá fonják. A parókiáról átmentek a hatalmas udvar másik felén álló templomba. A hagyományos elrendezésű, nagy épületet a tisztelendő úr mutatta meg. Mint elmondta, a betelepülést követően a gyülekezet huszonnyolc nap alatt építette föl falait, így a templom hamarabb állt, mint jó néhány telepes saját háza. A közösségnek több, mint kétezer adófizető tagja van. Móricz nagytiszteletű úr büszkén mutatta meg a koronás címeres nemzetiszín zászlót, amelyet a település 2000-ben kapott Lipótvárostól - és amelyet tiltakozásként a népszavazást követően levettek a falról, ám most ismét a régi helyén, a szószékkel szemben, a presbiterek padsorai fölött függ. A templomból kijőve szálláshelyükre, a Vadászház Fogadóba mentek a vendégek és vendéglátóik. A szobákat elfoglalva vacsorához ültek a fogadó nagy éttermében. A test táplálása mellett a magyar kormányzat nemzetpolitikája, a koszovói templomoknak nyújtott támogatás keltette felháborodás került szóba. Majláth Béla és Fehér István elmondták, az elmúlt tíz évben húszegynéhány ezer magyar vándorolt el a Vajdaságból Magyarországra, míg ugyanennyi nem is állt meg a szomszédos „anyaországban", hanem szétszóródott a világ minden tájára. Tartanak a nemzeti felszámolódástól, az elvándorlástól. Szóba került a vajdasági magyarok és a szerb betelepülés kérdése is. A település vezetői elmesélték, hogy a túlnyomó többségé-