Esztergom és Vidéke, 2005

2005-07-07 / 27-28. szám

4 eSZÖSRSOfl) 2005. július 7. 100 éve született Magyarász Imre festőművész ' 1 Kompozíció, 1961 Az Óbudai Társaskör Galériában (Bp., III. Kiskorona utca 7.) június I4-én Gréczi Emőke művészeti író nyitotta meg Magyarász Imre (1905 - 1972) festőművész kiállítását, mely július 10-éig tekinthető meg (a megnyitó szövegét alant közöljük). A tárlaton látható képeket Andrási Gábor válogatta, magánygyűjteményekből. * Ha Magyarász Imre életművének gazdagságát és pályájának sikereit kellene ismertetnem, megnyitóbeszédem igen rövidre sikerülne. Ennél többet érdemel az idén száz éve született Magyarász Imre. Mivel néhány cikktől, és másokról szóló írások rövid említéseitől eltekintve keveset tudhatunk róla, egy elfeledett művész soha ki nem állított képei előtt járjuk végig élete legfontosabb állomásait. Esztergomban született, olyan családban, mely a város életében fontos helyet töltött be. Nagyapja a Bazilika karnagya volt haláláig, a magyar egyházi zene oktatásának egyik meghatározó alakja, kórusiskolák máig tanított szerzője. Anyja ugyancsak a Bazilika kórusának tagja, apja a városnál tisztviselő. Felmenői között papokat, zenetanárokat és pedagógusokat találunk, egyesekre a drákói szigor és hűvös fegyelem, másokra a bohémság és a ki nem bontott tehetség volt jellemző. Magyarász mindegyikből örökölt. A főiskolán Vaszary és Csók tanítványa volt, de a látványfestő mesterek hatástalansága az irodalom felé vitte. Rendszeres látogatója volt Babits esztergomi házának, ekkoriban kevésbé ecsetet, mint inkább tollat ragadott, hogy papírra vesse költeményeit. Aztán felhagyott a művészettel, tíz évig tisztviselőként dolgozott, és csak Barcsay biztatására vett újra ecsetet a kezébe. Azon gondolkodtam, hogy milyen utak és választások állhattak előtte, mikor a 40-es évek közepén visszatért a festészethez? Ha áttekintem kortársai pályáját, akkor rögtön az Európai Iskolához csatlakoztatnám, már csak barátja, az általa egyébként kitűnő portrén megörökített Kállai Ernő okán is, de nem vett részt a csoport kiállításain, neve nem fordul elő az Európai Iskola irodalmában. Festhetett volna szocreált az 50-es években, amit oly sokan tettek lelkesen vagy kényszerűen a kortársai közül, de fennmaradt művei alapján elképzelhetetlen, hogy valaha ilyesmire ragadtatta volija el magát. Élhetett volna irodalmi művek, gyermekkönyvek illusztrálásából, mint nem kevesen a 60-as, 70-es években, a Képcsarnok Vállalat minősítési és kereskedelmi rendszerén kívül rekedve, vagy éppen festhetett volna a Képcsarnok ízlésének megfelelően, bútorképeket színes mezei virág csokrokkal és naplementét az alföldi táj fölött. Az itt látható művek éppen ebben, a Képcsarnok szabta időszakban készültek, zsűriktől, kultúrpolitikától, a felülről sugallt, ízlésdiktáló kritikától érintetlenül. Magyarász mindeközben rajztanárként dolgozott, mint oly sokan, például Lossonczy Tamás, aki vele ellentétben megérte, hogy gyűjtők, galériák, műkereskedők és rajongók egymásnak adják műterme kilincsét, és méltó helyet biztosítsanak a mellőzötten is szorgalmas művész életművének. Magyarászt akkoriban a Zuglói Kör fiataljai látogatták, mert csak abból tudtak erőt merítem a 60-as évek első felében, hogy valaki eltökélten ragaszkodik az absztrakt ábrázolásmódhoz, még ha ezzel le is mond mindenfajta nyilvános szereplésről. És látogatták tanítványai, már aki vállalta, hogy a főiskolai követelményeknél erősebb stúdiumoknak veti alá magát. Az érett korszak művei, akár a zsengék, ritkán szoktak kiemelkedő kvalitást képviselni az életművekben. Magyarász ebben is kivétel volt: életének utolsó két évében nagy betegen, de szokatlan termékenységgel festett művein vált igazán sugárzóvá a színek játéka és feszessé a kompozíció. 1972-ben halt meg, súlyos betegségben, hagyatéka rá egy évre, felesége halála után került az Esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteményébe, amiből Mezei Ottó rendezett kiállítást 1973-ban. Legyen ez a kiállítás aperitif, ami előkészíti a helyet Magyarász Imre egyszer talán teljesebben bemutatható életművének! Johannus-est a tokodi pincéknél (-zső) Immár hagyomány, hogy az esztergomi Magyar-Finn Baráti Kör tagjai és barátai kivonulnak a festői környezetben lévő pincesor előtti virágos rétre és a finn, valamint a magyar hagyományoknak megfelelően megünneplik a Szent Iván-napi napfordulót. Ez Finnországban - ahol bizony hosszú és kemény a tél, a nyár viszont rövid - egyébként nagy népünnepély. Az esztergomi „finn-barátok" június 25-én ünnepeltek Tokodon. Máglyát gyújtottak, szalonnát sütöttek, finn és magyar népdalokat énekelte. Az ünneplésbe bekapcsolódtak a helyi, tokodi pincegazdák is, jó borral kínálva az egybegyűlteket. Dr. Homor Imréné, Mónika az egyesület titkára köszöntötte a jelenlévőket, emlékeztetve a finn néphagyományra és a finn-magyar barátságra. Ezt követően Dzsotján Dániel aki apai ágon örmény származású - egy nyárköszöntő finn verset szavalt el: természetesen magyar fordításban. „Művészet, mint híd" Kassák Lajos, Bortnyik Sándor és Papp Gyula alkotásai Esztergomban A Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma Rondella kiállítási terme ad otthont néhány héten át a dr. Fritz Hellersberg magángyűjteményéből származó képeknek, amelyek nyolcadik alkalommal kerültek kiállításra Thüringiától - Esztergomig. A tárlatot Jónás Zsigmond, a Vármúzeum munkatársa nyitotta meg, és üdvözölte a műgyűjtőt, a kiállítás-sorozatot gondozó Maria Pawlowa Társaság elnökét, Wolfgang Knappét, valamint a német és a magyar vendégeket. Dr. Fritz Hellersberg a jelenlévők köszöntése során elmondta: öröm volt számára Esztergomba hozni a tárlat anyagát, mert itt a Bazilika tövében elterülő város az európai kultúra egyik bölcsője, amely méltó helyet biztosított gyűjteményei számára. Megköszönte, hogy bemutathatja képeit, valamint a három művész munkásságának kis szeletét, akikre Thüringia és Magyarország egyaránt büszke lehet, hiszen a megbecsült európai egyetemes művészet értékei a kiállított darabok. A szervezők nevében Wolfgang Knappé üdvözölte a tárlat látogatóit. Tőle tudhattuk meg, hogy 1999-ben indult útjára az az anyag, amit ma itt látni. A kiállítás Németország sok városa mellett már bejárta Orosházát, Szentendrét, Sárospatakot, Egert: mindenütt nagy sikert aratva, hiszen darabjai neves műalkotások. Köszönet illeti a tulajdonost, aki rendelkezésre bocsátotta a képeket, hogy azokat megismerve alakuljon ki híd a távolságok felett azok számára, akik a művészet csodáiéiként, értőiként találkoznak vele. Sok történelmi kapocs is összefűzi a két országot, amit Arpád-házi Szent Erzsébet alakja jelez legjobban, akinek nemes lelkét, példás életét mindkét hazájában tisztelet övezi. Jónás Zsigmond olvasta fel a szervezőknek a levelét, amelyet a kiállítás kapcsán küldtek Esztergomba, s amely a művészet hídverő szerepét elemezve mutat szép példát mindannyiunknak. Atek Kölni világifjúsági találkozó II. János Pál pápa kezdeményezésére immáron huszadik alkalommal rendezik meg az Ifjúsági Világtalálkozót. Ez alkalommal augusztus 11-15. között a németországi egyházmegyékben, majd 16. és 21. között Kölnben gyűlnek össze a fiatalok, hogy együtt imádkozzanak és ünnepeljenek. A szervezők a rendezvényre 800 ezer fiatalt és 600 püspököt várnak. Az eseményen részt vesz XVI. Benedek pápa, aki augusztus 20-án együtt virraszt a fiatalokkal, másnap pedig a találkozó zárásaként ünnepi szentmisét mutat be a Köln melletti Marienfelden felállított szabadtéri oltárnál. Mi a "Péterfillér-gyűjtés"? Péter és Pál apostolfejedelmek ünnepét követő vasárnap - idén július 3-án - világszerte adományokat, „ péterfilléreket" gyűjtöttek a Szentatya karitatív tevékenységének támogatására. A hívek így nemcsak anyagilag segítik a pápát apostoli küldetésében, hanem osztoznak is felelősségteljes szolgálatában. Tavaly a magyarországi katolikus templomokban mintegy 35 millió forint gyűlt össze négymillióval több, mint 2003-ban -, amelyet továbbítottak a pápának. A kereszténységgel egyidős gyakorlat a rászorulók anyagi támogatása. Korunk pápái különös figyelmet fordítottak a szegény országok létszükségleteire, a nehéz helyzetbe került hívekre, a perifériára szorultakra, a háborúk és a természeti katasztrófák áldozataira. Külön segítséget jelent a péterfillérek gyűjtése a katolikus oktatás és nevelés területén, valamint a menekültek megsegítésében. Angliában alakult ki a szokás a 8. században, hogy évente gyűjtenek a pápa javára. így született meg a ,J)enarius Sancti Petri", azaz a „péterfillérek" kifejezés, amely azóta a Szent Péter utódainak szánt adományt jelenti. Ez az ősi hagyomány elteijedt egész Európában, és jelenleg az egyház humanitárius és missziós munkájának támogatására szolgál. II. János Pál már pápai szolgálatának kezdetén kérte, hogy az evangéliumi hagyományokat követve a hívők és a jóakaratú emberek segítsék ilyen irányú tevékenységét: „Sokan várnak támogatást az Apostoli Szentszéktől, amit máshonnan nem remélhetnek. Ebben a megközelítésben a péterfillér-gyűjtés az evangelizáció művének hatékony eszköze, és az egyetemes egyház iránti közös felelősségünk kifejezésre juttatása." Tárlatról-tárlatra A Párkányi Városi Galériában Tamási Péter esztergomi képzőművész tárlata látható. * A Céh Galériában az „Esztergomi Művészek Céhe Tárlata" programsorozat keretében Weiszt József festőművész kiállítása tekinthető meg. * Július 9-én 19 órakor Szőgyénben, a kultúrházban rendezik meg a VII. Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor záró kiállítását. * Július 29-én a Vármúzeum Rondellájában Salvador Dali képeiből nyílik kiállítás. Hangverseny a Bazilikában Július 10-én és 24-én 16 órától Orgonahangverseny lesz. Szalézi Szent Ferenc Sajtóösztöndíj A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) nevében az újságírói hivatás megbecsülésének jeléül a konferencia médiáért felelős tagja, Veres András püspök ebben az évben is meghirdeti a Szalézi Szent Ferencről elnevezett sajtóösztöndíjat. Az ösztöndíj célja a katolikus értékrend szakmailag megalapozott és hiteles képviseletének elősegítése az írott és az elektronikus sajtóban. Az ösztöndíjat egy éven keresztül kaphatja egy-egy olyan újságíró, aki Magyarországon működő országos és regionális sugárzású rádió vagy televízió, illetve írott sajtó munkatársa. A jelölt eddigi munkásságával tanúbizonyságot tett a keresztény értékrend követéséről és azt szakmailag igényesen képviseli a hazai tömegtájékoztatásban. Az országos és regionális sugárzású rádiók vagy televíziók, illetve újságok szerkesztőségeinek vezetői 2005. július 31-éig tehetnek javaslatot szerkesztőségenként egyegy munkatársra, akit a fenti szempontok alapján méltónak találnak az ösztöndíj elnyerésére. Az MKPK kéri a tisztelt javaslattevőket, hogy ha jelöltjük elnyeri az ösztöndíjat, a továbbiakban is tegyék lehetővé rátermettségének és szakmai alkalmasságának nyilvánosság előtti folyamatos bizonyítását. Az ösztöndíj nyertese az év elteltével az adásban sugárzott műsorainak, illetve cikkeinek jegyzékével kiegészített írásos beszámolót készít munkájáról az MKPK-nak. A díjat odaítélő bizottságba az MKPK nevében a hazai sajtó országos szakmai szervezeteiből - MUOSZ, MUK, MAKUSZ, Sajtószakszervezet kér fel tagokat Veres András püspök. A bizottság augusztus végén hozza nyilvánosságra döntését. A nyertes szeptember végén kapja meg először ösztöndíját, melynek összege havi bruttó 50.000 Ft egy éven keresztül. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia várja a jelöléseket. Felhívását abban a reményben teszi, hogy szerény kezdeményezésével hozzájárul a hazai elektronikus és írott sajtó színvonalának emeléséhez, a hiteles tájékoztatás és tájékozódás esélyének növeléséhez. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia H-1071 Budapest VII., Városligeti fasor 45. Postai cím: 1406 Budapest, Pf. 79. Telefon: (36-1) 342-6959, telefax: (36-1) 342-6957 E-mail: pkt@katolikus.hu