Esztergom és Vidéke, 2005

2005-10-20 / 42. szám

POLGÁ Helischer,j 2500 Eszte Tel:33/523• Adó« : ^í HIVATAL Könyvtár ^ncsics M. u. 5 33/401-919 6 s vi ve ^e Szent Istuán szülpuárpsa a nemzeti eggség bölcsője, jelképe és szolgálója! polgári hetilap www.esztergomesvideke.hu E-mail: esztergomesvideke@vnet.hu Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: dr. Kőrösy László Megjelent 1944-ig LXV évfolyam * Új sorozat XX. évfolyam, 42. szám 2005. október 20. 6 oldal Ára: 75 Ft A diagnózis fontossága „Látlelet az ifjúságról" címmel rendezett konferenciát az 1993-ban alakult Nemzeti Pedagógus Műhely október 14-én délelőtt 10 órai kezdettel az Esztergomi Vár konferenciatermében. Az előadás témája azon aktuális, az iskolarendszert és az ifjúságot érintő problémák felvetése volt, melyek meghatározzák a jelent, s melyeket meg kellene változtatni annak érdekében, hogy ne süllyedjünk le a „modern, urbánus világ" nívójára. A konferenciát Kis-Rigó László püspök nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy a valódi hibák diagnózisa a legfontosabb, ugyanis a megelőzés módszere sajnos nehezen alkalmazható. Ezzel párhuzamosan előre jelezte egy újabb, a problémák megoldásait megfogalmazó konferencia összehívását remélhetőleg a közeljövőben, mivel közös nemzeti érdek az oktatás „tisztába tétele". Az előadást Kósa András professzor nyitotta meg „Meglopott iskolák" című expozéjával, melyben egyaránt kitért a történelem, az irodalom és a matematika tárgyaira. Felvetette a történelemhamisítás problematikáját, ezzel kapcsolatban pedig egy Kundéra idézetet vetített ki, ami a következőképp szólt: „A nemzeteket úgy likvidálják, hogy először elveszik emlékezetüket ... A nemzet aztán lassan nem érti jelenét és elfelejti múltját..." Az irodalommal kapcsolatban rávilágított arra a „sikkasztásra", melynek hatására olyan írók maradnak ki a kötelezően megismertetendők közül mint Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád, illetve a teljes határon túli magyar irodalom: Tamási Áron, Wass Albert. És persze még sokan mások. A matematika elnagyolása, pedig a bizonyítás utáni vágyat, tehát a különböző nézetek elfogadása előtti logikus mérlegelés lehetőségét írtja ki. Matolcsi Tamás professzor, „Mondjátok hát, hogy nem reménytelen" című előadásában egy 13 éve alapított, s azóta évente megrendezett vetélkedőn keresztül mutatta be a főiskolás és egyetemista fiatalok hozzáállásának megváltozását. A rendezvény a Tor-Túra nevet viseli, s az erre jelentkező csapatok különböző humoros vetélkedők során mérhetik össze „tudásukat". A hozzáállás azonban fokozatosan megváltozott. Mostanra már odáig fajult, hogy a fiatalok szinte maradéktalanul csak egy újabb, ivásra és féktelen bulizásra használható lehetőséget látnak benne, s az eredeti cél valahogy elsikkadt. Tehát Matolcsi professzor egy kisebb közönség mintáján keresztül próbált a problémákhoz közeledni. A számomra legérdekesebb előadást dr. Zoltán István prezentálta, aki először is három jól körülhatárolható egységet különített el, melyeket már a beszédének címe is előre jelezett: „Jelenségek, tendenciák, tények az elbizonytalanított iskolában ". A három fogalom fokozatokat jelöl. A jelenségek általában aprók, elszigeteltek és nem okoznak nagy problémát, ám ezek a legfontosabbak, mivel ha nem ismerik fel őket és nem tesznek ellenük, akkor tendenciává válnak, melyek már jóval általánosabb érvényűek, és sajnos nehezen kezelhetőek. Ha pedig ezeket is engedjük „továbbfejlődni" akkor eljutunk a tények tartományához, amelyek mint tudjuk makacs dolgok. Az oktatási rendszert bomlasztó, az egyének hozzáállását módosító és befolyásoló tényezőkre találóan a „vírusok" nevet alkalmazta, melyeket leginkább a média sugároz felénk, s amikor ezek hatását észrevesszük már ún. kóros tényekkel kell szembesülnünk. De mik is azok a vírusok? Például vírusok azok a csúsztatott, hazug kijelentések mint például a piacképes ismeretek elsajátítására ösztönző felhívások, amik azzal kecsegtetnek, hogy ezen tudáskészletek azonpali pénzkeresetet biztosítanak. Am elképzelhető hogy mire a tudás kb. 10-20 év múlva használatba kerül, addigra az már feleslegessé válik. Vagy ilyen vírus pl. az egyéni tanulmányi rend melletti kardoskodás, ugyanis gyakran előfordul, hogy ez is a visszájára fordul, ugyanis pont azt a biztos tudást nem adja meg (persze nem minden esetben), amit kellene, hogy megadjon. Természetesen ezeket még hosszú oldalakon keresztül lehetne sorolni. És mik is azok a kóros tények? Például kóros tény az az általános értékválság, mellyel manapság küzdünk, vagy a diák, a tanár és a szülők szembenállása, az iskola kriminalizálódása, a követelmények relativizálása (tehát adott közösséghez idomítása), a közösségek szétesése. Ide tartozik még a diplomák elértéktelenedése és még sok más aktualitás. Dr. Zoltán István ezen problémák felvázolása után néhány, a lehetséges kiúthoz szükséges tennivalót is felvázolt. E szerint fontos és elkerülhetetlen egy stabil értékrendszer kialakítása, a tanár és az iskola társadalmi szerepének meghatározása, egy kompetencia- és együttműködés alapú iskolavezetés létrehozása, a követelmények pontos és egységes meghatározása és a tehetséghez alakított iskolarendszer kialakítása. Mindezek után lépett a pódiumra a Nemzeti Pedagógusműhely elnöke, Bárányi Károly, aki tulajdonképpen sommázta kollégái beszédeit, s még egyszer kihangsúlyozott néhány nagyon fontos állítást. Először is felhívta a figyelmet az oktatás és a nevelés fogalmának különbségére, ugyanis a nevelés nem jelent mást, mint segíteni, vagy előmozdítani az autonómia elérését. Az autonómia ilyen értelemben pedig az, hogy döntéseinkért felellőséget vállalunk, ez személyi szabadságunk alapja, amihez elengedhetetlenül szükséges az igazság. (Folyatás a 3. oldalon) (Pálos) Városunk önkormányzatát két törvény is kötelezi a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv elkészítésére. Ennek értelmében a képviselő-testület ütemtervben rögzítette az egyes városrészekre vonatkozó határidőket. Lapunkban már írtunk a Prímás- sziget és a Szent Tamás-hegy rendezéséről, most az északi városterület szabályozási tervéről ejtünk szót, amelyet a Magyar Regionális Városfejlesztési és Urbanisztikai Kht. Városépítési Tervező Irodája készített el. Mielőtt a tervanyag jóváhagyásra a képviselő-testülethez kerül, előtte ugyancsak törvényi előírás szerint közszemlére kell tenni. Városunk északi területének tervdokumentációja a polgármesteri hivatalban az érdeklődő lakosság részére rendelkezésre áll a hivatali fogadóórák idejében. A hivatal városszépítési irodája és a főépítész ugyancsak fogadóidőben tájékoztatást nyújt az érdeklődőknek. Mit is tartalmaz az északi városterület szabályozási terve ? Ennek bemutatásával kívánunk elébe menni a lakosság érdeklődésének. Tervek az északi városterület szabályozására tulajdonban elsősorban az utak, valamint a szennyvíztiszító van. Az államé a Szamárhegy erdőterülete, a 11-es főközlekedési út és környezete, valamint a korábban kisajátított Duna-parti területek, melyek még a hírhedt vízlépcső építése idején kerültek ebbe a tuladonkörbe. A szóbanforgó terület a föld mélyén régészeti titkokat is rejt. A római korban itt futott a limes, az a határerődvonal, melynek legalapvetőbb elemei az őrtornyok (burgusok) voltak. Nyomaik ma is fellelhetők a Búbánat-völgyben, Szamárhegynél, a Dédai csárdánál, az Újfbldeken, a Dunai-dűlőben., A középkorból maradtak ránk Árpád-kori településekre utaló nyomok is. Régészeti védelem alatt áll a Duna-dűlő több része, a Kistói-földek, az Újföldek, a szamárhegyi homokbánya, a Dédai csárda, a Komandát-rét, a Fűzfás-kút, az Irtvány-dűlő, az Apáca-major és a Búbánatvölgy egyes helyei. A szabályozási terv behatárolja az útépítés menetét is. Már megépült a Vaskapui út, a korábbi kemping melletti gyűjtőút, valamint a Csenkei utca. Áz elképzelt utak szélessége: Bánomi út 16-20, Előhegyi gyűjtőút 12, Csenkei utca 16, Völgy utca 14, Dédai-tó gyűjtőútja 14, a Fárikúti út 14 méter lesz. A közművek szabályozására is utal a terv. A vízbázist a regionális rendszerből építené ki, azonban felmerült egy önálló városi megoldás is, mely további vizsgálatra javasolt. A szennyvíztisztító telep kapacitása bőven bírja a további csatornabővítést, melyre a szabályozási terv is kiteljed. Szükségesként írják elő a csatornázás ütemezését. Meg kell szüntetni a nyílt árkokba, az időszakos vagy állandó vízfolyásokba a szennyvizek bekötését. A csatorna megépítését követően egy éven belül ezekbe kell vezetni minden féle, a telken keletkező szennyvizet. Á felszíni vízelvezetést egyszerűsíti, hogy ez az egész terület a Duna vízgyűjtőjén helyezkedik el. A hegyoldalakat erdők borítják, melyek megfogják és visszatartják a hirtelen lezúduló vizeket. Á legnagyobb vízgyűjtő területtel itt a Csenkeipatak rendelkezik. A patakra telepítették a Dédai-tavat, melynek felülete 13, és a Bíróréti-tavat, amely 2,5 hektár. Ugyancsak tartalmazza a terv a villamosenergiaellátást, mely elsősorban az Esztergom - Visegrád - Tahitótfalu 20 kilovoltos távvezetékre épül. Utalás van a vezetékes gázellátásra is, mely a dorogi gázátadóból az esztergomi gázfogadón át folytatódna. Már most is vezetékes gázt használnak a Bánomi út melletti ingatlanokban. Megépült a vezeték a Prímás-lakópark (volt kemping) helyén is. Még folytathatnánk, hiszen terjedelmes anyagot készítettek elő a tervezők, de inkább arra biztatunk mindenkit, aki érdekelt, tekintsen be ezekbe: aztán véleményét írásban is adja le; 2005. november 3-áig várják véleményét a Polgármesteri Hivatal városszépítési osztályán! A tervezési terület a város központi belterülete és a Búbánatvölgy üdülőterülete között húzódó mintegy 830 hektárnyit öleli fel. Ez az úgynevezett északi városterület, amelyik a Dunától kiindulva lefedi a Homoki-földeket, továbbá a Duna-parti kiskerteket a 11-es számú útig. Az úttól délre felöleli a Zsellérföldeket, Bocskoroskút, valamint Döbönkút területét, a Csenke-patak völgyét, a Szamárhegy üdülőterületét, a hegy egészével együtt. Az északi terület túlnyomó része ma még külterület, viszont belterületnek számít a Döbönkút és Szamárhegy egyes részei. Az esztergomiak számára már ismerősként csengenek az itteni utcanevek: Akácos, Vöröskői, Csenkei, Hegyalja, Fenyves, Völgy, Fárikúti, Parcella, Cseresznyés... A város belterületéhez közvetlenül kapcsolódó részeken - így a Zsellérföldeken, a Vadvirág kempingnél, a Bocskoros-kúti dűlőben, Döbönkúton - lakóterület-bővítést tartalmaz egy, már korábban jóváhagyott településszerkezeti terv. A 830 hektár tervezési terület túlnyomó része (78 százalék) ma még külterület, és csak kisebb hányada belterületi üdülőterület (13 százalék). A felmérések szerint a hétvégiházas üdülőterület 165, a feltételes kertvárosi lakóterület 19, az erdőterület 140, a mezőgazdasági kertes terület 65, a mezőgazdasági általános terület 330, a mezőgazdasági különleges terület 95 hektárt tesz ki. Szamárhegy lejtőjén, csodálatos táji környezetben a Csenkepatakra és a Dunára nézőén üdülőterület alakult ki. Az úthálózat csak részben igazodik a terepviszonyokhoz, és szabályozási szélessége sem megfelelő. Döbönkút jogilag üdülőterület, de ténylegesen általános, illetve kertes mezőgazdasági terület. Az utak kialakítása a korábbi szabályozás szerint részben megtörtént. Á területen lakóházépítések kezdődtek. A Szamárhegy, a Dédai-tó és a Kerek-tó övezetében az elkészült és véleményezésre rendelkezésre álló szabályozási terv legfeljebb 10 százalékos beépítettséget tartalmaz. A legkisebb telekterület 1000-1500 négyzetméter, míg a beépíthető 500-1000 négyzetméter. Az építménymagasságok nem léphetik túl a 4 métert, és a kötelező zöldfelület legalább 60 százalék kell legyen. A Zsellérföldeket, Bocskoroskútat és a Döbönkúti részt kertvárosias lakóterületként képzeli el a terv. A kialakítható telekterületek mérete itt 900-1200 négyzetméter, a legnagyobb homlokzat-magasság 4,5 - 5,5 méter, a beépíthető telek szélessége 16 méter, a legalacsonyabb zöldfelületi érték pedig 50 százalék. Általános mezőgazdasági területnek számítana a jövőben is a Homoki-dűlő. Itt egykor szőlőültetvények, gyümölcsösök voltak, ma - sajnos - leginkább parlagon heverő parcellákat látunk. A Csenkei-patak völgye a földhivatali nyilvántartás szerint szántó művelést takar, ám a valóságban növekszik itt is a parlag. Az északi területen minden tulajdonforma jelen van, de túlnyomórészt magántulajdonú mezőgazdasági területekről, szántókról, kertekről, illetve üdülőtelkekről beszélhetünk. Önkormányzati