Esztergom és Vidéke, 2005

2005-09-29 / 39. szám

2005. szeptember 29. esztgRscyn 65 vip^fre 5 Egy volt esztergomi diák, akiről a Holdon krátert neveztek el „Hadapród-iskola Esztergomban, a gyepűn" címmel igen érdekes visszaemlékezést tett közé lapunk múlt heti számában Kaposi Endre nyugalmazott főiskolai főigazgató. Simontsits Attila egykori kadét ugyanis megírta a fővárosból a bombázások miatt Esztergomba telepített Görgey Artúr Magyar Királyi Hadapród Iskola 1943-44. tanévi történetét, amelyről eddig alig tudtunk valamit. Az érdekes írás olvastán eszembe jutott az MTV egyik csatornájának kb. két évvel ezelőtti adása „A századfordító magyarok"-ról. Annak főszereplője az az Izsák Imre, akinek arcképét és méltatását már láttam a millenniumi ünnepségek tudománytörténeti kiállításán Bolyai János, Eötvös Loránd, Neumann János és Wigner Jenő társaságában. Ugyanis a Holdon mindegyikükről krátert neveztek el nem a magyarok! A felsorolt öt személyből négyet egy átlagos műveltségűnek nem kell bemutatni, de az ötödiket bizonyára igen. A Magyar Nagylexikon 2000. évi kiadású 10. kötetében a következők olvashatók róla: „Izsák Imre (1929. febr. 28. Zalaegerszeg - 1965. ápr. Párizs): csillagász. Az égi mechanika egyik legkiválóbb, nemzetközileg is elismert szakértője volt. 1950-től az MTA Csillagvizsgáló Int.-ében aspiráns. 1956-ban Svájcba ment, ahol a Zürichi Csillagvizsgálóban a protuberanciák mozgásával foglalkozott. Az első szputnyik felbocsátását követően megjelent cikke nyomán meghívták az USA-ba, ahol a Cincinnati Egy. Obszervatóriumában, 1959-től a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatóriumában dolgozott, a műholdkövetési program kutatási-fejlesztési osztályvezetője lett (1960). Komoly szerepe volt az amerikai űrkutatás sikereiben. Módszert dolgozott ki a Föld alakjának - a mesterséges holdak mozgásának alapján történő - meghatározására, és ő mutatta ki először, hogy a Föld egyenlítői metszete 'körte' alakú. A Hold túlsó oldalán krátert neveztek el róla." Az viszont csak a TV-adásból derült ki, hogy az 1943-44es tanévben ő is esztergomi diák volt! Ezt pedig a még élő húga nyilatkozta, de a tudománytörténész Gazda István szerint riportot készítettek egyik volt esztergomi diáktársával is. Egykori főnöke, a híres csillagász Detre László professzor ismerte fel kivételes tehetségét, bár az már a Hadapród Iskolában megmutatkozott. Más azonban az egyetem, és főleg egy tudományos intézet, amelynek már hallgató korában nagy reménységre jogosító aspiránsa lett. Az asztrofizika történetében a Holdra írta nevét, mint a nevezett tudósok benjáminja. A kegyetlen körülmények közt rövid ideig volt a város diákja. Még egy évtizedet sem töltött a hazájától távol, majd az életből is eltávozott. Tudományos teljesítménye mégis elegendő ahhoz, hogy a legnagyobbak között emlegessük. Egy kicsit mint volt esztergomi diákot. Szállási Árpád Mindenkit megrendítettek a Székelyföldön bekövetkezett természeti katasztrófáról kapott hírek. A magyar társadalom minden rétege azóta összefogott a segítség-nyújtás érdekében. így voltak a Tatai Református Egyházmegye reformátusai is, közöttük Esztergom és Dorog egyházközségei és a hozzájuk tartozó települések. Az egyházmegye vezetősége úgy döntött, hogy az egyházmegyéhez tartozó templomok szeptember második vasárnapjának perselypénzét felajánlja, és eljuttatja a katasztrófát szenvedett területre. Szeptember 13-17-e között a fent nevezett települések reformátusai - korábban megszervezett egyháztörténeti emlékek megtekintésére, a történelmi személyek előtti tisztelgésre autóbuszos, körutazásos Jdrándulást tettek Erdélyben. Ok vitték el a segítséget, melyet közvetlenül juttattak el a helyszínre. Kérdésként csak az merült fel, melyik szenvedő településrejusson el megyénkből ez az adomány. A döntésben az volt a meghatározó, hogy a magyar médiumokban nem, vagy alig szereplő település kapja a segítséget. így esett a választás Siménfalvára, az ezer lelket számláló falura, ahol a laNagy megtiszteltetés ért nemrég: a Magyar Kolping Szövetség szervezésében 51 társammal együtt eljutottam Kölnbe, a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóra. Magyarországról egyébként majdnem négyezer fiatal vett részt a rendezvényen. Érkezésünkkor már vártak a vendéglátó családok. Miután a helyi plébános üdvözölt bennünket, mindenkit elhelyeztek a szállásán. Másnap reggel ünnepélyes istentiszteleten voltunk, amelyet egy indiai és egy schwabmüncheni plébános tartott. Ezután a város nevezetességeit bemutató vetélkedőn vettünk részt, majd látogatást tettünk egy idősek otthonában, ahol nagyon kedvesen fogadtak: süteménnyel és kávéval kínáltak az idős emberek, miközben jól elbeszélgettünk. Harmadik nap: látogatást tettünk a polgármesternél, aki kedvesen fogadta látogatásunkat. Üdvözlő szavai után mindenki elénekelte a saját nemzeti himnuszát. Ezt szabad foglalkozás követte; ezt az időt mindenki a szállásadó családjával töltötte. Engem elvittek egy hangulatos étterembe ebédelni, majd este a vendéglátók grillpartit rendeztek. A finom vacsora és a sör mellett a dél-afrikai csoport betekintést nyújtott a népüket jellemző zenei világba, melyet hangulatos énekkel kísértek. Negyedik nap: Augsburgba látogattunk, ahol a helyi Kolpingcsalád székházában magyar napot tartottunk. Itt a többi ország is bemutatkozott. Programunkat egy hazánkat bemutató előadás nyitotta, majd egy fuvolaszám követA megpróbált kosság - a három rendőr kivételével - teljes egészében magyar. A falu Hargita megyében fekszik és a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegyéhez tartozik. A kis erdélyi település a sóbányájáról híres Parajdtól 50, Tamási Áron nyughelyétől, Farkaslakától 40 km-re fekszik. A települést a Fehér-Nyikó patak szeli ketté. Ez áradt meg kb. negyedóra alatt négyzetméterenként 80 -100 liternyi eső esett le - és nem egészen három óra elteltével le is vonult, de ennyi idő elég volt arra, hogy a borzalmas pusztítást elvégezze. Soha nem látott mennyiségű víz tarolt mindent, ami útjába esett: házakat, bútorzatot, ruházatot, ólakat, utakat, hidakat, autókat, növényzetet, embereket, állatokat, kerítéseket, fákat tövestől, határból a terményt, a takarmányt. Az ott lakók elmondták: a Fehér-Nyikó amúgy egy békés, csendes, tiszta, alig félméter mélységű kanyargós patak. Ottjártunkkor is épp ilyen volt. Ezen a településen 111 családot érintett a katasztrófa valamilyen mértékben. Tíz ház vált teljesen a víz martalékává, a földdel lett egyenlővé, a többieket a víz alámosta, ezért megrogytak, falaik kidőltek, megrepedtek. A reformákezett, azután pedig a magyar gasztronómiáról tartottam előadást. A műsort néptánccal folytatták az egri gyerekek, ami után egy kis magyar borral vendégeltük meg a látogatókat. A borkóstoló házigazdái az érsekvadkertiek voltak. Szabadidőnkben megtekintettük az augsburgi dómot. A napot a város főterén felállított színpadon tartott mise, majd könnyűzenei koncert zárta. Akkor találkoztunk az Olaszországból, Franciaországból és a világ sok helyéről érkezett vendégekkel is: palesztinokkal, kongóiakkal. Ötödik nap: kirándultunk az Alpokba, ahol egy Indiából érkezett pap és az augsburgi Kolpingcsalád világi elnöke tartott hegyi misét. Lefelé jövet sajnos eláztunk. Visszautaztunk a szálláshelyünkre. Ekkor következett az újabb "fellépésem": vendéglátóinknak rendeztünk egy magyar estet, ahol gulyáslevest főztem 45 kg húsból, ami nagyon jól sikerült. Hatodik nap: reggel egy zárómise keretében elbúcsúztak tőlünk, mindenki megkapta a zarándokáldást; engem egy olasz pap áldott meg, majd útnak indultunk Kölnbe. Nyolcórányi utazás után érkeztünk meg a regisztrációs központba, ahol vacsorával vártak. Itt megkaptuk a zarándokfelszeretést, majd a szállásunkra mentünk, amely egy egylet klubháza volt. /1 • / tus templom és a polgármesteri hivatal épülete is jelentős károkat szenvedett. A templomban, az épületekben ember-magasan állt a víz (fotónkon). Mindezekről a falu lelkésze, Jakab Imola tájékoztatott, aki 1998 óta gondozza a falu reformátusainak lelki életét, ezen felül a környék 14 szórvány gyülekezetét is. Á templom használhatatlanná vált: a padozat, a bútorzat, az elektromos orgona elázott, a karzat megroggyant, a szószéken is állt a víz, negyven centiméteres iszapot hagyott maga után. A templom kriptáját szintén "kimosta" az áradat. A lelkész még elmondta: a katasztrófa hetének hétvégéjére volt tervezve a gyülekezetet alapító és a templomépítő Kiss Zsigmond egyik kései leszármazottjának esküvője, mely a katasztrófa miatt bizonytalan ideig elmaradt. A parókia is víz alatt volt: falai megrepedtek, a pincéből, az emésztőből mindent kimosott, a kerekes kút megtelt szennyel, sárral, piszokkal. A lelkész az áradat alatt nem tartózkodott a településen szórványban teljesítette hitéleti teendőit -, hazafelé tartva a hatóságok már nem engedték a faluba bemenni. A fiatal, törékeny, agilis lelkésznőtől azt is megtudtuk, hogy a falu unitárius temploma Hetedik nap: felutaztunk Kölnbe, ahol színvonalas programok vártak a Rajna partján; pár társammal meglátogattuk a Stohlwerk-múzeumot, ahol egy kóstoló keretében bemutatták a csokoládékészítés folyamatát. Este nyitó istentiszteleten vettünk részt, amelynek a végén a barátság jeléül készített csillagunkat odaadtuk egy számunkra szimpatikus emberpek. Én egy olasz lánnyal cseréltem. Nyolcadik nap: reggel istentiszteleten vettünk részt az ukrán és a felvidéki csoport tagjaival, majd ismét Kölnbe mentünk, ahol szabadnapot kaptunk. Ezt ajándékok és emléktárgyak beszerzésével töltöttünk. Kilencedik nap: reggel Bonnba utaztunk, ahol a pápa fogadására való felkészítésen vettünk részt az összes magyar csoporttal együtt. Majd ellátogattunk Kerpenbe, Adolf Kolping szülőhelyére. Megtekintettük a szülőházát, később pedig a síremlékét is megnéztük. Tizedik nap: a reggeli áhítat után mindenkinek lehetősége nyílt gyónásra, hogy tiszta lelkiismerettel fogadhassa XVI. Benedek pápát. Majd Kölnbe utaztunk, hogy megtekintsük a kölni dómot. Ez Európa legnagyobb székesegyháza, és egy életre szóló látvány volt számunkra. A dóm oldalfalán egy hatalmas kép látható II. János Pálról. Ezután megtekintettük az új pápát szállító hajót. Kivetítőn sértetlen maradt mivel a település magasabb részén épült, így most az istentiszteleteket közösen tarják. A templom helyreállítása hosszabb időt vesz igénybe, mert az csak a műemlék-védelmisek által jóváhagyott tervek alapján lehetséges. Ez pedig nem megy gyorsan. Siménfalva református gyülekezetének parókiájára - a kiránduláson lévők közül - egy nyolctagú küldöttség kétmillió forinttal kopogtatott be. Élükön Ágoston Csaba esztergomi és Pungur Béla dorogi református lelkészekkel, a két gondnokkal, Balogh Péterrel, valamint dr. Balogh Zoltánnal. A perselypénzekből összegyűlt forintokat a Tatai Református Egyházmegye képviseletében adták át az árvízkárok enyhítésére. A pénzt a református gyülekezet kapta a templom és a parókia felújítására, de részesülnek belőle a polgármesteri hivatalon keresztül a falu más vallású lakói is, úgy, hogy építőanyagot vásárolnak belőle. A falu polgármestere - Péter Zoltán - biztosította a küldöttséget, hogy nagy tételben vásárolnak építőanyagot, és ezután elszámolnak az adományozó felé. A falu két vezetője - a lelkész és a polgármester - örömüknek adtak hangot a pénz átvételekor és kérték az átadókat, tolmácsolják őszinte köszönetüket a Tatai Református Egyházmegye vezetése és reformátusai felé. A polgármester elmondta még, hogy a falu határában sátortábort építettek, ott ideiglenesen 65 személy él, közöttük gyerekek és idősek, olyanok, akiknek végképp nem maradt semmi lehetőségük, hogy a saját otthonukban vagy befogadottként máshol meghúzhas- sák magukat. Ha sikerül az ingatlanokat lakható állapotba hozniuk, akkor még a napi használati tárgyakra, bútorokra, ruhaneműkre is szükségük lesz. Utazásunk során több árvíz sújtotta településen haladtunk át. Azt láttuk, hogy mindenhol nagy erőkkel folyik a helyreállítás, az építés, a takarítás, az épületek szárítása, szellőztetése, az utak, hidak, javítása a törmelékek elszállítása. A hideg idő közeledte is erre kényszeríti a kárt szenvedetteket. Ezért is fontos minden segítség, ami eljut a területre! Nagy Tibor néztük végig, ahogyan a kölni Dóm téren nyolcszázezren fogadják XVI. Benedeket. A nap végén részt vettünk egy keresztúton is, amely minden stációt magába foglalt. Á napot egy színvonalas koncert zárta. Tizenegyedik nap: St. Augustinban elbúcsúztunk vendéglátóinktól, majd elindultunk Marienfeldre, ahol a zarándoklat utolsó két napja zajlott. Ezen a virrasztással egybekötött zarándoklaton 1,4 millióan vetek részt. Itt este először életemben - láthattam személyesen a pápát, aki miséjében az elhunyt Szentatyáért imádkozott a zarándokokkal, majd végigvirrasztottuk az egész éjszakát több ezer emberrel együtt, akik énekkel és tánccal múlatták az időt. A reggeli katekézis után következett a zárómise a pápával, aki szentbeszédében felhívta a figyelmet a természeti katasztrófa sújtotta ázsiai térség megsegítésének szükségességére, és adakozásra kérte az embereket. Csoportom minden egyes tagja fejenként 10 eurót adakozott. A Szentatya megáldotta a tömeget, mindenkinek biztonságos, jó utat kívánt, és elinduljunk haza. Életre szóló, nagyszerű élményekkel gazdagodtam, ezért szeretném megköszönni a Magyar Kolping Szövetségnek és Baumann Józsefnek, az esztergomi Kolping Katolikus Szakiskola igazgatójának, valamint az iskola tanárainak, hogy megadták nekem ezt a lehetőséget. Till József, tanuló Kölnben, a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón