Esztergom és Vidéke, 2005

2005-09-29 / 39. szám

2005. szeptember 29. esztgRscyn 65 vip^fre 5 Egy volt esztergomi diák, akiről a Holdon krátert neveztek el „Hadapród-iskola Eszter­gomban, a gyepűn" címmel igen érdekes visszaemlékezést tett közé lapunk múlt heti számában Kaposi Endre nyu­galmazott főiskolai főigazga­tó. Simontsits Attila egykori kadét ugyanis megírta a fővá­rosból a bombázások miatt Esztergomba telepített Gör­gey Artúr Magyar Királyi Hadapród Iskola 1943-44. tanévi történetét, amelyről eddig alig tudtunk valamit. Az érdekes írás olvastán eszembe jutott az MTV egyik csatorná­jának kb. két évvel ezelőtti adása „A századfordító ma­gyarok"-ról. Annak főszerep­lője az az Izsák Imre, akinek arcképét és méltatását már láttam a millenniumi ünnep­ségek tudománytörténeti kiál­lításán Bolyai János, Eötvös Loránd, Neumann János és Wigner Jenő társaságában. Ugyanis a Holdon mindegyi­kükről krátert neveztek el ­nem a magyarok! A felsorolt öt személyből négyet egy átla­gos műveltségűnek nem kell bemutatni, de az ötödiket bi­zonyára igen. A Magyar Nagy­lexikon 2000. évi kiadású 10. kötetében a következők olvas­hatók róla: „Izsák Imre (1929. febr. 28. Zalaegerszeg - 1965. ápr. Pá­rizs): csillagász. Az égi mecha­nika egyik legkiválóbb, nem­zetközileg is elismert szakértő­je volt. 1950-től az MTA Csil­lagvizsgáló Int.-ében aspi­ráns. 1956-ban Svájcba ment, ahol a Zürichi Csillagvizsgá­lóban a protuberanciák moz­gásával foglalkozott. Az első szputnyik felbocsátását köve­tően megjelent cikke nyomán meghívták az USA-ba, ahol a Cincinnati Egy. Obszervatóri­umában, 1959-től a Smith­sonian Asztrofizikai Obszer­vatóriumában dolgozott, a műholdkövetési program ku­tatási-fejlesztési osztályvezető­je lett (1960). Komoly szerepe volt az amerikai űrkutatás si­kereiben. Módszert dolgozott ki a Föld alakjának - a mes­terséges holdak mozgásának alapján történő - meghatáro­zására, és ő mutatta ki először, hogy a Föld egyenlítői metsze­te 'körte' alakú. A Hold túlsó oldalán krátert neveztek el ró­la." Az viszont csak a TV-adás­ból derült ki, hogy az 1943-44­es tanévben ő is esztergomi di­ák volt! Ezt pedig a még élő húga nyilatkozta, de a tudo­mánytörténész Gazda István szerint riportot készítettek egyik volt esztergomi diáktár­sával is. Egykori főnöke, a hí­res csillagász Detre László professzor ismerte fel kivéte­les tehetségét, bár az már a Hadapród Iskolában megmu­tatkozott. Más azonban az egyetem, és főleg egy tudomá­nyos intézet, amelynek már hallgató korában nagy re­ménységre jogosító aspiránsa lett. Az asztrofizika történeté­ben a Holdra írta nevét, mint a nevezett tudósok benjá­minja. A kegyetlen körülmé­nyek közt rövid ideig volt a vá­ros diákja. Még egy évtizedet sem töltött a hazájától távol, majd az életből is eltávozott. Tudományos teljesítménye mégis elegendő ahhoz, hogy a legnagyobbak között emleges­sük. Egy kicsit mint volt esz­tergomi diákot. Szállási Árpád Mindenkit megrendítettek a Székelyföldön bekövetkezett ter­mészeti katasztrófáról kapott hírek. A magyar társadalom min­den rétege azóta összefogott a se­gítség-nyújtás érdekében. így vol­tak a Tatai Református Egyház­megye reformátusai is, közöttük Esztergom és Dorog egyházközsé­gei és a hozzájuk tartozó települé­sek. Az egyházmegye vezetősége úgy döntött, hogy az egyházme­gyéhez tartozó templomok szep­tember második vasárnapjának perselypénzét felajánlja, és eljut­tatja a katasztrófát szenvedett te­rületre. Szeptember 13-17-e között a fent nevezett települések reformá­tusai - korábban megszervezett ­egyháztörténeti emlékek megte­kintésére, a történelmi személyek előtti tisztelgésre autóbuszos, kör­utazásos Jdrándulást tettek Er­délyben. Ok vitték el a segítséget, melyet közvetlenül juttattak el a helyszínre. Kérdésként csak az merült fel, melyik szenvedő tele­pülésrejusson el megyénkből ez az adomány. A döntésben az volt a meghatá­rozó, hogy a magyar médiumok­ban nem, vagy alig szereplő tele­pülés kapja a segítséget. így esett a választás Siménfalvára, az ezer lelket számláló falura, ahol a la­Nagy megtiszteltetés ért nem­rég: a Magyar Kolping Szövetség szervezésében 51 társammal e­gyütt eljutottam Kölnbe, a Katoli­kus Ifjúsági Világtalálkozóra. Ma­gyarországról egyébként majdnem négyezer fiatal vett részt a rendez­vényen. Érkezésünkkor már vártak a vendéglátó családok. Miután a he­lyi plébános üdvözölt bennünket, mindenkit elhelyeztek a szállásán. Másnap reggel ünnepélyes is­tentiszteleten voltunk, amelyet egy indiai és egy schwabmüncheni plébános tartott. Ezután a város nevezetességeit bemutató vetélke­dőn vettünk részt, majd látogatást tettünk egy idősek otthonában, ahol nagyon kedvesen fogadtak: süteménnyel és kávéval kínáltak az idős emberek, miközben jól el­beszélgettünk. Harmadik nap: látogatást tet­tünk a polgármesternél, aki ked­vesen fogadta látogatásunkat. Üd­vözlő szavai után mindenki eléne­kelte a saját nemzeti himnuszát. Ezt szabad foglalkozás követte; ezt az időt mindenki a szállásadó családjával töltötte. Engem elvit­tek egy hangulatos étterembe ebé­delni, majd este a vendéglátók grillpartit rendeztek. A finom va­csora és a sör mellett a dél-afrikai csoport betekintést nyújtott a né­püket jellemző zenei világba, me­lyet hangulatos énekkel kísértek. Negyedik nap: Augsburgba lá­togattunk, ahol a helyi Kolping­család székházában magyar napot tartottunk. Itt a többi ország is be­mutatkozott. Programunkat egy hazánkat bemutató előadás nyi­totta, majd egy fuvolaszám követ­A megpróbált kosság - a három rendőr kivételé­vel - teljes egészében magyar. A falu Hargita megyében fek­szik és a Székelyudvarhelyi Refor­mátus Egyházmegyéhez tartozik. A kis erdélyi település a sóbányá­járól híres Parajdtól 50, Tamási Áron nyughelyétől, Farkaslakától 40 km-re fekszik. A települést a Fehér-Nyikó patak szeli ketté. Ez áradt meg kb. negyedóra alatt ­négyzetméterenként 80 -100 liter­nyi eső esett le - és nem egészen három óra elteltével le is vonult, de ennyi idő elég volt arra, hogy a borzalmas pusztítást elvégezze. Soha nem látott mennyiségű víz tarolt mindent, ami útjába esett: házakat, bútorzatot, ruházatot, ólakat, utakat, hidakat, autókat, növényzetet, embereket, állato­kat, kerítéseket, fákat tövestől, határból a terményt, a takar­mányt. Az ott lakók elmondták: a Fehér-Nyikó amúgy egy békés, csendes, tiszta, alig félméter mély­ségű kanyargós patak. Ottjártunkkor is épp ilyen volt. Ezen a településen 111 családot érintett a katasztrófa valamilyen mértékben. Tíz ház vált teljesen a víz martalékává, a földdel lett egyenlővé, a többieket a víz alá­mosta, ezért megrogytak, falaik kidőltek, megrepedtek. A reformá­kezett, azután pedig a magyar gasztronómiáról tartottam elő­adást. A műsort néptánccal foly­tatták az egri gyerekek, ami után egy kis magyar borral vendégeltük meg a látogatókat. A borkóstoló házigazdái az érsekvadkertiek vol­tak. Szabadidőnkben megtekin­tettük az augsburgi dómot. A na­pot a város főterén felállított szín­padon tartott mise, majd könnyű­zenei koncert zárta. Akkor talál­koztunk az Olaszországból, Fran­ciaországból és a világ sok helyéről érkezett vendégekkel is: paleszti­nokkal, kongóiakkal. Ötödik nap: kirándultunk az Alpokba, ahol egy Indiából érke­zett pap és az augsburgi Kolping­család világi elnöke tartott hegyi misét. Lefelé jövet sajnos eláz­tunk. Visszautaztunk a szálláshe­lyünkre. Ekkor következett az újabb "fellépésem": vendéglátóink­nak rendeztünk egy magyar estet, ahol gulyáslevest főztem 45 kg húsból, ami nagyon jól sikerült. Hatodik nap: reggel egy záró­mise keretében elbúcsúztak tő­lünk, mindenki megkapta a zarán­dokáldást; engem egy olasz pap ál­dott meg, majd útnak indultunk Kölnbe. Nyolcórányi utazás után érkeztünk meg a regisztrációs központba, ahol vacsorával vár­tak. Itt megkaptuk a zarándokfel­szeretést, majd a szállásunkra mentünk, amely egy egylet klub­háza volt. /1 • / tus templom és a polgármesteri hi­vatal épülete is jelentős károkat szenvedett. A templomban, az épületekben ember-magasan állt a víz (fotónkon). Mindezekről a falu lelkésze, Jakab Imola tájékozta­tott, aki 1998 óta gondozza a falu reformátusainak lelki életét, ezen felül a környék 14 szórvány gyüle­kezetét is. Á templom használha­tatlanná vált: a padozat, a bútor­zat, az elektromos orgona elázott, a karzat megroggyant, a szószé­ken is állt a víz, negyven centimé­teres iszapot hagyott maga után. A templom kriptáját szintén "kimos­ta" az áradat. A lelkész még el­mondta: a katasztrófa hetének hétvégéjére volt tervezve a gyüle­kezetet alapító és a templomépítő Kiss Zsigmond egyik kései leszár­mazottjának esküvője, mely a ka­tasztrófa miatt bizonytalan ideig elmaradt. A parókia is víz alatt volt: falai megrepedtek, a pincéből, az e­mésztőből mindent kimosott, a ke­rekes kút megtelt szennyel, sárral, piszokkal. A lelkész az áradat alatt nem tartózkodott a településen ­szórványban teljesítette hitéleti teendőit -, hazafelé tartva a ható­ságok már nem engedték a faluba bemenni. A fiatal, törékeny, agilis lelkésznőtől azt is megtudtuk, hogy a falu unitárius temploma Hetedik nap: felutaztunk Köln­be, ahol színvonalas programok vártak a Rajna partján; pár tár­sammal meglátogattuk a Stohl­werk-múzeumot, ahol egy kóstoló keretében bemutatták a csokolá­dékészítés folyamatát. Este nyitó istentiszteleten vettünk részt, amelynek a végén a barátság jeléül készített csillagunkat odaadtuk egy számunkra szimpatikus em­berpek. Én egy olasz lánnyal cseréltem. Nyolcadik nap: reggel istentisz­teleten vettünk részt az ukrán és a felvidéki csoport tagjaival, majd is­mét Kölnbe mentünk, ahol sza­badnapot kaptunk. Ezt ajándékok és emléktárgyak beszerzésével töl­töttünk. Kilencedik nap: reggel Bonnba utaztunk, ahol a pápa fogadására való felkészítésen vettünk részt az összes magyar csoporttal együtt. Majd ellátogattunk Kerpenbe, Adolf Kolping szülőhelyére. Meg­tekintettük a szülőházát, később pedig a síremlékét is megnéztük. Tizedik nap: a reggeli áhítat után mindenkinek lehetősége nyílt gyónásra, hogy tiszta lelkiis­merettel fogadhassa XVI. Benedek pápát. Majd Kölnbe utaztunk, hogy megtekintsük a kölni dómot. Ez Európa legnagyobb székesegy­háza, és egy életre szóló látvány volt számunkra. A dóm oldalfalán egy hatalmas kép látható II. János Pálról. Ezután megtekintettük az új pápát szállító hajót. Kivetítőn sértetlen maradt mivel a település magasabb részén épült, így most az istentiszteleteket közösen tar­ják. A templom helyreállítása hosszabb időt vesz igénybe, mert az csak a műemlék-védelmisek ál­tal jóváhagyott tervek alapján le­hetséges. Ez pedig nem megy gyorsan. Siménfalva református gyüle­kezetének parókiájára - a kirán­duláson lévők közül - egy nyolcta­gú küldöttség kétmillió forinttal kopogtatott be. Élükön Ágoston Csaba esztergomi és Pungur Béla dorogi református lelkészekkel, a két gondnokkal, Balogh Péterrel, valamint dr. Balogh Zoltánnal. A perselypénzekből összegyűlt fo­rintokat a Tatai Református Egy­házmegye képviseletében adták át az árvízkárok enyhítésére. A pénzt a református gyüleke­zet kapta a templom és a parókia felújítására, de részesülnek belőle a polgármesteri hivatalon keresz­tül a falu más vallású lakói is, úgy, hogy építőanyagot vásárolnak be­lőle. A falu polgármestere - Péter Zoltán - biztosította a küldöttsé­get, hogy nagy tételben vásárol­nak építőanyagot, és ezután elszá­molnak az adományozó felé. A falu két vezetője - a lelkész és a polgár­mester - örömüknek adtak hangot a pénz átvételekor és kérték az átadókat, tolmácsolják őszinte kö­szönetüket a Tatai Református Egyházmegye vezetése és refor­mátusai felé. A polgármester el­mondta még, hogy a falu határá­ban sátortábort építettek, ott ide­iglenesen 65 személy él, közöttük gyerekek és idősek, olyanok, akik­nek végképp nem maradt semmi lehetőségük, hogy a saját ottho­nukban vagy befogadottként más­hol meghúzhas- sák magukat. Ha sikerül az ingatlanokat lakható ál­lapotba hozniuk, akkor még a napi használati tárgyakra, bútorokra, ruhaneműkre is szükségük lesz. Utazásunk során több árvíz sújtotta településen haladtunk át. Azt láttuk, hogy mindenhol nagy erőkkel folyik a helyreállítás, az építés, a takarítás, az épületek szárítása, szellőztetése, az utak, hidak, javítása a törmelékek el­szállítása. A hideg idő közeledte is erre kényszeríti a kárt szenvedet­teket. Ezért is fontos minden segítség, ami eljut a területre! Nagy Tibor néztük végig, ahogyan a kölni Dóm téren nyolcszázezren fogad­ják XVI. Benedeket. A nap végén részt vettünk egy keresztúton is, amely minden stációt magába fog­lalt. Á napot egy színvonalas kon­cert zárta. Tizenegyedik nap: St. Augus­tinban elbúcsúztunk vendéglátó­inktól, majd elindultunk Marien­feldre, ahol a zarándoklat utolsó két napja zajlott. Ezen a virrasz­tással egybekötött zarándoklaton 1,4 millióan vetek részt. Itt este ­először életemben - láthattam sze­mélyesen a pápát, aki miséjében az elhunyt Szentatyáért imádko­zott a zarándokokkal, majd végig­virrasztottuk az egész éjszakát több ezer emberrel együtt, akik énekkel és tánccal múlatták az időt. A reggeli katekézis után követ­kezett a zárómise a pápával, aki szentbeszédében felhívta a figyel­met a természeti katasztrófa súj­totta ázsiai térség megsegítésének szükségességére, és adakozásra kérte az embereket. Csoportom minden egyes tagja fejenként 10 eurót adakozott. A Szentatya meg­áldotta a tömeget, mindenkinek biztonságos, jó utat kívánt, és elin­duljunk haza. Életre szóló, nagyszerű élmé­nyekkel gazdagodtam, ezért sze­retném megköszönni a Magyar Kolping Szövetségnek és Bau­mann Józsefnek, az esztergomi Kolping Katolikus Szakiskola igazgatójának, valamint az iskola tanárainak, hogy megadták ne­kem ezt a lehetőséget. Till József, tanuló Kölnben, a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón

Next

/
Oldalképek
Tartalom