Esztergom és Vidéke, 2005

2005-01-13 / 1-2. szám

4 eszzemosn es vip^fre 2005. január 13. Féja Gézára emlékeztek (Nati) A december 17-én a Féja Géza Közösségi Házba hirdetett mini helytörténeti konferenciára az előre bejelentkezettek közül nem mindenki tudott megjeleni. Közbeszólt az időjárás, ugyanis a hirtelen jegessé vált utak miatt nem merték vállalni az utazást, így: Dunaalmásról dr. Ferenczi Miklós, a Kertvárosból elszármazott orvos-író, Csokonai- Lilla-kutató, Leányvárról Sárándi József költő. Dr. Ferenczi Miklós mintegy „vigaszdíjként" azóta a helytörténeti gyűjteménynek ajándékozta Féja Géza Kráterarc című kötetét. Tóth Tamástól, az intézmény igazgatójától megtudtuk: a konferencia apropóját az adta, hogy folytatni kívánják az elmúlt évben létrehozott állandó helytörténeti kiállítás bővítését. Elmondta, ezt a tevékenységet az 1997-ben megjelent Kulturális Alaptörvény elő is írja, mely „a település környezeti, szellemi, művészeti értékeinek, hagyományainak feltárását, megismertetését" szorgalmazza. Ez a megbeszélés ennek egyik előkészítő mozzanata. Az összejövetelre meghívást kaptak a helytörténettel foglalkozó szakemberek, akik a kutatási munkájuk mellett vállalták azt, hogy előadások formájában ismertetik eredményeiket. A fórumon jelen volt Szállási Árpád dr. orvostörténész, Nagy falusi Tibor irodalmár, dr. Kolumbán György képviselő-helytörténész, Baranya István iskolaigazgató, Bajkó Sándor képviselő, Gliba György, az SKTV kuratóriumának elnöke, Pálfistyák Istvánné, a Kertvárosért Alapítvány elnöke, Lőrinczy György, az SKTV főszerkesztője, Sztojka Attila tanár, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettese (fotónkon). A fórumon megjelentek megvitatták a 2005-ös évben megtartandó helytörténeti előadássorozat tematikáját: az egykori fogolytábor, a sokáig működött vízimalom, a volt iskolák, a repülőtér, a vasút, a laktanyák, a honvédségi üzem, a népes roma lakosság helyi története, a posta, az úthálózat, a bányászat hatása a településrészre, a temető és sírok története, helynevek, földrajzi elnevezések kialakulása, stb. Ezek közül kerül ki a 6-8 előadásból álló helytörténeti beszélgetés-sorozat. így, mint a mozaikdarabkákból, áll össze egy teljesebb kép Kertváros helytörténetéről. A fenti eseményhez kapcsolódott az intézmény névadója, Féja Géza pedagógus - író - szociológus - publicista születésének 104-ik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés a Kálvin Pál népi fafaragó által készített portré előtt. Ennek keretében Nagy Tibor tekintett vissza a tanár-író életpályájára, ezen belül részletesen foglalkozott Esztergom-táborban 1924 és 1933 között, tanárként eltöltött éveivel. Többször idézett a Szabadcsapat című önéletrajzi regényéből, amelyben hálás szívvel emlékezett vissza arra az időszakra, amelyet itt töltött Bányai Kornél költő-tanártársával a Szalézi Fiúnevelő Intézetben. „Nekem a szenvedés, a lázadás és az önuralom iskolája volt Esztergomtábor, és mégis itt voltam boldog ... itt olyan útra léptem, ahonnét nincsen visszatérés: író lettem ... gyakran álmodom erről az időről, valami kegyetlen erő visszahúz Esztergomtáborba... ide húz a szívem, itten ízleltem meg az emlékek aszúját..." Az emlékező elmondta, hogy 1971. november 8-án Dorogon, az akkor még községi könyvtárban, író-olvasó találkozón és 1977. augusztus 20-án Esztergomban személyesen is találkozott az íróval és mindkét alkalommal készségesen dedikálta, a már említett könyvét és Bányai Kornél Vasénekű testvéreim című, László nevű fia által, 1967-ben kiadott válogatott verseskötetét. Ezt követően Nagy Tibor a Közösségi Háznak ajándékozta a tulajdonában lévő, az író 1974-ből származó Fehér Lászlóhoz, egyik volt tanítványához írott levelét, valamint az író temetésén készült képet. Ezen kívül másolásra átadta a 31 oldalas Római Katholikus Polgári Fiúiskola 1928-29-es ÉRTESÍTŐJÉ-t. Ebben a Féjaházaspárról is vannak adatok. Mindezt azzal a céllal tette, hogy a dokumentumokat őrizzék meg, legyen a Féja-gyűjtemény része, az érdeklődők részére hozzáférhető és gyarapítsák, valamint a kutató-, a gyűjtőmunka folyamatos legyen! Tóth Tamás megilletődve és meglepetten vette át a dokumentumokat: előzetesen semmit sem tudott erről az ajándékozásról, a gesztusról, így igazi meglepetés volt! Két új Féja-tablót - amely az író faragott reliefje mellé került Tóth Tamás és Nagy Tibor közösen leplezték le (alsó fotónkon). Majd az emlékezés koszorúit a Településrészi Önkormányzat és az Intézmény képviselője helyezte el. Az ünnepség baráti beszélgetéssel folytatódott. Vajdasági gyerekek utókarácsonya A TOP Egyesület és a MÁTRIX Alapítvány „Adj egy könyvet karácsonyra" adományozási programja révén szociálisan rászoruló gyerekek és két iskola könyvtára kapott játékokat, könyveket, édességet. Az Orpheus Állatvédő Egyesület a programot állatbarát képeslapokkal, poszterekkel színesítette. Mosoly fakadt a magyar ajkú, de külföldön élő, ..szegény sorsú gyermekek arcán. Örültek, hiszen sokuk karácsonya ajándékok és finom ételek nélkül telt el. Az élet a Vajdaságban is nehéz. Munkahelyek nincsenek, a háborúk szülte "nyomorúság" az elmaradottság révén még mindig fellelhető. Olyan településekre juthattunk el könyvekkel, cukorkákkal, állatbarát kiadványokkal, ahol az átlagos szegénységben élők is jómódúnak számítanak. Több autónyi adománnyal megajándékoztuk a zentai Stevan Sremac Altalános Iskola Turzó Lajos Munkaegységének növendékeit, a Csókái Szociális Csoport tagjait. A csókái Jovan Popovic Altalános Iskola és a Turzó Lajos Munkaegységének könyvtárait több száz könyvvel és kiadvánnyal bővítettük. A vajdasági magyarság utódainak okítását lelkes és öntudatos pedagógusok végzik. Munkájukat kopott könyvek, kézzel készített logikai játékok, és egyéb hiányosságok nehezítik. Adományaink nagy örömöt okoztak a gyerekek, a családjaik, oktatási intézményük és a tanárok körében is. A karácsonyi adományozási program részeként tucatnyi belföldi helyre (gyermekotthonba, rászoruló magánszemélyek részére) küldtünk Szegedről játékokkal, könyvekkel teli ajándékcsomagot. A program sikerességét cégek és magánszemélyek önzetlen adományai és a média tájékoztató munkája nagyban segítették. Köszönjük az együttműködésüket! Kónya Anita MÁTRIX Alapítvány Kalotaszegi táncház az Olvasókörben (Dezső) Nem tagadhatjuk: az elmúlt fél évben volt egy válságos időszaka az esztergomi táncháznak. De úgy tűnik, a 2005-ös év meghozza a kilábalást! Ezt jelzi, hogy január 8-án az Olvasókör sok sikert megélt épületében nagy létszámú közönség gyűlt össze a zselízi Pengő zenekar kalotaszegi táncházára. Trexler Magdolna tartotta az „aprók táncát", majd következtek a felnőttek. Ölveczky Árpád Révkomáromból ezúttal erdélyi, kalotaszegi táncokat tanított és legalább ötven lelkes tanítvány ropta az erdélyi talpalávalót Pengőék ízes, erdélyi hangulatot idéző zenéjére, a szünetben pedig a párkányi Kuklis Katalin széki népdalokat adott elő. Ölveczky Árpád táncház-gazda elégedetten összegezte tapasztalatait: - Ismét fellendülőben van a táncház-mozgalom. Komáromban is havonta tartunk, mely úgyszintén teltházas. A Pengő zenekarral három éve dolgozok, Szlovákiaszerte is számos helyen rendezünk táncházat. Jómagam már 1982 óta táncolok, a híres pozsonyi együtteseket (pl. Ifjú Szívek) is megjártam. Komáromban egy gyermektánc-csoportot vezetek, melynek Mórica a neve. A szó ligetes, fás területet jelent, régen ilyen helyeken rendezték a táncházakat. A szentgyörgymezői rendezvénnyel is elégedett vagyok: tanítványaim lelkesek, jókedvűek, szerények és tanulékonyak. Őrülök, és bizakodásra adnak okot, hogy ilyen sok gyereket látok itt, hiszen ők a jövő táncházainak letéteményesei! Hannibál Hannibal ante portás. Hannibál korábban portás volt. - Viccelődtünk jókedvűen az avart rúgva a Kas-Duna parton hazafelé, tanítás után. A kedvesen szigorú gimnáziumban szombatonként a két latinórával vezethettük le a hét fáradalmait. Akkor még nem tudtam, hogy jó húsz év múltán erre az intellektuális „levezetésre" mint az alma máter egyik ajándékára gondolhatok vissza. Az írott és a beszélt nyelv mellé, melynek tisztasága, logikája, szépsége már akkor is lenyűgözött, az évek során újabb nyelveket fedezhettem fel. Az érzelmekét, a mozdulatokét, a gesztusokét, a zenéét, az ecsetét, mindazokét, melyeket egy szóval úgy neveznek művészet, amely maga a kifejezés, az élet nyelve. Mert ahhoz, hogy az ember megértesse magát a világban, és ne bolyongjon védtelenül benne, nap mint nap újakat kellett megismerni. Magam se gondoltam, hogy az újesztendő első hajnalán egy újabb nyelvet ismerhetek meg... Nem úgy, mint sok diktátornak a világ, éppen fordítva, Ő hevert a társaság lábainál a jókedvűségtől is rogyadozó szilveszteri asztal alatt. Eredeti hivatásából kifolyólag kutya jól kellett volna éreznie magát, de a szűnni nem akaró petárda-katyusák robajára folytonjfolyvást hegyeznie kellett maradék bal fülét. Ereztem, legalább egy simogatás erejéig meg kellene szólítanom riasztó, de már gyógyult külleme okán, ám féltem. Persze csak a látványtól és hamar elhessegettem magamtól az ismerkedés gondolatát. Úgysem értjük egymás „nyelvét", és különben sem illik más aggódó gondolataiba csak úgy „beleugatni". Házigazdáim - akik szintén sok „nyelvet" ismernek „emberi hangon" siettek segítségemre, és röviden elmesélték történetét. Á, ő mindent ért! Sőt el is tudja mondani! De azért segítünk neked... Hősünk évekkel ezelőtt a munkahelyén, őrzőből támadóba átlendült kutya-kollégái által (emberben is van ilyen) a szó szoros értelmében „kutyaszorítóba" került. Védtelen és kiszolgáltatott helyzetében az élete forgott kockán, de megmenekült. Bíztunk benne, hogy nálunk majd felépül. De innentől már Ő is ránk figyelt és mesélt a szemével, csak mesélt... Közben az emberiség zajosan boldog-boldoguló része fékevesztett durrogtatások közepette hirdette, ő bizony tud számolni, és az elkövetkező esztendőben is ő lesz a világ ura. Szemeinkkel szóba elegyedtünk újdonsült barátommal és egy pillantás alatt megegyeztünk: türelem. Míg mukkanás-vakkanás nélkül várakoztunk, elindult gondolataim áradata... Lám, percekkel korábban szántam az „én Hannibálomat" - aki korábban portás volt, de most a mi közös nyelvünk, a szemek szavain át megértettem valamit. A türelem nem gyávaság. A türelem egészen máshol lakik. Ott, ahol a bizalom, a nyugalom, a béke és nem ott, ahol a félelem mely ellen - ha támad - minden korban felvértezhetnénk magunkat. Egy olyan vérttel, melynek segítségével már Egyiptom papjai is tanítottak a tudat irányíthatóságáról, a fény kapujáról, a megvilágosodás útjáról, mely nélkül a mai élet is csak hang nélküli zene, fény nélküli kép, csukott könyv lenne. Mily ismerős Krisztusunk előttről és mily ismerős Krisztusunk után is! Napjainkban - kollektív tudat néven - a pszicho-analitika is ezt próbálja használni az éppen ügyeletes birodalom lelki áldozatainak gyógyítására. Egy vértet, amely megvéd minket még önmagunktól is. Egy vért, mely mindenekfölött álló energiával bír, melyet úgy hívnak, szeretet. Villányi Zsolt Tíz lépcső Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad. Törd át gátjaid - a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad. (Weöres Sándor) „...Találkozzunk újra, erőben, egészségben!" (nagyté) A kertvárosi Idősek Klubja december 23-án délután tartotta hagyományos karácsonyi ünnepségét a Féja Közösségi Házban. Weisz Csabáné klubvezető röviden értékelte 2004-es tevékenységüket, majd köszönetet mondott a klubtagoknak, a külső támogatónak éves segítségükért. Ezt követően Balázs Éva, az Egyesített Szociális Intézmények igazgatója üdvözölte a jelenlévőket, személyekre szólóan köszönetet mondott az itt dolgozóknak, majd nagy tapssal kisérve, átadta az „Alkony Szociális Otthon Alapítvány" ajándékát: egy számítógépet, amelyet a tagok is használhatnak. Tóth Tamás, a Ház igazgatója pohárköszöntőjében Vízi István, klubtag, amatőr költő, egyik aktuális írását olvasta fel, majd elmondta: a Ház meglévő szélessávú internetes vonala a klub tagjainak is rendelkezésére fog állni. Már most kéri, használják, mert így számukra is kinyílik a világ. Ehhez ingyenes számítógép kezelési tanfolyamot szerveznek, erre várják a nyugdíjas klub tagjait. A településrész önkormányzatának jókívánságait és ajándékát Bajkó Sándor, az önkormányzat elnöke adta át: a Klub tagjainak édesség- és ajándékcsomagokat, a Ház kollektívájának pedig szabadtéri padokkal, nagyméretű asztallal berendezett, hat darab, fa oszlopokon álló, 2,5 x 7 méteres alapterületű tetőszerkezetet. Az ünnepség végén a klub tagjait, a meghívott vendégeket vacsora várta, majd azzal búcsúztak el egymástól, hogy erőben, egészségben újra találkoznak a következő évben.