Esztergom és Vidéke, 2005

2005-02-17 / 7. szám

2005. február 17. eszteasofl) vip£%6 5 Kcznyí^fás csángó testvéreink felé Erdélyben, mai határainktól alig 160 kilométerre, ahol kiégett, ablaktalan, ajtótlan salétromos panelházakban gyermekek tengetik az éhhalál szélén életüket, néhány év alatt egy kis édenkert született. A csoda 1992-ben kezdődött, amikor a dévai utcákon éhesen és piszkosan kóborló árva gyermekek feltartott kézzel kéregető kántálására valaki egy öleléssel válaszolt. Böjté Csaba ferences szerzetes és az árva gyerekek az elhagyott, romos dévai kolostor lakatjait leverték, és lépésről lépésre új otthont teremtettek maguknak. Ahogy a szükség dagasztotta az itt élő gyermekek számát, úgy lett a szomszédos panelházakból nevelőcsaládok otthona, és a kolostorból iskola. Mára több mint 300 gyermek nevelkedik itt. Van már óvoda, lesz középiskola, s 30 kilométerrel arrébb, Szászvároson egy újabb gyermekotthon, óvoda.... s álmok, tervek. A dévai ferences gyermekotthon híre messzire hallatszik, s az erdélyiek tudják, amelyik gyermek Csaba testvér szárnyai alá bekerül, az megmenekült. Sokan itt találkoznak először folyóvízzel, fésűvel, iskolával, jó szóval, Istennel. Itt szinte minden a nagylelkű emberek adakozásának gyümölcse, ami nélkül a gyermekek otthona néhány hét alatt összeomlana. Éppen ezért a Moldvai Csángómagyar Szövetség Vezetősége szeretettel hív és vár mindenkit, aki szívesen bekapcsolódna munkájába, imájával, adományaival, anyagi áldozatvállalásával is segítené gyermekeik felnövekedését. A szükség nagy. Több ezer gyermek várja állomásokon, utcákon, tereken, nyirkos, hideg falak között, hogy valaki lehajoljon hozzájuk, és megölelje őket... * Mint arról januárban hírt adtunk, Böjté Csaba ferences atya, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke Esztergomban járt, ahol Knapp János Pál, a város alpolgármestere üdvözölte, aki a megbeszélésen (fotónkon) felajánlotta a város támogatását a moldvai csángó oktatás megszervezéséhez. Böjté Csaba elmondta, míg Magyarországon alig van gyermek, aki nem végzi el a nyolc osztályos alapképzést, addig a csángók között alig találni olyat, akinek ez sikerül. Ezért tartja fontosnak Esztergom városának felajánlását, mellyel Rekecsinben az iskola egy osztályát építhetik föl és rendezhetik be. Szent István szülővárosa tehát ismét kinyújtotta testvéri jobbját az elesett nemzettársak felemeléséért. Hogy minél több esztergomi polgártársunk bekapcsolódhasson e nemes munkába, időről időre Csángóföldre is kitekintünk. E számunkban azokat a leveleket közöljük, amelyeket a Szent Ferenc Alapítvány elnöke, Böjté Csaba és Kegyeli Attila, a csángómagyar oktatási program vezetője írt. Moldvai táncház a Szentgyörgymezői Olvasókörben (sms) Különleges zenei és táncélményt kínált a soron következő táncház február 12-én a Szentgyörgymezői Olvasókörben: a tatai fiatalokból álló Cserszömörcze (!) együttes moldvai csángó zenével várta a kicsiket és a nagyokat. Az utakra és a járdákra jégpáncélt borító ónos eső, s talán a nagyböjti időpont is csökkentette a rendezvény látogatottságát, de a városrész óvodájából és az érdeklődő családokból, párokból kellő számú közönség gyűlt össze a jó hangulatú, éjszakába nyúló programhoz. A figyelmet nemcsak a zene és a tánc, a zenekar is megérdemelte. A tatai Pötörke néptáncegyüttest kísérő zenészek korábban jártak már városunkban, de fennállásuk nyolc esztendeje alatt a Kapolcsi Művészetek Völgye és az óbudai Sziget Fesztiválra is eljutottak. Repertoárjukon elsősorban a moldvai csángó népzene és ennek feldolgozásai állnak - a furulya vagy a tilinkó, a koboz a dobbal kiegészülve Szentgyörgymezőn is vérpezsdítő muzsikát adott a táncokhoz. A lépéseket a gyermekek és a felnőttek számára egyaránt az együttessel érkezett Gyurkó Dénes, illetve az Esztergomban élő, a Montágh Imre Iskolában néptáncot tanító Gajó Vecsera Tünde (a Városi Néptánccsoport tagja) tanította be. A Keleti-Kárpátokon túl, peremterületen (és nyelvi szigetként) élő moldvai csángók dinamikus zenéje jól érvényesült a betegség miatt megfogyatkozott, háromfős zenekar (furulya, kaval, tilinkó: Maknics Gyula Csaba, koboz: Pap Ferenc, dob: Maknics Márton) előadásában is, a körtáncokba is sokan és nagy lelkesedéssel kapcsolódtak bele. Az Olvasókörben legközelebb, március 19-én kalotaszegi táncházra kerül sor a már ismert, zselízi Pengő zenekar közreműködésével. Az idei évad progamjában szerepel még más „csemege" is: április elején a Széki Hagyományőrző Együttes látogat Szentgyörgymezőre. Kedves Testvérek! December 5-dike után próbáltam egy kicsit csendben maradni. Úgy érzem, hogy egyetlen helyes válaszunk a szégyenletes nemre, egy határozott Igen kell, hogy legyen: Igen az életre! Igen a szeretetre! Igen a határokon túli testvérre! _ Éppen ezért felkértem az árva gyerekeinket, hogy készítsenek ajándékcsomagokat a moldvai csángó gyerekeknek. A gyermekeink igent mondtak a szeretetből vállalt áldozatra, s így több száz csomag napok alatt elkészült. Minden programomat lemondtam és egy nagy busznyi ajándékkal elindultam Erdély határain túli testvéreinkhez, a moldvai csángókhoz. Hosszan látogattam a Hegyeli Attila által szervezett tizenkét magyar oktatási központot, amelyekben 21 romániai magyar pedagógus oktat, nevel magyar nyelven közel nyolcszáz csángó gyereket. Emberfeletti munkájukat, kis bérelt garázsokba, fészerekben végzik, sokszor a 10-12 négyzetméteres kis szobákban 20-30 csillogó szemű gyermek szorong, az agyonkopott tenyérnyi táblácska előtt. Magyarul beszélnek, énekelnek, imádkoznak. A pedagógusok 6-8 négyzetméteres kis szobácskában laknak, s bár végzettségük, pedagógusi tapasztalatuk alapján még itthon, Érdélyben is igazgatói posztokért pályázhatnának, mégis mosolyogva kitartanak a ficánkoló csángó gyermekek mellett. Történész, filozófus, filológusi diplomákkal elemista gyermekeket tanítanak betűvetésre, vesződnek kacagva, sírva a kisiskolások mindennapi gondjaival. Munkájuk eredményes, mert ők nem azt mondják, hogy a 24. órában értek a csángó gyerekek közé, hanem azt, hogy még csak most vannak a népük megmaradásáért végzett munkájuk első órájában. Optimizmusuk nem alaptalan, én is osztom, hisz egy kis csángó faluban október elején béreltünk egy kis házat, melyben egy szakképzett, tapasztalt tanárnő vállalta, hogy a kis „iskolába" leköltözzön és el is kezdődött a magyar oktatás. Szűk két hónap alatt 64-re emelkedett a magyar nyelven tanulni akaró gyerekek száma. A jó magyar szó, mind a futó tűz, úgy járta át ezt a kis csángó falut. Az Igen a semmiből ott életet teremt. Fontosnak látom kihangsúlyozni, hogy a moldvai csángó magyarok, sok-sok generáció óta, nem csak hogy nem tanulhattak anyanyelvükön, de még a többségi nép nyelvén sem végezhettek szegénységük miatt iskolát. Egy román tanárnő mondta, hogy huszonnégy éve tanít egy csángó faluban, de azalatt egyetlen gyerek sem ment kilencedik osztályba abból a faluból. Természetes, hogy iskola nélkül a tudomány, a kultúra nagyon sok vívmánya nem jutott, nem juthatott el arra a vidékre. így nem csak az anyanyelvről van szó, hanem mindazt az értéket, kincset, amit népünk, nemzetünk birtokol szeretettel a kis iskoláinkon keresztül, felkínálhatják a tanáraink csángó testvéreinknek. Éppen ezért mérhetetlenül fontos, és értékes az a munka mit a népünk nevében felvállaltak a csángóföldre költözött magyar pedagógusok. Eljön az az idő, amikor népünk a megmaradásért vívott harcban elért eredményekért, érdemrendet fog osztani, és akkor ezek a fiatal pedagógusok kapják majd a legnagyobb elismerést. Istenre figyelő lélekkel, a moldvai csángó testvéreink iránti szeretettől vezérelve, arra biztatok minden szomorú szívű magyar testvéremet, hogy a december ötödikén kimondott „nem" gyalázatát mossuk le egy hatalmas, egy emberként kimondott Igennel. Úgy érzem, hogy jelenleg a csángó testvéreink folytatnak legelkeseredettebb harcot a megmaradásukért. Álljunk ki melléjük, vállaljunk szolidaritást velük! Osszuk meg velük mindazt a szellemi, anyagi értéket, melyet Isten nekünk adott, de ugyanakkor alázatos szívvel tanuljunk is tőlük, hisz csendes elzártságukban, a megmaradásért vívott névtelen harcukban olyan értékeket birtokolnak, mely az egész magyar nép újjászületésének alapja. Ok szeretik az Istent, sokszor naponta kétszer is elmennek a templomba imádkozni. Szeretik egymást, szeretik a gyermekeket, így nem ritka a 8-10 gyerekes család sem ott. Vidámak, tüzesen táncra, dalra szívesen perdülnek. Életigenlésük és életerejük engem mélységesen megindít. Azt javasolom, hogy egy-egy város, település, iskola vállaljon fel testvértelepülésként, testvériskolának, egy-egy moldvai falut, települést. Menjünk el közéjük, vásároljunk, építsünk nekik iskolákat, kollégiumokat. Fogjunk össze és alapítsunk egy komoly iskolahálózatot a moldvai csángó testvéreink számára. Ez legyen a mi mindent elsöprő Igenünk, az elhalkuló, tétovázó nemekre. Szeretettel: Csaba testvér Üzenet Csángóföldről Kedves barátaink! Böjté Csaba atyával közösen elhatároztuk, hogy Csángóföldön iskolát építünk. Alig telt el két hónap és meg is vásároltuk a szükséges telkeket, ily módon most már tudjuk, hogy Szűzanya tiszteletére épülő csángóföldi iskolaközpont Rekecsinben lesz, Bákó városától délre 25 km távolságban. A megvásárolt telek elég nagy ahhoz, hogy azon elférjen az iskola, a kollégium, az étkezde, a tornaterem, a játszótér, a focipálya és minden, ami az iskolaközpontban tanuló diákok számára szükséges. Egy közeli telken pedig tanári lakások épülhetnek, hiszen szüksége lesz ennek az intézménynek minél felkészültebb pedagógusokra is. Összefogva a Dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal (emblémája fent), elkészülhetett a téglajegyül szolgáló CD: ennek megvásárolásával nemcsak az iskolaépítéshez járulhatnak hozzá, hanem diákjainkat hallhatják énekelni, számítógéppel pedig fotókat is láthatnak munkánkról, tanítványainkról. Szeretettel biztatom mindazokat is, akik összefogva, közösségként szeretnének ebbe a munkába bekapcsolódni: tudjanak magukénak nem csak egy téglát, hanem egy termet vagy egy épületszárnyat. így a közös összefogásunkkal megépülhet a Kárpátoktól keletre is egy magyar iskola, egy kollégium, ahová a csángó falvak diákjait befogadhatjuk, egy olyan intézmény, ahol használható szaktudást, érettségi oklevelet adhatunk diákjainknak. Március hónap folyamán az iskola terveit is véglegesíteni fogjuk, ezt követően pedig az építkezés engedélyeztetése és az előkészítő munkák következnek. Május elején pedig megszervezzük az iskolánk alapkőletételét, melyre szeretettel várunk majd minden iskolaépítőt, mindenkit, aki egy téglával, egy ötlettel vagy egy imával hozzájárult ennek a nagyszabású tervnek a megvalósításához. Úgy kell megépítenünk ezt az iskolát, hogy a Kárpátokon kívül a magyarságot jelképezze, hogy büszke lehessen rá mindenki, de ugyanakkor egy olyan helynek kell lennie, ahol a csángóföldi gyerekek jó körülmények közt tanulhatnak, ahol jól érzik magukat és tarsolyukban egész életükben használható tudást vihetnek haza. Tisztelettel: Hegyeli Attila a csángómagyar oktatási program vezetője