Esztergom és Vidéke, 2005

2005-09-15 / 37. szám

6 6SZD5RSQfl) 6S ViP6fre 2005. szeptember 15. Itt a szüret! Esztergomban a 19. század végéig igen fejlett volt a szőlőkultúra. Boraink ekkor még vetekedtek a neszmélyivei. A nagy filoxéra-járvány azonban országszerte, így Esztergomban is csaknem teljesen kipusztította a szőlőtőkét. A gazdák nem tudták elviselni, hogy vizet igyanak a mezőgazdasági munka közben és jeles ünnepeken. Ezért elkezdték a filoxérának ellenálló (direkt termő) fajtákat telepíteni, így a novát, az otellót. Ezek bora azonban nem ízlett a jó borhoz szokott gazdáknak, ezért elkezdték kiváltani az ezerjó, szürkebarát, kékoportó, rizling fajtákkal. Lassan újra elfogadható minőségű borokat sikerült előállítaniuk. Idén - a szeszélyes nyári időjárás ellenére - augusztus vége felé már színesedtek, üvegesedtek a szőlőszemek, így a gondos gazda idejében elkezdte rendbe tenni a szürethez szükséges eszközöket: kitakarította a pincét, kimosta és bekénezte a hordókat, előkészítette a kádakat, a szőlődarálót, a prést... Régi hagyomány szerint a szüret már kora reggel elkezdődik: a család, a rokonság, az ismerősök vödörrel indulnak ki a szőlőbe, ami ha már tele van hangos „puttonyos" felkiáltással jelzik, hogy megtelt a vödör. Aztán megjelenik a hátán lévő puttonnyal rendszerint egy fiatal legény, ebbe beleöntik a leszüretelt szőlőt, amit aztán a préshez visznek, ahol ledarálják. A teli káddal mennek a présházhoz, ahol a zúzott fürtöket kipréselik, a mézédes mustot lévókon keresztül pedig az előkészített hordókba öntik, ahol kiforr és újbor lesz belőle. 1947-ben Zalában jártam szüret idején. Ott láttam a nova-szőlő szüretelését. Ez a szőlőfajta, ha megérik lehullik a fürtről. Ezért szüreteléskor a tőke alá zsákszövetet terítenek, megrázzák a tőkét és a lehullott szemeket innen a vödörbe, onnan pedig a ponyvával kibélelt kocsiba öntik. Gyermekkoromban a csősz (szőlőpásztor) pisztolyával durrogatott és sorra járta a szüretelőket. Az egész évi fáradságáért a gazda ilyenkor némi pénzt adott neki. A szüretek végén aztán megrendezik a hagyományos szüreti felvonulást. A menetet lovas bandérium vezeti, utána lovas kocsikon feldíszített hordót, prést, szőlőfürtökből készített koszorút visznek, a kocsiról pedig borral kínálják a nézőközönséget. Fiákeren vonul a hegybíró feleségével, a kocsin pedig cigány zenészek játszanak. A menet végén ciA vadgesztenyefák élni akarnak! Meglepő látvány fogadja a Bazilika felé haladókat, mert az üde-zöldpázsitos felület szélén (a Boldog Özséb szobrától kezdődő úton) az egyes vadgesztenyefák másodvirágzását láthatják. A kártevők által megtámadott, lombjukat vesztett tar ágakon újra friss levelek és virágok jelentek meg. A gyertyaként felálló fehér virágbokréták az örök tavasz reményét hintik el a szemlélők lelkében. Feltűnő, pompás színfoltjuk - a búcsúzó fecskék látványával együtt - a változó, de mindig megújuló élet diadalát jelenti a Magyar Sionon! Klotz József gányruhába öltözött asszonyok következnek szamaras kocsin. Az út a Városházáiig tart, itt a polgármester köszönti a felvonulókat. A nap bállal fejeződik be, melyet szőlőfürtökkel feldíszített teremben tartanak. A fürtökből pedig aki leszakít egyet, és ha az éber csősz elkapja, a hegybíró elé viszi, aki aztán kiszabja a büntetést. Napjainkban a nagy szőlőgazdaságokban a szürettel kapcsolatos műveletek egy részét máir gépesítették. A nagy konténerekbe öntött fürtöket csigahenger viszi a zúzóba, onnan a hidraulikus présen át a mustot csővezetéken továbbítják a hatalmas rozsdamentes tartályokba, ahol kiforr. A kézi szüretelést is gépesíteni akarták, de az önjáró szerkezet sok fürtöt hagyott a vesszőn, sőt levelet is kevert a fürtök közé, így maradt a hagyományos kézi szüretelés. Bélay Iván Packh János építész családi házában: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Esztergom újkori újjászületése Magyarország prímásának 1820ban való visszaköltözésével kezdődik. Rudnay Sándor prímás a kinevezése után azonnal elhatározza, hogy a prímási székhelyet, 300 évi távollét után, visszahelyezi ősi, Szent István által alapított és megszentelt helyére, az esztergomi Várhegyre. A Várhegyen ekkor romban állt a középkori Bazilika, a messze földön híres „Szép templom", amelyet a törökök lőpor-raktárnak használtak, és felrobbant. Az egykori fényes királyi és érseki paloták maradványait kaszárnyákká alakítva hasznádta a török megszállás után az osztrák katonaság 1820-ig. Rudnay prímás nagy energiával megkezdte a Várhegyen a Magyar Vatikán kialakítását: az új hatalmas székesegyház, a szeminárium és a kanonoki paloták építését. A monumentális együttesre Kühnel Pál építész tervét fogadta el. A Bazilika alapkőletétele 1822. április 23-án, Szent Adalbert ünnepén meg is történt. 1824-ben, Kühnel halála után a prímás Packh János (1796-1839) fiatal építészt nevezte ki az építkezés igazgatójává, akinek tehetségéről, ügyszeretetéről, jelleméről az elmúlt években meggyőződött. 1821-24-ben Packh János terve alapján készült el az ún. SÖTÉT KAPU, amely az egykori keleti várfal tövében, a várárok mélységében, ünnepélyes kapuzatot képezett az egyházmegye szívét, vérkeringését biztosító Szeminárium remekművű palotájához. Ez a hosszú átjáró, tíz szakaszból áll, amelyet egy-egy pompás téglakupola-boltozat fed, és monumentális, kettős félpillérek tartanak. Felette, mint viadukton vezet a széles, feljárat a Bazilikához, a Visegrádról érkező út tengelyében. A Város felőli nagyszabású homlokzaton vörösmárvány táblán, aranyozott bronz betűkkel olvasható Rudnay prímás neve és a befejezés évszáma: PRINCEPS PRIMAS A RUDNA MDCCCXXIV 1823-ra, egy év alatt felépült a Bazilika altemploma, amely Packh Jánosnak nemzetközi hírnevet biztosított. A Bazilika két oldal-bejáratától 51-51 széles vörös mátrvány lépcső vezet le a Bazilika előcsarnoka és hajója alatt kialakított, hatalmas, kettős oszlopokkal tagolt, három-hajós csarnokba, és ebből nyílik Hazánk prímás-érsekeinek kör alakú, bíborvörös márvánnyal burkolt, méltóságteljes mauzóleuma. 1822-23-ban Packh terve szerint áthelyezték az épülő Bazilikába Bakócz Tamás bíboros, prímás által 1506-ban épített világhírű, reneszánsz kápolnát, amely épen maradt fenn a török időkből, mivel a káprázatos fényű vörösmárvány-kápolna elbűvölte a törököket is, és dzsámivá alakítva, használták 1827-30-ban elkészült a Bazilikában a Packh tervezte Szent István vértanú tiszteletére szentelt kápolna, amely a Várhegyen, Géza fejedelem által építtetett első keresztény templomnak az emlékét őrzi. 1828-31-ben, városunk déli kapujánál, Packh János művészetét dicséri a Szent Anna (Kerek)-templom, amely az ókori Róma építészeti remekművét, a Pantheont jelenítette itt meg. 1823-ban, a Várheggyel szemben, a Szent Tamás-hegy festői csúcsára Packh terve szerint épült a nemes egyszerűségű ékszerdoboz, a Kálvária-kápolna. Ez a kápolna volt a koronája a hegy lába és a Kis-Duna közé ugyancsak Packh által tervezett - Fürdő-együttesnek, amely csak a halála után épült fel. 1830-ban vette meg Packh János a mai Kossuth Lajos u. 42. szám alatti házat, amelynek loggiás udvari homlokzata az ő terve szerint épült. Ebben a házban nyílt meg idén, szeptember 14-én 14 órakor a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza, amelyben - a félfogadási időben - megtekinthető a tablókra helyezett Kiállítás Packh János építész esztergomi munkásságáról. Ebben a házban ölte meg a zseniális fiatal építészt, 42 éves korában, a bécsi udvar által felbérelt ember, amint ezt Szathmáry Sz. Barna 2001-ben e lapban folytatásokban, és 2002-ben könyv alakban is megjelent regénye előadja. 1838-ban, a nagy dunai árvíz után ő készítette a Város megbízásából az új Városi kórház és szegényház tervét a Kápolnával együtt, amely ma Idősek Ótthonaként működik (Simor János u.). Packh Esztergomban számos lakóház klasszicista stílusú átalakítását is végezte, amelyek még több helyen felismerhetőek. Prokopp Mária A mai Vaszary Kolos Kórház alapjait 1900-ban rakták le, de Esztergomban már 15 évvel ez előtt átadtak egy új egészségügyi létesítményt: 1885. szeptember 6-án megkezdődött a gyógyító munka a Simor János által építtetett szentgyögymezői kórházban. Simor János hercegprímás esztergomi érsek 1881. január 6-án írta alá Palkovics Károllyal azt az adásvételi szerződést, melyben olvasható, hogy a prímás a 10 000 forintért megvásárolt Esztergom szentgyörgymezői területre kórházat kíván építtetni - és azt két módon akarja hasznosítani: „béke idején első sorban az érseki uradalom cselédei, másodrészedüleg pedig egyéb vagyontalan szegények számára" nyújt ellátást, illetve „háború idején a Vörös Kereszt Egyletnek, sebesült katonák ápolására kell átadni. Ezen ház mindaddig, míg azt elháríthatatlan akadályok gátolni nem fogják egyedül és kizárólag fenn érintett czélokra hasznosíttassék ". A kivitelező Feigler Ignácz pozsonyi építész volt, akinek 26 024 forintos költségvetését a főpap jóvá is hagyta. De illik röviden az építtetőről is megemlékezni. Simor János 1813. augusztus 23-án született Székesfehérvárott. Apja cipészmester volt. Elemi iskoláit szülővárosában és Budán végezte. Rudnay Sándor prímás 1828-ban felvette kispapjai közé. 1836. október 28-án szentelték pappá. 2 évig a pesti Terézvárosban volt káplán, majd a Pázmáneumban doktorált. 184246-ig Bajnán működött. 1846-tól már prímási titkár, 43 évesen 1857-ben lett győri püspök. Scitovszky János halála után 1867-ben vette át a magyar egyház irányítását. Nevéhez fűződik a Bazilika építésének befejezése, a Keresztény Múzeum felállítása, a prímási palota építése, és sok más jelentős tett mellett az érseki kórház építése is. Jótékony célokra 4 767 605 forintot fordított életében. 1891. január 18-án tüdőgyulladás okozta a halálát. Sírja a Bazilika kriptájában található. A kórház melyet 120 éve gyógyítanak a „Simor Kórházban" építtetett 14 szobát, 1 konyhát, 8 kamarát, 3 folyosót és 1 kápolnát foglalt magába és gyakorlatilag 2 emeletes volt. 1885. szeptember 6-án - tehát 120 éve - kezdődött el itt a gyógyítás. A kórház első igazgatója dr. Rapcsák Imre lett, akinek sírját ma is felkereshetjük a szentgyörgymezői temetőben. Rapcsák Imre jó kapcsolatot tartott a városi kórház vezetőivel, Feichtinger Sándorral, majd Mátray Ferenccel és később Gönczy Bélával is. A Kolos Kórház alapkőletételi ünnepségén is ott volt Mátray Ferenccel, melyre az Országos Orvosszövetség kongresszusa eseményeként került sor. (Mindketten az országos igazgatói tanács tagjai voltak.) Kórházigazgatói funkcióját akkor adta fel, amikor Csáky Károlyt váci püspökké nevezték ki és az új püspök kifejezett kérésének eleget téve tette át Vácra tevékenységét. Utódául Vaszary Kolos Mátray Ferencet nevezte ki 1900. november 7-én. O azonban egy műtéti sérülése utáni szepsisben rövidesen elhunyt. A Vörös Kereszt Kórházban ravatalozták fel. Dr. Gedeon Kálmán a következő igazgató 1901-1912 látta el feladatait. Az alapító akarata szerint az I. világháború alatt hadikórházként funkcionált az intézmény. Az irányítást dr. Seyler Emil végezte. A kórházat száz ágyra fejlesztették. A proletárdiktatúra után felmerült a Kolos és a Simor Kórház közötti kapcsolat szorosabbá tétele. A Kolos Kórház kinőtte kereteit, jóval több beteget kellett volna ellátnia, mint amire képes volt. Az érseki és a városi kórház közötti szerződés hosszú tárgyalások után született meg, melyhez Csernoch János Gönczy Bélához írt levelében áldását adtq: „Tekintetes Igazgató Úr! A nagynevű elődöm Simor János bíbornok által alapított s az esztergomi érsek tulajdonát képező esztergomi érseki Vörös Kereszt Kórház bérbeadása ügyében az / esztergomi érsek és Esztergom városa között kötendő szerződés tervezetéhez hozzájárulok. A szerződés három eredeti példányban állítandó ki és a polgármester, a kórházigazgató és a kórházi főnöknő által történt aláírás után hozzám aláírás végett beterjesztendő. Mivel a kórház csak háború esetén szolgálja a Vörös Kereszt céljait, egyébként pedig a Vörös Kereszt Egyesülettől teljesen független: azért félreértések elkerülése végett kívánom, hogy a kórház ezentúl hivatalosan 'Esztergomi Simor Kórház'-nak neveztessék. A kórház homlokzatán is ez az elnevezés legyen feltüntetve. Már a szerződés is ily néven nevezze a kórházat". 1920-tól Vándor Ödön vette át a Simor irányítását. A '20-as években a Kolosban 120, a §imorban 80 ágyon gyógyítottak. Állandó vita tárgyát képezte a két kórház együttműködési szerződése. A város a megoldást a Kolos fejlesztésében látta, de erre nem volt megfelelő fedezet. Az állam a Simor Kórházat támogatta. 1924ben például 300 millió koronás államsegélyt adtak. 1925. október 27-ei ülésén a képviselő-testület a következő döntést hozta: „a Simor Kórházzal kötött szerződést fel nem mondja, hanem a két kórház között a kapcsolatot fenntartja, úgy hogy a Simor Kórházban egy bizonyos speciális ún. légmell-kezelés céljából és különböző pénzintézetek tüdőbetegeit helyezteti el, valamint a Simor Kórház egy elkülönített részében fertőző betegeket is". Eggenhoffer Béla - aki 1933ban Gönczy Béla halála után lett a Kolos igazgatója is ezt az elképzelést támogatta „Szanatóriumi jelleggel tüdőosztályt kell kialakítani ". Ez az elképzelés azonban csak a Kolos Kórház rekonstrukciója után valósulhatott meg teljesen. 1950-ben államosították az intézményt. Dr. Szigethy László vezetésével tüdőosztály működött benne 1968-ig. Ekkor Leel-Őssy Lóránd Neuropsychiátriai Osztályt szervezett és indított be itt 1968. szeptember 8-án. 1985. július 17-én az új Ideg-Elme Pavilon átadása után az aktív ágyakon való gyógyító munka megszűnt. Ma rehabilitációs feladatokat látnak el dr. Zsarkó Katalin vezetésével a Vaszary Kolos Kórház részeként. Rövid megemlékezésem természetesen nem helyettesítheti a Simor Kórház történetének feltárását, megírását. A 120 éve működő intézmény valamennyi egykori és mai orvosára, szakdolgozójára tisztelettel gondoljunk! Osvai László dr. (ekor-lap.hu)