Esztergom és Vidéke, 2005

2005-08-04 / 31-32. szám

4 eszte^soff) VIP£%6 2005. augusztus 4. ,A versben bujdosó" Nyolcvan éve, júliusban egy Veszprém megyei kisközségben Felsőiszkázon -, a boráról híres Somló alján született Nagy László, az elmúlt száz év egyik legjelentősebb magyar költője, akinek munkássága csak Petőfiével, Ady^val, József Attiláéval mérhető. Életműve máig feldolgozatlan, pedig alig élt többet ötven évnél. Fiatal korában népi kollégista volt, a „Fényes Szelek" nemzedékének tagja. Képzőművésznek, festőnek tanult, de végül költő lett belőle. Ösztöndíjjal járt kint Bulgáriában, és a bolgár költők műveiből kiváló magyar versfordításokat készített. Komolyan hitt a közép-kelet-európai népek barátságában és egymásrautaltságában. Egyik legismertebb versében a „Tűz"-ben viszont kritikus hangon beszél a nyugati fogyasztói társadalmakról „... hol áru, és árulás van". A hetvenes években egyre több kritikus hangvételű verset írt. A „Versben bujdosó" a „Gyászom a Színészkirályért" - ez utóbbit Latinovits Zoltán emlékére írta -, mind-mind szigorú ítéletet mondanak a magyarság erkölcsi süllyedéséről, a szerelem válságáról, arról, hogy egyre kevesebb gyerek születik, viszont egyre több a halott. „Balassi Bálint lázbeszéde" című versében nemzetféltésből eredő gondolatait foglalta össze. Még kritikusabb a „Hószakadás a szívre", mely utolsó költeménye volt halála előtt, és melyben a Donnál értelmetlenül elpusztult második magyar hadsereg pusztulásáról ír. Vajon, ha élne, a mai helyzetről milyen verset írna Nagy László?! Dezső László Könyvespolc Mindszenty József: Az édesanya Mindszenty József hercegprímás meghurcoltatásáról, szenvedéséről, arról, hogy szigorú kötelességtudással és következetesen állt ki a keresztény erkölcsi alapelvek mellett, sokat tudunk. Arról is, hogy egyenesen magzat-gyilkosoknak nevezete azokat, akik az abortusz szabadsága mellett kardoskodtak. , Kevesen tudják viszont, hogy „Édesanya" címmel még egy költői hangvételű dokumentumregényt is összeállított, melyben az édesanyák anyagi és erkölcsi megbecsülését tartotta elsődleges szempontnak. Regényes fejezetekből áll. Az első részben a női hivatásról elmélkedik: ebből kiderül, hogy nem híve az emancipációnak, és a különböző feminista filozófiának. Részletesen leírja, hogy szerinte mi a nő legfontosabb feladata, Isten által elrendelt hivatása: az anyaság! Olvashatunk gyermekkori anya-élményeiről, nagyon szép esszében elmélkedik a szüzesség és a házasságra készülő hajadon feladatairól hivatásáról. Egy másik írásában - mely nem szerepel ugyanebben a kötetében - a halálos bűnök közé sorolja a házasságtörést, a válást, az Isten áldása nélküli házasságot, az úgynevezett „élettársi kapcsolatot". Szerinte a válások legfőbb oka az önzés, az Istentől való elrugaszkodás. „A magzatgyilkos is gyilkos" - fogalmaz a „Házassági visszaélések" című írásában. Mindszenty már az 1960-70-es években megérezte, hogy a modern fogyasztói világban leértékelődik az anyaság szerepe, és a nők többsége nem családanya akar lenni, hanem sikeres karrierre vágyik. Mindszenty könyve akár kötelező háziolvasmány is lehetne mind az egyházi, mind a világi iskolákban! D. L. Dali Esztergomban Megnyílt a világhírű festőművész kiállítása a Rondellában Rendhagyó sajtótájékoztató előzte meg Salvador Dali kiállítását a megnyitó előtt egy héttel városunkban. Nem a rangos eseményhez természetesen hozzátartozó sajtóbemutató ténye volt a különös, hanem ennek módja és helyszínválasztása: a szervezők ugyanis a kiállításra szánt egy-egy művet a szállítójárműről leemelve nyilatkoztak, várták a fényképezőgépek kattanását. Éz a reklámfogás jól illet a mesterhez, hiszen életében Dali maga is sok hasznot húzott a média szenzációéhségéből. Ez a tárlat ugyanakkor meg is kívánja a hírverést, mert a világhírű művész neve nem csak fémjelzi, de el is bizonytalanítja az érdeklődőket. Ezért szorul bizonyításra az, hogy valóban az ő művei és valóban Esztergomban láthatók. Ilyen nagyszabású időszaki kiállításra még nem került sor a városban - Horváth Béla, a Vármúzeum igazgatója a kijevi ikonkiállítást tudta még hozzámérni -, bár az európai színvonalat emlegetve MS mester képeiről vagy a Mátyás-kálváriáról sem szabad megfeledkeznünk. A tárlat létrejöttéhez mindenesetre mind az önkormányzat, mind a Vármúzeum anyaintézménye, Magyar Nemzeti Múzeum meghozta a szükséges áldozatot. A vernissage-ra július 29-én délelőtt került sor, nagyszámú meghívott vendég jelenlétében, a vár Lipót-teraszán. Itt a tárlat fő szervezője, Kiss Antal „a régió önbecsülését szolgáló kiállításról" szólva megjegyezte, hogy a jelentős bambergi Richárd H. Mayer-gyűjtemény anyagából tavaly már a Műcsarnokban, idén az esztergomival párhuzamos veszprémi bemutatón is láthat más műveket a közönség. Rák Béla gitárművész (fotónkon) latin gitárjátékát követően Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas író Dali eredeti, jó értelemben vett művészi infantilizmusáról, szélsőséges viselkedése okairól, alkotói nagyságáról beszélt. A spanyol festő művei által ihletett, s most felolvasott versei a mester ötletgazdag művészetére feleltek (alsó fotónkon). Meggyes Tamás polgármester kiállításmegnyitó szavai szerint a szeptember közepéig tartó nyitvatartás idején lehetővé kívánják tenni az esztergomi középiskolások számára a tárlat csoportos megtekintését. Joggal bízhatunk a kiállítás másfajta népszerűségében, sikerében is! Istvánffy Miklós A 60 éves Bangó Miklós köszöntése 1945. augusztus 22-én született Esztergomban. Képzőművészeti tanulmányait a helyi képzőművész szakkörben Heil Ferenc irányítása alatt kezdte meg, majd Budapesten a Dési Húber István Szabadiskolában Fenyő A. Endre, és Tamás Ervin növendéke volt. Rajztanári diplomáját az Egri Tanárképző Főiskolán szerezte, ahol Blaskó János volt a mestere. Tagja az Esztergomi Művészek Céhének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Mint az esztergomi Gyakorló Altalános Iskola rajztanára igen aktív és sikeres rajzpedagógiai munkát végez, és számos ifjú tehetséget indított el a művészi pályán. Az általa szervezett és vezetett képzőművészeti táborok emlékezetesek maradnak tanítványai számára. Kezdeményezésére jött létre az iskolában a Sziget Galéria, ahol a tanulók munkáinak rendszeres bemutatása mellett az ő szervezésében és rendezésében sikeres kortárs művészeti kiállításokra is sor kerül. Eddig hat egyéni tárlatot rendezett szülővárosában. Csoportos tárlatok résztvevőjeként Esztergomban, Szombathelyen, Pécsen, Tatabányán, Tatán, Komáromban, Győrben, Hódmezővásárhelyen, Ácson, Ájkán, Mártélyon, Visegrádon, Nyergesújfalun, Budapesten,Ehingenben és Szófiában szerepelt. Művészi szemlélete a természetelvű látásmód és az absztrakt képarhitektúrák létrehozására irányuló festői kísérletek határterületét fogja át. Látás- és kifejezésmódjától idegen az agresszív harsányság, a hatásvadászat. Azon szerencsés alkotói típusba sorolható, kinek művészi és emberi vonásai teljes összhangot alkotnak. Elsősorban pasztell és akvarell technikával dolgozik, de olajfestményeket és kollázsokat is készít. Az esztergomi Képzőművész Szakkörért végzett áldozatos munkája elismeréséül 1986-ban jubileumi emlékérmet kapott. Eredményes rajzpedagógiai munkájáért még ugyanebben az évben Miniszteri Dicséretben részesült. 1998-ban megkapta az Európa Tanács Magyar Nemzet Bizottságának bronz 2000-ben pedig ezüst plakettjét és diplomáját. 2004-ben az Esztergomért Emlékplakettet, 2005-ben a Magyar Köztársaság Országgyűlésének plakettjét vehette át. Hatvanadik születésnapján további művészi és pedagógiai sikereket kívánunk! (Kaposi) Már Sipeki Gyula is 60 éves!? ségének és az Esztergomi Művészek Céhének. Az autonóm művészfotózás mellett a reklám és a műszaki fényképezés is foglalkoztatja. Képei főként az ember a tér és az idő kapcsolatát kutatják, de a portréfényképezés, a struktúra tanulmányok, valamit a változatos technikai megoldásokat alkalmazó konceptuális fotók is szerves részét képezik munkásságának. Műveinek gyakori jellemzője a groteszk szemléletmód és a jellegzetes képi humor. 1991-től filmeket, és videó munkákat is készít, de performanszokat és különböző akciókat is szervez. Egyéni tárlatai voltak Esztergomban, Dorogon, Pécsen, Debrecenben, Budapesten, Krakkóban, Chevelandban, Detroitban, NewYorkban. Csoportos tárlatok résztvevőjeként Esztergomban Dorogon, Szentendrén, Budapesten és Párizsban szerepelt. Kamaszos hetykesége, mozgékonysága nehezen teszi hihetővé, hogy ő is belép a hetedik X-be. De hiába, az idő kegyetlen. Isten éltessen Csiő! K.E. Esztergomban született 1945. augusztus 30-án. Ma is itt él. 1967 óta kiállító fotóművész. Több ízben elnyerte Komárom megye ösztöndíját, a Szegedi Szalon, az Őszi Fotóművészeti Tárlat és az Esztergomi Fotóbiennálé díjait. Alapító tagja volt az Esztergom Városi Fotóklubnak, tagja volt, ill. tagja a Fiatal Művészek Klubja fotó tagozatának, a Fotóművészek Szövet-