Esztergom és Vidéke, 2005

2005-07-21 / 29-30. szám

2005. július 21. eszrerasofl) 6s 7 Fél évszázados találkozó Semmelweis Ignác születésnapján * köszöntötték prof, dr. Szállási Árpádot Július l-jén, Semmelweis Ignác születésnapján a Megyeháza dísztermében gyűlt össze a Kolos-kórház közössége, hogy ünnepeljen, és hogy elismerését fejezze ki az intézmény és a város orvosainak. Az ünnepségen megjelent Esztergom polgármestere, Meggyes Tamás is. Az összejövetelt dr. Osvai László nyitotta meg. Emlékező beszédét alant közöljük. - Ha bármelyik félműveltségre alapozó, manapság oly divatos TV-vetélkedőben felhangzana a jelző: „az anyák megmentője", azt gondolom, hogy a résztvevők többsége Semmelweis Ignác nevét választja a lehetőségek közül. Oktatási rendszerünk szisztematikus átalakítása - szerencsére - még nem változtatta meg azt a tudásanyagot, amellyel a jelzők mellé még tudunk embereket asszociálni: „A legnagyobb magyar"-hoz Széchényi Istvánt, „a haza bölcsé"-hez Deák Ferencet, „a turini remeté"-hez Kossuth Lajost, és „az anyák megmentőjé"-hez Semmelweis Ignác nevét. Nehéz helyzetben vagyok, hisz ünnepségünk egyik legfontosabb résztvevője Szállási Árpád professzor úr (fotónkon Meggyes Tamás polgármesterrel). Kevés ember van ma Magyarországon, aki jobban ismerné Semmelweis Ignác életét, illetve az életével foglalkozó irodalmat. 0 részt vett annak a nagyszerű kétkötetes könyvnek a szerkesztésében, amely négy éve jelent meg és a legteljesebb és legjobb összefoglalóját adja Semmelweis életének, munkásságának. Az anyák megmentőjének életrajzi adatai, felfedezésének története , általános műveltségünk része. Én általánosságban szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni. Eletünk pozitív és negatív élmények sorozata. A jó és rossz, a fény és árnyék, az öröm és a bánat örökös hullámzása. Korszakos nagy elmék esetén ezek a hullámok óriásivá növekednek. Gondoljunk csak bele micsoda végletek között élte életét Semmelweis Ignác! Mint orvos szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy felfedezéséig maga is okozója lehetett számtalan édesanya halálának. Félelmetes lelki teher lehetett ez számára. Mindezeket tetézte az a sajnálatos tény, hogy kortársai nem ismerték el korszakos jelentőségű felfedezését. Százával haltak meg továbbra is azok az édesanyák, akiknek már nem kellett volna árván hagyni gyermeküket. A sors groteszk játéka, hogy a zseniális felismerést tevő orvos, elmegyógyintézetben fejezte be életét. Mégis a fűszerkereskedő négy fia közük a legfiatalabb „az anyák megmentője" lett. Nem akarom részletezni bécsi munkásságának nehézségeit, a meg nem értéssel feléje forduló főnökétől kezdve számos kollegája kicsinyes praktikájáig. 1850-ben magántanári képesítés után nyújtott be kérelmet, melyet nem éppen felemelő körülmények között, de meg is kapott. Öt nappal a kinevezése után hagyta el Bécset. Nem nyugatnak indult, hanem Pestre költözött. Fizetés nélküli főorvos lett a Rókusban. Később midőn egykori főnöke, Klein tanár elhunyt, a bécsi megüresedett tanszékre őt nem is jelölték! Érdekes belegondolni abba is, hogy amikor Pesten 1855-ben megüresedett a szülészeti tanszék, számunkra ma természetes lenne, hogy arra Semmelweis az egyedüli lehetséges jelölt. Pedig nem így történt: heten pályázták meg az állást! A korabeli tanári kar egy szülő- és lelencházi aligazgatót javasolt, akinek csaknem ötéves bécsi közkórházi gyakorlata volt és magyarul nem beszélt. Ezzel a jelöléssel az egyetemi szenátus is egyetértett. A Budai Helyhatóság elnöksége azonban ezt nem fogadta el és Albert főherceg - aki Magyarország akkori katonai és polgári kor.mányzója volt - Semmelweist terjesztette jóváhagyásra a császár elé, aki 1855-ben nevezte ki rendes tanárrá. Tíz évvel később már halott volt. Haláláról egyébként egy-egy rövid mondatban számoltak be a honi lapok, és ma már, amikor évről-évre ünnepeljük őt, érthetetlen, hogy milyen hosszú időnek kellett eltelnie, hogy elfoglalhassa a legnagyobb magyar orvosok közötti helyét. Egyetem, kórház, intézmények viselik ma büszkén a nevét. Egykori munkahelye - a Rókus-kórház - előtt csodálatos szobor hirdeti jelentőségét. Ismeretes, hogy teste halála után sem nyugodhatott békében. Négyszer exhumálták! Az elsőre halála után 26 év múlva, 1891-ben került sor, amikor a bécsi hatóságok lezárták, és kiürítésre ítélték azt a temetőt, ahol Semmelweis Ignácot eltemették. Hamvait akkor hazahozták és a Kerepesi temetőben ideiglenesen temették el. 1894-ben került teste végleges díszsírhelyére, melyet márvány emlékművel is díszítettek. Harmadjára 1929-ben exhumálták, amikor is nem csak a koporsót, hanem a márvány síremléket is áthelyezték. A negyedik sírbolygatásra 1963-ban dr. Semmelweis- Lehoczky Kálmán szülész tanár, illetve a család kérésére került sor. Remélhetőleg földi maradványait többé már senki sem fogja bolygatni. Semmelweis Ignác születésnapja már sok éve a magyar egészségügy, a magyar orvoslás ünnepnapja, amikor évről évre elismerjük a gyógyítók munkáját és napi rohanásainkban egy kicsit megállva, körülnézünk hivatásunk háza táján. Csakhogy ha ma, 2005. július l-jén körülnézünk, az ünnep nem tölt el minket bizakodással! Pedig talán soha nem volt a magyar kormányban három orvos végzettségű miniszter! Azt feltételezhetnénk, hogy az egészségügy lobbija igen erős. Mindannyian tudjuk azonban, hogy az esztergomi kötődéssel is rendelkező gazdasági miniszterünk büszke arra, hogy egy napot sem dolgozott orvosként. Ismerjük a MTA-ról és a mutyizó magyar egészségügyről megalkotott véleményét. Engem személy szerint megnyugvással tölt el az a tény, hogy ő - bár letette a hippokratészi esküt - soha nem lett a hippokratészi szellem hordozója! Szakminiszterünk kétségbeesetten és reménytelenül próbál lavírozni a pénzügyi kormányzat és a szakma elvárásai között. Az esélyegyenlőségről pedig ezen az ünnepen engedjék meg, hogy ne is szóljak! Mindezek ellenére, mégis! Értékek és ideálok hiányával küzdő korunkban Semmelweis Ignác élete, sorsa az egyéni életünk, de hivatásunk fogódzkodója lehet és kell, hogy legyen. Hiszem, hogy rövidesen el kell jönnie egy olyan időszaknak, amikor az értékteremtő és a tisztességes munka a magyar egészségügyben erkölcsileg és anyagilag is az őt megillető helyre kerül. Kívánom mindannyiunknak, hogy erre ne évtizedek múlva, hanem már a jövő évi választások után sor kerüljön! Engedjék meg, hogy az ünnepségünkön azoknak, akik ezúttal elismerésben részesülnek, gratuláljak, és bár erre nálam érdemesebbek fognak sort keríteni, a magam nevében elismerő tisztelettel köszöntsem prof. dr. Szállási Árpádot 75. születésnapja alkalmából! * Horányi László, a Várszínház művészeti igazgatója a tőle megszokott magas színvonalú piűsorával köszöntötte Szállási Árpádot, és az összes megjelent résztvevőt. Ezt követően dr. Sólyom Olimpia kórházi főigazgató jutalmakat, elismeréseket adott át. (ekor-lap.hu) (nati) Örömteli esemény színhelye volt június 1,8-án a kertvárosi Árany János Általános Iskola. Horváth Istvánné Varga Ilona, Rábl Jánosné Nagy Ella és Gyurján Lajosné Szőcs Magdolna szervezőmunkájának köszönhetően ekkor találkozhattak azok, akik az 1955-ben fejezték be a tanulmányaikat a városrész iskolájában. Áz előkészület, a volt diákok felkutatása több hónapot vett igénybe: végül a 26 fős osztályból 17-en jöttek el a találkozóra. Négy betegség miatt, igazoltan maradt távol, öt pedig örökre „kiiratkozott" az osztály névsorából. Rájuk és a volt tanáraikra egy perces néma felállással emlékeztek az osztályfőnöki órán. A gyülekezés percei izgalommal teltek. Jómagam - e sorok írója, mint meghívott tudósító - többször hallottam „te ki vagy"?, „te vagy az"! egyszerű kérdő és felkiáltó mondatokat. Majd láttam az egymás nyakába-borulást - hangos üdvözlések közt. Voltak, akik ötven év után most találkoztak először. Az egyik szervező, Horváth Istvánné Varga Ilona rövid üdvözlésében örömének adott hangot, hogy sikerült összehozni a (-los) Lapunkban öt évvel ezelőtt elsőként jelent meg a hír, hogy a gypri Széchenyi István Egyetem Észak-Magyarországon két helyen beindítja a mérnökasszisztens-képzést. Már a negyedik évfolyam végzett és az ünnepélyes bizonyítvány-átadójukat a volt Megyeháza dísztermében tartották. Ezen részt vettek a Géza fejedelem Ipari Szakképzőben, valamint a győri Jedlik Ányos Szakközépiskolában kihelyezett tagozat végzősei, hozzátartozók, barátok és természetesen tanáraik is. A város nevében Gerendás János tanügyi irodavezető mondott köszöntőt, majd dr. Czinege Imre rektor értékelte a tagozat eredményét. Büszkén mondta, hogy Budapest után az Észak-dunántúli régióban is meghonosodott a gépipari egyetemi képzés. Győrben és találkozót. Megköszönte az Esztergomban élő Bánhidai Gyula, nyugdíjas iskolaigazgatónak, hogy elfogadta meghívásukat a találkozóra, képviseli a volt tanári kart, s egyben elvállalta az osztályfőnöki óra megtartását. A tanár úr 1952-ben fiatal oktatóként került az iskolába. Onnét ment nyugállományba 1990-ben, mint az iskola igazgatója. Az osztályfőnöki órán az emlékezés volt a „főszerep": felidézték az iskolában eltöltött éveket, felelevenítették a régi élményeket, mindenki beszámolt, mi történt vele az elmúlt évtizedek alatt. Közben előkerültek a régi, megsárgult fekete-fehér fényképek, valamint az újabbak, a színesek: a családi fotók is. A régi képek nézegetése közben előjöttek azok az emlékek is, amelyek Bánhidai tornatanár úrhoz kötődnek, ugyanis abban az időben az erős iskolai kézilabda csapat gerincét ez az osztály adta, mely az országos bajnokságban is indult. A közel két emberöltőnyi időt megélve - ha csak néhány órára is - újra diáknak érezték magukat a találkozó résztvevői, akik búcsúzáskor elmondták: „Jó volt együtt lenni!". Esztergomban bizton számíthat a most végzett harminc mérnökasszisztens az elhelyezkedésre, elsősorban az autógyárak várják őket. A tanulmányi szabályzat szerint jó vagy jeles eredménnyel az érintettek az egyetem második évfolyamán folytathatják tanulmányaikat. Pathó Zsolt, a szakképző iskola igazgatója mindazoknak köszönetet mondott, akik hozzásegítették a végzős hallgatókat tanulmányaik sikeréhez. Bejelentette, hogy várják az új elsőéveseket, akik a felvételi szabályzat szerint Győrben az egyetemen jelentkeztek. Esztergomban minden feltétele adott, hogy az asszisztens-képzés két szakán, nevezetesen a CNC szerszámgépek, valamint a minőségbiztosítás területén elsajátítsák a követelményeket. Kamarai vélemény: Kiadáscsökkentés nélkül nincs mód adóengedményre (P. I.) A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a hazai gazdaság teljes körét átfogó köztestület, így érthető, hogy megalapozottan reagált a kormányzat 100 lépéses programjára. Sajtótájékoztatón ismertették számításaik eredményét, melyen részt vett Parragh László elnök, Miklóssy Ferenc általános-, valamint Juhász József kézműves ipari alelnök. A számítások egyeztetésre kerültek a pénzügyminisztériummal is, így annak hitelessége garantált. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a bejelentett 100 lépés szándéka mindenképpen üdvözölhető, melynek legnagyobb értéke, hogy öt évre előre kiszámíthatóságot jelent az adózók számára. A kamara azt sem rejtette véka alá, hogy 2006-ban a vállalkozók számára semmi könnyebbséget nem jelent, hatása az azt követő években jelentkezik. Szám szerint az évek során a kamara szerint 431 milliárd megtakarítást jelent, a kormányzat ennek kétszeresét hirdette ki apró lépésekben. Á legjelentősebb a társadalombiztosítási járulékalap csökkentése, illetve a fizetők körének szélesítése, valamint az egészségügyi hozzájárulás csökkentése, majd megszüntetése. Ezt követi az iparűzési adó leírhatósága az adóalapból, valamint csökkentése, majd megszüntetése. A kamara hangsúlyozta, hogy az önkormányzatok jelenlegi lényeges bevételét ez adja. (A kamarai számítás realitása a miniszterelnökök nyilvános vitáján is hitelt kapott mindkét féltől - a szerk.) A megtakarítás fontos eleme a személyi jövedelemadó csökkentése, ugyanakkor elhanyagolható az ÁFA kulcs-csökkentés. A kamara vezetői hangsúlyozták, hogy az adórendszerhez és a minimálbér változásához csak átgondolt, körültekintő intézkedéssorozat keretében kerülhet sor. A köztestület álláspontja, hogy kiadáscsökkentő lépések nélkül nincs lehetőség az adóterhelés mérséklésére! Még sehol nem publikált adatok hangzottak el az államháztartás „étvágyát" illetően. Térségünkben Magyarország vezet ebben. Egy főre jutóan 8100 euro. Bennünket követnek: Csehország 7100, Lengyelország 6000 és Szlovákia 4700 euro. Ezek a számok ékesen alátámasztják a hazai gazdaság legnagyobb betegségét, nevezetesen az államháztartási hiány nagyságát. A kamara nagy figyelemmel kísért bejelentésének ez a sarkallatos pontja, a gazdaság szereplői, a társas és az egyéni vállalkozók, a munkavállalók sanyargatása csak akkor szűnhet meg, ha vége szakad az állami pazarló túlköltekezésnek. Gépipari mérnökasszisztensek bizonyítvány-átadój a