Esztergom és Vidéke, 2005
2005-10-20 / 42. szám
2005. október 20. eszvamcw vro^fre 5 Hz orgonaépítő Baróti István, az esztergomi Bazilika orgonistája 65 éves. 1940. október 24-én született Csíkszentdomokoson, Márton Áron püspök szülőfalujában, akinek szegről-végről rokona is: Baróti István édesanyjának unokatestvére Áron püspök sógornője volt. Még kicsi gyermek, amikor a család Almásfüzitőre költözik. Itt vészelik át a II. világháború szenvedéseit, a bombázásokat. A háború után Budakeszire költöztek, ahol a helyi zeneiskolában zongorázni tanult. Zongoratanárnője erős dohányos lévén - magyarázat közben égő cigarettáját mindig a klaviatúra szélére helyezte, az orrába szálló cigaretta füst az ifjú növendék annyira zavarta, hogy inkább áttért a furulyázásra. Később a Postás Zeneiskolában ismét visszatért a zongorához. 1953-tól a Zenei Gimnáziumban folytatta tanulmányait, s egy ideig ellátta a budakeszi templom harangozói teendőit is. Itt alkalma nyílt közelről megfigyelni a kántornő orgonajátékát. Mivel a hölgy sánta volt, s a pedáljáték sok problémát okozott számára, Baróti megtanulta és elvállalta a pedál kezelést, és a miséken „közösen" orgonáltak. 1956-ban - a Bazilika felszentelésének 100 éves évfordulóján - kirándult Esztergomba. Itt hallotta először Liszt Esztergomi Miséjét a budapesti Mátyás templom ének -és zenekarának előadásában, az orgonánál Klinda István ült. A Bazilika atmoszférája nagyon megragadta az ifjú muzsikust, aki már gyermekkora óta őrzött egy víziót a legnagyobb magyar templomról a nagymama imakönyvében látott csipkés szélű szentkép alapján. Ismerősei javaslatára felkereste Gergely Ferenc orgonaművészt, a budapesti ferences templom kántorát, hogy instrukciókat kérjen tőle. A templomban. Gergely éppen egy Liszt művet játszott, s a hangszer Baróti által még soha nem hallott dübörgő basszusokkal szólt. Ez a zenei élmény mélyen emlékezetébe vésődött, és évtizedekkel később, az 1990-es években ezt a robosztus hangzást nyújtó bombard sípsort a Ferences templom orgonájának lebontásakor megszerezte az esztergomi Bazilika orgonája számára. A Zeneakadémián először karvezetést tanult, s csak később váltott át az orgona tanszakra, ahol Gergely Ferenc és Pécsi Sebestyén - az egykori esztergomi diák - voltak a mesterei. Pécsitől hallott először az orgonaépítéssel kapcsolatos kérdésekről. 1967. december 5-én volt a diploma hangversenye. Ekkor már a Zeneakadémia új orgonáján játszhatta Bach és Liszt műveit. A ferences templom kórusának tagjaként a szentgyörgymezői templom felszentelésének 200 éves évfordulóján ismét megfordult Esztergomban. Ez alkalommal Parádi Gyula karkáplán lehetővé tette számára a bazilika orgonájának megtekintését és kipróbálását. Ez akkor egy provizórikus hangszer volt, hisz az eredeti - a Liszt Ferenc által is használt - orgona a II. világháború alatt megsemmisült, és csupán egyharmada maradt meg romokban. Ez a monumentális hangszer roncs azonban megragadta Baróti fantáziáját, aki 1970 óta már a II. kerületi zeneiskola orgona tanára volt, és tanítványaival hozzálátott a romokban lévő hangszer megtisztításához. Kétévi munka után sikerült a sípokat megszólaltatni, és a hangzás ismeretében hozzáfogott a Liszt korabeli hangszertestet is tartalmazó új orgona tervezéséhez. 1961-75 között a máriaremetei templom kántora volt, és Lékai László bíboros érsek hívására innétjött Esztergomba. Immár „birtokon belül" győzhette meg az érseket az új orgona építésének szükségességéről. 1979-ben kezdődhettek meg a tényleges munkálatok, és 1980 karácsonyán már megszólalhatott a Liszt korabeli orgona restaurált része A hanszer építése ma is folyik, jelenleg mintegy hatvan százalékban készült el. A legfinomabb árnyalatok megszólalásához még sok síp beépítésére van szükség. Ez Baróti István számára egy nagy tanulmány: e munka tapasztalatait már több nagy budapesti orgonaépítés szakértőjeként kamatoztatta. Három évvel ezelőtt az a megtiszteltetés érte, hogy meghívást kapott a Művészetek Palotájában lévő Nemzeti Hangversenyterem orgonájának építési munkálataihoz is. O tervezte meg az orgona hangképét és diszpozícióját. 1996-ban orgonafesztivált szervezett Esztergomban, és 2006-ban ismét szeretne szervezni egyet. Szerinte a gitárfesztivál váltó éveiben rendszeresen orgonafesztiválokat kellene rendezni Esztergomban, és az idegenforgalmi évadban - májustól októberig - minden évben naponta két kis- és hetente egy nagy orgonakoncertet kellene ajánlani az igényes turistáknak. Áz a meggyőződése, hogy ha a város ezt kezdeményezné, az egyházház biztosan nem zárkózna el- „ O maga évente egy önálló koncerttel lép a város közönsége elé. Eddig tíz tanítványa választotta az qrgonaművészi pályát. Érdeklődésének középpontjában Liszt Ferenc életműve áll. Elsősorban az orgonaművek autentikus előadásmódjának rejtelmeit kutatja. 2000 júniusában egy tudományos konferencián előadást tartott az Esztergomi Mise születésének és bemutatásának körülményeiről a partitúra és a levelezések felhasználásával. Az előadás később írásban is megjelent a Lux Pannoniae - Esztergom az ezeréves kulturális metropolis című kötetben. (Balassa Bálint Múzeum-Esztergom. 2001.) A Bazilika orgonájának építése során szerzett élmények néha emlékezetébe idézik a Liszt Ferenc személye és az Esztergomi Mise körüli kicsinyes intrikákat, de ő dolgozik rendületlenül. Az a célja, hogy ez a hangszer az ország egyik „leg..." orgonája legyen. K.E. Szeretet és halál... Nehéz dolgom van. Egy olyan eseményről (történésről, programról) kellene a következő sorokban beszámolnom, melynek konkrét témája nem volt és nem is lehetett volna, ugyanis a közönségtalálkozók általában ilyenek, de legalább is a jobbak egy ilyen, spontánabb eljárást követnek. Tulajdonképpen ilyenkor arról van szó, hogy a meghívott (író, költő stb.) beszélgetést próbál kezdeményezni, tehát az ilyen esetben aktív közönség a művész alkotásaival vagy életével (és tulajdonképpen bármivel) kapcsolatban kérdéseket fogalmazhat meg, melyekre a vendég megpróbál kielégítő választ adni. Ez történt október 12-én, szerdán délután 5 órától a Helischer József Városi Könyvtárban is, ahol Müller Péter volt a kérdések célpontja. Az író - más utat nem is feltételezve - beszédét a következőképp nyitotta: „Én úgy terveztem, hogy beszélgetünk...". Először meglepődtem, mivel úgy éreztem, hogy egy szeánsz kellős közepére csöppentem, ahol a (szinte szentként tisztelt) szellemi vezető karizmája hatja át a termet. Hamarosan rájöttem, hogy ez így is van, ugyanis a „vezető" nyitómonológjában kapásból a szertartás fogalmának boncolgatása került terítékre. Ami igaz, az igaz: a szó valódi tartalma (szeretetet tartani; örömünnepet közösségben átélni) tényleg feledésbe merült, ami sajnálatos, s erre valóban rá kell mutatni, fel kell ismerni. A fokozatosan meginduló beszélgetés során szóba került a halál, a szeretet (meglepő módon ez a kettő szervesen összekapcsolva) és az élet állandóan aktuális témái. Ha akadt is olyan meglátása a szerzőnek, mellyel nem tudott mindenki azonosulni, ezeken kívül is rengeteg érdekes, megfontolásra érdemes, lélekemelő gondolattal lehettek gazdagabbak a megjelentek. Példának okáért a szeretettel kapcsolatban sok csodálatos (ám néha felfoghatatlan és megfoghatatlan) megállapítás került napvilágra. Ugyanis a szeretet több, egymástól elkülöníthető szinteket foglal magában, s ezek ranglétra-szerűen helyezkednek el, a következő lépcsőfokra pedig nagyon nehéz az átlépés. És itt kapcsolódik össze a szeretet és a halál, ugyanis csak a szeretet egy bizonyos (elég magas) szintjén vagyunk képesek elengedni szerettünket (szeretteinket). Ez az úgynevezett elengedő szeretet, ami a szeretet olyan nagyfokú kiterjesztése, mely egy kissé felfoghatatlan, s ha megengedik nekem, ezt most nem is részletezném. (S persze azért belép a képbe a lélek továbbélése és az újjászületés is...) Az összejövetel végén a „mester" még dedikált is, nagy örömet okozva ezzel „híveinek". A lényeg azonban az, hogyha előreláthatólag nem is értünk majd egyet minden egyes szóval, akkor is érdemes (ha módunk van rá) meghallgatni az ilyen, és ehhez hasonló beszélgetéseket, mert a hallottak adhatnak olyan plusz tartalmakat, melyek segítségével egy kicsit többnek, jobbnak, másnak érezhetjük magunkat. Ázt ugyanis tudnunk kell (amint az el is hangzott), hogy minden egyes ember „csodálatos, egyedi és megismételhetetlen" egyed, aki már azzal is, hogy ezt tudatosítja és felismeri magában és másokban is, már tett valamit egy szebb és jobb jövőért. B.G. Európa a kultúrák válságában A pápa első könyve magyarul A Szent István Társulat gondozásában a napokban jelent meg „Benedek Európája a kultúrák válságában" címmel XVI. Benedek pápa első könyve, amely alig három hónappal a megválasztása után látott napvilágot Olaszországban, a vatikáni kiadónál. Annak ellenére, hogy a kötetben szereplő előadásokat még a Hittani Kongregáció prefektusaként tartotta, azok egyfajta pápai programként is felfoghatók. A „keresztény kontinens" alapjait másfél évezreddel ezelőtt a maihoz hasonló kulturális válság idején teremtették meg Szent Benedek és utódai. Napjainkban e gyökerek ellenére egy másik kultúra is kibontakozóban van: egy olyan szellemi áramlat, mely a legradikálisabb ellentmondást képviseli nem csupán a kereszténységgel, hanem az egész emberiség vallási, erkölcsi hagyományával szemben. Benedek pápa szerint kontinensünk ma sajátos és igazi „szakítópróbát" él át, melyet az Egyháznak ebben a történelmi órában vállalnia kell; az Európa meghatározása és új politikai formája körüli vitában nem a történelem „hátvédjének" szerepét kell betöltenie, hanem az egész emberiség iránti felelősséget átérezve irányt mutatnia az új évezredben is. E felelősség készteti a pápát, hogy felemelje szavát a kultúra, a politika, a közélet és az erkölcs kérdéseiben, ha a keresztény Európa arculatát öntudat és önazonosság nélkülivé kívánják formálnia globalizációra törekvők. A kötet bevezető tanulmányát Marcello Pera, az olasz szenátus elnöke írta. Mújdricza Péter építész könyvbemutató j a (P.) Mikropolisz címmel a közelmúltban adta ki Mújdricza Péter, Esztergomban élő építész szakmai hitvallását. A 328 oldalas műhöz az előszót Kunszt György építőművész írta, akit napjainkban köszöntöttek 80. születésnapján. Építész a könyv szerzője, de a gazdasági élet számos területéről mondja el benne a véleményét. Négy fő fejezetből áll: Detonáció, Nekropolisz, Mammonmutájciók, Mikropolisz. Esztergom belvárosának egyik közismert helyén, a Laskai Osvát Antikváriumban volt a könyv bemutatója. A megjelenteket Mezei Attila tulajdonos fogadta és köszöntötte. Nagy volt az érdeklődés, hiszen a meghívó is hirdette, hogy a bemutatót dr. Prokopp Mária művészettörténész, egyetemi tanár vezeti (fotónkon). A budapesti bölcsészkaron oktató professzor Esztergomban él, közéleti szereplése e városhoz köti. Természetesen jól ismeri Mújdricza Pétert és testvérét, akik építész-stúdiót vezetnek a városban. Az ismertetés során arról is szólt a professzor, hogy a testvérpár éppen negyedszázada került Esztergomba, és kezdetben a megyei tervezőirodában dolgoztak, majd önálló stúdiót létesítettek. Nevükhöz kötődik a Prímás-szigeten a Zenede palotája, megőrizve a 20. század első harmadában épített szerény formáját, de már a Mújdricza-formákkal ékesített tetőszerkezettel. Számos épülettel büszkélkedhetnek még, például a vízivárosi vendégházzal is. Egyelőre tanulmányterv szinten nyújtották be elképzeléseiket a Fürdő Szálló és a Szent István Fürdő újjávarázsolására, hozzájuk igazodóan a Művelődési Ház és a Bástya-épület átépítésére is. Sokaknak tetszett a Széchenyi tér átépítésére irányuló tervdokumentációjuk. Ennek megvalósítása csak jövőre kerülhet szóba. Dr. Prokopp Mária örömét fejezte ki azért, hogy a könyvbemutató októberre esett, mely szerte a világon a műemlékekre való emlékezés és gondoskodás hónapja. Á szerző az építészmérnöki diplomát szerezte meg előbb, majd nyomban beiratkozott a bölcsészkarra, ahol művészettörténetet tanult és sikeresen végzett. Mújdricza Péter külön büszke a megyénkben alkotott Tatai Temetőkápolna és Harangláb alkotására, melynek részleteiről külön is kitért a könyvében. Másik ilyen híres műve Tapolcán található, az Első Magyar Látványtér. A bemutató napján már sok példány gazdára talált, de a szerző számított is erre és megbízta az antikváriumot a további példányok értékesítésével. Joscph Rat* inger Benedek Európája