Esztergom és Vidéke, 2005

2005-12-22 / 51-52. szám

6 aszmxsosn vip6%6 2005. december 22. Szvoboda Román 70 éve megjelent cikke (EVID, 1935. október 13.) összegző helyzetértékelés, amelynek főbb megállapításait hasonmásban idézzük fel. 1905-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1896-ban [!] kelt rendelete alapján névlegesen nyilvános könyvtár létesült, hiszen még 30 év múltán is jogos volt a kérdés: Van-e városi Könyvtár s ba van, akkor mégis miért nincs 7 1844 - 2005 * A 161 esztendős, háromszor megalapított Két jrisérlet a közgyűjtemény létrehozására A fenti címben feltett kérdés ebben á formájában kissé ellentmondó, de valahogyan mégis födi az igazságot, ha csak látszólagosan is, mert valójában csak úgy vagyunk azzal a városi könyvtárral, mint a molnár lánya a szita alatt vitt ajándékgalambbal, ha akarom van, ha akarom nÍHCS; Mert groteszk dolog ugyebár, hogy Esztergom városnak van egy, a nagyközönség számára létesített könyvgyűjteménye, mondjuk nyilvános közkönyvtára, amely annyira nem nyilvános, hogy alig tudnak létezéséről a város polgárai s annyira nem közös, hogy aüg van az embernek kedve a nehézkes hozzájutás miatt azt igénybevenni f.'O m van Esztergom, ez az évszázados kultúrával biró úgynevezett iskolaváros, melynek Európa-hírű könyvtárai vannak: a főegyházmegyei könyvtár, a Simor-kÖnyvtár, a szeminárium könyvtára, egy sereg olvasókör!, egyesületi s tanintézeti könyvtár s mégis, ha egy akár ismeretterjesztő, akár szÓfaftöztafö- könyvre volna szükségem, mivel sem diák, sem kaszinótag nem vagyok, kénytelen vagyok feulturszomjam kielégítése céliából bizonyos díj lefizetése ellenében á könyvkereskedő kölcsönkönyvtárát igénybevenni. 'tfa

:egy középiskolás diáknak, vagy magánembernek, mondjuk csak valami egyszerű forrásmunkára, pl. lexikonra, monográfiára,' történelmi vagy

; statisztikai adatokra volna szükségé, mert az bizony ilyen „iskolavárosban ° megeshetik, úgy kénytelen az igénylő .végigházalni ismerőseit, hogy a szükséges forrásmunkát, vagy kötelező olvasmányt megszerezhesse akkor, mikor Esztergom városnak, ha nem -is minden igényt kielégítő, de a semminél mégis csak többet érő, mintegy 7400 kötetet magában fogliló s nyilvános könyvtárnak minősített könyvgyűjteménye van. Pedig — mint áz alábbiakból látni fogjuk — csupán egy kis jóakarat, meg valami kis pénzáldozat kellene ahhoz, hogy ezt a könyvgyűjteményt az olvasni, vagy tanulni vágyó nagyközönség — a nyilvános könyvtár szokásos szabályai szerint — akadálytalanul bevehesse. Ezeket így elgondolva, most a közeigö tél küszöbén, mikor a duruzsoló kályhán kívül a hosszú esték csendes óráiban a jó könyv az egyetlen jóbarátunk, időszerűnek láttuk illetékes heíyen érdeklődni, mi is van tulajdonképpen azzal a városi nyilvános könyvtárral, melyről Esztergom város polgárai jóformán azt sem tudják, hogy létezik. Elmentünk hát Kemény Miklós városi levéltároshoz, ki a városi közgyűlés megbízása alapján a könyvtár ezidőszerinti gondviselője, s aki hozzáintézett Kérdéseinkre szíves készséggel a következő felvilágosi, tásokat adta. — Ki alaoitotta. — érdeklődtünk a levéltáros urnái, — melyik évben s hány kötettel a városi könyvtárt 7 = A városi könyvtárt Helischer József városi tanácsnok alapította. 1844-nen kelt végrendeletében 2538 Kötetből álló könyvtárát és 3000 váltó forintot hagyott erre a célra. Hasonlóan a városnak hagyták könyvtárukat Kiss Mihály tiszti ügyész és dr. Lőrinczy Rezső főorvos is. Az így nyert könyvállományt — meiy akkor már 3558 kötetet tett ki — dr. Nemcsák reáliskolai tanár rendezte 1884-ben. gddoi az információból láthatjuk, hogy a kilencven év előtt alaDitott Könyvtárt csak rá negyven évre, tehát 1884-ben rendezték, de a későbbiekben megtudjuk, hogy a rendezés után ötven évre, tehát 1935oen végre talán meg is nyílik a Könyvtár általános használatra. ('») — Van nrak-e már korábbi' képviselőtestületi határozatok árra nézve, hogy a város adófizető polgárai a városi könyvtárt szabadon igénybevehetik ? =,A könyvtár használatát a közönség számára az alapitő végrendelete, az alapító levél és a könyvtári szabályrendelet biztosítják. Hármat máig megőrzött a városi könyvtár, közülük az egyik olyan tárgymutató („index"), amely tudomány-területek, -ágak szerint (ún. szakrendben) ad az olvasó számára útbaigazítást. (I. - VII. főosztály a teológiától a filológiáig. Ezeken belül sok alcsoporttal, pl. a helytörténetével.) Q^íiíhx c éta Jiúrm L^iMiotkan e/cxpfu Mm \.%M,ac Cwlattí Jtrifti.Jmainu, n Jíit rtttatam (h'/fituJ /isfrnbtfej tjíAi $c 1844. július 4-én keltezett végrendeletéhez augusztus 6-án módosító kiegészítést csatolt. A lényegen semmit nem változtatva: szülővárosának adományozta 2538 - nagyobb részt latin és német nyelvű - kötetből, számos kéziratból és térképből álló magángyűjteményét. Egyúttal 3000 váltóforint tőkét rendelt arra a célra, hogy ennek kamataiból a létrehozandó közkönyvtár állományát gyarapíthassák, illetve „őrzőjének" fáradozását honorálhassák. Végrendelkezése - szövegében is nagyon szép példája a reformkor áramában magyarrá és értelmiségivé művelődött polgáremberek törekvéseinek: a köz javát, a nemzet kulturális előrehaladását a legfőbb vezérelvűi tekintő gondolkodásnak. «, # ••• tí,J^ >»; ^.fiJ/.'Vt- ./.*. , i, ,4 , t ••{-•K', , „• a ',:Zi < /,>.. . • /.ywV , . •„. , > .hú -..,/, <. >••' "<*«-» ív., y,, ít .U u.). t.. . ->... n^f..^. .aí;.?'./ • I,. /..,,. . r, " ,./,, ,/íz.. ;/; ./'[:•. . i'')'l " A „függés" - vagyis a helyi könyvtár-ügy - krónikája szemelvényekben Jdt 1844 * Az első kísérlet, 161 éve: magánkezdeményezés - amely Helischer József közgyámnak, városi tanácsosnak köszönhető. (Miután Esztergqyn közművelődési könyvtára ez év elejétől az ő nevét vette fel, munkásságáról lapunk április 14-ei számában közöltünk összefoglalót.) Városunk reformkori polgárosodásának szolgálatában eltelt élete során főként szellemi javakat gyűjtött: könyveket. Valószínűleg az 1800-as évek elején - egyetemi tanulmányaitól ösztönözve - kezdte el magánkönyvtára tudatos építését, amit aztán mindvégig az önművelés igénye vezérelt. Ez a reformtörekvések és a nemzeti romantika korában történelem-központú érdeklődést jelentett. A magángyűjtemény gyarapításának fénykora feltehetően az 1830-1840 közötti időszak. Ekkortájt vásárolhatta meg Subich Ferenc, királyi ügyigazgató (+1780 körül) hagyatékát - és végezhette el a katalogizálást. , A vásárlás jelentős könyvészeti értékekkel (ritkaságokkal, néhány ősnyomtatvánnyal) is gazdagította Helischer József könyvtárát, amelynek tartalmát több saját kezűleg - és a kor legjobb bibliográfiai színvonalán - elkészített katalógus-kötetben tárta fel. n'U^* A/ms %h<i-.t-i 1 V -JH • J ÍJcJtílj rt)n :r:iifn i^hjjr.-. a • , / V — tfW- -i.™.. ..S..Z'yV (.jt W • /.-.Í—s&tc* CCs • '

7 -",. - * , * > jJ — ' <r O ' m 3. Minthogy bizonyos volna az, hogy a tudományok virágoztatnák a köztársaságokat, azoknak pedig tenyésztésökre fő eszközei volnának a könyvtárak; ennél fogva más műveltebb nemzetek példájára már édes hazánkban is némely városok ilyes intézetekkel dicsekesznek; kedves szülőföldem azonban eddig ilyen intézetnek híjával volna, - ebbeli fogyatkozásnak néminemű pótlására a harmincegynéhány esztendőktől fogva összeszerzett javaim jelesebb részét tevő (...) könyvtáramat (...) ezen nemes szabad királyi Esztergám városának, melynek mindenkor híven szolgálni igyekeztem, hozzá vonzó buzgó szeretetem jeléül oda ajándékozom, kérvén a tisztelt várost, hogy ezen csupán alapul szolgálandó, jövendőben más boldogabb hazafiak által szaporítandó áldozatomat, oly szívességgel fogadni méltóztassanak, mint amilyenből az származott. (...) annak hovávaló helyezése és gondviselése iránt teendő rendszabásokat a ns. Tanács bölcs ítéletére bízom, amelytől egyedül fog függni mindenkor (...)" Levéltári iratokból Az 1875. április l-jén tartott közgyűlésen Rényi Rezső városi képviselő indítványozta, hogy Helischer József könyv-hagyatékát - amely „Esztergom sz. kir. város jegyzői hivatalos helyiségében (...) van állványokra felhalmozva" (...) és „kezelésével illetve felügyeletével szokásosan a jegyző van megbízva" (...) - „újra elrendezve" az új jegyzőnek leltár szerint adják át. Takács Géza jegyző előterjesztésében egy megfelelőbb helyiségre, az állványok bővítésére és egy „rendezési bizottság" megalakítására tett javaslatot. A képviselőtestület határozatában (1120/1875. sz.) mindezt elfogadta. Három tagú bizottságot állított fel (Rényi Rezső, Feichtinger Sándor, Pór Antal), amelyet megbízott a „tüzetes leltározással", a tudományszakok szerinti elrendezéssel, a „netalán felmerülő hiányok részletes kijelelésével", továbbá annak megvizsgálásával is, hogy a könyvtári tőke és kamatai kezelésére vonatkozó végrendeleti előírások teljesültek-e. Az Esztergom és Vidékéből 1879. augusztus 28. (...) Még ha pénzalapja nem volna is e könyvtárnak, kötelessége volna a városnak rendben tartani s a portól tisztogatni azt. Szegény hagyományozó, szegény Helischer! (...) Tekintsünk csak körül a könyvek helyiségében: könyvtárnok nem lévén, rendnek a könyvtár körül legkevesebb nyoma sincs. A több kötetből álló művek egyik része itt, másik kötete isten tudja melyik osztálynál hever; magyar művek vannak összevissza dobálva a német és latin stb. munkák közé. (...) Csak a por látszik törődni az elhagyott könyvtárral, mert szánakozva borul a kötetekre. S ki olvassa a könyveket? Ugyan lett-e már figyelmeztetve Esztergom közönsége, hogy neki milyen könyvtára van? Bizonyára nem olvassa senki, s nem is lett figyelmeztetve senki! De hogyan is lehetne e könyvtárat jelenlegi állapotában használni? (...) Sajnos, hogy ezt most kellett előhozni, hogy nem történt ez meg már sokkal hamarabb. (...) Arra figyelmeztetjük tehát, és kérjük a polgármester urat s az igen tisztelt városi tanácsot, hogy míg egyrészről új könyvek beszerzésén fáradoznak, ne hagyják figyelmen kívül a már birtokban lévőket; rendeztessék s tisztogattassák meg könyvtárunkat, s bocsássák azt a művelt közönség rendelkezésére is. Adja isten, hogy mindez mihamarabb megtörténjék. (...) 1884. december 4. Városi Könyvtár (...) mi azt tartjuk a Helischer -féle könyvtárról, hogy az nem azért keletkezett, mintha örökös szobafogságra kárhoztatták volna, de talán azért sem, hogy csak néhány szál olvasni szerető városi hivatalnok bújja. Annak a könyvtárnak missiója van. (...) Városi könyvtárat kell fejleszteni a városháza egyik külön termében elhelyezett Helischer-féle hagyatékból. Egy kis anyagi forrást kell nyitni a könyvtár (...) tervszerű gyarapításához. Alkalmas szakemberek tanácsát kellene tehát kikérni, hogy milyen irányban lehetne az előmunkálatokat megkezdeni, városi könyvtárunkat kiszélesíteni, s előkelőségünk, polgárságunk, sőt népünk osztályainak is hozzáférhetővé tenni. (...) Talán akad a városi képviselőtestületben egy-két lelkes képviselő, aki magáévá téve jólelkű eszméinket, felhívja rá a város figyelmét, s a holt matériát megeleveníti azáltal, hogy azt kibővítve a városi nagyközönség könyvtárának nyittatja meg. Nincsen városi könyvtárunk. Javunkra és dicsőségünkre fogna tehát szolgálni, ha a Helischer-féle hagyatékból teremtünk városi könyvtárat. 1885. május 24. Esztergom város könyvtára (...) A rendezés fáradalmas munkájával Esztergom város közgyűlése Dr. Nemtsák János reál-iskolai tanárt bízta meg, még három esztendő előtt, ki a munkálatokat még múlt év augusztusában fejezte be. [Vagyis 1882-1884 között teljesítette a megbízást. -N.T.] A rendezés munkája tehát be van fejezve, a katalógus teljesen kész. (...) Van összesen 2298 mű, 3601 kötetben. [(...) Az újságcikk ezután ismerteti a katalógus rendszerét, felsorolva az összes (16) szakcsoportot, sőt ezeken belül az alosztályokat is. Az előbbieknél közli a művek, illetve kötetek összesített számát is. -N.T.] (...) A teljes katalógus tehát megismertette velünk a városi könyvtár kincseit, melyek arra valók, hogy azokból Esztergom tudománykedvelő fiai arany-ismereteket bányásszanak. A kincsesbánya meg van nyitva. Kutassuk és használjuk városunk javára. v/ss/ / /Yf/'f ///Ssí'/Sfp/ .v// 1890. június 5. (...) A háromezer kötetes könyvtár most rendezve van. Ezt ugyan még nem tudja hivatalosan a város, mert 5-6 év óta még mindig csak száraz köszönettel tartozik a könyvtár rendezőjének; de azt már kezdi tudni, hogy a jobb idők hagyatéka tovább áll másfél szobával, hogy helyet adjon a reáliskola múzeumának. A városi könyvtár (...) tudományos matériája napjainkban meglehetősen elavult. Olyan szerény maga a könyvtári alap, hogy rendszeres gyarapításra, a hézagok szakértelmes csökkentésére, a haladó irodalommal lépést-tartó fejlesztésre képtelen. (...) A könyvtári bizottság feladata lesz a városi könyvtár gondozása és gyarapítása s így méltán eredményeket lehet várni. A bizottság már legközelebb többszörösíteni fogja a városi könyvtár katalógusát, hogy minden városi képviselő rend szerint használhassa a városi könyvtárat, mely hivatását valóban csak akkor töltené be, ha fóliánsait nemcsak kavargó pipafüst, néhány búvárkodó pók és ősi porréteg, hanem a mostani nemzedék is látogatná és használná.